Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-22 / 240. szám

6 J^ÍMIDÉK iy2b. október 22 Didergő munkásgyerekek lepik el déltájban a róm. kath. templom környékét. Az ebédidő alatt teljesen hajléktalanok, mert lakásukra a nagy távolság miatt nem tndnak elmenni — Korcsma, vagy napközi otthon ? — Felhívás a helybeli jótékony egyesületekhez. Hölgyeim és Uraim! Hivatalos és félhivatalos Körök! Bocsássanak meg, bogy szomorú. fájdalmas húrokat pengetve, kizökkentem Önöket talán hófehér, ábrándos gondolataikból és sötét színeket keverek képzeletük tabló jára, mikor rózsaszínű, nevető szavak csengését várják, de Isten látja a lelkem, nem tudok most hazudni boldog kacagásról, az élet hazugságban nagyszerű meséiről, melyeket Önök olyan mohón, epedve keresnek, mert egy kép villant a szemembe és uralja most gondolataim minden rezzenését és ezt a képet ezek a furcsa idegeim mindenképpen a tollamra igyekeznek vezetni. Igen, egy képet láttam ma és utána síró szavak zenéje beszélt, nélkülözésről, szenvedésről, hidegről, éhségről — mindenről — és ez a minden, mind az élet sötét oldala volt. Talán mások is látták ezt a képet! Persze! Mások is vetettek felé egy pillantást, szomorút — nevetőst — aztán tovább mentek kiki a maga dolga után, mert elegendő — mondják — saját terheink viselése, mások colgaival miért is foglalkoznánk ? De nem kertelek tovább, hiszen túlságosan felcsigázom az Önök érdeklődését, holott látszólag egész jelentéktelen dologról van szó. Igaz, talán jelentéktelenebb mint a genfi tanácskozások, vagy a páneurópai kongresszus vitáinak a tárgya, de jelentőségét ezeknél is nagyobbra duzzasztja a sajnálatos tény, hogy ez a társadalmi rend, kóros, fekélyes tünete és nemcsak nálunk, dc mindenütt otthonos. Gyerekekről, kicsiny és nagy gyerekekről van szó, akik a játék helyett a munka kalapácsát kénytelenek a kezükbe venni, hogy nélkülöző, beteg vagy agg szüleik helyett tovább folytassák az örökül kapott küzdelmet. Jó! A munka szép és nemes, ha nem is 12—13 éves korban; de fogjuk rá, hogy igy is kibékítő, veszélytelen jelenség. De mikor arról van szó, hogy ezek a nagyrészben 12—13 eves gyerekek a vállalt munkát nélkülözéssel, didergéssel fizetik meg, akkor már nem mehetünk el mellette szó nélkül. Közelebbről arról van szó, hogy a katholikus templom falának vagy kerítésének tövében naponta nem kevesebb mint nyolcvan inas, hetes, napszámos gyerek költi el sovány ebédjét a szabad ég alatt, a beállott hidegtől fázva, dideregve. Ha elgondoljuk, hogy eközben például a Korona éttermében, hófehér abrosszal terített, dúsan megrakott asztal mellett ebédelnek azok, akiket a ?ors a javak bírásában jobban szerencséltetett, okvetlenül erőt vesz lelkiismeretükön a gondolat, hogy ennek nem szabad igy lenni, ezen múlhatatlanul segíteni kell. mert lehet! Hiszen most még tűrhető állapot; de mi lesz, ha beáll a tél és az utca gyermekei nem találnak meleg hajlékot sovány étkük elfogyasztására sem Ha meggémberedett tagokkal rójják az utcákat, vagy a korcsmák romlott levegőjében keresnek befogadó, otthonos tanyát. Hölgyeim és Üraim! Önök kíváncsian kérdezik most már, hogy kik ezek, honnan jönnek, hogy nincs otthonuk, barátságos meleg hajlék, az ebédidő eltöltésére? Én is kiváncsi voltam erre, odamentem hát hozzájuk és a következőket tudtam meg; Körülbelül nyolcvan azoknak az inas, hetes és napszámos gyerekeknek a száma, akik a várost környező szőllőkből, a tanyákról s a Közeli falvakból járnak be a különböző üJetekbe, vagy munka helyekre és természetesen az egy vagy másfél órai ebédidő alatt nem mehetnek haza 5 —10 km-es távolságokra. Igy tehát a katho likus templom mellé telepednek és ott togyasztják el a magukkal hozott szalonnát, vagy egyéb hideg ételt. Ezelőtt — mondja —az egyik, a postára jártunk, de észrevettek és elkergettek bennünket, itt pedig a hideg miatt nem ebédelhetünk már sokáig. Kénytelenek leszünk már a korcsmákba huzódni, ott azonban fogyasztani kell és igy naponta 10—15 ezer koronát elköltünk a fizetésünkbőj és ezt odahaza sinylik meg. Érdeklődöm a fizetésük iránt: Az egyik kőműveseknél dolgo zik napi 30.000 korona bérért. Ebből naponta étkezésre 20—25 ezer koronát, tehát jóformán semmi sem marad. A másik „hetes", egy jófor galmu üzletben. Négyszázezer koronát kap havonta Ezért az öszszegért nemcsak ő dolgozik, mert hiszen beteg édesanyja minden délben az Orosi-szőllő negyedik kapujától hordja be az ebédet. Ez még nagyobb munka. De kell a pénz 1 A többiek is 2—300 ezer koronát kapnak mint kifutók, vagy egyéb hasonló alkalmazásban lévők. Az egyik cinikusan jegyzi meg : Én koporsógyárban dolgozom. Előre megcsinálom magamnak a koporsót, hogyha ebédközben megfagyok, legyen mibe eltemetni. Hölgyeim és Uraim 1 Kell mindezekhez kommentár ? Kell annak égető szükségét tovább is bizonyítani, hogy e szerencsétlenek számára menedékhelyet kell állítani, hogy a hosszú tél folyamán legyen hol meghuzódniok az ebédidő alatt ? Ugye nem ! Éppen ezért Hölgyeim és Uraim ! Hivatalos és félhivatalos Körök ! Felhívom nb. figyelmüket erre a szomorú, városunk békés, szociális életét kiáltóan zavaró jelenségre és kérem elsősorban fa jűtékonycélu egyesületeket, hogy fogjanak össze felekezeti és cél különbség nélkül egy ..Napközi Otthon" sürgős létesítésére, hogy ezek a szegény rongyos kik gyer mekek ne legyenek a társadalom kiüldözöttei, az utca kóbor vándorai, akikben a szenvedés, a nélkülözés az elégedetlenség, a gyűlölet csiráit már nagyon is korán kifakasztja. Mi mindannyian szeretjük a hazát. Vár^a-várunk egy feltámadást, amelynél minden munkás kéz erejére szükség lesz. Hölgyeim és Uraim I Ennek a „Napközi Otthonnak" a felállítása által kerüljük el te hát, hogy majdan 80 munkás, erős magyar, a szemünkbe vághassa, hogy gyermekkorukban, télben, hidegben a templom rácsán kellett elfogyasztaniok szűkös ebédjüket, mert, senkisem gondoskodott róluk i (K) I ^lillUHillllllllHllliillDIIIHUHIIHlllllinillllUllllRh. — Nos, hogy v^n a caratunk, aki nek a két lábát amputálta. — Köszönöm, nagyon jóJ, néhány nap múlva lábra áll. | ^lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIl^ Egy nyircsaholyi kisleány szénné égett a dohánypajtában, amelyet játszótársai gyújtottak fel a feje fölött. Amikor a gyújtogatok sirva menekülnek, elbújnak és a lángbaborult házban magárahagyják kistesverüket. Nyíregyháza, október 21- A Nyirvidék tudósítójátólA nagyeesedi örstői megrendítő szerencsétlenségről érkezett hír a nyíregyházi kir. ügyészségre. Egy két és fél esztendős leány Nyircsaholy községben a dohánypajtában játszadozott- A pajtát a játszadozó gyermekek felgyújtották, majd riadtan elmenekültek, de ott hagyták a lángtengerben a kis Német Máriát, aki szénné égett- A pajtában mintegy húszmillió értékű dohány égett el. Az esett részleteiről a következőket jelenti tudósítónk: Október 16-án Bunik János nyircsaholyi gazda tanyáján kigyulladt a szalmafedelü, 13 méter hosszú, 12 méter széles dohánypajta. — A tüzveszedelmet a pajtában játszó gyermekek okozták. A dohánypajta tele volt dohánnyal és igy zárva volt. A gyermekek igen különös módon kerültek a pajtába. A pajta közelében egy kutya vplt láncra fűzve. Ez a kutya kikaparta a pajta alját, ugy, hogy egy nagy gödör keletkezett a pajta aljában. Ezen a lyukon a gazdának, Bunik Jánosnak 3 és fél évees Józsi nevű fia, a szomszédben lakó Német'Sándornak gyermekei, a négy éves Német Miklós, a két és fél esztendős Német Mária bebújtak a pajtába és ott játszadozni kezdett. Bunik Jóska valami látványossággal akart bizonyára szolgálni vendégeinek, gyufát vett elő a zsebéből és gyújtogatni kezdte. Az eldobott gyufa lángjától csakhamar tüzet fogott a pajtában levő száraz dphánypor, leveles dohány és szafma. Mikor a fiuk látták a veszedelmet, megijedtek és váietve bújtak ki a Tyúkon. Rémülten szaladtak hátra a "kertbe és, ott elbújtak, ahelyett, hogy felverték volna a házat. Játszótársukkal, a kis Német Máriaval nem törődtek, ott hagyták az égő pajtában. A szegény kisleány sikoltozásaira sehonnan nem jött válasz fös a kiét és fél éves Német Máíria szénné égett a pajta tüztben A tanya lakói csak a tüzveszedeIem láttára jöttek elő, de akkor már nem tudtak semmit megmenteni. A nyomozás megállapította, hogy a gyermekek rejtekiátszóhelyeről a szülőknek nem volt tudomása. A kis Bunik fiu, aki a pajtát felgyujgyujtotta, a konyhából észrevétlenül vitte el a gyufát, persze olyan helyről, amelyhez könnyen hozzáférhetett. A vizsgálat megindult. nyíregyházi Keresztény Szociális Misszió Társulat megkezdte előkészületeit az idei nagyszabású Mikulás és karácsonyi vásárjára. A Misszió Társulat tegnapi gyűlésén Énekes János prépost kanonok Assisi Szent Ferencet méltatta. Nyíregyháza, október 21- — A Nyirvidék tudósítójátólA Keresztény Szociális Misszió Társulat nyíregyházi csoportja tegnap délután Mikecz Dezsőné elnökletével ülést tartott, amelyen a Társulat tagjai szép számban jelentek meg. A közgyűlést Énekes János prépost kanonok Assisi Szent Ferencről való emelkedett szellemű beszéddel nyitotta meg, amelyben a középkor nagy alkotó szellemét a jóság, a testvéri szeretet, a természet nagy apostolát követendő például állította az eszményekért) küzdő keresztény női tábor eléEzután a közgyűlés Mikecz Dezsőné előterjesztésére elhatározta, hogy december hó első napijaiban nagyszabású Mikulás és karácsonyi vásárt rendez, amely arányaival eddigi nagy missió vásárokat is felülmúlja. "Elhatározták, hogy a missziótársulat hölgyei naponként a nyíregyházi Charitas műhelyében készítik elő a vásárra kerülő kézimunkákat és egyéb tárgyakat. A társulat ezúton is kéri a karácsonyi vásárban résztvevő hölgyeket, hogy a Charitas műhelyét az. ügy sikere érdekében szorgalmasan, látogassák.