Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-15 / 184. szám

1926. augusztus 15. mímwék 3 Spisák Pál reggelenként mikor föl­kel, vidám nótára gyújt és ezzel szinesiíi a bágyadt reggeli hangu­latot. Vasar napi ima-.. Vasárnap déleíőtt a templomba vonul az öregek fassu csapata. — Mindenki magávaí viszi kopott ima­könyvét és ájtatosan, halkan mor­molja a szent igéket. — Ilyenkor átrezdül az ellankadt, fásult szi­keken a gondolat: »Ki tudja, nem-e az utolsó fohászom ?« És könny pereg le a kialvó szemekből, az imakönyv elsárgult lapjaira. A megnyugvás, a béke szomorú ésr mégis boldog könnyei ezek ! Egyik-másik ilyenkor temlom után benéz még egyszer az öreg kiskorcsmába egy itókára. Szom­jasabban issza ott az átölelő sok szines emléket, mint a két deci borocskát. Aztán vissza térnek is­mét a melengető hajlékba, hogy tovább induljanak az utolsó állo­más felé. A szegényház 25. éves évfordulója. Ősszel, november 4-ikén lesz a nyíregyházi szegényház 25 éves fennálásának évfordulója. Megil­letődött hangon mondja ezekem Barzó István, mert hiszen ő is 25' éves múltra tekinthet vissza, mint a városi szegényház gondnoka. Balla Jenő városi tanácsnok volt az ideális eszme megpenditője, még* a nemeslelkü Bencs László pol­gármestersége alatt. Balla Jenő in-; ditványa alapján létesítette a vá-? ros ezt az áldásos, szociális intéz­ményt, amely már oly sok szegény koldus öregnek nyújtott utolsó nap­jaira meleg hajlékot. Hatalmas nyilvántartási és pénztári könyve­ket mutat Barzó István. Ezek már mind megteltek — mondja. Nagy köteget tesznek ki azok a köny­vek is, melyekbe a látogatók irtak be neveiket. Mikor elbucsuzunk a jó, kedves Barzó Istvántól, még utánunk szói »Azt hiszem a szegényház meg­tette kötelességét a zemberi szere­tet áldozatos oltárán«. Igen 1 Ez a tiszta, nemes, ideá­lis intézménv és Barzó István meg­tette kötelességét az emberi szere­szociális bajainak orvoslására. — Sok hasonlo hasznos intézményre, volna még szükségünk. (K. F. ].) Westend Szálló Budapest, VI., Berlini-tér 3. (Nyugati pályaudvaron.) Meleg és hidegvízvezeték minden szobában. Fürdők, lift, fodrász. Telefon: L. 920 64 sz Utcai szobák ára 40.000 koronától 60.000 koronáig. Pongrácz Sándor igazgató. 3802-10 A napokban, a nagykárolyi új­ságokban a következő hirdetés je­lent meg: »Eladó birtok. Érmindszenten el­adó egyszáz köblös birtok- Érte­kezhetni Ady Lőrincnél ugyanott.« • »Már régen panaszkodtak Ady Endre öreg szülei, hogy nem bír­ják a birtok kezelésével járó gon­dokat irja az egyik erdélyi magyar uiság-« Nem bírja a gondokat az öreg Ady Lőrincz... Ezen mi nem is csodálkozunk, hiszen ez a világ rendje: megöregszünk s jönnek a fiaink helyünkbe, hogy kivegyék kezünkből azt a többször súlyos mint könnyű acélkalapácsot, me|y­lyel születésünkkor ajándékoz meg benünket a sors, hogy életünket formásra kalapáljuk véle. Neki nem voltak ilyen utódai és ezt csak most érzi az öreg Ady, mikor ott kell hagyni az érmind­szenti birtokot, mert nem bir to­vábbb gazdálkodni. Milyen más volna a világ sora Érmindszenten, ha most előállna a daliás, hetyke, diószemü, cigány hajú Bandi fiu és azt mondaná: »nem oda Buda, édesapám! Nem Iessz a birtok idegené! Itt vagyok én, jó erőben, jó egészségben, itt van az én parázsszemü asszonyom > itt vannak a gyerekek, — a Bandi fiam maholnap az eke szarvát is megtudja fogni, — majd gazdálko­dunk mi! Édesapám pedig tartsa édes atkámnak a verandán a pa­mut gombolyagot és beszélgesse­nek az elmúlt időkről s kacagja­nak jó nagyokat az alig csuszó-má­szó kis Adv magvak bohóságain. Boldog álom... De soszor elbeszélgethetett igv, vagy ilyen formán a két öreg a vén kúria verandáján. De jó is lett volna igy... De szép is lett volna így... De jaj, nem igy történt­Kikerült a Bandi fiu a világba, még hírt is csa ritkán hallottak rólfa. Nagyvárad, Budapest, Páris. Három állomás, mindhármon ott hagyott valamit, a legdrágább pod­gyászából: az életéből. Három állomás, három golgotha­Itt is, ott is meginozták, amott sebeit tapogatták barbár, érdes ke­zekkel, vonszolta fáradt, beteg tes» tét a nagyváros vadonjában, küz­dött magával, küzdött embertársai­val, küzdött az emberekkel és küzdött sorsával. Katona lett az öreg Ady, Bandi fia. Katona lett a saját hadseregé­ben, ahol ő volt a tábornok és ő volt a közember.. Furcsa hadsereg vojt, kis had­sereg volt, de végig verekedte a világot. És az öregedő Ady Lőrincék büsz­kén csillogó szemei nézték drága, csillogó barna szemű fiukat, hogy aratja a siker babérait »drága egyetlen hadseregévek, hogy küzd minden ellen ami csúnya és hogy tűzi ki habfehér küzdelmekben megtisztult zászlóját a »Ku*tura Hímalája« másoknak elérhetetlen szent magaslatára. És várták a szép harcos, erős fiukat, hogy maja hazajön és a hócsillagos, szilágysági téli éj­szakák drága misztikus csendje­ben, odahúzódik öreg szülei mellé s a ropogó, szilágyi hegyekben termett bükkhasábok lángjánál el­meséli dicsőséges, szép küzdelmét elmeséli, ahogy csak ő tud me­sélni és ha a boldog emlékek suiya alatt elfáradva, átfogja öreg szü­lői nyakát, elalusznak szépen a kandaló melegénél és csak akkor ébrednek fel, ha a hegyekből elő­törő drága napsugár belecsókoí a boldog emlékektői álmukban mo­solygó arcukba. De nem igy történt­Nem jött haza a Bandi fiu, oda pusztult Párisba, az ő Bako­nyába. Elfárad tan még haza vonszolta beteg testét, de már feladta a har­cot. Békét köt°tt minden ellenségé­ver, könyörgött, sirt a békéért a rettenhetetlen harcos, aki szembe­szállt mindenkivel, legyőzött min­denkit, még legnagyobb ellenségét önmagát is. Nem bírta tovább a harcot, hir­dette a világnak, hogy: »Eíadó a hajó-« Becsületes kufár \oIt, nem ta­gadta, hogy »pokol utja lessz« an­nak, aki megveszi, nem titkolta, hogy: »szakadt kötelekkel, törött árboccak áll a hajója, de nyugodt lélekkel ajánlotta a vevőknek, mert ő tudta, hogy megéri. De a »Gálás vasárnapi nép« gú­nyosan megmosolyogta a rozzant, — gazdájának olvan drága — tá­kolmányt és elnézett kétségbeesett j gazdája fölött­Már küzdött az élettel, már érezte, hogy úrrá lessz felette a le­gyezett;. de még mindig szerette olyan szeretettel, amilyennel csak ő tudott szeretni. Még akkor is szerette az életet mikor már semt értéke nem volt rá nézve. »Mások ilyenkor megátkoznák Anyjuknak méhét és az eget Az életnek minden átélt rosszát De én sikoltva : Evőé ! óh Élet Ragaszkodom hozzád«. Ragaszkodott az élethez, nem azért, mert az valami különös jók" kai tüntette ki, nem, hiszen ennek éppen az ellenkezője történt, ha­nem csak azért, mert félt a halál|tól. Sokszor, nagyon sokszor gondolt vágyakozva az »ábmhozó husz grammnyi porra, ami elhivná a »minden Halálok fejedelmét, a meghívott halált«> »de jaj gyáva vagyok« sirta, mikor erre gondolt. Már gyakran járt álmában ott­hon. Elment, hogy megvesse az »Adv magvak h'deg ágyát, mert érezte, hogy sírkert kell" a családnak És mérte álmában a sírkert szélét, hosszát, »reszkető lábbal esti láz­zal.® Végre diadalmaskodott a Nagy ur, a Halál, kiesett kezéből a toll ami annyi mmcíent jelentett szá­mára: Életet, multat, jelent, iövőt jóbarátot, ellenséget. Testileg, lelki;eg összetörve bu­kott a Halál karjai közé s talán Ő is sokszor elgondolta: jobb lett volna a mindszenti kúrián a jószagu szüzdohány füstjében, har­madnapos ujságekból tudni meg azt, a mi a nagy világból érdekli­Nem érte volna annyi gyász és annyi fájdalom, gyönyörködött vol­na feleségében, gyermekeiben, szü­lői örömében s abban a szép gon­dolatban, hogy : az érmindszenti Kúria belátható időn belül nem kerül idegen kézre­V. J. Az égő város Az évad szenzációja! Főszereplő; Thomas Meigham. Szombattól — az Apollóban. Levél a balatonkenes­sei Leventetáborból. Balatonkenesse, 1926. aug. 7. Amikor reggel felharsan az éb­resztő, megelevenednek a sátrak. Öltözködés, a' sátor rendbehozása és tisztogatása után a tábor­ügyeletes tiszt harsány vezény­szavára felhangzik a magyarság imája s büszkén szökell magasba az árbócon a nemzetiszínű lo­bogó. Rendgyakorlatok és svéd­torna után féllitsr tejből vagy kakaóból álló reggeli. Következik a kihallgatás : minden nap más­más sátor látja el az őrszolgá­latot, a bevásárlást, a főzésben való segédkezést. A különböző atlétikai gyakorlatok után jön az üditő fürdés a Balatonban, mire elkészül az ízletes és tápláló ebéd, hogy erőt adjon a délutáni munkához, amely atlétikával és céllövészettel telik el. Közben uzsonna: sajt, gyümölcs vagy csokoládé, majd parancskiadás és betetőzésül fürdés. Jóízű és és változatos vacsora után ki­gyullad a tábortűz, hogy bús­komor dalok után szilaj, csa­pongó nótázás és regélés vegye át a szerepet. Este 9 órakor ima, zászltílevo­nás és takarodó. Utána az őrsé­gek veszik át az uralmat a jóté­kony álomba merült sátrak felett. A tábor mélységes csendjét csak az őrök lábainak kopogása és az ügyeletes oktatóknak leadott je­lentések hangjai zavarják meg egy-egy pillanatra. S ezt a magában véve is vál­tozatos programmot még válto­zatosabbá teszi az ebédnál fel­fi • • "í/\Á<fc arra, hogy gyomor-és bélbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor köz ­UnneK mnCS SZUKScyB tudomásu, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IGMÁNDI keserűvíz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meg­gátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IGMÁNDI keserűvíz elegendő. Kapható kis és nagy Üvegben. SzétkQldési hely: Igmándi keserűvíz forrásvállalat Komárom. Árjegyzék ismételadóknak kívánatra bérmentve Gazdát cserél az érmindszenti Ady kúria. Egy apróhirdetés epilógnsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom