Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-05 / 201. szám

Jíyiregyház«, 1926. szeptember 5. • Vasárnap XLVII. évfolyam. 201. szám, HMM Et*fli«ttel M bclyfeMi «e «M»í: »,«r kéli 80000 K. NiwtMwi «oeoo K. fiS!4«lMcitri»e!41aiek is tsattMouik "JBH* «ts«üntoy. Ahxpilotia J&ttA ELEK PStM.bMitfit Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. M*rkMxtS i VERTSE K. ANDOR. SjCdCMstfiséo és kiadóhivatal: SZÉOHENYI-UT 0. SZÁM. T»l«f*n Mám 188. Poataohaqu* 29ftft« Kéziratokat n»m adunk viasza. Szabolcs földjének küldöttei honr fogfaló Árpád ünnepén. Sosi Szabó László m. kit", kormány fő tanácsos, Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, a Nyirvidék főszerkesztője a pusztaszeri Árpád ünnepen a következő beszéddel áldozott a honfoglaló ősök emlékének: Ü

nneplő Közönség! Magyarok! Mikor e helyre lépek, hogy egy nemzet érzelmeit vegyem szivemre és gondolatait az ajkamra, — a szivem majd csaknem leroskad a szörnyű teher alatt és erőtlen hangon akadozva keresi a méltó kifejezést. A keserű jelen és a szédületes múlt mélységei örvénylenek lelki szemeim efőtt s ugy szeretnék beszélni a magasztos pillanatban* hogy szavaimat megértsék nemcsak az élők, hanem a messze ködökbe vesző multak dicső szellemei is» akik~- bizonnyal itt virrasztanak I most a késő unokákért aggódó ' szívvel siri álmuknak felneszelő éber ségjévef e helyen, ahol ezer s egyneflány évvei azelőtt az újonnan szerzett szép hazát számunkra és minden idők magyarjai számára bölcsen és okosan elrendezték... Hejh! dicső őseink! Isemük! Árpád Fejedelem!! Hivunkü Vezíreiddei: Hol vagytok Und! Kund! Töhötöm! Szabolcs! Bulcsu! és ti többi félistenek a iiagy fejedelem vezérkarából! Hát isa pur és chomuv vagytok!? Nem feLIekJ? A hang üresen kondul! Visszahull! A szellem visszatorpan! A jelen nem beszélhet a múlttal! Csak mi virasztunk. Csak mi borzongunk és csak a mi szivünk zakatol. A jelen él, a jejen gondolkodik és annak felszínén mi emlékezünk .. . Haih, de mikor az emlékezés is olyan nehéz, olyan nagyon nehézNemcsak azért, mert az emlékezésnek olyan nagyon hiányos pozitívumai vannak, hogy csak tapogatózni tudunk és jórészt a képzelet szabad játékára vagyunk utalva, „hanem azért is, mert azokból a méfységekből, ahová jutottunk, olyan elképzelhetetlenül nehéz feltekinteni a dicsőség magasságaiba' amikre errőí a szent helyről kilátás nyilik! A setétséghez szokott szem káprázik a hirtelen rátörő fénytengertől es mi most ilyen setétségbőf pillantunk fel az emléker zés tündöklő fény tengerére! Milyen jó volná többet tudni róluk. Milyen jó volna ösmerni az alakját a nagy Honalapitónak hiteles leírásokból. A görög kutforrásból csak annyit tudunk róla» hogy a vezérek között ő voft á legnagyobb, a vitézek között a legvitézebb! Hogy amellett bölcs és mérsékelt volt. Hogy szép fiai voltak, akik atyjukhoz hasonló vité- i zek, bátrak, daliásak voltak. A leg- • idősebbet Leventének hívták.... íMaga a név ugy végig borzongatja a szivünket... Levente; Ma ezrivel veszik e dicső nevet, leventék, ifjú szivük eszményéül! Milyen lehe'.ett az Apa! Akit ezredév muftán is Árpád-apánknak tisztel a késő századok magyar nemzete... óh, ha csak egy percre is megjelenhetne itt közötünk káprázatos fényes alakjával, mély tekintetű, komoly, vesékben olvasó nyugodt és okos sas-szeméivef. Ha szemlét tart- i hatna itt felettünk és 'tanácsot ad- f hatna súlyos helyzetünkben, mint * apa szokott szeretett gyermekeinek.. Bizonnyal mondaná: Ne csüggedjetek! Én is vesztettem hazát! Az én népem is ,volt hontalan! De nem csüggedtünk és megsegített minket a mi magyarok Istene s ime szereztünk nektek szebbet az elvesztettnél, tartósabbat a réginél, örököst és áldotíat... amiről ugy énekelt a ti lánglelkü hegedősötök' hogy bokréta az Isten kalapjánál! Hát ti se csüggedjetek, csak azt tegyétek, amit mi cselekedtünk... Azért jöttünk a mai naponHogy e felől elmélkedjünk! A visszaemlékezés adjon nekünk okos és bölcs tanácsokat a halhatatlan emlékű nagy fejedelem itt virrasztó szelleme által! Bár hiányosak a szemelvét érintő hiteles történelmi adatok, mégis megismerhetjük őt halhatatlan nagy alkotásaiból. Hogy miként hajtotta végre történelmi cselekedeteit, afe fett vitatkozhatnak a történészek, valamint afelett ís, hogy mely évek

u ben s milyen sorrendben szerezte meg számunkra egy ezeresztendős történelem alaplehetőségeit... Mi ez alkalommal megelégszünk azzal az el' nem vitatható három ténynyef, hogy Árpád vezér volt nemzetünk első fejedelme, aki először teremtette meg a magyar egységet' hogy ő szerezte nekünk ezt az áldott, de most részekre szakított szép hazát és hogy ő, aki megszerezte, meg is szervezte azt a nemzet alkotmányos élete számára. Egy hármas nagyságnak fenomenális alakja domborodik ki ennek az ef nem vitatható hármas nagy alkotásnak a perSDektivájál(ban s illő őt ebből a hármas nézcr pontból méltatni és ünnepelni. Árpád a magyar egységnek megteremtője. A szabadságra, függetlenségre termett magyar eladdig törzsszervezetben, hét-tagu életet élt. A rokoni együttérzésen fcivüf szerves egységet nem képezett. A törzsek a saját vezéreik, törzsfőik vezetése alatt független, önálló életet éltek. Saját szakállukra kalandoztak, vállalkoztak. Egy határozott központi hatalom irányítása nélkül. Több mint valószínű, hogy az erők ezen szétforgácsofódása okozta addigi sok balsikerüket. Ez okozta Etelközi szép hazájuknak elvesztését is, amikor a törzsek nagyobbrésze másutt, valószínűleg éppen e mostani hazának vidékein kalandozván' a közös otthonnak kellő védelméről nem gondoskodtak s a szomszédos bessenyők, bolgárok rajtaütöttek az otthon maradottakon és elpusztították, kirabolták a Szeret-Pruth-menti folyókban gazdag szép országot. A katasztrófa, amely pár száz év alatt ismételten sújtotta szegény népünket, gondolkozóba ejthette g. törzseket s. ekkor határozták eí» hogy egységbe tömörülnek, egységben igyekeznek erőt gyarapítani s uj céfok kitűzésével biztosabb jövendőt készíteni. Ez a gondolat vezette őket az ej^íközi vérszerződéshez, A közös fejedelem választásához, az addig nélkülözött egységnek megteremtéséhez. Árpádot választották első fejedelmekül. Ő ennek az egységnek első reprezentánsa. Bizonnyal rátermett. Mi magyarok büszke dacos, engedelmességre, parancsszóra kevésbbé hajlamos természet vagyunk. Ember legyen az a gáton, akit magunk felett-valónak önként elismerünk. Akinek szót foga- I dunk, akit tekintélynek elismerünk, " Árpád volt az az első, igazi nagyság, aki ezt a tekintélyt magának kiérdemefte, kivívta és utódai számára is biztosította. Nagyon vitéz, nagyon bátor, nagyon okos, nagyon bölcs és mindenekfelett nagyon nemes és jó lehetett. Mert nekünk csak az ilyea tökéletes egyéniség tud imponálni. — Es az ekként megteremtett, vérrel pecsétéit és a kiváló fejedelem áltaJ fenn is tartott egység azután bámulatos eredményekhez vezetett- A hontalanná vált nemzet rövid pár évtized afatt uj hazát szerzett magának. Micsoda nyugtalan érzés fakad a szivünkben ennek a gyönyörű eredménynek a felidézésén. A rákövetkező századok alatt menynyi visszavonás, mennyi pártoskodás, civakodás szakgatta testünket, lelkünket. Hány meg hány katasztrófa sarjadzott ebből a régi magyar bűnből, anélkül, hogy azt végkép le tudtuk volna vetkőzni. Mit szóljunk a jelen kétségbeejtő sivárságáról, amikor nemzettestünk erőszakosan szétdarabolva s itt a csonka hazában is egymást marcangolva, gyanúsítva, egymást meg nem érfv€, közösen átérzett és közösen egy akarattal gondozott nemzeti célok és ideálok nélkül vergődünk és hánykódunk elesettségünk szörnyű önvádja alatt! Oh, letűnt régi dicsőségünknek hatalmas fejedelme, aki a történet évszázadai alatt megismételted magad egy Szent Istvánban; Szent Lászlóban, egy Nagy Lajosban, egy Hunyady Jánosban, Mátyás királyban, egy Rákóczi Ferenczben! Őh, ismeteíd meg magad még egyszer a szörnyű magyar jelennek útvesztőjében, amikor újból szét vagyunk tépve, amikor égető szomjúsággal várjuk a magyar nemzeti egységnek II- Árpád fejedelmét, aki" nagyságával, tekintélyével, rátermettségével megint ránk fog "parancsolni, egy táborba fog bennünket vonzani és hatalmassá, erőssé, legyőzhetetlenné tudja tenni újból á magyart, mert látod, nagy feladatok elé állított bennünket is a könyörtelen történetem és fuldokol bennünk a keserűség, az elfojtott harag, az arcpirító szégyen, hogy a mit Te szamunkra megszereztéf, azt nagyobbára a saját magunk hibáiabol eltékozoltuk, elvesztettük s nem tudunk egv akaratban összeforrni, hogy azt becsülettel vissza is szerezzük! iskolai, utcai i M lf elsőrangú kivitelben, olcsó árakon szerezhetők be az CIDOK Erdélyi Cipőözemben, Nyíregyháza, Zrir.yi Ilona-utca 2. SZÍm. Psróchiaépület. Egyei sxáro ím korona.