Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-10 / 230. szám

10 JKÍYÍRYIDÉK. 1926. október 10. | DI06ENES LÁMPÁSA Humoros karcolatok a bélről. Én is turista vagyok. A héten egy vacsorára kaptam meghívást. Gyönyörű szöüőbt sé­táltunk ki az Erdei Kitérőtői, aho­vá kocsin mentünk. Az idő: aranyló ősz. A felöltő lekívánko­zik az emberről. 'Szétnézünk a szöllőben. A tájék oly szép, hogy festő esetjére méltó. A dombroi a sóstói erdő tölgyfái sötétlenek, el­szórt apró tanyák színes foltjai gyö­nyörködte tik a pihenő szemet, a nyirvizcsatorna szeszélyes kanya­rulattal csókolja körül a szöllő­fdoimbot, s ugy látszik, néha dévaj kedvében a Tiszát mimeli, mert ho* egyik partból, hol a másikból mos el egy-egy földszalagot. A partin árnyékos gyümölcsfák, ahová nyá­ron le lehet telepedni, balra dom­bos kaszáló, azontúl kis akácos, a dombtető északi felén kis fenyves, közepén akkora házacska, mint egy, nagyobbfajta skatulya. Egy ablaka és egy ajtaja van. Ott lakik a régi tulajdonos, aki ezt a szép helyet ki­választotta, szöllővei betelepitelte. A kis birtok nagyobbik része már az uj tulajdonosé, aki nem kevesebb büszkeséggel és szeretettel vallja magáénak ezt a kis paradicsomot, mint a régi. Sőt gyarapította is a belterjes gazdálkodas eszközeivel. Van már pálinkafőzője és bormé­rése, ahová messze tájról jönnek a szekeres emberek a hegy levéért. A közmondás, hogy jó bornak nem kell oégér, itt válik tapasztalati igazsággá. A hatvan esztendős Ma­géra bácsi, aki most is deli legény olyan fürgén mozog, mint a szín­padon a tizenkilenc esztendős si­heder színész, akit aggastyánnak maszkíroztak, pedig egy hete nem volt lenn a lábáról a csizma, egész héten nem aludt semmit, mert pá­linkafőzés van és ilyenkor a kez­dettől a befejezésig talpon kell len­nie a gazdának. Hát ide hivtak engem, s én örömmel mentem el, mert szeretem a szabadba való kirándulásokat. Itt ismerkedtem meg három idegen tu­ristával, az egyik magas állású pes­ti ur, a másik kettő a Borsodi Bükk Egyletből való. A többiek­ről is, amint egyenkint és párosá­val szállingóztak oda a kitűnő pör­költszagra, meg kellett állapitanom, hogy vérbeli turisták. Törtem a fe­jem, hogyan kerülhettem ebbe a társaságba ? Az egyik turista bará­tomat bizalmasan meg is interpel­láltam, ebben az ügyben, mire a legnagyobb meglepetésemre ezt mondotta: — Hiszen te is turista vagy ! Kisült, hogy tényleg beiratkozott tagja vagyok a Turista Egyesület Nyírségi Osztályának. Erre pedig inni kell. A pompás vacsora után, ^melyet a vendéglátó főturúta utol­érhetetlenül 'kedves felesége készí­tett számunkra, csúszott a kitűnő bor, s nemsokára vidám hangulatbajn kocsikáztunk a Koronába, ahoi nagy krigli sörökkel csillapítottuk le olthatatlan szomjunkat. Utána a kávéházba mentünk a zeneked­velő turisták kedvéért, s bizony­bizony mondom néktek, hogy haj­naltájt kerültem haza, mert még zárórameghosszabbitás is volt. Más­nap csak ugy késő délelőtt" kezdtem ébredezni, még pedig Franci nevű háztartási alkalmazottam meglepett hangjára. Nevezett ugyanis ezt kér­dezte tőlem : — Hát ezt honnan teccett hozni ? Megdörzsöltem a szemem, s J fel­könyököltem az ágyban, hogy meg­nézzem, mi lehet az az »ezt«. Hát az bizony egy hatalmas kampós, hegyes vasvéggei ellátott turistabot volt. Vastag, görcsös, ne­héz. ökröt agyon lehetne vele ütni. Gondolkozni kezdtem, hogyan ke­rülhetett hozzám a bot ? De nem tudtam kisütni. Csak lélektani kö­vetkeztetéssel jutottam a nyitjám. Egész este ugyanis turisták között voltam, azoknak a vitatkozásait hallgattam. (Sohasem hittem volna, hogy a turisták ilyen szenvedélyes (vitatkozók, s hogy a turistaegyesü­letekben milyen heves turistapoliti­ka folyik.) Amikor azután najnai felé derűs jókedvvel hazafelé in­dultam a »nagy utra«, ízig-vérig való turistának képzelhettem maga­mat. S vájjon járhat-e egy turista bot nélkül ? Nyilvánvalólag nem: De mit csinál a turista, ha nincs botja ? Nyilvánvalólag szerez ! — Honnan ? Ahonnan tud ! Én azt hiszem, ezen a hajnalon még a föld: alól "is szereztem volna magamnak egy turistabotot, fis szereztem Is A botot személyesen vittem visz­sza a kávéházba és átadtam Kálmán főpincérnek. Törje ő a fejét azon, hogy ki a botnak a gazdája. Igy lettem én turista. A csikós'évente. Az elmúlt vasárnapi leventeünne­pélynek egyik szenzációja volt a tiszanagyfalui csikósjelmezbe öltö­se faluja becsületét. Utána is kiál­tottam, hogy »a kakas csípjen meg, de lóvá tettél !« de már nem hal­lotta, mert sebes trapban eltűnt a Bethlen utca kanyarodójánál. Az elmaradt zsüribantm. A napokban az egyik helybeli »mutatványos intézmény« igazgató­ságától azt a megtisztelő megbiza­tást kaptam, hogy hívjak össze egy zeneértőkbői álló zsűrit, amely­nek az lesz a hivatása, hogy meg­mondja a szigorú és igazságos véleményt az intézmény zenekararói Ugyanis a zenekar nagyon rossz, sőt még annál is rosszabb volt. Emellett a zenekar kebelében is bel­viszályok dúltak- A vonósokantanth. blokirozta a zongorást, akivel sze­rintük nem tudnak taktusban ma­radni, természetesen a zongorás hi­bájából. A zongorás azonban ki­jelentette, hogy ő tud zongorázni, j de a vonósok a paccerek. Közben , a prímás kü'ön barátsági szerződést j kötött a gordonkással titokban ar­ra az esetre, ha a másodhegedűs elejtésével, aki tényleg csapnivaló hegedűs volt, meg tudják menteni, saját becses személyüket. Igy állván a helyzet, a zsűri igen komoly munka előtt állott, s én azon voi­tam, hogy kitűnő muzsikusokból toborozzam össze a bíráló bizott­ságot. Előre kell bocsátanom, hogy az A londoni Picadilly-Hotelben nemzetközi szépségversenyt rendeztek, amely, nek zsüiije elé sorra vonultak Anglia, Franciaország és Amerika szépségei. zött leventecsapat. Én a délelőtti nagy felvonulást nem láttam, s igy nagyon meglepődtem, amikor ebéd után kijöttem az utcára, hogy ki­menjek a leventeversenyre, a Lut­her utcán, a Kiskorona előtt egy gyönyörű sárga paripán ülő, lobo­gós kék ingujjba, gatyába öltözött hamisítatlan hortobágyi csikóst pillantottam meg, amint iszogatta lóháton a "kiparancsolt három deci bort. Markos, deli legény volt, s a Hirschler-sarkon megállva egyik barátommal gyönyörködve szem­léltük a puszták egyszerű fiát, aki a magyar alföld ósi erejét hozta be a poijos városba. Gondoltam, várok addig, míg megindul. Nem sok idő multán, amikor a három decit bekebelezte, lassú lépésben megindult a Bethlen utca fele. Hát amint a Lányi-pati­ka sarkán be akar kanyarodni, az én csikósom megemelinti felém pör­ge kalpagját és odakiált, hogy Szervusz "kedves I Csak egy pillanatig tartott, hogy megmagyarázhatatlan volt előt­tem, honnan ismerhet és tegezhet a délceg csikós, talán csak nem a hortobágyi csárdában ittam vele pertut, de a következő szempillan­tásban már megismertem Borcsik Lajos komámat, a tiszanagyfalui adóügyi jegyzőt, aki az íróasztal mellől pattint lóra, hogy megment­egész dolog, hogy ugy mondjam »grátisz« mpnt volna. Nagyon ter­mészetes, hogy azok az urak, aki­ket viszont én tiszteltem meg azza» hogy a zsűribe beválasztottam, nem nagyon rajongtak az esetért. Sza­badkoztak. Nagy elfogultságukra hivatkoztak. Teljes lehetetlenség — mondották — hogy két órai időt tudjunk szakítani. Erre én mentő ötlethez folyamodtam. Anélkül, hogy az igazgatóságtól erre felha­talmazást nyertem volna, azzal ke­csegtettem a zsürijelöit urakat hogy a bírálat után pompás va­csorával fogják a zsűri tagjait meg­vendégelni. Talán mondanom se kell, hogy most már a legna­gyobb készséggel vállalkozott min­denki, sőt olyan is akadt, aki dup­la tagsági hefyre jelentette be idé­nyét. A zsűri bíráló ülése tegnap dél­után 5 órára volt kitűzve. Mondha­nagy aggodalmakkal 'indultam e' az ülésre, mert féltem, a beígért vacsorától. Nagy volt azonban a meglepetésünk, s egyben az én örömöm, mert amikor megjelen­tünk a már emiitett mutatványos intézetben, a direktor azzai" foga­dott bennünket, hogy a zenekar'vo nós tagjainak a működését a rend­őrség betiltotta, miután nem vol­tak tagjai az Országos Zenészszövet­ségnek. A lokálból tényleg csak zongoraszó hallatszott ki, a zongo­rista boldogan markolgatta a bil­lentyűket. Ránézve a lehető legked­vezőbben végződött az ügy. Én hasonlóképen boldog voltam, mert az ügy rám nézve még ked­vezőbben végződött. Kedves Igazgató ur ! Miután az ügy Önre nézve is kedvezően in­téződött el, proponálnám szerény tisztelettel, hogy azért együk meg az elmaradt zsürivacsorát. Önnek öt zenész helyett most már hála Istennek csak egyet kell fizetnie, tehát ön még nagyszerű üzletet is csinált. Tehát telik a bugyellárís­bói. Ezenkívül most már megvan kiméivé az intrikusok besugásaitói is. Ez is megér valamit. Ha Ön tényleg ofyan kedves és gavallér lesz, hogy meghiv bennün­ket egy jó vacsorára, akkor indít­ványoznám, hogy a rendőrséget is hívjuk meg. Mert nekik, köszönhetjük az egészet. Nagybecsű kedvező válaszát vár­va, maradtam őszinte tisztelője i ; I Diogenes­szőrmézve m Himalaja velor gyapjúból, vé­gig bélelve Tiszta qyapjutrikő és szövetruhák ezer ezer K-tdl kezdve Crepdeschin ruhák, bársony pongyolák, aljak és blúzok igen jutányos ártan. Scheiber Sándor cégnél, Budapest (Beiváros), Egyelem utca 7 sz 5Í23 Miről beszelnek a társaságban ? Arról, hogy milyen jól és előnyösen lehet minden füsser-, csemege és ital­árut, háztartási és vegyi cikket vásárolni a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási, Termeli h Értékesítő Szövetkezete nyíregyházi árudájában. 5-04-13 A legjobban bevált „Case"-féle traktorok szántás, cséplés és vontatásra, továbbá mindenfajta aj és haznált gazdasági gépek legelőn; ösebben beszerezhetők L. Lukács Vilmos gépkereske­dőnél Nyíregyházán, ki bérszántást is vál'al, valamint használt trak­torokat készpénzért vásárol és c?erél. (Telefon 413.) 5589-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom