Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-18 / 186. szám

10 1926. augusztus 18. A Királyhágón túlról. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Először jártam Erdélyben. Eddig csak a történelem és földrajz lap­jairól s a magyar regényírók mü­veiből ismertem- Most láttam is. Milyen más volt az- a világ, me­lyet most kellett látnom- Minden, amit Erdélyről tudtam, elmosódot­tan jelent meg szemeim előtt, hogy annál erőteljesebben fássam Rá­kosi Viktor jóslatának szomorú be­következését, a magyarság kálvá­riajárását, lássam az elnémult haran­gokat. Amennyire lehetséges voft, néz­tem, figyeltem- Nem akarom elhi­tetni senkivel sem, hogy valami szenzációs dolgokat mondok el e sorokban, de azt hiszem némi ér­deklődést fog kiváltani egy-egy a magyarság lelki életét és az általá­nos gazdasági helyzetet megvilá­gító kis jegyzetem. Szép város Kolozsvár­Kolozsvár falai között tököttem az első napot- Még nappal volt' amikor megérkeztem. Kis fiamat ölembe kaptam s gyors tempóban egy kis sétát tettem a városban. Mátyás király monumentális szobra előtt állapodtunk meg először- A szobor eredeti felirata helyén «Mathei Corvinului» felirás ékte­lenkedik. Kicsi fiamnak ahg győz­tem a sok elhangzó kérdésére fe­lelni, amikor egyszerre csak ész­reveszi s hangosan kifejezésre is juttatia: «Ni, egy kutyuka»! — Hol kis fiam? — kérdem tőle s már látom ÍS[ hogy megpillantotta a Romulust é s Remust szoptató nős­tényfarkas szobrát, mely magunk közt szólva még valamire való far­kaskutyának fs hitvány lenne. Micsoda elbizakodott gőg kell ahhoz, hogy a nagy magyar király szobra elé helyezzenek el egy olyan müvet, mely művészeti szem­pontból abszolút értéktelen, }örté­nejmi szempontból pedig — mert hiszen ilyen cél szolgálatában áll — hamisítás. Az egyetem impozáns, szép épü­lete mellé kerültem innen. Nem lehet sokáig időzni az épület előtt­Magyar ember érdeklődését a mel­lette omladozó másik, ütött-ko­pott, bedeszkázott épü[et foglalja le, mely egy fél évszázadon át haj­léka volt a magyar színészetnek. Az épület falait Qgykor ékesitődom bormüvek hiányoznak. Mint se­gítség után nyúló csupasz karok meredeznek ki "a falakból a dom­bormüveket tartó vasrudak, szinte sikolt az épület, a magyarság szomorú sorsát siratja. A gyönyörű uj szinház most Teatrul NatíonaIe.» Milyen köny­nyü is kulturát mímelni, amikor mindent, ami szellemi értéket kép­viselt, elszedtek a magyarságtói s örülnie ke.'fe'tt a magyar színigaz­gatónak, hogy megkaphatta a li­get elején levő nyári .színkört. Az uj szinház közelében egy kö­vet helyezték ef vagy két évvel ez­előtt- Azt mondják a kolozsvári magyarok, hogy oda -kerül Janku Avram szobra. "Az a kő tulajdon­iképen a leendő szobor alapköve. A szobor azonban, amennyire Isme­rik az oláh pénzkezelési viszonyo­kat, a magyarság hő reménysége szerint bizonytalan ideig nem kerü 1 a talapzatra. A színházzal szemben hatalmas méretű építkezés folyik. Kolozsvár legnagyobb temploma, a,görög te­leti oláh templom készül vasbeton­ból. A váz már teljesen készen áH. Már meg is kezdték a váznak kővel és márvánnyal való kitöltését. Ezzel kapcsolatban eszembe jut az erdélyi magyar lapok legutóbbi számainak két hiradása- Az egyik szerényen húzódott meg a hírek Rnszinszkó válogatott csapata mérkőzik Nyíregyházán, Szent István napján Szabolcs­vármegye válogatott csapataival. Nyíregyháza, augusztus 16- — A Nyirvidék tudósítójától. Szent István napján a legnép­szerűbb és legjobban elterjedt sportnak, a futballnak, lejár a ti­lalmi ideje 20-ikán és a szezon mindjárt egy olyan mérkőzéssel kez dődik, amely sokáig emlékében fog maradni Nyíregyháza sportszerető közönségének. Ruszinszkó válogatott csapata játszik Szabolcsvármegye váloga­tott csapatával és ez a mérkőzés a csapatok erősségét tekintve, szép sportot ígér. 'Ruszinszkó csapata Észak válogatott csapatát legyőzte, Éazt az Északot, amelynek mag­va a Miskolci Vasutas csapata és ez a csapat tudvalevőleg az orszá­gos bajnoki döntőmérkőzések fo­lyamán a második helyen végzett. Szabolcs csapatát a kerületi ka­pitány a ma délutáni trialon fogja összeállítani, és reméljük, hogy; győztesen fogják elhagyni a po­rondot. Holnapi számunkban "közölni fogjuk a csapatösszeállításokat. között s arról adott számot, hogy egy Kolozsvár közelében levő falu­ban elnémult a református egyházi élet s vele a magyar szó, mert az iskolapolitika révén a református levita iskola nélkül maradt. — A másik hír már hosszabb volt. — Több cikk foglalkozott azzal, hogy a görögkeletiek az államvallásra való hivatkozással hogyan tették kezüket az egyik kolozsvári róm­kath. templomra, majd a bukaresti pápaf • nuncius téves informálása révén hogyan tudták a több mil­lió leu értéket képvfceíő s a kath­egyház tulajdonában volt birtokot Js megszerezni a templommá 1 együtt. Még van valami rSfnényük, hogy a szentszéket sikerülni fog helyesebben informálni, bár ez a remény is egyre fogy. A pusztulás országútján. Igy fogy, pusztul minden, ami nemrég meg a magyarság erős bás­tyája, a magyar munka, szorgalom eredménye volt. Az erdélyi utak kegyetlenül rosz­szak. Valaha híresek voltak a Ko­lozsvárra vivő országutak s két autó-ut arról győzött meg, hogy nem valami kényelmes Erdélyben auutózni. JEgy úriember, aki ügyes­bajos dolgait nagyobbrészt autón bonyolítja fe, azt mondotta, hogy amióta az oláhok kerültek uralom­ra, alig javították az utakat. Annak a tehetetlenségnek, mely természetes velejárója az oláh kul­turális alsóbbrendüségnek, egyik legvilágitóbb s egyben legszomo­rúbb példáját a két hónappal ez­előtti árviz szolgáltatta. Keresztül mentem Kolozsvár közelében, a Szent László hegy felé vezető uton egy falun, melyet egy most csak rongyosnak nevezhető patak szel át. Ezt a falut a Júliusi áradás szinte elsöpörte. A megmaradt házak falát 1—2 méter magasság­ban fedi most is szennyes esik, mely az áradás nagyságát mutatja. Hivatalosan semmit sem tettek az áradás elhárítására s utána' másfé 1 hónap múlva is csupán annyi tör­tént, hqgy az elvitt hidakat ingatag alapon áíló, rozoga deszkahidak­kal pótolták. Egy helyütt láttam csak, hogy komolyabb hidjavi­tási munkálatokat' végeztek, Ara­nyosgyéres mellett az Aranyoson* de itt is csak azért, mert máskü­lönben az Erdélyen át vonuló vas­utforgalom teljesen megbénulna. Az előbb emiitett kolozsmegyej falut különben senki sem sajnálta, mert amint egy autótulajdonos mondta — ez pedig a vagyonbiz­tonságra jellemző — azon á falun késő este még autóval sem taná­csos keresztülmenni, mert a ben­zint legalább kilopják a gépből, gyalogszerrel pedig éppen vesz* délmes az utazás arra. Végigmenten a tordai tiasadé­kon, hogy természeti szépségében — Piadal Wlozqó Augusztus 18-án és 19 én, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor Kert Wioigó Augusztus 18-án és 19 én, szerdán és csütörtökön 9 órakor ITFA Családi háromszög négyesben Filmjáték 7 felvonásban. A főszerepben: 1RENE RICH Kisérő műsor : „Pufi és a gazdag néni." Amerikai burleszk. Kedvezőtlen idő esetén a Kert Mozgó előadása a színházban lesz megtartva KATONAZENE KÍSÉRETTEL. , gyönyörködjem. És mily nagyon fájt látni,fcogy a páratlan szépsé­gű hasadék is a pusztulás szomorú képét mutatja. A peterdi bejáratot magas gyom, dudva teszi szinte járhatatlanná. Az aláomló kövek miatt egyes helyeken életveszélyes az átkelés. A magyar turistaegye­sületek által létesített és gondozott beton hidak közül az egyik csuszám iás következtében szinté a levegő­ben lóg, a másikat a szédítő ma­gasból alázuhanó sziklák átszakítot­ták és nincs rá gondja senkinek. Valósággal 'felüdített az a nap, amikor egy héttel ezelőtt még fél­mehettem a Torockó fejett emelke­dő Székelykőre. A torockói széke­lyek között otthon éreztem magam. Nyílt, becsületes arcuk, magyar be­szédük, sehol egy bocskqr... mintha Magyarország folytatódna a toroc­kói völgykatlanban. A forradalomnak fe meg lehet találni'egy-két emilékét. Az egfyik; völgyben, egy beszünteted arany­bánya közelében három mükőlép­cső emelkedik a zöld fü közül­A forradalomig szép kis nyaraló volt e helyen s a vérszemet ka­pott oláhok lerombolták az épüle­tet, hogy csak lépcsői maradtak hir mondónak. Az aranymosó környé­két is felverte a gaz, a tárnák szá­ja sötéten ásít az utasokra. A megélhetés­Csupán egy van, ami' jecsende­siti a háborgó kedélyeket s ez a megélhetés. ISíe feledjük el, hogy ez pedig nagy erőssége az oláh uralomnak. Nem hasonlítom ösz­Sze az itteni árakat az ottani árak­kal, csupán leirom s 320—330 ma­gyar koronának véve egy leüt, bár­ki megláthatja, hogy milyen nagy a különbség. A fehér kenyér kilogrammja 12 rleu, a marhahús 30, a sertéshús 44 a borjúhús 36, a háj 64 leu, a kris­tálycukor 36, kocka 40 leu, tehéntej lterje 5 leu, a bivalytej 7 leu- — Mindkettő olyan dus, hogy itt e» sem tudjuk képzelni. Az egyik utam alkalmával a thermosba zárt tej fölött két ujnyi vastagságú vajdugó keletkezett a rázódástól. Fiatal pe­csenyének való liba 45 hűért kap­ható, egy pár szép csirke, paprikás­nak való 30—35 leu- Egy izben másfél liter tejfelért, melyét szinte vágni lehet, de nem a belekevert idegen anyagtól, mint errefele, ha­nem sűrűségétől, 40 leüt fizettünk­Literjét 30 leuért bárhol lehet kap­ni. Egy 62 dkg. sulyu vajdarabért 35 leüt fizettünk. Szalámi 'csemege-. üzletben kilogrammonkint 220 ieu­És igy tovább. Ha valakinek orvosi rendeletre pihenésre van szüksége s valóban pihenni akar s tápláló ételeketakar enni, ugy sajnos azt kelf monda­nom, hogy hiába kopogtat a ma­gyar fürdők ajtaján, mert azt ma­gyar tisztviselő semmikép sem tud­ja megfizetni, el'enben Erdélyt ha­vi fizetésével megjárhatja. Hogy milyenek az emberek? Ho­gyan élnek a magyarok? Ezt nem Iéhetne általánosságban megmon­dani. Találkoztam a mult emlé­kein élő, megtört _ aggastyánokkal, akik már csak a sirt várják Erdély földjétől, ahol mégpihennek, talál­koztam tüntetve őláhul beszélő volt magyar urakkal is, voltak úgy­nevezett regátbeli oláhok, akik vi­szont a legudvariasabban, habár törten is, Igyekeztek magyarul vála­szolni kérdésemre. De állnak azért még az erdélyi nemesi tcuriák. Azok nak falai közül még a^ magyarság erős lelke sugárzik ki- Van még hit az emberekben. Tudják, hogy el kell következni annak a csőd­nek, mely a spekulációszerü or­szágot létrehozta. Az igazi magya­rok most ís azok, azok is fognak maradni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom