Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-21 / 213. szám

\ JSÍYÍRY1DÉK. 15J26. szeptember 21. ELÉOIá í A Népszövetség a legutóbbi na pókban vette fel tagjai sorába és : és egyúttal ugyanakkor egyhangúlag választotta meg tanácstagjai közé Németországot. A belépés és a tanácstagok közö'ft való székfoglalás legnagyobb szenzációja vo't az utolsó évek nemzetpo itikájának. Előzményeit jól ösrnerjük s jói tudjuk, hogy Németországnak mennyi megaláztatáson, mennyi szenvedésen ke'.ett keresztü'mennie a Ruhr vidék, a Rajnai területek megszállásán s a Iocarnói konferenciát megelőző huzavonákon keresztü', amig ehhez a »megtiszteitetéshez« eljutott. Amikor a Népszövetség genfi ülésén történt megjelenéséről szóló tudósításokat és az ott e hangzott beszédek hangzatos kijelentéseit olvastam, —• akaratlanul elszorult a torkom, mintha vafami láthatatlan kéz szorongatta vofna. Valahogy olyan érzésem támadt, — hogy ez a diplomáciai aktus is nem egyéb, mint a jelen elviselhetetlen európai helyzet igazi és végleges állandósításának ujabb pecsétje és biz tositéka. Mintha a hatalmas német nemzet is oda kényszerült vo'na, ahova pár év előtt már mi is megtértünk a magunk rettentő hagyatottsága és nyomora által hajtatva, — hogy a Szörnyű békediktátumok fenntartása érdekében keletkezett u. n. Népszövetség kebelébe szédültünk, azzal a céllal, hogy egy kis levegőhöz jussunk és gazdaságitag a mindennapi megélhetés lehetőségét biztosítsuk magunknak. Levegő és kenyér kérdése vo't számunkra a belepés és az éhenhaló nem válogathat az eszközökben. Beléptünk abba a társaságba, a melyben fegádázabb és íeggyülöltjebb ellenségeink veze ik a szót és tartják a huroknak a végét kezükben, ame'y nyakunkra van erősítve. A macska — nem mindenik, csak o'ylk vérengzőbb természetű — szeret játszani a zsákmányul ejtett kis egérrel Elereszti... meg fogja... megint, elereszti a fihego kis jószágot s ez az éiethalálra menő kis játék addig tart, amig a szegény kis egérke már nem is igyekszik" szabadulni, — hanem olyan megalázkodó, könyörgő tekintettel maga csúszik hatalmas ellensége felé, szinte kérve, hogy ne kinozza tovább .hanem — kebelezze be. Vessen véget a szenvedésnek és ölje meg. Körülbelül ez volt a mi helyzetünk is, amikor beléptünk a "társaságba, amelynek megcsonkittatásunkat ,égbe kiáltó nagy szenvedéseinket, megaláztatásunkat köszönhettük. És most utánunk beléoett a nénjét is. Hozsannával fogadták. Briand szerint vége, örökre vége van minden háborúnak. Istenem, milyen öröm is lehet ez az érzés annak, aki felül van, aki egy nyertes háború zsákmányát tartja kezei között. Milyen édes, álomba ringató, kéjes tudat Éhet áz, hogy ezt a zsákmányt többé nem fenyegeti semmi veszély, semmi háború, semmi revans, semmi retorzió... Nyugodtan lehet heverni a . babérokon és az istentelen zsákmány békés birtokán... így- az ő részükről... De miiyen érzés ez a tudat azok számára, akik a vesztett háború minden átkát és fizetségét viselik... akik ezer sebből vérezve akar- 1 va, nem akarva, a revansra, a régi, ] az ezeréves mu't birtokálfományára, ( a revízióra gondolnak, akiknek láz. ! álmai folyton azt a kérdést üzikhajtják, hogy miképen lehetne a. dolgokon változtatni s az igazságot a sárba tiport jogot még egyszer trónjára ültetni?! Amig a hatalmas német nemzetről is azt hittük, hogy velünk érez és hasonló gondolatokkal tépelődik, hogy őt is a revízió és a revans gondo'ata füzi... valami megnyugvás-féle érzés, bizonyos reménykedés töltött el bennünket, hogy ebben az érzésben és vágyban egygyek vagyunk régi, hatalmas szövetségesünkkel, s ha valamikor az ő ügye fordul", vefe együtt fog fordu'n ia mi sorsunk is... Most már ő is ott van, ahova )mi szédültünk. A győzteseket boldogító Szövetség karjai között!... Együtt üvölt a sakálokkaf... Ilyen érzések fogtak el a nagy esemény megtörténtének olvasásakor... És mit hoz a jövő? Tul minden érzelmen és tul minden kishitüségen... még mindég szentül hiszek az Igazság győzedelmében, a magyar Feltámadásban. A történet látott már sok Szövetséget. Látott már Ligákat... Konfederációkat... Antantokat és Uniókat... Egy se vo't örökéletű... De a Jog és az Igazság örökéletű. Még ha elhantolják is. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy abban a bizonyos társaságban barátunk van. Ha ugy szédült is oda, mint ahogy mi szédültünk... mégis barátunk nekünk a né-! met és jó, ha ott is együtt vagyunk ahol — meggyőződésem szerint — nem jószántunkból vagyunk! Sasi Szabó László. A pápa autózik. Az első alkalom, amikoj a Vatikán autót hasznai. A köCsi egy milánói autógyaros ajándéka. Eállay Tibor a nemzet érdekeit veszélyeztető virtuskodásról. Nánássy Andor képviselő, Eállay Miklós főispán és likecz István alispán a felekezeti elfogultság ellen mondottak nagyhatású beszédet a nagykállói reformátusok ünnepén. Nyíregyháza, szeptember 27. A Nyirvidék tudósítójától. Nagykálióban, Szabo[csvármegye egykori székhelyén, ahol minden talpalatnyi rög Bocskai, Bethlen és Rákóczi szabadságharcára emlékeztet, vasárnap református harangokat avató, majd egy négy évtizedes tanitói működést jubiláló ünnep volt, amely azonban messze kimagaslott a vidéki egyházi ünnepségek keretéből. A kállói ref. templomban, amelynek a tudós és szabadelvű széliemben tevékenykedő Görömbey Péter a lelkésze, a harangavatást követő istentiszteleten Baltazár Dezső dr. tiszántúli református püspök prédikált, majd a.z istentiszteletet követő presbiteri . díszközgyűlésen a negyvenegy évi működés után nyugalomba vonuló Magoss józsef ref. igazgató-tanítót ünnepelték. A népnevelői munka figyelmetkejtő megbecsülésének dokumentuma volt, hogy Magoss Józefet a kormány nevében Kállay Miklós, Szabolcsvármegye főispánja, a volt tanítványok nevében pedig Kállay Tibor vojt pénzügyminiszter, Nagykálló község díszpolgára üdvözölte. A templomi ünnepet gazdag 'terítékű társasebéd követte, amelyen ötszázan vettek részt. A.banketten országos érdeklődésre sz!ámottartó felszólalások hangzottak el. Görömbey Pété

r ref. lelkész rámutatott arra, hogy a nagykállói református egyház ünnepén nemcsak kálvinisták szerepeltek, hanem katolikusok is: Kállay Tibor és dr. Kállay Mikjós, akik az ünnepelt református tanitót üdvözölték, ők juttatták itt kifejezésre, hogy szerÍ

tartásban lehet különbség az egyes felekezetek között, de a magyar I

* kultura szolgálatában, a kötelességf tudó munka megbecsülésében mind nyájan egyek vagyunk. Kállay Ti— - bort, a jövendő Magyarország jövendő munkás á'tamférfiát, Nagy kalló díszpolgárát köszöntötte. Nánássy Andor, a, nagykállói kerület nemzetgyűlési képviselője finnországi útjáról emlékezett meg. Egy finn lelkesz, aki üdvözölte a községébe érkező magyar képviselőket, azt mondotta, a finneknek sokkal könnyebb dolguk van, mint a magyaroknak, mért Finnországban csak egy vallás, egy féle szertartás van, nem ugy, mint a sokfelé tagolódó magyarSag országában. — Nánássy azt válaszolta a finn papnak, igaz, hogy Magyarországon több felekezet és többféle szertartás van, de egész Magyarország egy istenének, a magyarok istenének imádásában. Ezt azért mertem így mondani, folytatta beszédét Nánássy Andor, — mert hiszem, hittem és hinni is fogom mindig, hogy a magyarság ezt az egységet, ézc az egymásra találást meg is fogja érni. Az egész országban Szabolcsvár'megye az első, ahol :iÁ az egymásra találást megtudták valósítani s hogy e tekintetbén Szabolcs az ország első vármegyéje, azt az ^összefogásra törekvő főispánjának, dr. Kállay Miklósnak köszönheti, .akinek ezért a vármegye közönsége nevében hálás elismerését fejezi kí, mert kétségtelen, hogy a megérftésnek. a felekezeti és társadalmi békének ez az utja az ország feltámadására fog vezetni. Szabó Alajos ref. esperes felszólalása után, aki Mikecz István alispánt, a középosztály diákfiainalc péídátadó gyámolitóját, a diáksegélyező akció szervezőjét köszöntötte, Baltazár Dezső püspök, a szomorú magyar jelen fájó kérdéseiről beszél. — Minden eszköz jó arra, — mondotta, — hogy a bennünket ért igazságtalanságokat sarkaikból kiforgassuk. Ne veszítsük el '.hitünket. Volt már kevesebb magyar 8 milliónál és m i is áll a vi

1 lámos 'ég és ha késik is lesújtó villáma — nem fog elmaradni. A. püspök NagykáHó közönségét értette. Ünneplő tapssal fogadták Kállay Tibor volt pénzügyminiszter felszólalását. Kállay Tibor kijein tette, hogy nem beszámoló beszédetakar mondani. NagykáHó képviselője e téren is híven teljesiti kötelességét, informálja kerületét, mint ahogya" a központban is mindenki megelégedésére teljesíti a ráváró feladatokat. Azt tapasztalta, hogy az ország nagy kérdéseivel szemben, újságokban is, másutt is az a felfogás kezd uralkodóvá lenni, hogy a nemzet tespedésének korszakát éljük, nincs 'már bennünk huszáros lendület, lassan csinálunk mindent lassúak vagyunk legégetőbb problémáink megoldásában is- Itt. Kallóban, az ősi virtuskodás, az ősi tradíciók föfdjén, a leghivatottabbak az emberek arra, hogy eldöntsék, helyesen értelmezi-e ő a magyar virtust. A virius az, amikor valami aránylag csekély célért talán csupán elismerő tapsokért kockáztatja egészségét, életét, társadalmi pozíciójátHa a komoly célokért megfontoltan küzdőnek nem sikerült valami, sajnálkozás fogadja. A virtuskodó sikertelenségét gúnyos nevetéssel fogadják. Ez azt jelenti, hogy virtuskodni nem mindenkinek, csak igazi férfiaknak lehet. De az is bizonyos, hogy a virtuskodás merőben egyéni kell, hogy l

egyen. Mások nevében nem lehet virtuskodnf. A magyar nemzet a virtus nemzete, de ennek történelmi oka van. — A magyar sors sokszor állított ben" nünket olyan feladatok elé, olyan súlyos problémák elé, amelyeknek megoldásához aránylag kevesen voltunk. Ez az aránytalanság: a feladatok nagysága és fiaink szám

a között^ ez volt az oka annak, hogv a virtus náíunk kifejlődött. 'A jövőnk érdeke azt parancsolja, meg kell akadályoznunk, hogv fiaink erejükhöz mérten aránytalanul nagv áldozatra vállalkozzanak. A virtuskodásnak az egyéni élet terrénumán kell maradnia. Egyesek mehetnek', ha jónak látják, akár fejjel is a falnak,- de a nemzetet nem lehet a falnak vezetni. Történetíróinktól" tudjuk, hogy régen egyéneiben bravúros volt a nemzet, de tanácskozásaiban megfontolt, alkudozásaiban ügyes' volt. Ha ma is igy teszünk, régi tradíciók &ennt járunk ei. Sokán türelmetlenek, de ne feledjék, hogy; á nemzet eletében egy pár észtendő csak néhány pillanat. Mi már tapasztaltuk, milyen katasztrófával fenyeget, ha egyesek a nemzet bőrére virtuskodnak. Egyes ember van sok, de hazája csak égy van, annak a nemzetnek is, ahol mégannyi azon egyénekszáma. Maradiunk a régiek szellemében a bölcs, a kockázatoktól őrizkedő, egyszóval a konzervatív politika utján. Kállay Tibort percekig ünnepelte a lelkesült közönség, majd dr. Kállay Miklós főispán szólalt felAzért tartja jelentősnek azt, hogv Nánássy Andor képviselő üdvözölte, mert amit Nánássy mond, az az 6 kerületének mondása, amit ő gondol, akar, azt az ő kerületének