Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-22 / 240. szám

6 J^ÍMIDÉK iy2b. október 22 Didergő munkásgyerekek lepik el déltájban a róm. kath. templom környékét. Az ebédidő alatt teljesen hajléktalanok, mert lakásukra a nagy távolság miatt nem tndnak elmenni — Korcsma, vagy napközi otthon ? — Felhívás a helybeli jótékony egyesü­letekhez. Hölgyeim és Uraim! Hivatalos és félhivatalos Körök! Bocsássanak meg, bogy szo­morú. fájdalmas húrokat pengetve, kizökkentem Önöket talán hófehér, ábrándos gondolataikból és sötét színeket keverek képzeletük tabló jára, mikor rózsaszínű, nevető szavak csengését várják, de Isten látja a lelkem, nem tudok most hazudni boldog kacagásról, az élet hazugságban nagyszerű meséiről, melyeket Önök olyan mohón, epedve keresnek, mert egy kép villant a szemembe és uralja most gondolataim minden rezzenését és ezt a képet ezek a furcsa idegeim mindenképpen a tollamra igyekeznek vezetni. Igen, egy képet láttam ma és utána síró szavak zenéje beszélt, nélkülözésről, szenvedésről, hideg­ről, éhségről — mindenről — és ez a minden, mind az élet sötét oldala volt. Talán mások is látták ezt a képet! Persze! Mások is vetettek felé egy pillantást, szo­morút — nevetőst — aztán to­vább mentek kiki a maga dolga után, mert elegendő — mondják — saját terheink viselése, mások colgaival miért is foglalkoznánk ? De nem kertelek tovább, hiszen túlságosan felcsigázom az Önök érdeklődését, holott látszólag egész jelentéktelen dologról van szó. Igaz, talán jelentéktelenebb mint a genfi tanácskozások, vagy a páneurópai kongresszus vitáinak a tárgya, de jelentőségét ezeknél is nagyobbra duzzasztja a sajná­latos tény, hogy ez a társadalmi rend, kóros, fekélyes tünete és nemcsak nálunk, dc mindenütt otthonos. Gyerekekről, kicsiny és nagy gyerekekről van szó, akik a játék helyett a munka kalapácsát kény­telenek a kezükbe venni, hogy nélkülöző, beteg vagy agg szüleik helyett tovább folytassák az örö­kül kapott küzdelmet. Jó! A munka szép és nemes, ha nem is 12—13 éves korban; de fogjuk rá, hogy igy is kibékítő, veszély­telen jelenség. De mikor arról van szó, hogy ezek a nagyrész­ben 12—13 eves gyerekek a vál­lalt munkát nélkülözéssel, dider­géssel fizetik meg, akkor már nem mehetünk el mellette szó nélkül. Közelebbről arról van szó, hogy a katholikus templom falá­nak vagy kerítésének tövében naponta nem kevesebb mint nyolc­van inas, hetes, napszámos gye­rek költi el sovány ebédjét a szabad ég alatt, a beállott hideg­től fázva, dideregve. Ha elgondoljuk, hogy eközben például a Korona éttermében, hó­fehér abrosszal terített, dúsan megrakott asztal mellett ebédel­nek azok, akiket a ?ors a javak bírásában jobban szerencséltetett, okvetlenül erőt vesz lelkiismere­tükön a gondolat, hogy ennek nem szabad igy lenni, ezen múl­hatatlanul segíteni kell. mert lehet! Hiszen most még tűrhető álla­pot; de mi lesz, ha beáll a tél és az utca gyermekei nem talál­nak meleg hajlékot sovány étkük elfogyasztására sem Ha meggém­beredett tagokkal rójják az utcá­kat, vagy a korcsmák romlott levegőjében keresnek befogadó, otthonos tanyát. Hölgyeim és Üraim! Önök kíváncsian kérdezik most már, hogy kik ezek, honnan jön­nek, hogy nincs otthonuk, barát­ságos meleg hajlék, az ebédidő eltöltésére? Én is kiváncsi voltam erre, odamentem hát hozzájuk és a következőket tudtam meg; Körülbelül nyolcvan azoknak az inas, hetes és napszámos gyere­keknek a száma, akik a várost környező szőllőkből, a tanyákról s a Közeli falvakból járnak be a különböző üJetekbe, vagy munka helyekre és természetesen az egy vagy másfél órai ebédidő alatt nem mehetnek haza 5 —10 km-es távolságokra. Igy tehát a katho likus templom mellé telepednek és ott togyasztják el a magukkal hozott szalonnát, vagy egyéb hi­deg ételt. Ezelőtt — mondja —az egyik, a postára jártunk, de észrevettek és elkergettek bennünket, itt pe­dig a hideg miatt nem ebédelhe­tünk már sokáig. Kénytelenek leszünk már a korcsmákba hu­zódni, ott azonban fogyasztani kell és igy naponta 10—15 ezer koronát elköltünk a fizetésünkbőj és ezt odahaza sinylik meg. Érdeklődöm a fizetésük iránt: Az egyik kőműveseknél dolgo zik napi 30.000 korona bérért. Ebből naponta étkezésre 20—25 ezer koronát, tehát jóformán semmi sem marad. A másik „hetes", egy jófor galmu üzletben. Négyszázezer ko­ronát kap havonta Ezért az ösz­szegért nemcsak ő dolgozik, mert hiszen beteg édesanyja minden délben az Orosi-szőllő negyedik kapujától hordja be az ebédet. Ez még nagyobb munka. De kell a pénz 1 A többiek is 2—300 ezer ko­ronát kapnak mint kifutók, vagy egyéb hasonló alkalmazásban lévők. Az egyik cinikusan jegyzi meg : Én koporsógyárban dolgozom. Előre megcsinálom magamnak a koporsót, hogyha ebédközben megfagyok, legyen mibe eltemetni. Hölgyeim és Uraim 1 Kell mindezekhez kommentár ? Kell annak égető szükségét to­vább is bizonyítani, hogy e sze­rencsétlenek számára menedék­helyet kell állítani, hogy a hosszú tél folyamán legyen hol meghu­zódniok az ebédidő alatt ? Ugye nem ! Éppen ezért Hölgyeim és Uraim ! Hivatalos és félhivatalos Körök ! Felhívom nb. figyelmüket erre a szomorú, városunk békés, szociá­lis életét kiáltóan zavaró jelen­ségre és kérem elsősorban fa jűtékonycélu egyesületeket, hogy fogjanak össze felekezeti és cél különbség nélkül egy ..Napközi Otthon" sürgős létesítésére, hogy ezek a szegény rongyos kik gyer mekek ne legyenek a társadalom kiüldözöttei, az utca kóbor ván­dorai, akikben a szenvedés, a nélkülözés az elégedetlenség, a gyűlölet csiráit már nagyon is korán kifakasztja. Mi mindannyian szeretjük a hazát. Vár^a-várunk egy feltá­madást, amelynél minden munkás kéz erejére szükség lesz. Hölgyeim és Uraim I Ennek a „Napközi Otthonnak" a felállítása által kerüljük el te hát, hogy majdan 80 munkás, erős magyar, a szemünkbe vág­hassa, hogy gyermekkorukban, télben, hidegben a templom rá­csán kellett elfogyasztaniok szűkös ebédjüket, mert, senkisem gondos­kodott róluk i (K) I ^lillUHillllllllHllliillDIIIHUHIIHlllllinillllUllllRh. — Nos, hogy v^n a caratunk, aki nek a két lábát amputálta. — Köszönöm, nagyon jóJ, néhány nap múlva lábra áll. | ^lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIl^ Egy nyircsaholyi kisleány szénné égett a dohánypajtában, amelyet játszótársai gyújtottak fel a feje fölött. Amikor a gyújtogatok sirva menekülnek, elbújnak és a lángbaborult házban magárahagyják kistesverüket. Nyíregyháza, október 21- A Nyirvidék tudósítójától­A nagyeesedi örstői megrendítő szerencsétlenségről érkezett hír a nyíregyházi kir. ügyészségre. Egy két és fél esztendős leány Nyircsa­holy községben a dohánypajtában játszadozott- A pajtát a játszadozó gyermekek felgyújtották, majd ri­adtan elmenekültek, de ott hagy­ták a lángtengerben a kis Német Máriát, aki szénné égett- A pajtá­ban mintegy húszmillió értékű do­hány égett el. Az esett részleteiről a következőket jelenti tudósítónk: Október 16-án Bunik János nyir­csaholyi gazda tanyáján kigyulladt a szalmafedelü, 13 méter hosszú, 12 méter széles dohánypajta. — A tüzveszedelmet a pajtában játszó gyermekek okozták. A dohánypajta tele volt dohánnyal és igy zárva volt. A gyermekek igen különös módon kerültek a pajtába. A paj­ta közelében egy kutya vplt láncra fűzve. Ez a kutya kikaparta a pajta alját, ugy, hogy egy nagy gödör keletkezett a pajta aljában. Ezen a lyukon a gazdának, Bunik János­nak 3 és fél évees Józsi nevű fia, a szomszédben lakó Német'Sándor­nak gyermekei, a négy éves Német Miklós, a két és fél esztendős Né­met Mária bebújtak a pajtába és ott játszadozni kezdett. Bunik Jós­ka valami látványossággal akart bi­zonyára szolgálni vendégeinek, gyu­fát vett elő a zsebéből és gyújto­gatni kezdte. Az eldobott gyufa lángjától csakhamar tüzet fogott a pajtában levő száraz dphánypor, leveles dohány és szafma. Mikor a fiuk látták a veszedelmet, megijed­tek és váietve bújtak ki a Tyúkon. Rémülten szaladtak hátra a "kertbe és, ott elbújtak, ahelyett, hogy fel­verték volna a házat. Játszótársuk­kal, a kis Német Máriaval nem tö­rődtek, ott hagyták az égő pajtában. A szegény kisleány sikoltozá­saira sehonnan nem jött válasz fös a kiét és fél éves Német Máí­ria szénné égett a pajta tüztben A tanya lakói csak a tüzveszede­Iem láttára jöttek elő, de akkor már nem tudtak semmit megmenteni. A nyomozás megállapította, hogy a gyermekek rejtekiátszóhelyeről a szülőknek nem volt tudomása. A kis Bunik fiu, aki a pajtát felgyuj­gyujtotta, a konyhából észrevétlenül vitte el a gyufát, persze olyan hely­ről, amelyhez könnyen hozzáférhe­tett. A vizsgálat megindult. nyíregyházi Keresztény Szociális Misszió Társulat megkezdte előkészületeit az idei nagyszabású Mikulás és karácsonyi vásárjára. A Misszió Társulat tegnapi gyűlésén Énekes János prépost kanonok Assisi Szent Ferencet méltatta. Nyíregyháza, október 21- — A Nyirvidék tudósítójától­A Keresztény Szociális Misszió Társulat nyíregyházi csoportja teg­nap délután Mikecz Dezsőné elnök­letével ülést tartott, amelyen a Tár­sulat tagjai szép számban jelentek meg. A közgyűlést Énekes János prépost kanonok Assisi Szent Fe­rencről való emelkedett szellemű beszéddel nyitotta meg, amelyben a középkor nagy alkotó szellemét a jóság, a testvéri szeretet, a ter­mészet nagy apostolát követendő például állította az eszményekért) küzdő keresztény női tábor elé­Ezután a közgyűlés Mikecz Dezsőné előterjesztésére elhatároz­ta, hogy december hó első napijai­ban nagyszabású Mikulás és kará­csonyi vásárt rendez, amely ará­nyaival eddigi nagy missió vásá­rokat is felülmúlja. "Elhatározták, hogy a missziótársulat hölgyei na­ponként a nyíregyházi Charitas mű­helyében készítik elő a vásárra ke­rülő kézimunkákat és egyéb tárgya­kat. A társulat ezúton is kéri a kará­csonyi vásárban résztvevő hölgye­ket, hogy a Charitas műhelyét az. ügy sikere érdekében szorgalmasan, látogassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom