Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-27 / 193. szám

2 jníyíryidek. 1926. augusztus 27. Veszélyek. «Magyarország sem nem olyan szegény, sem nem olyan súlytalan, mint az átlagos közvélemény hi­szi, de nem is olyan gazdag es ha­talmas, mint' a paradoxonokba ke­veredett ugyanaz a közvélemény hi­fezi — a másik percben.» Ezt a ne­vezetes és találó megállapítást teszi Korányi Frigyes báró, volt pénz­ügyminiszter s jelenleg párisi kö­vet egy nagy budapesti napilap ha­sábjain megjelent cikkében. Ez a cikk helyesen mutat rá a csügge­désnek es fellelkesedésnek változó hangulataira, amikor is a közönség hol lehetetlenül kétségbeejtőnek látja Magyarország sorsát, hof pe­dig kábito reménykedéssel tekint további fejlődésünk elé. Korányi Frigyes báró józan Ítéle­te, évtizedes tapasztalata itt is meg­találja a helyes középutat s mikor megállapítja, hogy Magyarország minden téren óriási haladást tett azokhoz az állapotokhoz viszonyít­va, amelyekben még csak pár esz­tendővel ezelőtt is vergődött, ugyan­akkor felemeli óvó szavát s bizo­nyos kérdésekben 'higgadtságot, óvatos körültekintést ajánl. __ Főleg két kérdésre terjeszkedik ki. Első az államháztartás felesle­ge, a másik a külföldi hitelek igény­bevétele. Nagyon örvendetes tény, hogy az álfám jelentékeny felesle­gekkel rendelkezik, mert ez itthon az önbizalm(aft s a határon tul hite­lünket emeli. Sajnos azonban, a közvélemény ereje olyan kiadáso­kat látszik előtérbe tolni, amelyek nem a legégetőbbek, vagy nern el­sősorban szükségesek a termelőké­pesség, az ipari és kereskedelmi tevékenység emelésére. Valóban ezeknek a felesfegeknek a felhasz­nálásakor a legnagyobb óvatosság­gal kell eljárnunk, hogy ne veszte­gessük el az államnak ezt a mér­hetetlen kincsét haszontalan, vagy nem a legszükségesebb dolgokra. Ugyanúgy óvatosságot ajánl Ko­rányi báró a külföldi hitelek igény­bevételénél is. Szerinte kölcsönt csak akkor szabad felvenni, ha az általa eszközölt befektetés múlha­tatlanul közhasznú, szociális érde­keket szolgál, vagy pedig olyan jövedelmet hajt, hogy ez fedezi a külföldi kölcsöntörlesztési és ka­matszolgáltatási terheit. Veszedel­mes volna, ha a külföldi kölcsönök terhei oly mérvben nehezednének ránk, hogy fizetési mérlegünk meg­romolna s az ebből eredő hátrány nagyobb volna a külföldi kölcsö­nök által nyújtott előnyöknél. Ezekben a kérdésekben szigorú kritikára és a közönség önfegyeí­mezettségére van szükség — mond­ja Korányi báró —i s e véleményé­ben mindazok osztoznak, akik sem az előbb emiitett túlzott kicsinylés­nek, sem pedig a nagyzásf mániá­nak nem rabjai. Magyarország ha­tározott nagy haladást tett a gazda­sági megerősödés utján s egész jövendő boldogulásunk csak attól függ, hogy tovább tudjuk-e vezet­ni az országot a józanság, a szi­gorú takarékosság, az okos pénz­ügyi politika pórázán mindaddig, amíg az államháztartás megerősö­dése után a magángazdaság is annyira erőre kap, hogy minden­fajta kellemetlen meglepetéstől men­tek leszünk. Az első nagy feladat elvégzése után elénk mered a máso­dik nagy feladat megoldásának szükségessége: a magángazdaság^ talpraállitása, mert csak egy buzgó élénk ipari és kereskedelmi élet biztosíthatja külföldi segítség nél­kül az országnak azokat az összege­ket, amelyek szükségesek ipari, ke­reskedelmi, kulturális, szóval min­denfajta igényeink kielégítésére és megvalósítására. nyirbogáti merénylők beismerték, hogy bosszúból oltották ki Bodnár Miklós szeme­világát. Bodnár erőszakossága miatt történt a merénylet. Nyíregyháza, augusztus 26. — A Nyirvidék tudósítójától. Megírta a Nyirvidék, hogy egy nyirbogáti legény ellen végzetes ki­menetelű merényletet követett el két nyirbogáti leány. A merénylet ál­dozatát, Bodnár Miklós 23 éves fiatalembert, a debreceni kinikára szállították, ahol a gondos ápolás sem adhatja vissza szeme világát. Bodnár Miklós szemét ugyanis az erős lugkő annyira kimarta, hogy a merénylet következtében elveszíti mindkét szemevilágát. A nyirbo­gáti örs a merényiét részleteiről jelentést tett a nyíregyházi kir. ügyészségen. Bodnár Miklós az is. tálíóban aludt, mikor a két nyirbo­gáti 'leány, Varga Eszter és Varga Boris felébresztették és kihívták az udvarra. A fiatalember engedett a hívó szónak, de amint az udvarra lépett, a lányok egy vödörből, amelyben érős lugkőoldat volt, sze­men öntötték Bodnárt, azután el­menekültek. A merénylők közül Varga Eszter beismerte tettét, de tagadta, hogy a merényletben Var­ga Boris is segített volna. Azt mondta, hogy azért követte et a szörnyű támadást, mert "Bodnár egy ízben, amikor ketten Bogátról Nyir létára mentek erőszakosan megtá­madta ugy, hogy nem is véde­kezhetett ellene. Most ezt az erő­szakosságot boszulta meg. A meg­támadott legény szülei azonban azt vallják, hogy fiók a merénylet után e zt kiáltotta: Jaj, Varga Esz­ter és Boris szemen öntöttek. A 'merénylők a lugkövet Nyírbátorban vásárolták és előre készültek a me­rényletre. Pangalosz diktátor, akinek uralmát megtörték. Pangaloszt szökése közben letartóztatták, hogy bíróság elé állítsák. A karahomoki tanyai elemisták kalligrafikusan irnak, gyorsírással leveleznek a vakációban. Egy volt nyíregyházi kereskedelmi iskolai gyorsiró tanár fényes pedagógiai sikere. Deák Csongrádon gyors-, szép­és gépirási iskolát akar létesíteni. számoló, ha elhallgatnók, hogy a karahomoki papák és mamák nem nagyon méltányolják az elért ered­ményt: a remekbe készült, rámába való oklevélért akárhányan el sem jöttek. Ha azonban Deák a vá­rosba kerülne és itt valóra váltva tervét, gyors-, gép- és szépirásí is­kolát létesíthetne, bizonyára még több sikerrel dolgozhatna a so­kat hangoztatott magyar kultúrfö­lény kiépítésén, megszilárdításán, mint odakint Karahomokon, ahol a por és sár áthaolhattatían patinája és az ősi magyar közönyösség zo­mánca vonja be a lelkeket. Ezt írják Csongrádról a Nyír­egyházán is jól ismert lelkes taní­tóról, aki fanatikus hittel' állt vá­rosunkban a gyorsírás szolgálatá­ban a városi felső kereskedelmi iskolában. Zongoraoktatásra tanítványt vállal háznál Kovách Árpád. Honnan jönnek Gulyás társulatának uj tagjai ? (A Nyirvidék tudósítójától.) — Tekintettel a közelgő színi szezon­ra, nagyon sokan érdeklődnek szer­kesztőségünkben. hogy a társulat tagjai közül, ki, honnan kerüf Nyír­egyházára. Ezen kérdésekre vála­szolva, itt közöljük ezen adatokat Turcsi Jolán, az aradi Nemzeti Színház primadonnája, Aradról Kompóthi Lujza, sop'roni színház­tól, Salgó Mária és Bódi Rózsi Buda-Miskolci színtársulattól, Pe­thő Mária Munkács-ungvári szín­társulattól", Vecse Ilonka Kamara. Színháztól, Solti Rezső kecskeméti színháztól, Jávor Antaf ugyancsak a kecskeméti színháztól, Endrőcti Miklós, Debreceni szinház, Bánó Mihály békéscsabai" szintársuíat, Csorbái Dénes, Akadémia, Révész Béla és Ajtai Gyula a győri szín­társulattól kerültek hozzánk. Tehát — amint látjuk — nagyon jó családból valók a gyerekek és reméljük, hogy azon közmondás, amely szerint, «minden jó családba kelf egy rossznak lenni» nem pont a nyíregyházi színházlátogató kö­zönség keservére lett «közmondva». Szentesnekről irják: Ismételten beszámoltunk azokróf a gyönyörű pedagógiai sikerekről, melyeket egy csongrádi származású tanyai tanító, Deák Tamás — aki különben ok­leveles gyors-, szép- és gépíró — ért el a vasúttól 24 km.-re eső karahomoki tanyai iskolájában, ap­ró Iibapásztorkodáson, nyájőrzésen, kapáláson nevelkedett tanitványai­val. Ez az igénytelen, lelkes ember, akit sorsa évekkel ezelőtt az elha­gyatott, porban, sárban fulladozó tanyára sodort itt, ebben a nem neki való millieuben is tudott olyan célt kitűzni maga elé, ameely tar­talmat adott árvaságos éfetének, amely kitöltötte a szinte végtele­nül hosszú téli délutánokat, fül­ledt napokat. Deák Tamás, aki vá­rosi élet után, nagyvárosból sod­ródott a messziről romantikus, de, közelről" csak az étel-ital-áfom há­romságát nyújtó tanyára, merész ötlettel hozzáfogott — gyors és szépírást tanítani a ö—10 éves ta­nyai gyerekeket. Az úttörő kísérlet fényesen si­került, ami egyképen igazolja Deák pompás rátermettségét, pedagógus (érzékét, mint á magyar nép sokszor megénekelt, de sajnálatosan elha­nyagolt intelligenciáját. Egész se­reg kis, első, második elemista szebbnél-szebb kalligrafikus írás­sal írott gyakorlatát láttuk és lát­hatja mindenki, aki a muzeumban kiállított kis gyűjteményt megte­kinti. A nehézkezü kis magyarok, a baromfiak etetésével foglalkozó Marikák és Jucikák formás, gyö­nyörűen «árnyalt» betűket irnak a vonatozott papírra megcsúfolva írá­sukkal akárhány «nagy iskolás»-t A sikernek ez azonban csak a kisebbik fele: harmadik-negyedik elemisták gyorsírással" irott levele­ket váltanak egymással" és tanító­jukkal. A kis nebulók a szokvá­nyos rendes betűk helyett harmad­rész idő alatt, harmad részannyi he­lyen tudják leirni mondanivalóju­kat, mint a pesti elemisták. A ka­rahomoki tanyai iskolások bizony elhagyták, lepipálták e téren a fő­városi gyerekeket. Deák Tamás a siker láttára a szomszédos ülési iskola tanítóját, Fái Józsefet ís bevezette a gyors­és szépírás rejtelmeibe, még pedig olyan sikerrel, hogy alig hat hónap elteltével Fái József magasfoku vi­tairásbóí dijat nyert, de könyvju­talmat nyert ugyanezen a versenyen népszerű gyorsírásból a karahomo­ki iskola 6, az ülés iiskola 5 kis elemistája. Szépírásból pedig 19 ka­rahomoki, 13 ülési gyerek kapott kitüntető okleveleket "Meg kell em­líteni, hogy csak ennek a két elemi iskolának növendékei vettek részt, a különben középiskolások részére rendezett versenyen. Nem lenne azonban teljes a be­Helyesen csejekszik, ha var­rógép ,tü, olaj és fonaj szükségletét az újonnan megnyílt Singer-yarrő­gép fióküzletben fedezi. Smger var­rógépek és alkatrészek elismerten h. legjobbak. Singer varrógép fióküz­let: Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 2. szám . 4x Két csaló egész De­mecser községet becsapta. Nyolc millió koronát csalt ki a falubeliektől. — Bélyegző­gyáros nevében vett fel tex­tilárukra megrendeléseket. A csalókat keresi a csendőrség Nyíregyháza, augusztus 26. — A Nyirvidék tudósítójától. Demecserben ~ Cseray János bor­bély és fodrászmester panaszt tett a psendőrségen, hogy két buda­pesti fiatalember szövetmintákat mu tátott neki, ajáníatoi tett résziefi­zetéses szállításra. Rendelt is ru­haszövetet hat havi részletfizetésre. A megrendelést gyűjtő fiatalembe­rek kétszázezer korona előleget vet­tek fel tőle. Hasztalan várta a szö­vetküldeményt, csak nem jött. — Végül is levelet irt Gedulinger Hu­gó, Vilmos-császár-ut 17- sz- .üz­letének és megsürgette a megren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom