Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-02 / 249. szám

2 JSÍYÍRYIDÉK. '926 november 3 Van már kortesjelszó. A választáshoz jelszó keli s ezért az ellenzék, mely ugy látszik törvénynek ismeri el a maga számára az előbbi axiómát, a hadikölcsön valorizáció vesszőparipájára akar felülni. Sajnálattal látjuk, bármenynyire egyet is ért a társadalom az állam hadikölcsönének bizonyos mérvű visszatérítése tekintetében fennálló követelménnyel, paktumot csinálnak minden áron egy gazdasági és pénzügyi problémából, hogy a félrevezetéssel kimélyítsék a politikai ellentéteket és lekicsinyeljék a kormányzatnak az efszegényedett hadikölcsön tulajdonosok, karitatív felSegitését és megélhetését biztosítani kivánó intencióit- Tartozunk a tárgyilagosságnak azzal, hogy higgadtan és szenvedélymentese i boncoljuk a megoldás lényegét. Nagy kára az országnak, hogy a támadások tulmentek a jóhiszeműség és igazságos kritika határán és ép abban az időpontban, amidőn nagy szociálpolitikai kérdések megoldása előtt állunk, a szemrehányások tömegévei akarják elborítani azt a tervezetet, mely célravezetőnek és a legrövidebb idő alatt keresztülvihe» tőnek látszik. Öt százaiékos valorizáció szerepel a nyjlvánoísság közhangulatába dobott agitáció programmjában, holott ha a dolgok mélyére nézünk, s amint azt a pénzügyminiszter nyilt és őszinte felvilágosításaiból megtudjuk, mit segít egy ilyen propozició azokon a szerencsétleneken, akik körülbelül százezer korona hadikölcsön kamataiból, ha az országot nem érte volna az összeomlás, ma nyugodtan megélhetnének. Öt százalékos valorizálás mellett százezer koronára ötezer korona esnék, ennek kamata pedig 250 korona. Jelenti-e ez az öszszeg azok számára a megélhetéstakiknek kezében annakidején jegyzett hadikölcsönök összege, megeihetési forrás volt ? Nem hefyesebb e, ha egy olyan megoldást keres a pénzügyi kormány, mely minimális megélhetést biztosit, amit karitatív valorizációnak nevezünk ? Ez a gondolat még nincs benn a Ház asztalán fekvő javaslatban, de a kormány ebben az irányban máris lekötötte magát. De megfelelt Vass miniszter is a társadalom politikai kongresszuson elhangzott túlzó kijelentésekre, Teleszkynek, mint volt pénzügyminiszternek, aki ott ki?sé túllőtt a célon, figyelmébe ajánltaaz egyenlő mérték igazságát. Mert ha Teleszky szerint a biztosító társaságok, amelyek szivéhez oly közel állanak, nem tudják valorizálni kötvényeinek, higyje el az államinak is, hogy ha valamit nem tiid megtenni, azt valóban nem is lehet megtenni. Tessék politikusainknak, volt pénzügyminisztereinknek és mindenkinek, aki közérdekű javaslatok vitájába elegyedik, igazságosan ítélkezni, nem pedig feláldozni az állami és társadalmi egyensúly biztonságát elfenfcéki jelszónak s a demagógia bu jtogatásának céliaira alkalmas hangulatkeltésért. Végtére is ugy nem lehet beszélni, amikor alig gyógyultunk még fel halálos bajainkból, hogy az állam »tartsa meg a szavát^ Az állam polgárainak jólétére törekszik, hiszen az egyének megélhetése és vagyonosodat tudja egye dül biztosítani az ország jövőjet. De visszadönteni a romlásba csak azért, hogy a jelszavak kielégíttessenek, talán mégsem fehet. Újmódi ércautógarázs, amely könnyen hordozható, bárhol felállítható és "mint a harmonika összecsukható. A nyíregyházi sportegyletek, leventék és cserkészek emlékfinnepe a hősök temetőjében A kegyeleti staféták élén a DEAC fotója érkezett be elsőnek a temetőben kijelölt célhoz. - Sasi Szabó László nagyhatású beszéde az ifjúsághoz. Nyíregyháza. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Aranyló, hangulatokban és drága emlékekben gazdag nap volt az idei november elseje, a halottakra való kegyeletes gondolásnak ünnepnapja. Meleg, szinte tavaszos hatású nap fényében csillantak meg a fák sárga levelei, az utcákon pezsdülő éíet köszöntötte a járó-kelőt. Virág, őszi rózsa mindenütt. A szíabolcsi kertekben gazdagon nyílott a reminiszcenciák krizanténuma és minden virág azért nyilt talán, hogy egy felejthetetlen siron jelezze az örök szeretetet. A hősök temetője is virágos az idén. Jólesően állapítjuk meg, hogy gondos kezek rendezték a nem régen még szomorú elhagyatottságban, szinte vádolóan ható temetőt, a hősi halottak nyugvó helyét. Öshegyi ezredesé, a hadisirokat gondozó hivatal vezetőjéé az érdem, aki a legszélesebb körök figyelmének és támogató érdeklődésének felkeltésévé* rendbehozaita a nyíregyházi hősök temetőjét. De ennek a temetőnek ma. az ifjúság lelkes viadala adta meg igazi szépségét. Felvonultak a város sportegyesületei, középiskolái, sportcsapatai, a íeventék a csendőriskola küzdő ifjai és az egész város lakosságának érdeklődésétől kisérve futották meg a városon keresztül rendezett kegyeleti sta fétát, amelynek célkitűzése ott volt a hősök temetőjében. Délelőtt 11 órakor benépesed* fek azok az utcák, amelyeken át a verseny lezajlott és különösen a váltási helyeken verődött össze nagyobb tömeg. A versenyben a következő kategóriák vettek részt: katonai alakulatok, sportegyesületek, középiskolák, levente és cserkészcsapatok. A temetbően a Zsűri a következők bői alakult : Elnök : Kállay Emil, tagok : Retsky András vármegyei testnevelési felügyelő, Vitéz Vén Zoltán főhadnagy, Kozák István vármegyei főoktató, Tóth László, Szathmáry László és dr. KVómy Károly. A futókat lelkesen biztató közönség kisérte élénk figyelemmel és fogadta feszült várakozással. A beérkezési sorrend a következő 1 volt : I- DEAC (Debreceni Egyetemi Atlétikai Club), amely nagy ezüst érmet kapott. II- A csendőrség csapata. Kis ezüst érem a jutalma. III. A NyTVE stafétái. IV. A nyíregyházi kir. áll. tanítóképző intézet csapata Nagy bronz érmet kapott. V. A városi felsőkereskedelmi iskola stafétái. VI. A 12. honvéd gyalogezezred csapata. VII. A »Tátra« leventecsapat. VIII. A Ny KISE. IX. A Baross Gábor cserkészcsapat. X. A Munkás Testedző csapata. XI. A Sipos-bokor leventéi. XII. A 6. tüzér osztag. XIII. A Manda bokor leventéi. XIV. A Jakus-bokor leventéi. XVII. A Postás Sport Egyesület csapata. A DEAC győzelmes csapatának beérkező futója elhelyezte a küzdésre és legmesszebbmenő áldozatokra kész magyar ifjúság koszorúját a hősök obeliszkjére, majd Sasi Szabó László, a NyTVE diszelnöke, minden szivet mély áhítattal, majd tüzes lelkesedéssel eltöltő beszédet intézett a hősök temetőjében felsorakozott ifiakhoz. Versenyfutásban jöttetek c szent helyi-e. Egy mesével kezdem- Talán meg is történt. Volt egy szegény artista, egy cirkuszi bohóc, aki artista családban s artista körben nőtt fel. Iskolába sohase járt, Istent nem ismert, imádkozni nem tudott, az apia mesterségét követte. Maga is bohóc lett, aki nagyszerűen tudott grimászokat csinálni, bukfenceket vetni, bolondoskodni s a közönség nagyon szerette- Ennek a bohócnak egyszer —- először életében nagy lelki fájdalma volt- Egy szörnyű csapás, egy nagy lelki megrázkódtatás érte s akkor először érezte meg életében, hogy szüksége volna valami nagy emberfeletti szere tetre, egy nagy vigasztalásra, mit ösmerősei, barátai, cirkusz-testvérei között hiába keresne. Hallott valamit Istenről, templomról s valami kimondhatatlan, valami emberfeletti erő odahuzta, odavonzotta s egyszer azon vette magát észre, hogy ott áll a nagy boltozatos városi templomban az oltár előtt, ahol soha-soha azelőtt nem járt és szelíden lobogó gyertyafény között meglátta a még szelídebben mosolygó Istenanyának a képét s akkor ugy érezte, hogy neki mondani vagy tenni "kell valamit, ami tetszeni fog a Madonnának s ami az ő végtelenül szomorú szivén is enyhíteni fog- Imádkozni nem tanult, nem tudott s így azon a nyelven, amelyen az áhítatos hívek "beszélni szoktak, ő bizony beszélni nem tudott s akkor egy váratlan ihletnek a hatása alatt elkezdett ott a szent oltár előtt bukfenceket vetni, artista mutatványokat csinálni, grimaszokat vágni, amelyek azonban mind olyan szomorú mozdulatok voltak, annyira ki tudták fejezni az ő mérhetetlen fájdalmát, hogy a templom közönsége megértette és megértette a szelíden mosolygó Istenanya is és egy könycsep gördült alá a szeméből... A bohóc imáia. melyet az ő megszokott módján mutatóit be Istennek, meghallgattatott... Ti derék magyar ifjak, akik most versenyfutásban jöttetek e szent helyre, hogy hódoljatok a dicsők emlékének, azzal a szimbolikus művészettel fejeztétek ki kegyeletes érzéseiteket, amely a ti sport-lelketek mélyéből fakad s amelyen beszélni tudtok- Azok, akik itt nyugosznak s akiknek halhatatlanságát jelképezi ez az emlékoszlop, megértették a ti sportnyelven kifejezett lelki adótokat s ha könnyei lehetnének ennek a kőoszlopnak, ak kor ez most itt bizonnyal könnyeket ejtene. | Könnyeket ejtene, mert azok, akik itt feküsznek, akiket ez az oszlop szimbolizál, azok bizony nem pihennek, ne

m nyugosznak és szellemük bizonnjai velünk, veletek sir... mert e dicső tetemeket nem csupán a nehéz hant fedi, hanem sokkal súlyosabb tömeg, egy nehéz, elviselhetetlen teher, az igazságtalanság, ami egyaránt terhel, nyom, fullaszt itt ebben a csonka-hazában minden élőt, minden elevent, minden holtat, minden élettelent, nyomja a földet is, amely nem tud szelid pihenőt nyújtani azoknak, akik hozzá visszatértek, akik érte haltak, mert az Igazságtalanság épen ezt a drága földet szakgatta és tépte darabokra!! Ezen a szent helyen nincs győző és legyőzött. Tudom, ti is érzitek ezt a mindannyiunkat átfogó, mindanynyiunkat fojtogató nagy fájdalmat, kedves fiatal sport-testvéreim s tudom, hogy kegyeletes érzéseiteknek ettől a nagy fájdalomtól roskadozó szívvel siettetek ide kifejezést adni! Vájjon nem féltetek ideérkezni!? Nem döbbentetek-e meg, hogy a cél itt van megjelölve? Vájjon értitek-e, hogy mit jelent az, hogy a magyar "ifjak nemes küzdelmeinek a célkitűzése ide vezet!? Ehhez a jelhez, ide a hősök temetőiébe! Vájjon el vagytok-e tökélve, vájjon él-e a szívetekben a kemény elhatározás, hogy egykor, ha a szent ügv ugy parancsolja, ugy diktálja, akkor a nagy küzdelemben is ide fogtok érni, ehhez a célhoz fogtok beérkezni!? 1 Tanuljátok meg, hogy itt e szent helyen nincs győző és nincsen legyőzött! Itt csak elsők és utolsók lehetünk a szent ügy szolgálatában ,az áldozatban, de az elsők épugy, mint az utolsók egyaránt dicsők, egyaránt halhatatlanok! — Mert akik ehhez a szent célhoz trenírozzák magukat testben, lélekben és erkölcsökben, akikben él a szent elhatározás, hogy ide, a halhatatlanok piramisához élve-halva, de beérkeznek, azoknak neve, emléke örökön-örökké él a magyar Gazdasági WIENER ADOLF zsáküzlet, Bessenyei-tér 15. legjutányosabban 553-5