Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-24 / 216. szám

JSÍYÍRY1DSK. 1926. szeptember 24. k kikeresztelkedettek A numerus clausussal kapcsolatban igen érdekes kérdés mferült fel a kikeresztelkedettek kontingensének hovaszámjtása körüí. Az ide vonatkozó míiniszteri rendelkezés értelmezésénél ugyanis egyes egyetemeken az az abusus, az a helytelen gyakorlat fejlődött ki, hogy a kikeresztelkedett zsidó ifjakat abba a kontingensbe számították be, amlely a zsidó tanulók számíára volt biztosítva. Nyilván abból az elvi felfogásból kiindulva, hogy a zsidóság nemcsak vallás, hanem faj. A kultuszminiszter ennek az abususnak a megszüntetése végett most értelmező rendeletet bocsátott ki, amellyel meghagyta, hogy a kikeresztelkedettek számát ebbe a kontingensbe beszámítani nem lehet. Ugy látszik, hogy ezzel a rendelettel a miniszter határozott állást foglalt amellett az elyi s a régi magyar felfogással mindenben egyező, helyes álláspont mellett, hogy a zsidóságot mindaddig, amig saját ma' ga nemzetiségi különállást nem vin- , dikál magának, csak mint vallás- ! felekezetet kell és szabad kezelni, i A két felfogás közötti vitába egyáltalán nem kívánunk ez alka- j .ómmal belekapcsolódni, de min- j denesetre hozzá kívánunk szólni * dologhoz a mindenekfelett álló igazság és méltányosság s azonfelül s főképen a magyar nemzet hagyományos szempontjából. Ezek a szempontok a leghatározottabban amellett szólnak, hogy a miniszternek tökéletesen igaza van és hogy az egyes egyetemeken kifejlődött abusus a leghatározottabban elitélendő. Aki egyszer kikeresztelkedett, azt többé semmiféle syllogismussal nem lehet a ki-nemkereszíelkedett zsidók közé számítani. Annak a többi keresztények és kereszteyének között a helye. Itt semmiféle csűrés-csavarás nem segít és egyszerűen bosszantó próbálkozás azok részéről, akik mindenáron a békétlen kedést és a visszavonást igyekeznek ebben a szerencsétfen országban szítani. Mondják, hogy ezeket az uj keresztényeket nem lehet egy kalap alá vonni a régi, született keresztényekkel'. Hát ehhez csakugyan hozzá lehet szólani, de nem ám azzal az eredménnyel és konklúzióval", amit az u. n. fajvédők szeretnének. Én ugyanis részemről azon a vjéíeményen vagyok, hogy Jazok, akik egyéni elhatározásból, lelkiismeretüknek, vallásos meggyőződésüknek spontán megnyilatkozására lesznek keresztények, érett fővel és érett szívvel, azokat legalább is lehet és kell olyan jó keresztyéneknek tartani, mint akik valamely felekezetbe csak ugy egyszerűen beleszületnek. A kisded, akit még eszméletlen korában a keresztvíz alá tartanak, keresztyén lesz anélkül, hogy erről bármit is tudna. Azután 10—14 éves koráig nő, fejlődik, nevelkedik ebben a vallásban, amikor azután ünnepélyesen és tudatos fejjel újból megerősítik hitében. De még mindég gyermekes gondolkozással és anélkül, hogy azt, ami vele történik, kellő ko moíysággal és érett észszel'átgondolni tudná. És igy lesz a vallásfelekezetek túlnyomó nagy tömege keresztény vagy keresztyén inkábt szokás és véletlen folytán, mint ko mofyan vett egyéni meggyőződés és elhatározás alapján. Ezzef s>mtöprengés és tusakodás után határozza ei magát a keresztségre, aki bizonnyal sok álmatlan éjszakán folytatott lelki vívódások után tö kéli el magát arra, hogy szakit atyáinak ősi vallásával és ilyen leik; gyakorlatok és előkészületek után lép be a keresztyén felekezetek valamelyikének kötelékébe, annál ez az elhatározás legtöbbnyire, a mély. séges meggyőződés egyéni diadala, amelyért őt a régi, u. n. született keresztyének részéről csak 'elismerés és tisztelet ííleti

t nem pedig gáncs és ofyan kezelés, min aminőben azok a bizonyos egyetemi körök részesítették, amelyek őket továbbra is a zsidók közé számították. Szent István annak idején apos toíi buzgósággal téritette pogány magyarjait a keresztény hitre. Bizony akadtak az ős magyarok között sokan ellenszegülők, akik görcsösen ragaszkodtak, őseik hitéhez. Koppány vezér a megmondhatója, hogy az uj vaflás bizony nem igen volt ínyére sok kemény magyar koponyának s a térítés ugyancsak kemény munkájába került az apostoli első királynak. Koppány vitéz és pogány-magyar: társai bizonnyal lenézéssel és kies,ínyléssel értékelték azokat a renegát magyarokat, akik elhagyva őst|k vallását, mint uj keresztények esküdtek a megfeszített Jézusra. Mi lett (volna ezekkel az «uj-kereszténypk»kel, ha az akkor már 1000 esztendős multai dicsekvő római szentszék is hasonfó elbánásban részesítette volna őket, mint most az egyetemi körök részesitik a jelen uj-keresztyéneit?! Szent István, az Apostof, örült minden egyes megtért léleknek és nagy lelki gyönyörűségére lehetett, ha itt is, ott is ujabb és ujabb" községeket alapíthatott K'isztus Urunk egyházának nagyobb dicsőségérte! Ugyanő, ha feleszmélhetne a mai, kor magyarjának az ő szellemétől annyira ejpártolt gyűlölködésére,bizonnyal elfordulna tőlünk, akik a keresztyéni türelmet és az ő apostoli munkáját ilyen nagy mértékben elfelejtettük és félremagyaráztuk. Az idő végtelen forgatagában olyan kicsiny lépéseket jelent 100 esztendő, — 500 esztendő. íme a^ ezer .éve előtti uj-keiesztyén magyarok ma már ős-keresztyének és kícsinyléssel fogadják a kebelükbe térő mai uj-keresztyéneket. l'e dig 200 év multán ezek is megint izületeit és őskeresztyének lesznek... Ami pedig a fajtát illeti, hát bizony közöttünk u. n. fajmagyarok között is temérdek az aszszimilált elem. Nem is szólva a honfoglaláskor itt talált idegen .nációkra, akik beofvadtak a magyarságba, _ utalok sok kunra, jászra, bessenyőre, kazárra, tótra, horvátra, rácra, svábra, németre, törökre, oláhra, szerbre, stb. stb. nációra, akik bevándorlás, beházasodás, letelepedés stb. stb. utján kerültek és keveredtek közénk... A sok hasonló családnév igazolja legfényesebben ezeket az állításokat... Kinek jutna ma eszébe idegenek gyanánt kecelni egy «Ka^ár», egy «Horváth», egy «Tóth», egy «Ofáh» nevű magyart, akik pedig valamikor minden valószínűség szerint Ilyen nációkból kerültek és hasonultak be a magyar nemzet tagjai közé... Ösmerek én jó nemes «Zsiday» családot is. Aki az én ezerszer megtépázott, megtizedelt, de még mindig erős vonzó erőt sugárzó magyar nemzetem tagjai közé kiván lépni s annak bármi módon elfogadható bizonyítékát adja — már pedig nem adhatja nagyobb bizonyságát, mint ha őseim zengzetes nyelvét elsajátítván, át akarja venni őseim szokásait, erkölcseit is s egészen be akar helyezkedni az én nemzetem közösségébe, — azt én szeretettel veszem, tisztelettel övezem és megküíönböztetett elbánásban részesítem, hogy jóf és csakugyan otthon érezze magát e közös hazában... £n bízom annyira a mlagyar nemzet nagy asszimiláló erejében, hogy ezek a kikeresztelkedettek, ezek az uj keresztyének és keresztények épp ofyan kiváló és a megkülönbözhttetíenségig igaz magyarok lesznek, mint azok, akik 200 vagy 500 esztendővel" ezelőtt léptek be ebbe a közösségbe és most támaszai és oszfopai a magyar nemzeti életnekMindég a jövőbe kell nézni s a jövő, a nagy magyar jövőt kell szem előtt tartani. Sasi Szabó László. Látogatás a dijoni Carnot-gimnázinmta. Pedagógiai gondolatok a tanév elején. II. A francia- és magyar középiskola. Ugy írtam le a francia gimnáziumot, amint azt láttam s mindazt, amit róla hallottam. Nem vagyok illetékes, hogy rendtartásáról, tanitásterveiről Ítéletet mondjak. Benyomásomat azonban el nem titkolom. A francia középiskolát jónak tartom, de nem jobbnak, mint a magyart vagy pláne a németetA dijoni Carnot-Iiceum modern iskola, de ilyen iskola van nálunk isCsak a budapesti piaristák reálgimnáziumát hozom fel. Vagy ne menjünk oly messze, itt van a debreceni református főgimnázium. A dijoni középiskola internátusa megfelel a higiénikus és egyéb követelményeknek, de hol van Európában oly modern internátus, mint a premontreiek gödöllői reálgimnáziumával l&pcsolatos internátus. A 'ranciaországi tanár kötelességtudó, ! lelkes pedagógus, de a magyar középiskolai tanárság rendje nem áll mögötte sem kötelességteljesitésben, sem szaktudásban. A francia középiskola túlzottan értelmi jellegű. A nevefés jelentékeny részét áthárítja aí szülői házra vagy internátusra. Tanitásterveiben nem egészen eredeti, lehetetlen észre nem venn ia német hatást. Igy nem eredeti négyféle iránya sem: latin, görög, fatin —• modern ftyefv, Tátin — termésjettudományok, — modern nyelv. Ezeket mind megtalálhatjuk már a régebbi ftémet - tantervekben s megvannak a mai ma;gyar í^zépiskqfai típusokban h IskolafegyeCern. A francia középiskola ujabb rendtartásai rendkívül nagy sufyt hefyeznek a fegyelmezésre. Etekintetben a franciák is — mint ma minden müveit nép — követik és utánozzák a németet, a vi

Jág fcgfegyelmezettebb népét s a német tanügyi politikát. A francia teljes tudatában van a hetvenmilliós Kulturvolk fegyelmezett eiejének. Alésiában hallottam Paul Doumer miniszter ünnepi beszédét. Azt fejtegette, miért győzhette le Julius Caesar a gallokat Alésiában! Mert a római légiók fegyelmezettek voltak. Vercingeritorix gall katonái el. lenben franciák voltak — mondja a nagynevű miniszter — mint mi franciák is gallok vagyunk. Vagyis nem eféggé fegyelmezeitek. Erősebb fegyelmet követel, mikor igy folytatja: «Egy francia katona felér egy német katonávaf. De ezer francia katona már nem ér annyit, mi.it ezer német katona.» Ezt az erősebb fegyelmet igyekeznek mindjobban meghonosítani a francia iyceumok. ban és kollégiumokban. A francia nemzeti neveles. Van-e ofyan passzusa a francia középiskolai tanitásterveknek, melyet bármely nép előnyösen értékesíthet? Véleményem szerint van. A francia középiskolai tanterv ugyanis rendkívül' nagy súlyt helyez a francia 'nyelv, a nemzeti történet, a nemzeti irodalmi kincsek méfyit#' sére. Ha az A'-csoportban megszünteti a görög nyelv tanítását, ennek pótlására nagyobb óraszámban a saját nemzeti nyefvét teszi. A "francia fanatikusa nemzeti irodalmának, szokásainak, hazai történetének, nemzet itradicióinak. Mindannak ami francia. Nyelve Szeretetében mindent elkövet, hogy azt még az idegeneknek is minél hozzáférhetőbbé, könnyebbé tegye. A franciának nem elsőrendű gondja, hogy idegen nyelveket beszéljen. Tamtásterveibóf azonban sohasem felejti ki a heti öt órát, mélyet anyanyefve tanítására szán. A Carnotfytdümból ezt a gondolatot hoztam magammal. Valahogy ugy érzem, hogy tanításunk középpontjába is teljesen a magyar nyelvet kellene állítani, a magyar nyefv szellemét. Francia mintára minden reggel nfinden osztályban a magyar nyelvei tanítanám, a nemzeti tradiiit erősíteném. Az isko a sohasem lehet háborús szervezkedésnek színhelye. Itt pedagógiai érzékke< kuíturhivatást kell teljesíteni. A magyar öntudatot, a nemzeti érzést kell itt elsősorban erősíteni, mert a nemzeti kincsek szeretete, fajunk sajátos tradícióinak ápolása, nemzeti öntudatunk ébrentartása,. a nemzet lelkivilágának ismerete, a magyar iskola imádása lesznek azok a tényezők, amelyek elesettségünkből majd felemelnek, porbahulfott országunk szenvedéseinek véget vetnek. A franciák egységes köznevelése. A második dolog, amely gondolkodóba ejt, az, hogy a francia középiskola hat évfolyamú népiskolán épül fef. S ez a népiskola a fyceummal kapcsolatos s vele egységes organizmust alkot. A középiskola mintegy maga neveli az intézetbe lépő tanuló anyagát. A népiskola legmagasabb osztálya ugyanis már természetes áthidalás 2 középiskolába s a két iskolafaj szervesen egymásba kapcsolódik. A nevelésben tehát nagyobb az egység, a két iskofatipus belső szellemiségében nagyobb a termőképes talaj. Az előkészültség egységesebb, a tudás alaposabb- Még nagyobb előnye azonban az, hogy a hat évfolyamú népiskolát — mint Németországban a nyo c évfolyamút — minden francia gyermeknek telPénteken, szeptember 24-én a szini szezon legnagyobb sikerű vígjátéka: Szombat-vasárnap Sztambul rózsája