Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-16 / 235. szám

2 _ JNÍYÍHVI DEK. 1926. október 16. „A vezetőket !e keil gyilkolni." »A vezetőket le kell gyilkolnia — idézte Vass József népjóléti mi­niszter a Keresztény Gazdasági Párt üíésén a prágai, bécsi és berlini kommunista iskola tankönyvének feleletét arra a kérdésre, hogy mit kell tenni a katonaság, rendőrség és csendőrség vezetőivel. A miniszter több kérdést.és feleletet idézett a könyvből. Egy másik kérdésre, a bolsevista-tanulók igy válás; ónak: »Rohamcsaaptokat keli" alakítani, hogy ezek a rohamcsapatok rob­bantsák fel a municiógyárakat, tép­jék fef a vasúti síneket és merényle­tet kövessenek el a polgári társada­lom vezetői ellen«. A megdöbbentő idézet után ig} folytatta szavait Vass József:»Egé­szen biztos tudomásom van — mon doUa a miniszter — csak a forrást nem nevezhetem meg köteles disz­krécióból, hogy Moszkvában, Ber­linben, sőt Bécsben is szakadat'an tanácskozások folynak arról, mi­lyen módon lehetne Magyaror­szágon a bolseviki forradalomnak az úgynevezett rohamcsapatait meg­szervezni. Azt ís tudjuk, — foly­tatta Vass József, — hogy ezek a rohamcsaaptok egyik-másik he­lyen, Budapesten és vidékfen már meg is vannak szervezve. Azí is tudjuk, hogy a bolseviki sejtrend­szer szerint való propaganda épül tovább és aláaknázni próbálja a tár­sadalmak. Egy miniszter ajkáról hangzottak el ezek a szavak, amelyekneK hal­latára a megdöbbenés belénkfojtja egy pillanatra a lélekzetet. Minisz­teri felelsőség mellett mondtak ily súlyos szavakat, bizonyos tehát, hogy tények támasztják alá a kije­lentést. Komoly, bizalmas jelentés alapján mondotta mementóként eze­iket a komoly igazságokat a minisz­ter. A konszolidált, a nyugodt Ma­gyarországban tehát csak látszóla­gos a csend, a földalatti szervezetek ássák alá az állam és biztonság pilléreit. Ma még a földalatt dol­goznak, de mi íesz akkor, ha a nemzet és az ország ellen törők a nyilt porondra lépnek ? Nem kell magyarázni, hogy mi következ­nék ef. Az emlékek még nem homályo­sodtak el. Még látjuk Szamuelli Ti­bort és hóhérait, még látjuk a Du­na-Tisza-közi és dunántuli véres holttesteket, a pesti halálpineékec, még itt vannak az özvegyek és ár­vák siró tömegei... Mi lesz, ha nem állunk őrt, ha nem vigyáztunk éber "szemekkel, ha nem szállunk szembe a moszkvai zsoldban íívő hazaáruló brigantikkal ? A rend, a nyugafom, a béke, az élet- és ke­nyérbiztonság ellen törnek a föld­alatt nwghunyászkodók »rohamcsa­patai«. A miniszter szavai szerint már vannak megszervezett roham­csapatok ugy Budapesten, mint vi­déken. Milyen híjnál virradna ránk, ha ezek a moszkvai zsoldosok egy éjszaka előkerülnének a pinceüre­gekből? Patakban folyna a vér mindenütt. Az első hajnalon az életünk, a vagyonunk, a kenyerünk őreinek vére fes­tené pirosra az utcákat. — A leg­magasabb rangú állami funkcioná­rius, az utca sarkon posztoló rend­őr, a falvak békéjét védő csendőr, a puskaporos tornyot őrző katona hullahegyeivé válna az ország. — A vezetőket le kell gyilkolni ! — idézte a miniszter a kommunista Isíkolák tankönyvét, — tneniéntó­ként. A bolsevista rohamcsapatokat már szervezik, de nem keli meg­rémülni a kísérlettől. Ez az inte­lem azért hangzott, hogy a pol­gári társadalom keresse az egymás megértéséhez vezető utat. — Ál­lítson falanxot a polgárság és nyílt teknitettel szálljon szembe azokkal, akik a véres hajnal uralmára tör­nek. A pofgárság egysége megtud­ja akadályozni azt, hogy a haza­áruló zsofdosok rohamcsapatai elő­törjenek a pince odúkból. Impozáns ünnep keretében avatták fel a volt 14-es huszárezred hősi halottjainak turul­madaras emlékoszlopát. A honvédség főparancsnokának gyújtó hatasu beszéde köz­ben hullott le a lepel az emlékoszlopról. - Oehm tábornok nagyhatású ünnepi beszéde. Szabolcs, Szatmár, Zemplén vármegyék, Nyíregyháza város a vitézek, bajtársak, cser­készek koszorúja ékesítik a gyönyörű emlékmüvet. Október 14-ike, a hős 14-es hu­szárok ezrednapja s tegnap soha el nem felejthető ünneppé színe­sedett az emlékezések napja. — A volt 14-es huszárok hősi halottjai­nak emlékoszlopát leplezték le ma­gasztos ünnep kereteben. A verő­fényes őszi napon a huszárlaktal­nya lombos udvara zománcos szí­nek pompájába öltözött. A^ nagy térség közepén álló nyárfákról már {ehult a lomb, a fehér fatörzs fény­lik a háttérben, de köröskörül az aranyba piruló levelek között még sok az eleven, friss zöld szín­folt a színek szinte zengő játé­kának varázsát fokozza az ünnepre vonuló csoportok szines koloratu­rája. Huszárok, tüzérek, géppus­kás osztagok,, gyalogos csapatok so­rakoznak fel, csendőrök, cserkészek sorakoznak a szőnyeggel, lombok­kal ékesített oltár köré- Délelőtt 10 órakor impozáns közönség vonul fel az "ünnep színhelyére. Megje­lennek az egyházi, katonai, polgári élet notabiíitásai. Kállay Miklós fő­ispán, Mikecz István szabolcsi, Bernáth Aladár zempléni alispán, Bencs Kálmán kir. kormányfőtaná­csos, Zelenka Lajos kir. kúriai" bi­ró, törvényszéki elnök diszma­gyarban vannak. Megjelent Pécny László szatmári főispán és végelát­hatatlan fekete csoportban helyez­kednek el a hivatalok vezetői, is­kolák, egyesületek képviselői. Más oldalon' a hö'gyek szines toalett­jei rajzolódnak a tablóra. Kürtök riadnak. Tiz óra után fel hang­zik a vezényszó: Vigyázz! Fogadás jobbról: Puskával tisztelegj! Szá­zad jobbra nézz! A zenekar több­ször egymásután a Himnuszt ját­sza. A lobogók meghajlanak, a fe­hér keztyüs kezek tisztelegnek, a cserkészőrsök zászlói mereven egyenesednek előre. A kaszárnya udvarának bejáratánál pompás négylovas hintók gördülnek. Meg­érkezik vitéz Jánky Kocsárd tábor­nok, a honvédség főparancsnoka a kíséretében levő tisztikarral. Fel­vonulnak a 14-es huszárezred kö­telékébe tartozó bajtársak, az el­esettek hozzátartozói- Valami mély­séges meghatódottság lesz úrrá a lelkeken. Az őszi napfény vará­zsában felidéződik a daliás mult, a világhírű titáni harcoknak emléke. Megkezdődik a tábori szent mise, amelyet Énekes János prépost kanonok celebrál fényes segédlet­tel. A tanítóképző énekkara és a ka tonazenekar felváltva egyházi éne­keket adnak elő- Boldogasszony, anyánk, — sir fel az ősi ének, a magyar mártirium foliászos si­ráma... Mise végeztével az egyhá­zi, katonai, polgári előkelőségek s az ünnepség nagyszámú közönsége a laktanya előtti térségen .emelkedő monumentális emlékműhöz vonul­nak. Megkezdődik az avatóünnep­ség. A honvéíőparancsnok a hős huszárokról. Jánky Kocsárd tábornok, a hon­védség főparancsnoka lép a még lepellel fedett oszlophoz és messze csengő hangon, elragadó hévvel be­szél a hősökről, akik bevonultak Héttőn a Büdszentmihályi vásárra az aufóbuaz a Korona elől reggel 5 órától két óránként állandóan közlekedik. 5546-2 a halhatatlanságba és akiknek ál­dozatából uj élet, uj magyar vi­tézség sarjad. A hazafiúi tűzben izzó szavak, amelyekkel a honvéd­ség főparancsnoka a hősök emlékét méltatja,, lelkesítő erővel fogják meg a sziveket és az ünnepségre egybegyűlt polgárság felemelő ér­zéssel, büszke szívvel hallja nős katonáinak, legelső vezérének meg­nyilatkozásait. Mint a ti harctéri élményeitek osztályosa —. mondotta a tábor­nok — ugy szólok tihozzátok, akik a csonkaország minden zugából idezarándokoltatok a hős bajtár­sak ünnepére. Ez az ünne^, nem a gyász ünnepe. Zengő hangon hirdeti ez az ünnep a hősök ne­vét, azok dicsőségét, akik véres vi­haron, minden poklokon keresz­tül férfiak voltak, magyarok voltak, azok voltak mindhalálig, sőt azon tul, a halhatatlanságig! Közöttünk, bennünk élnek ők továbbra is>éle­tük feláldozásával fanatikus har­cosokat termelnek egy nagy esz­me szolgálatára. Nem haltak meg, sőt minél kínosabb halál áldoza­tai voltak, annál értékesebb éíet fakad áldozathozatalukból. A hal­hatatlan magyar erőt érezzük az ő emlékükből felénk áradni. Öt véres esztendő véres történelme beszél fézen a helyen. Beszél hagyományos magyar dicsőségről, diadalokról, vérben fogant reményről, vérbe­fojtott csalódásról. Tartsuk emlé­küket ébren örök időkre. Legyen ez az oszlop emlékeztető és figyelmez­tető- Figyelmeztető a dicső ma­gyarok erényeire, izzó hazaszere­tétére, példás kötelességtudására, bátorságára, huszárvirtusára, ar­ra, hogy a 14-es huszárezredet a legválságosabb pillanatokban it át­hatották az ősi nagy magyar eré­nyek, Legyen ez az oszlop emlé­keztető arra, hogy volt egy ezred, egy dicső, szép huszárezred, amely­nek minden fia hős volt. Az őket átható szellem, a magyar huszár szellem hevítse az utódokat, Ma­gyarország minden Tíát. Ez az em­lékmű jelszó, utmutató, nemcsak em' 1 ékeztető- Arról szó:, hogv a hősök utján kell nekünk is haladnunk. — Erre az útra kell lépnünk, ha üt az óra, ezen az uton "vezetnek a hő­sök szellemei diadalra, győzelem­re, az ellenség által megszállott ős; örökségre, a Kárpátoktól koszorú­zott, tengerrel határolt dicső, Nagy­Magyarországba. őfőméltósága, a Kormányzó ur nevében: hulljon le a lepel! A turulmadaras emlékoszlop. Az emlékoszlopról a lepel egy szemillantás alatt lehull és látha­tóvá lesz a művészi ihlettel kon­struált fenséges erőt dokumen­táló oszlop- Ttífelé kisebbedő kő­hasábok alkotják az oszlopot, ame­lyen gömbön ülő, huszárkardot tar­tó bronz turulmadár van. Az oszlop falán ott van a 14-es ezred cimere. A Városi Dalárda n Hiszekegyet énekli, majd egy nagyszabású, lelkesítő erejű dal­kompozíciót énekel: Miénk e föld_, Árpád földié hangzik a felcsendülő akkordokból- A hatásos dalszám után vitéz Dienes-Oehm Tivadar mondja el ünnepi beszédét. Hatal­mas erejű, víziókba hevítő, cso­dálatos beszéd volt az. A harctér vérzivataros eseményeit átélő A legjobb darab! Szombaton, október 16-án a színházban A legjobb előadásban! A NOSZTI m E5ETE TÓTH fWIVdL Ne feledkezzen meg október 20-ról! Ekkor játszik egyetlen este Jegyek már válthatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom