Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-07 / 227. szám

6 JSÍYÍRY1DÉK. 1926. október 9. Homokszemek, öregedő anyókáik aggódó féltéssel, deresedő fejüapák bodor pipafüsthelhőben ráncos horniokkal, muskátlis ablakok mögött kipirult arcú lányok repeső szívvel várták haza deli leventéiket. Aggódó féltés az édes anyák szerető szivében, hogy nem történik-e valami bajuk szivüktől szakadt drága magzatjuknak a villogó ezerszemű szörnyeteghez hasonló városban, gondokkal barázdált hom loku apák szivében keserű fájdalom, ha eszükbe jut, hogy nem is oly régen ők is olyan dafos kedvvel, acélos akarattól hevülten hagyták oda a családi tűzhelyet, hogy a szent cél érdekében ne csak verejtékkel, hanem vérrel is áldozza(nak s a véráldozat — bár az ^gész világ csodálattaf vegyes bámulatát szerezte meg a magyar névnek — eredménytelen volt. Kétség és remény viaskodik a vérkeresztségen átment apai szivekben, hogy vájjon nem-e lesz hiábavaló a munka, mit gyermekeik a letiport, halálra szánt édes haza talpraállitására, feltámasztására áldoznak. A repeső szivü hajadonok kíváncsian lesik, várják, hogy vájjon deli leventéik a nemes vetélkedős győzelmi pá! májával térnek-e meg szeretteik közé? Ti nehéz munkában korán megöregedett, hajlott derekú, kérges tenyerű édesanyák, aggódó szi- < vetek nyugodtan doboghat bármi- [ kor, ha' fiaitok kiröppennek féltőn őrködő édesanyai szárnyaitok alól. mert fiaitokra egy másik, még édesebb, még fájóbb szivü édes anya vigyáz! Szent kötelességet, drága fiúi kötelességet teljesítenek a közös édesanya iránt fiaitok, mikor mint leventék kiröppennek védőszárnyaitok alól- | Ti gondterhes apai homlokok, simuljon ki a ránc rajtatok, mert a szivetekben felgyülemlett fájó keserűséget az öröm édes nektárjává fogják változtatni önvéreitek; a századok óta átokként reánk nehezedő széthúzást, egymás iránti bizalmatlanságot gyökerestől gyomlálják ki szivünkből nemes kertészei a gyommaf 'telitett magyar inerteknek s ha a ti véretek hullása nem hozta is meg a kellő termését a magyar humusznak, de kiontott drága "véretek nem hullott hiába s nem hulott terméketlen talajba, mert fiaitok tudják, hogy mivel tartoznak apáik vérével öntözött i drága szent földjüknek! És ti, re- ! peső szivü hajadonok ott kint a magyar falvakban, ne vonjon fá- j tyolt szemetek elé s ne költöz- | zön szivetekbe megvetés a hazatérő leventék iránt, ha talán nem ' vittek haza dicsőséget jelképező i babért. Nem utolsók ők, nem gyen- j gék és nem megvetésre méltók. — j Itt nincs utolsó, itt nincs gyenge, j Itt csak jók vannak és jobbak vannak. Itt csak nemesek és nemeseb- | bek vannak. A dicsőség babérát mind megérdemelnék. Ám a nemes vetélkedésnek előfeltétele, hogy legyen miért vetélkedni. A külső szimbólum ösztönöz, sarkal még jobbá, még nemesebbé lenni. Hogy ha hazatérő deli leventéiteknél" talán csüggedést, vagy az önérzetnek csak a legcsekeíyebb megbántódását is tapasztalnátok, biztassátok, bátorítsátok a csüggedőket, a kicsinyhitüeket. Ablakaitokban pompázó muskátliknak szakítsátok le a legszebbik virágát s virágozzátok fel hazatért leventéiteket, mert szemeteknek örömsugara s virágaitoknak vérpirossága lángragyujtja a deli leventék szivében azt a kiolthatatlan szent tüzet, melynek lángjai a hazaszeretet oltárán kell. hogy állandóan égjenek. A faiu romantikája varázsolódik elénk reggelenkínt, midőn a »csordajárásba« eső lakásom szinte misztikus csendjébe belezendül a teheneket hívogató kürtjel. Amint hallgatom az egyszerű csordás kürtjén tovaszálló népdalok naivitással körülcirkalmazott melódiákat, megelevenedik előttem odahagyott kis falum bogárhátú házikóival. Előttem áll a mohossá vált zsindelyes tetejű községnáza, ahonnan a kora reggeli órákban indul útjára a falusi tehenek fő-fő patrónusa, Gyurka. Gyurka nem olyan közönséges halandó, mint a többi egyszerű falusi ember. — ő teljes tudatában is van ennek s büszkén, magasra emelt fővel kezdi meg hivataloskodásának első lépéseit. Gyurka ugyanis világjárt ember. »Hornyista« volt az újhelyi 10-eseknél. Napbarnított arcán negédes mosoly vonul át, mikor féltett kincsét, a réztrombitát ajkához emeli s rázendít A molnár, a molnár a réten jár kezdetű pattogós ütemű dalra. Az ismert nóta hangjainál aztán kiandalgok én is a pázsitra. Előttem terül el a zöld bársony szőnyeghez hasonló rét, melyen már gondtalan kacajjal repülők keresztül. Már ott vagyok a szőlők alatt, az ördögároknál, hol az öreg András bácsi, a szőlőcsősz végzi terepszemléjét vállravetett vesszőspuskávaí, melynek rozsdás csövére pajzánul veti kacagó sugarait a hamiskásan mosolygó jó öreg nap. Az ördögárok mentén hancúrozva tovább menve, az ezüstnyárfák rezgő levelei suttognak sejtelmes, marasztaló halk hangokat a fülembe. Már-már leheveredem a kényelmes fekhelyet biztosító árokparton, de egyszerre csak szembetűnik a Tisza lágyan simogató habjain ringatózó vízimalom teteje s előtte a parton, az ördögmotóla csábítóan integet. Pár pillanat s már a molnár inassal vígan repülünk körbe, nem törődve azzal a nagyon könnyen bekövetkezhető katasztrófával, hogy ha a kötél elszakad, valamelyikünk vígan repülhet a malom kerekei "körűi kergetőző örvénybe, honnan csak felpuffadt testtel s a vifág gondjairól mit sem tudva, kerülhetünk elő. Jól kimotóíázva magunkat, elindulok a dűlő uton hazafelé, mert már a gyomrom erősen morogva követeli jogait s a tengerit töltögetők által nyárson sütött szalonnának kellemes ilata tantalusi kínokat idéz elő üres gyomromban. Az álmodozás világából az ilyen profán érzések visszarántanak a rideg valóságba. Bár az udvaron levő jegenyenyár suttogása még némileg kétségessé teszi előttem, vájjon álmodom-e vagy ébren vagyok, de egy őrülten tülkölő autó, majd a szenes kocsik dübörgő elvonulása s ettől az ablakok rezgése áltaf előidézett zaj kérlelhetetlenül elémtárja a sivár valóságot. Szertefoszlik az édes illúzió. A falu kedves és csendes légköréből visszaesek a városi élex lármás forgatagába, hol a csordás reggeli kürtjének zaján kívül is száz más lármás alkalmatosság gondoskodik arról, hqgy a hajnali fél hét órán tul nemcsak aludni nem lehet sokáig, de a falu kedves romantikájáról ébren álmodozni is vajmi kevés ideig lehetsetáió. Rudolf Valentinó A SEJH Általános közkívánatra I Csak pénteken az Apollóban. Aki halála után is hódit! Rudo'f Valentina, a tragikusan elhunyt, hódító, an szép és elegáns filmr szinész egy modern Don Jüan szerepét játsza et Nyíregyházán, f v Két-égtelen, hogy a mozilátogatók tömegei fogják felkeresni szombat és vasárnapon, október 9— 10-én a Diadaf-Mozgó Színházat, hogy méfy megilletődéssel" áldozzanak a nagy fiimstar, Rudolf Valentinó emlékének. Még bennünk remeg halálhírének szörnyű döbbenete és íme, a film vásznán frissen, mosolyogva, délceg férfiasságának teljében lép elénk a Cobra cimü filmben. Mi ez? A halál megcsúfolása, a modern örök éfet? A halhatatlanság szimbóluma? Lehet ezen megrendülni, gondolkozni, könnyezni és vigasztalódni is. Az emberi test halandó, de a művészet, melyet megteremtett, örök és ami az emberben érték volt, az megmarad és gyönyörködtet el múlása után is. Nita Naldi, aki a Tízparancsolat fő női szerepét adta — Rudolf Valentinó filmpartnernője, most is viruló szépségben, játszik Hollywoodban, csak éppen Rudolf Valentinó helyett más férfiak néma hódolatát fogadja. Igen« ilyenkor megérezzük, hogy a film a személytelen és testtelen ideálokat hozza elénk, már nem is fontos, hogy valóban élnek-e ezek a czodáiatosan szép asszonyok és tökéletes férfiak valahol messze egy exotikus városban, vagy csak embergépek, modellek, a rendezők játékszerei, akik ilfuzióéletre támadnak fel előttünk a filmeken. Meghalt Rudolf Valentinó? Volt hangja? Szenvedett és szeretett ugy» mint mi? És elmúlt? Hiszen SLTOmi sem történt. Lám, itt játszik előttünk csak ugy, mint azelőtt... És akik a Cobra előadása után elhagyják a színház nézőterét, talán azt fogják érezni, hogy az emberi művészet és technika győzött a halál fölött. A legújabb Rudolf Valentiné attrakció a COB október 9- és 10-én, szombaton és vasárnap A. DIADALBAN. NEM REPRÍZ! • r • •• . V, r i Október 6 az ev. Kossuth Lajos reálgimnáziumban. (A Nyirvidék tudósítójától.) — Ma reggel 9 órakor kegyelettel adózott az aradi vértanuk emlékének az ev. Kossuth Lajos reálgimnázium ifjúsága. Az ünnepélyt Zwicfc Vilmos tanár vezetése mel.ett a reálgimnázium vegyes karának éneke nyitotta meg. Az énekkar Molnár- Révfy: Bus magyarok imádsága c. énekkari darabot adta elő.. Utána Pilászy György VIII. o. t. szavalta el tetszéssel fogadott, ez alkalomra irt október 6-án c. költeményét. Az ünnepi beszédet Péter Károly reáfgímnáziumi tanártartottá, aki az október 6-át közvetlenül megelőző és követő történelmi eseményeknek ismertetése után a nemzet sokszoros tragikus küzdelmét rajzolta. Az aradi tizenhárom mártircsoportjához fűzte a nemzet azon százezreinek emlékét, akik életüket adták a hazaszeretet oltárára s intő például felolvasta azoknak a neveit, akik az ískoía padjaiból mentek a legszentebb kötelességteljesítés végzésére a csatamezőre s életükkel áldoztak. Megemlékezett Kovács István mártírhaláláról is, aki közelebbről az ev. Kossuth reálgimnáziumhoz is tartozik, mert ennek volt egykor tanítványa. Emelkedett érzéssel figyelmeztette a tanulóifjúságot a magyarság örök véráídozataira s jobb jövő reményét rajzolta a hazát szeretni tudó ifjúság előtt. A mély hatást keltő ünnepi beszéd után Furmann Tamás VIII. o. t. Gyóni Gézának Dicsőség a magasságban c. költeményét' adta elő elismerésre méltó készséggel, majd dr. Vietórisz József igazgató szavalta el ez alkalomra irt s lapunk más helyén közölt mélységesen, szép versét. Az emlékünnepélyt a Himnusz eléneklése zárta be, mely után az ifjúság tanáraik vezetése mellett az ev. templomban tartott gyászünnepeíyre ment, ahol a. reálgimnázium i énekkar is éneken. Kimondottan korrekt ÚRIEMBEREK kifogástalan ebéd—vacsorát kapnak J .000 000 ért havonta magánháznál. Értekezni: Sarkantyú utca 25. szam Mindenféle iskolacikk kapható,