Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-10 / 204. szám

1926. szeptember 10. JSÍYÍRY1DÉK. 7 Hogyan nyaraltak a szabolcsi leventék a Balaton partján? Interjú Rétköz-tanyán az istállóban. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Hamar széthangzott a hírha­rang: visszajött a balatoni nyara­fásból a Kamarás fiu. Nem vagyok! kíváncsi természetű, de jnost mégis alig vártam, hogy láthassam, váj­jon milyen hatása volt a balatoni nyaralásnak a béresfiura. Bemenv-e az ököristállóba, a Jóska gyerek mintha érezné, hogy ót keresem, felegyenesedik, a va­karót balkezébe kapva szorosan ma­gához lapítja, mig .jobb kezével feszesen tiszte.'eg. Gondolom ez is már valami, nem szokás erre felé' tisztességesen köszönni, csak va­famit morogni. Kérdezek. Bátran a szemembe néz és felel értelmesen. 126-an vol­tunk Balatonkenesén, 25-en szabol­csiak. Közű fűnk egy sem volt bün­tetve, minket is szerettek a fegjob­ban. Sátorban laktunk. Jól éltünk, reggelire felváltva kakaót, vagy te­jet, ebédre minden nap hust kap­tunk. Fürödtünk sokat, naponta 4—5 órát. Minden délelőtt 2 óra gyakorlat, jélután 2 órakor parancs kiosztás. Beszélne még sokat, ha • szokás szerint közbe nem kérdezem: mi is volt a legjobb ? / Ugy látszik erre kellemesen em­lékszik vissza, mert piielőtt szólna öröm szalad at az arcán. Minden este 7—9-ig tábortűz . volt. Sokan jöttek ki a faluból ifjak és öregek egyaránt. Énekeltünk, játszottunk. Már nem hallom tovább, magaiü előtt képzelem: énekeltünk, ját­szottunk tábortűz mellett, csillagos éjszakában a Balaton partján. "Nem csodáfom, hogy a kis béres fiu sóha{tva gondof vissza nyaralásá­ra, a magyar tenger partjára, hof a szabolcsi fiukat szerették a legjob­ban és ahof ő a vézna béres fiu 3 hét alatt <5 kilogrammot hizott. Nótás balatoni katonáséletre vá­gyakozva visszagondolni, szép eredmény ez és szép jutalom azok­nak, kik e nyaralást- lehetővé tet­ték. Széky Károly* Diadal Riozcsó Szeptember lOén, 11-én és 12-én, pénteken és szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 9 órai kezdettel: Két órás kacagás! t elcserélt menyasszony Komplikált szerdlmi vígjáték 7 felvonásban. Főszereplők: Diomira Jacobini, Paul Heidemann. A száguldó kisértet Amerikai' burleszk attrakció 7 felvonásban. A néző az egyik pillanatban kacag a filmben egymást kergető mulatságos jeleneteken, a másik pillanatban az utolérhetetlen arlista produkciókon megfagy a vér az ereiben. Előzetes jelentés: Hol vagy csitri? Kalózszerelem Főszerepben: Pail Richter, a „Niebelungok" film „Siegfried" személyesltője. A város kárpótolja a színtársulatot a cirkuszi előadások okozta veszteségért. A Rebernigg-cirkusz által fizetett 5 százalékos kulturális külön-adót Gulyás igazgatónak fogják kiutalni. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) I Az a négy nap, amelyet a Re- | bernigg-cirkusz egy sajnálatos és érthetetlen intézkedés folytán Nyír­egyházán töftött, úgyszólván jóvá­tehetetfen kárt okozott a Nyíregy­házán működő színtársulatnak. — Semmi kifogás nem eshetett .volna a Rebemigg-cirkusz nyíregyházi sze­replése ellen, ha történetesen 2 hét­tel hamarabb jött volna ide, ami­kor még nem játszott itt a színtár­sulat. Nem is a Gulyás Menyhért kedvéért tettük ezt szóvá, mint azt némelyek gondolták, hanem csupán azért, mert törvényes intézkedés vé­di a magyar színtársulatokat olyan­formán, hogy akkor, amikor egy vá­rosban játszanak, az afatt az idő alatt semmi néven nevezendő mu­tatványos előadást tartani nem sza­bad. Ez a rendelkezés kötelező ere­jű s a hatóságok kívéteff nem te­hetnek senkiver szemben. Legyen tehát a cirkusz akár cseh, akár osztrák, akár Magyar* a színtársulat ittmüködése alatt nem lett volna szabad részére ját­szási engedéfyt kiadni- Ha pedig korábban adták ki az engedélyt* azt idejében meg kellett volna má­sítani. Ezért érthetetlen az az intézke 1­dés, amefy lehetővé tette a Reber­nigg-cirkusz bejövetelét, mert a törvény mégis csak törvény, amelv nem azért íródott, hogy tultegyülí rajta magunkat. Sajnálatos az intézkedés azértt, mert a_ cirkusz, amefy mégis csak cirkusz, fölszívta magába az egész nyíregyházi publikumot, a szinészek pedig ásitó, üres nézőtér előtt ját­szottak. «Ahof legnagyobb a szükség, legközelebb van a segitség» — mondja a közmondás, amely ezút­tal" is bevált. Bencs Kálmán dr. m. kir. kormányfőtanácsos polgármes­ter ezúttal" is tanújelét adta, hogyan kell bölcs tapintatta], diplomatikus fogással jóvátenni olyan hibát' amefy már teljesen korrigálhatat­lannák látszott. A történelmi hűség kedvéért meg kefl állapitanunk, hogy a polgármester távollétében eszközölte ki a Rebernigg-cirkusz képviselője a játszási engedélyt, s hogy a polgármester, amikor ha­zatért és tudomást szerzett a tör­téntekről", nyomban intézkedéseket tett, hogy a cirkusz "törvényellenes bejövetelét megakadályozza, azon­ban az ügy olyan stádiumban volt' amikor már nem lehetett a bajon segíteni, hacsak a város ki" nem te­szi magát egy kártérítési per ve­széfyének. Bencs polgármester azonban nem hagyta abban a dofgot, ha­nem tárgyalást folytatott a cir­kusz képviselőjével, akivel megál­lapodott abban, hogy a vigalmi és forgalmi adón felül a bruttó bevé­telnek még külön 5 százalékát fi­zetik be a város pénztárába kul­turális célra. A cirkusznak egyéb­ként konciíiáns vezetője készség­gel járult a megállapodáshoz s az 5 százalékos kulturadót a többivel együtt szabályszerűen le is fizet­ték. A városi tanács rendkivüli ülé­sen foglalkozott a befolyt összeg hováforditásának kérdésével s a polgármester javaslatára egyhan­gúlag ugy döntött, Itogy a pénzt Gufyás igazgatónak utalja kí az őt ért anyagi sérefejn és kár orvos­fására. % Ezzef lezáródnak a cirkusz contra színház per aktái s a társulat tag­jai háfával gondolnak majd Bencs Kálmán polgármesterre, aki ismé­telten bebizonyította, hogy nemcsak szóval hirdeti a magyar színészet pártolását, hanem ha kell erélyes és gyors cselekvéssel nyújt segélyt a nemzeti kultura harcosainak, akikr nek sajnos, ofyan ritkán akad meg­értő, tettrekész támogatójuk. Az iskolák államosítása felé... A kultuszminiszter tölteti be az államsegélyből szervezett községi és felekezeti tanítói állásokat. A vallás- és közoktatásügyi mi- j niszter legutóbb rendeletben hívta fef a tanügyi hatóságokat, hogy az Országos Népiskolai Építési* alapból kapott segéllyef, vagy köl­csönnef épült községi és hitfele­kezeti iskolák fönntartói a miniszté­riumtól haladéktalanul kérjék a szükségesnek mutatkozó uj tanítót állások szervezését és az államse­gély engedélyezését. Az ily módon Szervezett állá­sokra az iskolafenntartók ne hirdessenek pályázatot, mert törvényes felhatalmazás alap­ján az állásoknak elsőizben való betöltése iránt maga a miniszter intézkedik. Ha azonban az ilyen állásokra az iskolafenntartók már meghirdették volna a pályázatot, akkor a be­érkező páiyázati kérvényeket az is­kolafenntartók esetleges javasla­taikkaf együtt a közigazgatási bi­zottság utján terjesszek a minisz­terhez. Ez a rendelet tulajdonképen a felújítása annak .a régi rendelkezés­nek, mely szerint azokat a községi és felekezeti tanítói állásokat, ame­lyekhez az állam évenként 120 ko­ronával járult, a miniszter töl­tötte be, még pedig olvképen, hogy az iskofaszékek megejtették ugyan a választásokat, cfe a kinevezés jo­ga a miniszterhez tartozott. Most azonban valamivel több joga van a miniszternek, ami lassan-lassan mégis az államosításnak az egész vonafon való bevezetését közelíti meg­Kossuth Lajos már 1881-ben megjósolta az orosz bolsevizmnst és a Habsburgok bukását. Újonnan felfedezett akta a bécsi titkos rendőrség levél­tárában. Bécs. Eligió Pometta professzor, archívumában és ottan egy szen­svájci történetludós az utolsó zációs aktára bukkant, amelyből években beható kutatásokat foly- kitűnik, hogy Kossuth Lajos már tátott a bécsi titkosrendőrség 1881-ben megjósolta, illetőleg elő­relátta a bolsevizmust és a Habs­burgok bukását. Ez az akta ugyan­is egy császári kém jelentését tartalmazza. Kossuth akkoriban egy kicsiny olasz faluban, Bara­coneban élt. Ottan kereste fel a császári kém, aki Kossuthnak, mint magyar forradalmár mutat­kozott be. Kossuth egy hosszabb beszélgetés során igen érdekes dolgokat mondott el a kémnek, amelyről az sietett jelentést tenni Bécsnek. A kém jelentése szerint Kossuth Lajos többek között a következőket mondotta: Mindig szem előtt kell tartani, hogy a cárizmus a pánszláviz­must csak bizonyos fokig támo­gathatja és pártolhatja, még pedig belső és külső okokból. A csá­szári orosz pánszlávizmus soha­sem válhatik veszélyessé, mivel azon nemzetek, mint a szerbek, horvátok és csehek melyek Orosz­országban látják patrónusukat, vonakodnának magukat alávetni a cári uralomnak, vagy egysze­rűen beolvadni Oroszországba. Oroszország ezzel csak Lengyel­országot teremtene. Kossuth meggyőződése szerint — irja a kém —• a nihilizmus, mihelyt győzedelmeskedett Orosz­országban (és hogy ez igy lesz, az kétségtelen, ha csakhamar nem jönnek nagy reformok) maga veszi kezébe a pánszláv agitációt, azonban egészen más módon, mint eddig történt. Ekkor már nem lesz szó orosz protektorátusról, vagy uralomról a nem orosz ^szlávok felett, ha­nem az egyes szlávíajok pánszláv, republikánus konföderációjáról az északamerikai államok mintájára azzaj a külömbséggel, hogy a kommunizmus rendszere fogja al­kotni az egész államalkotmány alapját. Ekkor majd Magyarországnak is akarva-nemakarva bele kell törődnie ebbe a konföderációba és hogy értékessé tegye magát, hidat kell alkotnia a szláv, német és olasz republikánusok között. Ez az egyetlen mód Magyarország számára — fűzte hozzá Kossuth szószerint — hogy állami és nemzeti egzisztenciáját megment­hesse. Ki tudja, fejezte be Kossuth komoly hangon, hogy magas ko­rom ellenére nem érem-e még meg ezeket a nagy eseményeket. A század második felében az események gyorsan folynak és a világtörténelem olykor különös dolgokat produkál. Miként egykor Augustulus az utolsó római csá­szár volt, ugy egy Rudolfolusz lesz az utolsó Habsburg. (Ekkor még Rudolf volt Ferenc József örö­köse, aki csak nyolc év múlva, 1889-ben halt meg Mayerlingben. Ferenc József utóda egy csomó halálozás után IV. Károly lett, aki valóban Augustulusként az utolsó Habsburg volt.) Az osztrá­kok, főként a bécsiek pillanatnyi lelkesedése a Habsburgok iránt nem téveszt meg engem . . . Ezek a kémjelentés legjellem­zőbb részletei. Kossuth kijelen­téséből kitűnik, hogy a magyar szabadságharc nagy vezére való­ban az újkor egyik legelőrelátóbb, legzseniálisabb államférfiuja volt. (*) Gyönyörű plisséruhák ké­szülnek Friedmann Rózsinál Zrí­nyi Ilona-u. 3. az udvarban. 6x

Next

/
Oldalképek
Tartalom