Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-19 / 187. szám

10 JNÍyíryidék 1926. augusztus 19. A tanyavilág és a tanitóság. Irta: Dr. Schandl Károly földmi­velésügyi államtitkár. A külföldön ugy beszélnek a ta­nyáról, mint a tibeti hegykatlanok, vagy az indián prairiek misztikus vidékeiről- A magyar puszta nevét egész Európában ismerik, de vala­mi különös, romantikus hitet fűz­nek hozzá, mint ahol a betyárok és csikósok nemzete éli szilaj éle­tét. A magyarság nagy része pedig véletlenül nem az Alföld világában él, mohón olvassa Afrika legsöté­tebb részeiről, Ausztrália belsejéről az Északi Sarkról szóló felfedező jelentéseket. Az iskolás gyermekek is tudják már, hogyan élnek a zulukafferek a tropikus földön, az eszkimók az őrök jég hazájában es a oowboyok a Missísipi mezőin, de keveset tudnak a magyar ta­nyavilágról, mert azt még senkisem födözte fel előttük. Szeretem a falut. Nemcsak azért, Jnert ott jöttem a világra, a Bakony kellős közepén, egy ezeréves kis faluban. Szeretem a falut népe miatt, mert a falusi _ nép termiéi!, nem uzsoráskodik, hisz az Isten­ben, tűzhelyén meleg családi éle­tet él, hazáját aldozatosan szereti s a régi magyar erényeket legjob­ban megőrizte. Faluhelyen az Isten háza a legmagasabb épület. — A templom uralkodik a faiun. A ha­rangszó nem vész el az utca zajá­ban. Minden házba behaiHatszik. Mindenki meghallja s szavára imádkoznak az emberek. Azután következik az iskola. A romlatlan tiszta magyar kultúra háza. A falu minden polgára megsüvegeli az öreg iskolamestert, akire mindegyik fiúi tisztelettel tekint. Sokszor elgondolkoztam, milyen volt a gondviselés a magyar nem­zethez, hogy ezeket a falvakat ad­ta neki becsületes, dolgos tisztes­ségtudó népével. A magyar nem­zetnek ezek az államalkotó ténye­zői. Ezek nélkül nem ezer évig, de száz évig sem tudták volna a villanyfényben uszó városok fenn­tartani a magyar álfiaínot. Ezért szeretem a falut s ennek jóravaló népét. Szeretem s dolgozom ér­te, nemcsak azért, mert a fajtámért dolgozom benne, hanem azért, mert tudom, hogy a magyar fel­támadást munkálom vele. A béke és a szerletet földje a ta­nya. Ha a hóréteg nem takarja a földet, még a kenyeret adó vetés növését is meg lehet éjszakákon hallani. Megszerettem a tanyát s azóta megindultam a tanyavilág felfedezésére. Ma is hálás vagyok azoknak a tanyai gazdáknak, akik a városi vasúti állomásokról ki­vittek a tanyákra. Két emberrel találkoztam a ta­nyákon: a tanyás gazdával és a tanyai tanítóval. Ezek lettek az én testi-lelki barátaim a tanyavilág kö­rüli utamban. Ezek éltetik a ma­gyar tanyavilágot. Ha ma még erősebben él bennem a hit, hogy Magyarország fel fog támadni, ezt nekik köszönhetem. Rávezettek a tanyvailág ismeretére. Megismer­tem a magyar tanyavilágot s meg­szerettem. Lelkesedem érte, föld­jéért és népéért, mert most már átom, hogy nemcsak a falvak né­pe biztos támasza a magyar ál­amfenntartó rendnek, hanem a ta­nyavilág népe is. A tanya világnak még a törté­nete is össze van forrva a nemzet sorsával. A magyar föltámadás gondolata testesül meg benne m£r hétszáz évvel ezelőtt. A honfoglaló magyarok a szeri pusztán alakí­tották az országot. Csernagrád osi határában tartották az első alkot­Fa mányozó gyűlést. A krónika szerint gazdag kultura fejlődött itt ki vi­rágzó falvakkal és városokkal. — Dorogma (ma Dorozsma) és Szer (ma Pusztaszer) bencés apátsági székhelyek voltak. Ezt a pompás keresztény magyar kulturát puszti­totta eí a tatárjárás, meíy után a gyéren életbenmaradt lakosság ke­vés faluban húzódott meg a Du­na—Tisza közén. Messze vidékeken nem lakott ember, mig végre ki­mertek menni az elhagyott földek­re a tanyások s kialakult lassan a tanyarendszer­Sokan azt tartják, hogy a kuf­turával teljes ellentétben áll a ta­nyavilág. Pedig mennyire téved­nek. A tanyai földmivelőnél jobb embert nem ismerek. Lelkileg a legkiválóbb anyag a kujturára. A családi érzés, az összetartozás ér­zete a kis tanyán legjobban Tdfej­fődik. A természet ölén nemcsak földje van, de tűzhelye is- Legin­kább érzi, hogy az isteni gondvise­lés kezében van a sorsa. Ezért val­fásos 1 mélyen hivő s kilométerekre jár el vasárnap a kis tanyai kápol­nába vagy a városi templomba. A tanyai nép nem lázong, n em türel­metlenkedik, megbecsüli egyik a másikat, vendégszerető, tisztelet­tel övezi elöljáróit, megszereti a maga jó emberét s hűséges is ahoz, akit egyszer megszeret. Az egész tanyavilágnak a tanitó a mindene, akihez tanácsért, újságért és kul­túráért fordulnak. Igy jutott a ta­nítóság a tanyai nép szeretetébe. Mikor a kalifornai a ranykenesőkről beszélnek mindig eszembe jutnak az én kedves útitársaim, a tanyai tanítók, akik a magyar néplélek aranyát kutatják ott az Alföld ta­nyáin. A tanyatanitók a tanyavilág fölfedezői s a nemzet nem" lehet eléggé hálás annak az iskolamester­nek, aki egy évtizeden, sokszor egész életén át a tanyavilág népét gondozza. Talán már nem is élne önálló állami létet a magyar nem­zet, ha ezek az önfeláldozó kul­turapostolok nem dolgoznának a tanyavilágban. A tanyai tanitó müvének szépsé­gét legjobban mutatja a tanyai nép lelkivilága. Ennek a lelkiség­nek első s legerősebb vonása a hit. Érdekesen nyilatkozik meg a Diadal Wozqé Augusztus 18-án és 19 én, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor vallásosság a tanyai népben- — 20—30 km-es messzeségben nem lehet templomot találni s a ta­nyai nép vallásos érzülete nemcsak arra képesiti, hogy ezt a nagy tá­volságot vasárnaponként bejárja, hanem arra is, hogy ünnepiesebb alkalmakkor a tanyai iskola termé­ben rögtönöz oltárt, hogy ott vé­gezze ünnepi imádságát. Pár éve a katholikus nagygyűlésen felhív­tam az ország figyelmét, hogyha 200 ezer házhelyet adunk, hogy há­zak épüljenek az embereknek, in­dítsunk mozgalmat, hogy Istennek is épüljenek házak a magyar ta­nyavilágban, ahol templom nélkül szűkölködik a legjobb magyar nép. Azóta több helyen épülnek kisebb­nagyobb kápolnák, tanyai templo­mok és boldog "a tanyai lakosság, ha a messze falu vagy város lelki­pásztora kiszáfl körébe a vasárnapi szentmisét elmondani- A tanyák hithirdetői közül legendák fűződ­nek egyik másiknak a működésé­hez, akik lóháton jártak mostoha időjárásban távoli kis tanyákba a vallás vigasztajásával. A magyar tanyai kultura bizonyos, hogy ak­kor lesz teljes, mikor minden ta­nyai körzetnek meg lesz a mag a temploma s tanitója mellett papja is gondozza lelkiszükségletét. — Enélkül nemcsoda, ha előfordult hogy a tanyai nép vallásos hajlan­dósága különös szertartásokra ve­zetett, melyekből régebben valósá­gos szekták kezdtek kialakulni. Az alföldi papság dicséretére meg kel) állapítani, hogy ma már mindenféle iparkodnak lelkipásztoraink, ha nem is minden vasárnap, de sürün kimenni a tanyai kápolnákba, is­kolákba a jejki élet gondozására. A vallásosságnak is leggyakoribb élesztője ma a tanyavilág kultur­központja: az iskola- Mint a csa­ládapát, ugy veszik körűd a jóságos tanítót a tanyai lakósok, mikor va­sárnaponként összereglenek az is­kola udvarán, vagy az iskola ter­mében. A tanyai tanitó a gyerme­kek tanításán kivül a felnőtteknek is kulturális és gazdasági vezető­je. Az iskolában alakul meg a gazdakör, melynek a tanító az ügyvezetője és lelke. Az iskolában (kerülnek szinrie a téli estéken a ta­nyai nép álta/ kedvejt színdarabok Kert Hloiqé Augusztus 18-án és 19 én, szerdán és csütörtökön 9 órakor UFA Családi háromszög négyestien Filmjáték 7 felvonásban. A főszerepben: IRENE RICH itt tartják a gazdasági előadáso­kat és innen indul ki minden jóra­való mozgalom, mejy a tanyai élet fejlődésére irányul. Az iskoja mel­lett állítják fel a haranglábat a kis tanyai harang részére és a ta­nitó indítja meg a gyűjtést a kis templom felépítésére. Az iskola igy lesz központja a fokozatosan ki­épülő tanyai központnak, amely leg főbb vágy'a minden tanyai világ­nak. A magyar törvényhozás alig alkotott szebbet, mint legutóbb, j mikor meghozta a -törvényt, hogy : a tanyavilágban az iskolák szá­zait épiti fel. Az iskolát el is kell látni minden kultureszközzel, hogy hivatását betöltse. Népkönyvtárral, vetítőgéppel, rádióállomássál és kis kerti mintagazdasággal látnám el a tanya minden iskoláját, hogy megtalálja lelki élvezetét a tanya népe a maga központján, óriási hivatás vár ezekre a kulturközpon­Jtokra s bizony érdemes a tanyavi­lág részére külön készültséggel ké­pesített tanítóságot küldeni és azt ellátni gazdasági és kujturjavakkal­hogy munkájáért és önfeláldozásá­ért kárpótoltassék. Kérem a megbecsülhetetlen ér­tékű munkát végző tanítói kart, nemzetünk Jculturapostolait, hogy folytassák a fegyverkezést és védjék meg városainkat a tanyavilágon k'eresztüf, hogy kitarthassunk a feltámadásig, mikor majd uira fel­ragyog a magyar szent korona fé­nye, beragyogja sugaraival a Kár­pátok bérceit és az Adria hullámait. Kisérje Isten áldása ipinden lé­pésüket a magyar "tanítóknak, amit a magyar népért, a mi kál­váriás magyar véreinkért tesznek­Magyarország pedig fogadja sze­retetébe a magyar tanyavilágot, 'mely a falvak mellett legfőbb bizto­sitéka a föltámadásnak és benne a magyar tanítókat, akik legtöb­bet dolgoznak ezért a feltámadá­sért. Kisérő műsor: „Pufi és a gazdag néni." Amerikai burleszk. Kedvezőtlen idő esetén a Kert Mozgó előadása a színházban lesz megtartva KATONAZENE KÍSÉRETTEL. Emlékezzünk Mohácsra. „Hösvértöl pirosult gyásztér sóhajtva köszöntlek, Nemze i nagy létünk nagy temetője Mohács." Kisfaludy Károly hősi éneke soha nem volt időszerűbb, mint ma. A mohácsi sikon századokon át holló szárnyaival lebegett a zor­don enyészet! És mégis eljött az idő, amikor a nagy magyar teme­tőből az újjászületés piros hajnal­sugarai törtek elő. Előtörtek, mert a hősök lelkei nem tudtak elpi­henni, hanem mint örökös szel­lemjárás töltötték be a magyar éj­szakát. Halk biztatás volt ez, egy mindent átfogó nesz. A neszből hang lett: akarat és újra fénye­sen ragyogott a magyar dicsőség... ismét elborult a magyar ég. Hányszor sirattuk ef nemzeti nagy létünket? Először Mohácsra em­lékezzünk. Mohácsra, ahol a ma­gyar nemzet önfeláldozásával meg­mentette a nyugati kulturát, a templom keresztjét, Isten dicsősé­gét. A 400-ik évfordulón megkon­duló harangok ezt fogják hirdetni és hangjuk ugy szállt át majd a határon, mint a magyar nemzet él­niakarása, amely tetemre hivja a világ lelkiismeretét. — Élni aka­runk. Az igazságot eltemetni nem lehet. Feltámadásunk utján a nemzet ezzel a kérdéssel fordul a m ult tanulságaihoz: Mi vezette Mohács­hoz a magyart? Párioskodás? Egyé­ni hiúság?... vagy a Végzet kihívá­sa? Erre ad feleletet a Magyar Történelmi Társulat szerkesztésé­ben, a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában megjelent

Next

/
Oldalképek
Tartalom