Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-04 / 200. szám

1926. szeptember 4, JnlYÍRYIDÉK. 7 Egy tízéves nagyhalászi fia megpróbálta, milyen az, mi­kor valaki felakasztja magát és a játékos kísérletnek ko­moly akasztás lett a vége. Nyíregyháza, szeptember 3- — A Nyirvidék tudósítójától. Nagyhalászon ma mindenki a kis rakoncátlan Móré István szomo­rú balesetéről beszél. Móré Pista nem rakoncátlankodik többé, ott fekszik a temetőben. Boros Ká­rolynak, a jólelkű, szigorú, de igazságos kisbirónak neveltje és szolgálója volt a kis árva. Se apja* se anyja nem volt Móré Istvánnak, cska "testvérei éltek, de jó dolga volt a rendes háznál, ahol pedig sokszor kellett kérdőre vonni ma­kacssága miatt. Mert Móré István jó és engedelmes fiu volt, el is végezte alaposan a rábízott mun­kát, hanem voltak ördöngösen rosssz napjai, amikor csak szín­leg teljesítette a parancsot, mikor pedig kérdőre vonták, különös mó­don viselkedett: elszaladt, felmá­szott a háztetőre, leereszkedett a kut mélyébe, eltűnt néha hónapokig se látták. Mostanában egy idő óta nem volt baí vele- A napokban a kis­bíró fiának Boros Gyulának fele­sége tüzet rakott a konyhába és Móré Istvánt küldte, hogy adjon enni a jószágnak. Kis idő múlva szokás szerint utána nézett, telje­sítette—e Pista a parancsot­Az istállóból nagy rémülten fu­tott vissza: Móré Pista felakasztott testét látta, amint a gerendáról csüng. Hívta anyósát, Boros Károfynét, de ő se mert bemenni az istállóba. I A szomszédokat hívták oda s az orvosért szaladtak. Mikuska An­tal dr. nagyhalászi orvos oldotta le Á mar halott Móré Istvánt a kötél­ről. A helyszint vizsgálat megállapí­totta, hogy a tizenkét esztendős, pajkos fiu játszott az istállóban. Megpróbálta az akasztást, de min­dent előkészített arra az esetre, ha baj volna. Tudni akarta, milyen az, mikor valaki felakasztja magát. A játékból komoly valóság lett. Móré Istvánt a hurok megfojtotta. A községbeliek nagy részvéte mel­fett temették el. I Áruminta Vásárok. Főire de Louxenbourg-Caire­et de Paris. (A Nyirvidék párisi tudósítójá­tól.) Louxeubourg: Mély szent csönd hatalmas év­százados fák barátságos hűvösen meredeznek kacagó nyári ég felé. Éles kontúrokban rajzolódnak rá' vakitó fehérségű bárányfelhők a derült világoskék ég baldachinjára. Emeletes magasságura megrakott szénásszekerek lassan egykedvűen' ballagnak a széles sima utakon. Amint megérkezünk mintegy deko­ratív háttér jó rendezésén, rög­tön megakad a szemünk a gyönyö­rű, híres várkasté-'yon, me!y büsz­kén áh egy magas fenyőfákkal bo­rított hegyen- Soktornyú és apró ablakú vár, mint a mesékben. Az émber szinte keresi a kacsalábat alatt, melyen a népmesee lőirása szerint forognia kefene. De nincs kacsaláb — hanem köze'ebbre érve íátunk lassan kibontakozni egy lár­más íeklámokkal teleaggató f sátor csoportot. Néhol szép egyformán uniformizáltan, egy sort képezve, vagy husz-huszonöt iz'éses bódét­Majd művészi rendetlenségben ki­sebb-nagyobb csoportok. Szépen fák között a naptól védetten. A fák tele aggatva kiabáló szinü lam­pionokkal. Mindenütt vad szinor­giák. Az uralkodó tónus, irány, a kubista és futurista. Selymek, ruha anyagok, napernyők, férfi és női divatcikkek, nyakkendő, fehérne­mű, kép, szőnyeg, bútor- Minden olyan fantasztikus és sok esetben afakjuk és elrendezésükben sok tá'gy rendef e ése fe.'ismerhetetlen. Egyszóval így aposztrófáthatjuk, hogy »Modern«. A sátorok kőzött keskeny vágányu sínpár húzódik és lassan döcögve jön rajta a vil­lamos. Sötét zö'd, és három kis dobozszerű egymáshoz kapcsolt kocsi. Mindegyikben nyolc ülő és négy álló hely. Praktikus a helyi viszonyokhoz mérten, hogv' a kes­keny kis é.'és kanyarulatu uccákon is zavartafanul bonyolíthassa le, az egyébként csendes — a vasárnaptól eltekintve — forgalmát. Sok uccán apró kis tereken régi kis szobro­kon, még a házakba énitett kis alakoknál is — vilfamosuzemü és 24 órát jelző szám lapu városi órák láthatók és éjjef kivannak világít­va. Bábefi nyelvzavar* es öltözé­kek. A tinuszi vörös és fehér bu­ruszok meffett, a párisi lakcipős, zsakettes -gv k« -eskedők között' az ottromba cipőjű angol keres­kedők. Könyv és szótárakkal fegv­verkezve harcolnak egymással túl­nyomórészt, a német "nyelvet tör­delve szilánkokra. Gramafonok, ze­nekarok csalják be az elfáradt és száraztorku kereskedőt egy-egv po­hár frissítőre. E harcokon keresztül törve meg­találom a »Gruppa Vienna«-át a bécsi csoportot az »Autriche« tá­bor közepén. Gyönyörű speciális üvegnipnec ­kék, nyomdászati remekek, kézi­munka csodák, melyeket már jó­részt láttunk a párisi »art deeora­tip«-on. Csak egy kis sátor tűnik a szemünkbe, melynek az oldalán tányérnyi nagyságú piros, fehér, zöld seryem-zászlócska lebeg. Kö­zelebb megyünk, már a sinek mi­att, mefyekrői az ember megszokta már az utóbbi néhány év alatt' hogy ílven nemzetközi helyeken nem találja ... Diadal fttozqó Szeptember hó 3-án, 4-én és 5 én, pénteken és szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor HARRY Pl EL legújabb, legizgalmasabb kalandor filmje: 1 fekete bohóc (A halál ösvényén ) Egy kalandor ifjú élményei szára­zon, Tizen és a levegőben 10 fel-1 vonásban. 1. felvonás: Az ősök kastélyában. 2. , A fehér pokol. 3. „ A nagyváros tündöklése, £ njomora. 4. , Ármány és szerelem. 5. „ A fekete bohóc. 6. „ Fatális tévedés 7. „ A valasztás napján. 8. „ A havasok bujdosója. 9. „ Az üldözött vad. J0. ,, IJjra otthon. Kísérő műsor: CARMEN 2 felv. Peggy burleszk. JÖN JÖN Három bakukóra és Neptun házvíznézőben, A Krisztus előtti évezred második feléről származó nagy archeológiai értékű cserép­korsó jutott a Jósa Muzeum birtokába. A leletet Mikecz István alispán juttatta a muzeumba. Nyíregyháza, szeptember 3- — A Nyirvidék tudósítójától­Mikecz István alispán a napok­ban útépítési szemíeuton Máriapó­cson járt, ahol a Máriapócs-kisletai útszakasz megtekintésénél archeoló­giai értékű tárgyak vonták magukra figyelmét. Ezek között a tárgyak között különösen egy nagyon szép kiképzésű mágas fülű. cserépkorsó tünt fe! a muzeális értékű tárgyak iránt mindenhol élénk érdeklődést tanúsító alispánnak jaki a leletet a Jósa Muzeumba juttatta- Kiss Lajos múzeumigazgató megállapí­totta, hogy az értékes lelet a Kr­e- évezred második feléből való­Mikecz István alispán intézkedésé­re a múzeumigazgató kiszállt Má­riapócson és a kislétai ut 3150- szel­vényénél az ottani Ciberés hegy ne­vű magaslat nyugati szélén megta­lálta a lelőhelyet és megállapította a leletkörülményeket. Megállapí­totta, hogy a hamuhalmok és ősi tüz eIőhelv mellett áll- Vörösre égeít, homokos' földdarabok, emberi és állati csontok, egy ló csontvázának részei, nagyszámú edénytöredék és obszidián ' szilánkok tanúskodtak arról, hogy ezen a helyen a leg­hősibb időkben is emberek laktak­Érdekes, hogy a jósa Múzeum igen sok szép tárgyú, mondhatnánk főékessége került élő Máriapócsról­így az a gyönyörű dupla guzsu két bronz bogrács is innen került eíő, amelyet 1899-ben Gergelyffy Dezső birtokáról hozott Jósa Atíd­rás a muzéumba. Ezek a mária p6csi bronzedé nyek a nemrégen olyan r iagy feltűnést keltő angyalföldi aranyedények másai, csakhogy bronzból valók. A má­riapócsi brortz bográcsok olyan je­lentős archeológiai dokumentumok* hogy a múlt évben Nyíregyházán járt Iondoni, németországi és bécsi egyetemi tanárok elragadtátSsáal nézték őket- Valamennyien "leraj­zolták és tanulmányukban mind fel­használták ezeket a leleteket. — Máriapócson az elmúlt évben Dolhi Leontin bazilita rendfőnök a rend Mocsofya nevü tanyája mellett A világháború egyik érdekes és mindenesetre kellemetlen marad­ványa a harctéren eltűnt katonák itthon maradt feleségének helyze­te. A forradalom utáni esztendők­ben nem kis munkát szerzett az il­letékes hatóságoknak az eltűnt ka­tonák sorsának megállapítása. — Gyakori eset volt, hogy a háború alatt eltűntnek vélt katonáról va­lamelyik hazatérő bajtársa azt a hirt terjesztette, hogy az illető meg­halt. — Az itthon maradt asszony, különösen, ha gyermekei is voltak, a megélhetés kényszerítő hatása, vagy újonnan keletkezett vonza­lom folytán férjhez ment vagy kö­zös háztartásra lépett abban a nyugodt tudatban, hogy férje a háborúban elhalt. A váratlanul hazatérő halottnak hitt férj megjelenése azután sok esetben tragikus fejleményeket hoz­tak maguk után. — Ilyen házas­sági ügy foglalkoztatta napok óta a rendőrséget. B. L. 1917-ben Budapesten há­zasságot kötött G. M. nevű le­ánnyal, majd hadbavonult. Néhány szor hazajött szabadságra, azon ban az óhajtott boldogság helyett állandó veszekedések között mul­tak a szabadságok, mert a fiatal asszonyka nehézményezte férje távollétét, habár az nem tehetett róla. Az asszony állítása szerin* a veszekedés alatt a férj olyan kijelentéseket tett, hogy nem érvé­nyes a házasságuk, mert az egyik okmány hamisítvány volt. Időközben a férj sokáig a harc­téren tartózkodott, majd az asz­szony azt állottá, hogy férje meg­halt a háborúban s igy vonako­dás nélkül ígéretet tett egy T. S. nevű embernek, aki feleségül kivánta venni. Nyugodt boldog polgári életet éltek, mig meg nem jelent a halottnak gondolt férj és az utcán össze nem találkozott feleségével. Kölcsönös meglepő, dések után kiderült a tényállás, amelyben súlyosbító az, hogy az asszony mint hajadon ment férj­hez T. S.-hez. — Ezek után B. L. kettős házasság miatt feljelentette a rendőrségen feleségét, ahol meg­indították a nyomozást, amelynek adatai, illetve iratai a napokban kerülnek a törvényszékre, ahol világosság derül arra, hogy melyik férfi férje az asszonynak. A lángíovas. A válóperes hölgy. Kettős attrakció! Szombattól az Apollóban. Ax uj pénzügyi palota udvaráról 100 szekér föld bárki által ingyen elvihető! Bigámia miatt feljelentette feleségét, mert amig a háborúban volt másodszor férjhezmenl A feleség halottnak hitte férjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom