Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-09 / 229. szám

2 •nmmii JSÍYÍRY1DÉK. 1926. október 9. A gazdák joga. Az utóbbi hónapokban hangok hallatszottak, amelyek halásköri ellentéteket akartak kiélezni a gazdatársadalom és a kereskedelem között. Tudvalevő, hogy a háborús felfordulás után Magyarország helyzete a külfölddel való viszonylatban lényeges változáson ment keresztül. A volt közös vámterület fiiét részre szakadt szét, piacainkat elveszítettük s a gazdatársadalom nehezen várta, hogy az arra hivatott kereskedelmi szervek a rájuk váró pionír-munka elvégzésével megteremtsék a magyar mezőgazdasági termények uj kiviteli irányát" Sajnos, ez nem történt meg. Vagy kényelemszeretetből, vagy alkalmazkodni nem tudásból, vagy pénzügyi nehézségek folytán a kereskedelem egyre késett hivatásának betöltésével, ami a mezőgazdaságra igen súlyos következményekkel járt. A fentiekbői eredő értékesítési válság 1924—25-ben érte ef tetőfokát. Ezekben az esztendőkben a Duna—Tis?a közének, Hevesnek, Szabolcsnak a termelő lakossága a legkínosabb helyzetbe jutott, mert nem tudta, hogy a nyakán romló terméssel mit kezdjen és jövedelme nem lévén, hogyan fogja fedezni fokozódó köz- és magán" terheit? Ebben a kényszerhelyzetben nem tűrt halasztást a gazdatár.-adalomnak az az elhatározása, hogy a szövetkezés önsegélyének eszközeihez fog nyúlni. Kétségtelen, hogy a gazdatársadalomnak épp ugy, mint bárki másnak, joga van a szövetkezéshez. Szövetkezik egymással ipar és kereskedelem, gyakran nem is legális, hanem önző gazdasági célokért, amikkel szemben a gazdák szövetkezése a legjogosultabb önsegély és önvédelem jegyét viseli magán. Ezt a mozgalmat egyes gazdasági körök részéről az utóbbi időben koncentrikus támadás kezdi érni. Ezekkei a támadásokkal szemben az objektivitás könnyen megtalálja az ellenérvet. Előre kell bocsájtani, hogy maga a gazdatársadalom a?, pmeíy a szövetkezést nem öncélnak, hanem csupán eszköznek tekinti, ott, ahol annak szüksége fölmerül. Ugyancsak a gazdatársadalom az, amelyet józan mérséklete megóv attól, hogy kisajátítani próbálja a kereskedelem közhasznú tevékenységét. Viszont nagyon természetes, hogy a legutóbbi évek értékesítési katasztrófája után a gazdatársadalom kénytelen volt a szövetkezés segítségéhez nyutn'i. A gyakorlatban károsnak bizonyult az a körülmény, hogy pl. a magyar gyümölcskereskedők egész kiviteli törekvésüket csupán a bécsi és a budapesti piacra összpontosították. A külföldi piacokat meglehetősen elhanyagolták és az árunak egy-két értékesítési pontra való tömeges zuduláía, árlemorzsolódást, bizonytalanságot és sokszor súlyos károkat vont maga után. F. káros gazdasági akadályokkal szemben fenni kellett vaíamit. A szövetkezés vállalta, hogy feromboíj-a a magyar kivitel ufjába gördített akadályokat, felkutatja a távoli vevőket, kitolja a távolsági szállítás határát s megtanítja azokat a csomagolási módokat, amelyek lehetővé tudják tenni a távoli piacoknak károsodás nélkül való elérését. Ez a munka azt lehet mondani, Itt először kerül szinre a Magyar Szinház nagysikerű újdonsága szombat, vasárnap és hétfőn fényesen sikerült. A romlandó magyár gyümölcs és főzetek ma már versenyképesen jut et Bécsen tul Boroszlóig és Münchenig. Ha ez meg nem történt volna, a magyar termés értékesítését az idén katasztrófa sújthatta volna. Hiszen egyedül -a kecskeméti piacróf 900 vagon gyümölcsöt és zöldséget indítottak el, mintegy 18 milliárd korona értékben. És ennek az árutömegnek az úttörője az a harmadfel milliárd forgótőke volt, amit a Szövetkezés céljai elérésére kapott kölcsön. Ez a forgótőke egyfelől nivellálta a gazdák javára az árakat, másfelől pedig megteremtette a kereskedelem tőkéjének csatlakozását. Nem volt tehát monopólium, mert hiszen csupán a kecskeméti piac forgalmának lebonyolítása 6 milliárd forgótőkét igényelt. A magántevékenység tehát kellő érvényesülési térhez jutott. Ami a szövetkezetek á £ami támogatását illeti, ezt csak akkor lehet kifogásolni, ha a hozott áfdozat az elért eredménnyel nem arányos. Annak idején, a békeidők boldog és biztos konjunktúrájában, az állami iparpártofásí akció egyetlen sorozata — Szterényi idejében — több, mint 50 mi'lió aranykoronát igényelt. Akkor ezt a horribilis áldozatot, amely természetefen jórészben a gazdák adójából nasitódott ki, agrár oídafról nem kifogá

coíták. Pedig az igy támogatott gyáripar még drágábban is tériméit a világpiaci árnál. Nem felel meg tehát az egyenlő mérték elvének, ha a szövetkezetek ügyénél túllépik a jogos bírálat határát. Akkor, amidőn szerte a világpiacon a magyar szövetkezetek úttörő munkája azzal a sufyos váddal találkozik, hogy egyes magyar exportőrök évtizedeken át pancsolt borraf, mézzel, hami-itott liszttel és számos eféle gazdasági Visszaéléssel rontották le a magyar kivitel jó hírét, akkor, amidőn a külföld a magyar áru megbízhatóságának bizonyítására az állami márkázás jótállását sürgeti, legalább is szerenyteíenség olyan mértékig kifogásolni a szövetkezetek megbízható munkáját, mint az bizonyos oídafról az utóbbi időben divatossá kezd lenni. Schober, a bécsi rerdórrraniszter. 0 regon, Mexikó korábbi miniszterelnöke, aki ellen röviddel ezelőtt merényletet követtek el, meghalt Szabolcsvármegyének ezidöszerint nincsen hosszúlejáratú kölcsöntartozása. A vármegye alispánjának jelentése a fontköicsön előzményeiről, feltételeiről és a beruházási programmról. Nyíregyháza, október 8- A Nyirvidék tudósítójától. Mikecz István alispán az őszi közgyűlés elé terjesztendő jelentésében általános érdeklődésre számottartó odatokat tár fel Szabolcsvármegye pénzügyi terveiről- A jelentés a fontköicsön előzményeiről feltételeiről és a beruházási programmról a következőket mondja: A május hó ll-én megtartott ren des és augusztus hó 6-ikán lefolyt rendkívüli közgyűlésünkön hozott fontos határozatok között is ugy fontossága., mint vármegyénk egész •életberendezésére kiható jelentősége tekintetében messze kimagaslik a tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak az az elhatározása, amellyel a régóta reánk váró fontos beruházások megvalósítására egy j nagyobb csszegü törlesztéses kül- I földi kölcsön felvételét határozta el. Ezen külföldi kölcsön felvételére kedvező anyagi lehetőséget biztosított azon körülmény, hogy az elmúlt időszak folyamán teljesen kifizethettem a törvényhatóságnak még a háborút megelőző időből származó hét rendbeli s részben a törvényhatósági útalap terhére, rész vett hosszú lejáratú összes kölcsöfcen a vármegye egyéb alapjaira felnét, ugy, hogy a vármegyének ezidöszerint hosszú lejáratú kölcsön tartozása nincsen. Nem érdektelen megjegyeznem, hogy a törvényhatóság régi tartozásai mintegy 41 milliárd papírkorona terhet képviseltek. A viszszafizetésre szükséges hitelt részint az egyes törvényhatósági alapok 1Q25- megtakarításai, részint ezen alapok 1926. évi költségvetésben külön e célra felvett s a mkir. belügyminiszter ur 97,521 — 1925. B. M. számú, valamint a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur 92,364 -1925. számú rendeletével engedélyezett hitel összegek szolgáltatták. Egyenként is megnevezve, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól a milleniumi aíap terhére még az 1895- évben 50 évre kölcsönvett 230.000 forintos tartozást, valamint ugyanezen pénzintézettől az útalap terhére az 1896- évben szintén 50 évre kölcsönvett 250-000 forintos tartozást, összesen 185.925.850 papirkorortával egyenlítettem ki, helyesebben ezen összegért a vonatkozó kölcsönkötvények rendelkezése értelmében a nevezett intézet által kibocsátott kölcsönkötvényc ket vásároltam s a visszafizetést ezekkel teljesítettem. Ugyancsak a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól az útadó alap terhére az 1903. évben 50 évre kölcsönvett 360 ezer koronás tartozásból fennálló 286-453 koronát, valamint az 1910. évben ugyaninnen szintén 50 évre felvett 220,000koronás kölcsönből tartozásként még hátralevő 194,188 koronát, összesen 60.250,000 koronával, azaz H atvanm i lliókettőszázötvenezer papirkoronával fizettem ki, amely előnyös visszafizetés árfolyama tulajdonképen csak 125-szörös s igy még 1 százalékos valorizációnak sem felel meg. A Magyar Jelzálog Hitel Banktól az útalap terhére az 1903. évben 50 évre felvett 800.000 koronás kölcsön tartozásból a folyó évben még fennállott mintegy 600.000 koronás tartozást 162.000,000 korona, azaz Egyszázhatvankettőmillió papirkoronával rendeztem, amely rendezés Szintén igen előnyös, mert a visszafizetett összeg, miután a rendezés árfolyama alig 270-szeres, valorizáltan még 2 százalékot sem tesz ki. Ezön öt nagyobb tartozáson felül névértékben rendeztem a Nyíregyházi Általános Hitelintézettől a kisvárdai kórház-alap céljaira az 1908-ik évben 30 évre kölcsön vett 23.000 koronás tartozást, valamint a vármegyei székház alap kiadásaira a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesülettől 1910. évben 28 évi idő tartamra felvett 13,000 koronás kölcsönt is. A törvényhatóság ezen régi tartozásainak teljes rendezése folytán a vármegyei egyes alapok teherbíró képessége jelentékenyen megnövekedett, ugy, hogy az előbb említett külfö'di kölcsön fejvétele után az évi törlesztési részletekre nagyobb mérvű anyagi eszközök fognak rendelkezésre állaniEzen kölcsön felvétele szükségessége tekintetében ezúttal csak ismétlésekbe bocsátkoznám, ha az erre vonatkozó elhatározásnak a t. törvényhatóság mu!t évi december hó 29-:én s ez év augusztus hó 6-án tartott közgyűlésünkön, nemkülönben már többször hivatkozott előző időszaki jelentésemben részletesen kifejtett s ma már a köztudatba is átment indokait újból felsorolnám, de szükségesnek tartóm tom e kölcsön felvétel ügyének jelenlegi állását ezúton is ismertetni. A beruházási kölcsön felvételét elvileg a t. Törvényhatósági Bizottság már a mult év december hó 29-én tartott rendkívüli közgyűlésünkön tett előterjesztésem s az Főszerepeket játszák: Szi^ethy Annus, Tóth Boriska, G. Székely René, Sz. Szolnay Manci, Gulyály Menyhért, Solti R;zső, Endrődy Miklós, Jávor Antal.