Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-03 / 199. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 1926. szeptember 8. á csehek. (—y) Hosszú vajúdás után végre megszületett a magyar-cseh provizórikus kereskedelmi megállapodás, melyről a magyar kormány (már rendeletileg is értesítette a vámhatóságokat. Ezen megállapodás szerint, mely egyelőre az év végéig szól; minden magyar áru Csehországban és minden cseh áru Magyarországon a legnagyobb vámkedvezményben részesül. A rendkívül hosszadalmasra nyúlt és már-már teljesen elmérgesedett tárgyalások a két ország között <régre, — ha ideiglenesen is, — mégis csak megoldásra vezettek s igy december 31-ig a kereskedelem terén sikerült meghúzni a barátság fonalát Magyarország és Csehország között. Nem akarunk semmi jónak az elrontója lenni, de'abból az eljárásból, ahogyan a csehek ezt az ügyet kezelték, nyilvánvalóvá fett, hogy jez a barátsag nem igen lesz hosszú életű, Sajnos, bőséges tapasztalat áll rendelkezésünkre, hogy ezt a megállapítást levonhassuk s ez a tapasztalat pedig elejétől végéig arra tanit bennünket, hogy Magyarországnak talán egy oldalon sem kell annyira óvatosan kezelnie a dolgait, mint éppen Csehországgal szemben. Az a módszer, ahogyan a csehek először mereven elzárkóztak minden megegyezés lehetőségétől és tudatosan fölidézték Középeurópa népei előtt a ^ámháboru vészedelmét, arra mutat, hogy itt bizonyos taktikázással állunk szemben — ismerve a csehek céljait — bizonyára nem történik érdektelenül. Annyit máris kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a tárgyafások kezdetétől a csehek minden o'Idalon azt szerették volna kimutatni, hogy erre a megállapodásra nekünk magyaroknak van inkább szükségünk, tehát a mi érdekünk, hogy a végsőkig való engedékenységünkkel lehetővé tegyük a tárgyalások befejezését, ugyanakkor, amikor cseh részről a minimális védvámok tulmagas megállapításával nemhogy nem mutatkozott hajlandóság a közeledésre, hanem egyenesen meggátolták jóakaratú törekvéseinket. Ezek a kísérletezések pedig arra kellettek, hogy a végeredményben, mikor a csehek már szükségszerűen engedni voltak kénytelenek merev álláspontjaikból, még mindig olyan szinben tűnjön föl a helyzet, mintha ők tettek volna nekünk szívességet. - Szerencsére ez a taktikázás egész Európa szemeláttára folyt le s a csehek csalódtak számitásaikban, mikor látták, hogy az esetleges vámháboru kitörése esetén az összes körülöttünk fekvő államok, minden politikai viszonyra való tekintet nélkül, a cseh vámpolitikával szemben, mellettünk állanakA csehek nem erre számítottak és ezért csalódtak. De csalódniuk is kellett, mert nem gondoltak ravaszul kieszelt vámpolitikájuk mellett arra, hogy ugyanakkor, amikor Magyarország ellen akarták szögezni a fegyvert, kénytelenek> //oftak szembehelyezkedni a kisantantbeli gzövetsegeseikkel is, akiket aztán az országos erdekek megóvása a mi táborunk felé kénvszeritett. "A baklövés azonban már megtörtént és ezt nem lehetett másként kikorrigálni, mint egy hirtelen fordulattal, mefyben aztán engedékenységet kellett mutatniok. Mi azonban, akik tisztán látjuk a helyzetet, nem fogunk abba a hibába esni, hogy fentartás néfküi higyjünk az uj fordulatot vett cseh politikának, ellenkezőleg csak fokozni fogjuk azt az elővigyázatot ,mely a «jószándéku» cseh szomszédot részünkről megilleti. Mert h avan oka valakinek elővigyázattal lenni a cseh politikával szemben, akkor nekünk hatványozott értelemben van, mert kezdve a világháború első momentumától, egészen a monarchia fölbomlásáig és Csehszlovákia önnállóságáig, annyiszor tapasztaltuk ennek a politikának kétszínű veszélyeit a saját bőrünkön, hogy most már semmi hajlandóság sincs többé bennünk a további ráfizetésekre. És ezzef az érzéssel fogadjuk most magyar-cseh provizórikus kereskedelmi megállapodásokat is. Megtettünk minden lehetőit, hogy a kereskedelem" és a mezőgazdaság tényezői előtt ne érhessen bennünket szemrehányás, de megteszünk egyúttal minden óvintézkedést is arra, hogy a «jóakaratu» cseh szomszéd részéről ne érhessenek már ezután bennünket váratlan és kellemetfen meglepetések. £ Nyugtalanság Spanyolországban. Primo de Rivera, aki a királytól kieszközölte a tisztitanácsok föloszlatását elrendelő parancsot. Sátoraijaiijfeelyen őrizeíbevefték Heltai Hugó volt nyíregyházi színigazgatót. Nyíregyházi kereskedők tettek ellene feljelentést. Heltai Hugó azt hiszi, hogy félreértésből keletkeztek az ellene tett feljelentések. A sátoraljaújhelyi rendőrség az elmúlt napokban őrizetbe vette Heltai Hugó színigazgatót, amidőn közel tiz hónapos felvidéki turnéja után felesége és kisleánya társaságában hazajött, hogy itthon találjon elhelyezkedést. A sátoraljaújhelyi rendőrség egyik detektivje a megtépett szinigazgatónak bemutatta a sátoraljaújhelyi törvényszék körözését, mely szerint kisebb' sikkasztások' gyanúja miatt kénytelenek a nyíregyházai törvényszék fogházába beszállítani. Nem volt mit tennie. Heltai Hugó elbúcsúzott feleségétől és kislányától, s a detektív kíséretében Nyíregyházára utazott, hogy a rendkívül kellemetlen, de amint később megtudta, csupán epizódszerü bűnügyi eljárást némileg tisztázza. Érdekes, hogy a 'közelmúltban még rendkívül vagyonos, tekintélyes nyíregyházai színigazgató hogyanjutott "ei egy esztendő alatt a majdnem teljes elszegényedéshez és miként érkezett ef a büntető eljárásnak ahhoz a fenyegető periódusához, amelyből a finis egyfoTm"án lehet a fefmentés, rehabilitálás, mint a börtön. Vége a koncessziónaK Heltai Hugó színigazgatónak a? elmúlt évben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium több, mint tizenöt éves színigazgatói mult után nem adta meg többé a koncessziót. A k ultuszminisztériumot nemcsak a vidéki szinészek országos felügyelőségének véleménye| hanem az országos sziní egyesü. I 'ef határozott állásfoglalása "kész' tette erre a határozottan súlyos lépésre, amelyikkel derékban roppaníotta ketté egy mozgalmas szikes és zajos színigazgatói pályafutást. Heltai Hugó egyszerű szinész volt, amikor először társulatot szervezett. Kisebb társulatok után a nyíregyházai szinikerület vezetéséhez jutott, ahol olyan erősen igyekezett magának megtartani a szini kerüfet fölötti hegemóniát, "hogy ? mi vagyona volt, néhány nagyszerű gesztussal beépítette a nyíregyházai színházba. Egy időben azt beszélték róla, hogy színigazgatói képességét üzleti értéke sokszorosan fefüfmulta és a nyíregyházai burgonyavidék konjunktúrájának kihasználását színigazgatói elfoglaltságával kombinálva, valóban vagyonra tett szert, Egyre több volt a panasz azonban ellene, azért, mert súlyos idők és gazdasági viszonyok között ofyan csekéíy fizetést adott színészeinek, amivé' ezeknek megélhetését még minimálisan sem tudta biztosítani. Maga az országos színész-egyesület volt az, amelyik a koncessziójának megvonását szorgalmazta, ami meg i? történt és Heltai Hugó örökét 3 nyíregyházai szini kerületben Gulyás Menyhért vette át. A szlovenszkői társul t Vagyonának és színigazgatói presztízsének csak roncsa maradt meg azon a napon, amikor két* ségtefenné vált előtte, hogy legalább időlegesen nem lehet többé Magyarországon színigazgatóMiután megpróbálkozott Azzal, hogy egyszerű színészként keresse meg kenyerét, ami ugyancsak nehezen ment, magához vette értékes művészi képességekkel rendelkező fefeáégét, leánykáját és apósát, kiváltotta az utfevefet Csehszlovákiába, ahol néhány napi tartózkodás után Pozsonyban a szlovenszkói magyar színház turnézására szerzett engedélyt. Tiz hónapon keresztül járta a Felvidék különböző városait Heltai Hugó és ez alatt a tiz hónap alatt bejutott ofyan helyekre is, ahol nemcsak a trianoni béke óta, de megelőzőleg sem igen hallottatmagyar színészetet. A legzseniálisabb módon tartott előadásokat Heltai színigazgató tiz—tizenkét tagú társulatával ofyan helyeken is* ahol" a hivatalos statisztika nem mutatta ki a husz százalékos magyar kisebbséget. Ez az érdeme elvitázhatatlanui megmaradt, mert hiszen a felvidéki magyarság számára a magyar szinészek játékának jelentősége felbecsülhetetlen érték, akár Heítai, akár más volt az a színigazgató, akinek révén ez a színjátszás megvalósulhatott. ' »Félek> hogyha hazamegyek leta

rf6ztatn'Ek« Heltai koncesszióját csakhamar megvonták, de az élelmes színigazgató társult ofyan. emberekkel' akiknek szini efoadások rendezésére már előzetesen engedélye volt. Más színigazgató koncesszióját mutatta feí, de mégis megélt színtársulatával, habár ez a külföldi turné felemésztette megmaradt pénzét i?Legutóbb Pöstyénben és Trencsénteplicen az ottani némét és cseh színigazgatók koncessziójával tartott előadásokat, és habár a közönség rendkívül látogatta Heltai kis társulatának előadásait, mégis alig volt pénze szegény színészei útiköltségeinek fedezésére. Azt mondotta akkor, hogy Komárom vidékén próbálkozik meg és ha nem sikerül, visszajön Magyarországra. — Teljesen tönkretett embernek érzem magamat, — mondotta — itt ofyan nehézségekkel küzdök, hogy kénytefen leszek visszatérni Magyarországra. Pedig otthon* mint színigazgató, nem kapok működési engedélyt, mint színészt, egyetlen színigazgató sem alkalmaz, hiszen félnek a voft színigazgatótól- Ugy érzem, hogyha hazamegyek, rögtön letartóztatnak, mert egy párbaj miatti büntetésemet még nem töltöttem fe. Ez az érzése Heítai Hugó volt színigazgatónak valóra vált, azon. ban, mint megtudtuk, egyáltalában nem párbajvétség, hanem sikkasztás címén van ellene folyamatban eljárás és emiatt következett be őrizetbevétele is. Heítai színigazgató ugyanis társulatának feloszlatása eíőtt tagjaitói levonta azokat az összegeket, amikkef a nyíregyházai szinészek a nyíregyházai kekereskedőknek tartoztak. A pénzt ki kellett volna fizetnie a nyíregyházai kereskedőknek, amit azonban Heltai nem tett meg, hanem kiváltotta útlevelét és elutazott. Miután maguk a szinészek igazolták, hogy Heltai színigazgató gázsijukból kereskedőknél Tevő számlájaik összegei! levonta, 3 sértett nyíregyházai kereskedők büntető feljelentést tettek Heifö> efien többmillió korona elsikkaszPéntek-szombat-vasárnap a hatalmas sikerű: Királyné r i Szigeti Annus, Koppány Bősbe, Turcsy Joláa, Solti Rezső, JAvor Antal, lErsdrőd

y Miklós felléptéül.