Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-16 / 235. szám

4 JSÍYIRYIDÉK. október 16. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! A mai nap egy emléknap. Egy emlékünnepet ülünk ma itt e vármegye ősi földjén. Nem messze innen csobognak a legmagyarabb folyó habjai^. mint egy távolból reánk zudutó könny­áradat. Nem messze innen kékjenek azok a hegyek, amelyeknek erdőszegte ösvényein víg harci kedvben in­dultak a hősi hadak. Nem messze innen áll az ezer­éves határ, hegyek, völgyek, bér­cek, minden, minden a miénk vol r — hol a hármas halom? — Mily messzeségben van ma minden és nem maradt csak sirbolt mellett sírbolt. ( -i A magyar nemzet történelme te­le van nagy eseményekkel, öröm­mel, búval, bánattal és egy ezer­éves mult minden dicsőségével és keserveivel. Négyszáz év előtt a sors egy csapást mért reánk, melynek sú­lya alatt a nemzet földig görnyedt. A csata elveszett. A király elesett. Lehanyatlott a kard és kereszt és egy szörnyű rombolás kiséré a diadalmas félhold útjait. Végpusz­tulás fenyegette a hazát — de ugy, ahogy a balsors tőlünk elragadta, ugy Isten keze ismét visszaadta s a magyar ma, mint akkor, egy uj kor küszöbén áll. Ti, kik átlépitek e kor küszöbét, legyetek hitben a vértanuk erejéig erősek. Mert ma már tudjuk, hogy minden ország fennállásának alap­feltétele a faii, a nemzeti érzés! Egy csodálatos erő ez, egy mé­lyen "rejlő erő, egy titokzatos erő, egy az élet és a természetben vál­tozatlan erő, akár rügyfakadás a törzsben, termőképesség a földben, delei a vasban, léíek a testben. A nagy világégés után,, ki tudja megmondani, hogy mikor nő is­mét nagyra a tölgyek erdeje? Ki tud mondani biztos évet, időt, szá­mot? Csak egy bizonyos. Az őserő fel­támad- Az ősi földben elviharzott gyökerekből uj hajtások fakadnak, a rög megelevenül, uj élet zsibong és megvalósul az eszme, mely hi­vatva lesz hirdetni egy csodálatos feltámadást. 4 Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Im eljutottunk emlékeink fél­idézésénél ahhoz a határhoz, Piadal Hoagfgé Október 15-én, 16 án és 17-én, pénteken 5, 7 é3 9 órai kezdettel, szombaton és vasárnap 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel Jákob fiai Mai történet egy különös világból 9 felvonásban. — Főszerepben: Rudolf Schildkrant. Kisérő műsor: Boster Brown a repülőgépen amerikai burleszk 2 felvonásban. JON! Hétfőn JON! Kedden Puttij Lya melyen tul az ősi örökség vár reánk. Mert ami évszázadokon át a mienk volt, azt elbitorolni tőlünk nem lehet! Most pedig imádkozzunk az el­esett hősökért. A kapu nyitva áll, melyen át lelkük a halhatatlanság csarnoká­ba bevonul­Minden ima, minden harangszó, mely megkondul, az ő emléküket hirdeti. Mi pedig ne felejtsük el,, hogy még egy tartozásunk van. Ez a gondolat töltse be szivünket. E gondolatból fakadjon minden tett. Ami évszázadokon át a miénk volt,, azt elbitorolni tőlünk nem le­het! Legyünk hitben erősek és Isten megsegít bennünket! Megáldják a hősök emlékoszlopát. Az egyházak papjai mondanák, fenkölt gondolatokat kifejezésre juttató beszédet és imát Énekes "ános prépost-kanonok, Bányay 1 énő gör. kath. kanonok, Bartók Jenő dr. ref., Krieger Mihály ág. hitv- ev. lelkész, Bernstein Béla dr. főrabbi beszéde után vitézi Dfenes-Oehm Tivadar tábornok át­adja az emlékoszlopot Bencs Kál­mán dr- kormányfőtanácsos, pol­gármesternek, aki az emlékmű őr­zését. gondozását a következő, nagy hatást keltő szavakban fogad­ja meg Nyíregyháza ' város nevé­ben: Dr- Bencs Kálmán pol­gármester a 14-es hu­szárokról­Az emlékezés szárnyain vissza­vezetem, a mélyen tisztelt ünnep­lő közönséget azokba az időkbe, amidőn Nyíregyháza város közön­sége egyhangú lelkesedéssel hatá­rozta el, hogy egy huszárezred be­fogadására laktanyát fog építeni­A gondolat s az elhangzott szó testet öltött és 1891 -év augusztu­sában elkészült a volt osztrák-ma­gyar monarchia egyik legszebb lo­vassági laktanyája. Visszaemlék­szem még mint gyermek arra a lel­kesedésre, amellyef a város egész közönsége fogadta a városba Lenk Albert ezredes vezetése alatt be­vonuló cs. és kir. 14-ik huszár­ezredet. Itt csengenek fülünkben még azok a meleg szavak,,-amely­lyei megköszönte Lenk ezrede," a város lakosságának, .a lelkes fogad­tatást. Három évi íttartózkodás után az ezred Csernovitzba lett helyezve, ahonnan hét év után ismét visz­szakerült állomáshelyére. Ez után 13 esztendő pergett le, amely alatt folyt a katonái kiképzés igaz munkája. Visszaemlékezem azokra az idegölő percekre, amelyet végig­éltünk mindnyájan 1914. julius hó 26-án, mig végre délután 6 óra­kor megérkezett a hadüzenet és a részleges mozgósítás parancsa. S azután indultak a magyar nó­tás, pántlikás, virágos katonavo­natok, amelyek a nyert parancs alapján vitték háziezredünket oda, ahol minden drága volt, .csak az emberélet és embervér volt a legol­csóbb­Mindazon remények, melyeket e város lakossága háziezredéhez fű­zött, valóra váltak. Hirt és dicső­séget szereztek maguknak. 1914. augusztus havában ott rohamoznak Bucac mellett, elnyerve a tűzke­resztséget, de elveszítve a tiszti­kar és legénység legjobbjait. A Szent Korona testére reátapo­só ellenségtől védik hősi harcaik­ban Hegyescsaba mellett ezer esztendős hazánkat." Ott látjuk őket a Kárpátok vad bércei között duló gigászi csaták­ban s ott lebegteti a szél a ro­hanó paripák hátán ülő 14-es hu­szárok búzavirágszínű kék menté­jét — Volhynia mocsarainál. És amidőn Erdélyből egy vész­sikoltás száll felénk, háziezredünk ott terem vitéz ezredtársaikkal együtt, megtisztítják Erdélyt az álnok módon betörő és a szövet­ségi hűséget felrugó ellenségtől. És hónapokon keresztül önfeláldozó hősiességgél védik az ojtózi és töl­gyesi szorosokat. A képet tovább pergetem. Erdély szentföldjéről az olasz frontra teszik őket, hogy hat hó­napon "keresztül az olász pokol­ban szenvedjenek S háziezredünk­nek a szőke Tisza mellől szár­mazó legénysége épp oly hősiesei? megállja helyét a Karsztok'felhőkig nyúló ormain, Piave partjain,mint az orosz végtelen sivatagokon. — Innen visszavezényelték őket Er­délybe. És mondiam-e tovább? A belső front mögötti árulás felbont­ja az idegen országok területén álló vitéz katona/ 1 frontunkat^.megméte­lyezi a lelkeket s özönlik vissza az anv.aföldre minden r end és fe­gyelem nélkül a katonaság­Ámdé a 14-ik huszárezred a magyar becsületességgel itt is megállja a helyét s a tisztikar Oe'nm Tivadar ezredes vezetése alatt tenger sok nélkülözés és szen­vedés között visszahozza érintet­lenül ar egész ezredet, vele együtt az ezred zászlaját s beleillenek itt­hon a rendfenntartó munkába. Ekkor hangzik el egy botor megzavart agynak őrült gondolata.­»"nem akarok katonát látni.« Háziezredünk legénysége köny­nyezve lerakja azt a fegyvert, amelynek erejét megcsillogtatta csaknem a világ összes tájain el­húzódó harcmezőkön. El tudom lelkemben képzelni, mit érezhetett háziezredünk utolsö ezredparancsnoka, ki valamikor mint fiatal hadnagy jött e város falai közé az ezred bsvonulásakor. Mit érezhetett akkor,, amikor le kel­lett tenni a fegyvert és nem me­hetett feltartóztatni vitéz huszá­raival határainkon mindenütt be­özönlő ellenséget! Recrudescunt vulnera! Megujultak a dicsőséges magyar nemzet évezredes sebei.. Az ezeréves magyar átok, a széthúzás, ha valamikor, ugy most végromlásba döntötték a nemzetet. De bizunk a magyarok Istenében s hisszük, hogy a nagypénteki Gol­gotha után jön a húsvéti feltáma­dás! Mi pedig, kiknek a Gondviselés megengedte, hogy itt legyünk a kegyeletes megemlékezés ezen órái­ban, fogadjuk meg az örökkévaló Istenre, hogy becsülettel vissza fogjuk szerezni mindazt, amit őseink reánkhagytak s amit e nem­zedék botor tévedésében eltékozolt. E szent fogadással veszem át Nyíregyháza város egész közönsé­gének képviseletében ezen emlék­müvet, mely az ősi Nyírség szék­helyén a hazaszeretet és önfelál­dozás fényes sugarait fogja hirdetni a szomorú magyar éjszakában! Megkoszorúzzák a hősök ' emlékosz'opát. A polgármester megindító be­szédének elhangzása után meg­kezdődött az emlékoszlop koszorú­zása. Jánky Kocsárd tábornok, Ma­gyarország kormányzójának koszo­rúját helyezte el a hősi halottak emlékoszlopára. Utána Oehm tá­bornok lépett elő és a volt cs. és kir- 14-es huszárezred tiszti­kara nevében koszorúzta meg az emlékmüvet: Áldott legyen emléke­tek — mondotta- A volt 14-esek altisztikarának koszorúját Kovács József utbiztos helyezte el. A VI. vegyesdandár parancsnoksága ne­vében László Miklós tábornok he­lyezett koszorút az emlékoszlopra. Legyen ez a koszorú — mondotta a tábornok — és ennek a koszorú­nak egybefonódó ágai annak az ér­zéseknek jelképezői, amelyekben a fiatal magyar honvédség elődeinek •dicső emlékével egybefonódik. Honvédek! Mikor tiszteletadással vonultok el ez előtt az emlékoszlop előtt, gondoljatok arra, hogy- ez a mü hősi bajtársatok emlékéről szól, de arra, hogy kifejezője a kö­zös nagy érzéseknek, az izzó szeretetnek magyar hazátok iránt­Ez az érzés biztosítja a boldog jövőért meginduló uj honfoglalás dicsőséges eredményeként ait, hogy megdöngetitek és lerontjá­tok azt a határt, amely itt fojto­gat Szabolcs közelében. A vitézi rend koszorúja követke­zik most, Hellenbrandt tábornok helyezi el. ök voltak a legvitézebb vitézek, mert olyan áldozatot hoz­tak, amelynél többet áldozni nem lehet a hazáért. Most Mikecz István alispán di íz­magyaros alakja jelenik meg a tu­rulmadaras oszlopnál. Szabolcs és Ung koszorúját helyezi eC E vár­megye sok hü, derék fiának emlé­két őrzi ez az emlékoszlop — kezd­te beszédét az alispán — tetején az ős turul ércszeme, mintha a ködös messzeséget kutatná, azokat a távoli mezőket, amelyeknek zöldelő virá­gai alatt pihennek a diadalmas, hős regiment katonái. Ez az emlékosz­lop róluk, diadalmas és önfeláldo­zó harcaikról beszél és igy a haza­szeretet, az önfeláldozás örök eszményeit hirdeti. Péchy László szatmári főispán majd Bernáth Aladár zempléni alis­pán vármegyéjük koszorúját hoz­zák. Dr. Bencs Kálmán kir. kor­mányfőtanácsos polgármester, Nyí' egyháza város közönsége nevében helyez el gyönyörű koszorút. Péchy Gábor a volt cs. és kir. 7. huszár­ezred, Halmay Andor a volt cs. és kir. 12. huszárezred koszorúját he­lyezik el bajtársi érzéstől áthatott szavak kíséretében. A 4. honvéd huszár ezred nevében Déchsán ezre­des, a 12. honvéd gyalogezred ne­vében Görgey Lajos ezredes, állo­másparancsnok, a hadisirok feRigye lősége nevében Öshegyi ezredes, a vármegye cserkészifjusága nevében Tamáska Endre főtiszt helyez ko­szorút a ma élő nemzedéknek pél­dátadó hősök emlékmüvére. Egy ifjú cserkész zárja be a koszorúzok sorát, aki a 88-as cserkészek virá­gait hozta el a diadalmas harcok­ban elesett vitéz huszárok jelképes sirjára. A zenekar a Szózatot játsza majd gyújtó magyar induló ze­néje hangzik fel. A csapatok disz­menetben vonulnak el vitéz Jánky Kocsárd főparancsnok és kisérete s a katonai és polgári notabilitá­sok előtt. Ezzel véget ért a ma­gasztos ünnep, a dicsőséges mult idézője, a diadalmas jövendő meg­áfmodtatója. A közönség gyönyörködve Szem­lélte a nemes egyszerűségében is a fenség felemelő érzését ébresztő emlékmüvet, amelyet az ünnepség idején az Üzemi R. T. hatalmas patinái díszítettek. Az ünnepség után a városháza dísztermében a volt 14-es huszárok gyűlése, utána pedig a Korona nagytermében bankét volt. Világhirü Borsalino őzzi kalap különlegességek Faragó uri divat üzletében. 5536 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom