Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-14 / 156. szám

2 jJfyBRHDÉK 1926. julius 14. A külföldi kölcsönök. Lábbadozó közgazdaságunk ki szikkadt földjére mintha jótékonytündér öntené a bőségszarut: megindult felénk a külföldi kölcsönök egyre duzzadó árhulláma. Minél jobban szegényedünk mi magunk annál kedvesebb, biztatóbb, ajánlkozóbb a külföldi tőke. Egyenesen fölbiztatnak bennünket, mondjuk meg mennyi pénz kellene, s mint a mesében ha eltalálta valaki a varázsszót, a jótékony tündér mindjárt ott terem, hogy a kérést teljesítse. \ Ha egyéb nem, a külföldi pénz nagy kinálkoziása is gondolkozóba kellene hogy ejtsen bennünket E nyájas tőke arca csak most lágy és csábító, később, ha szerepe megkívánja, tud majd rideg kéménnyé ia merevedni velünk szemben. Éz a tőke aligha szentimentális, biztos a dolgában, tudja az érdekét, ami e pillanatban az, hogy elhelyezkedést keressen nálunk. A tőke kínálata érdekesen tart nyugatról kefetfelé. Nyugaton, ahol ipiár a kölcsönök megkötésekor számot vetnek azok terhével, kezdenek válogatósabbak lenni — az adósok Megválogatják, kivel hitelezíessenek maguknak és megfontolják, hogyan fogják azt visszafizetni. A jó pénzre való áttérésnél meg volt figyelhető Németországban, hogy tartózkodni kezdtek az olyan kölcsönöktől, amelyek kamatterhe az évek és évtizedek során át rabságban és függésben tarthatná az adóst. Nálunk még mindig bizonyos önfeledt bohémiávaf megy a kölcsönszerzés, nem gondolva a holnappal, olykor a mai nappal sem. A pénzügyi kormányzás; nemrég kérdéssel fordult a városokhoz, ahol már a végén járnak a Speyer-féíe doHárkölcsönnek, akarnak-e ujabb hitelt? A régi 10 millió dolláros kölcsön 20 évre, 7.5 százalékért és 82 árfolyamon köttetett, de a külföld pénzbősége ezeket a rideg és normális időben súlyos feltételeket most enyhíteni hajlandó. A pénzügyminiszter ujabban jelentkezésre hívta föl a jnegyéket és községeket is, biztatva őket, hogy nyújtsák be hiteligényüket a pénzügyminisztérium ilfetékes osztályánál, megígérve nekik, hogy a községek háztartásában e hitelek kellő fedezéséről gondoskodni fog. Ez a felhívás bizonyos versengést indított meg a városok, megyék és községek között, hogy a beruházásban egymástól el ne maradjanak. Eddig 150 millió aranykoronára jelentettek be ligényt, s a legkisebb község is jelentkezett a maga újjáépítő programmjával. Örvendetes jele volna ez az életnek és az élni akarásnak. Felületesen nézve a dolgot azt lehetne mondani: imeaz uj aranykor, amidőn a munka és az alkotas lármája föl fogja verni halott közgazdaságunk csendjét. Nem akarunk ünneprontók lenni, nem akarjuk elvenni azok optimizmusát, akik e kölcsönök tervét kidolgozták, mindenesetre a közjó előmozdítása céljából. Ám álljunk meg csak egy pillanatra'gondolkozni. Szálljunk le a rózsaszínű felhőkből a sáros földre. Nemde, e kölcsönöket vissza kell majd fizetni, mert hiszen becsületes adós nem vesz fel másként pénzt, mint ennek elhatározásával. Nekünk külpolitikai helyzetünknél fogva is nagyon komolyan kell meg fontolni, mikor, hogyan és miből fogjuk letörfeszteni ezeket az adóssá I gokat ? A legutóbbi városi kölcsönöknél íe kellett kötnünk fedeIzetül a kereseti és forgalmi adókat, két olyan adónemet, amelynek tulfejlesztése akadályozza a gazdasági életet, mint a rátapadt sár a la küllők forgását. A lekötés évtizedekre történik, vagyis ezeket az adónemeket nem, hogy megszüntetni, de mérsékelni sem lehet. Ez mutatja, milyen terhes ma kölcsönt csinálni, melynek drága kamata és törlesztése egyre jobb pénzben lesz fizetendő' Ez annyit jelent, mint eíadósitani, zálogba tenni utódainknak azt a munkát, amit az utánunk jövők fognak elvégezni. Már ez is lelkiismereti meggondolást kiván. Hátha még meggondoljuk, hogy e kölcsönök tekintélyes része, amit gyermekeinknek kelf egykor lefizetni, nem is hasznos és gyümölcsöző beruházásokra megy el. Ez a jelző csak kendőzi a mai befektetések nagy részét. Ma mikor megállt, sőt hanyatlik a gazdasági élet, a legtöbb befektetésnek nincs maradandó jellege. Egy bizonyos álszocializmus jegyében folynak le a mai beruházások, amelyeknéf fontosabb az, hogy munkaalkafmat teremtsenek, semmint az, hogy e mupka nyomában olyan alkotások teremjenek, amelyek megállják .helyüket a »kétszerkettő = négy« mai rideg világában. Széchenyi mondta az ilyen mun káról, hogy ha egy gödröt kiások, aztán betemetek, az nem produktív munka. Ez csak munkaalkalom, de nem alkotás. Ma, sajnos, sok az ilyen. Még hiányzik belőlük az életnek az az egészséges ridegsége és kontrolja, amely megválogatja a módot, ahogyan e hitelt nem fölélni, hanem termékenyen megforgatni lehet. Ma még a mai napot tartjuk fenn, a holnapot, pláne, ha ez 20 év múlva kopogtat nem veszszük fontolóra. A külföldi kölcsönpek ez a módja nem áldás, hanem teher, sőt veszedelemmé is válhatik. Munka helyett spekulációt istápolhat ,aminek végzetes veszedelmére elég péfda figyelmeztethet már bennünket. Utódaink munkáját elzálogosítani improduktív célra; ez nem jogos, ez túlmegy cselekvési szabadságunk határán. Ha pedig meggondoljuk, hogy minden adósságért, amit bármely közület, termelő ág, vagy magányos csinál, végeredményben a magyar föld felel, (mert közvetlenül vagy közvetve az kerül végül lekötöttségbe az idegen tőke javára), akkor még több megfontolást kell tanusitanunk ,mert nemcsak megélhetésünknek, hanem állami önállóságunknak is a magyar föld az alapja. Ha ez kerüf zálogba, akkor jövőnket sodortuk az eladósodás veszedelmébe. Feleki lános volt nyíregyházi pénzügyőri szemlész ellen két rendbeli sikkasztás büntette miatt tettek feljelentést a nyiregyházi rendőrségen. Azt állította, hogy a nyiregyházi városháza az ő tulajdonát képezi, s igy eszközölt ki előfizetésgytijtési megbízást az „Újság" kiadóhivatalától. A rendőrség körözi Feleki Jánost (A «Nyirvidék» tudósi tójától.) Bizonyára sokan ismerik Nyíregyházán Feleki jános pénzügyőri szemlészt, aki a román megszállás alatt és az azt követő időkben tünt fel a városban és beszéltetett magáról. Bizonyos Szentmik'.óssy Árpád nevü pénzügyőri felügyelővel lehetett abban az időben sülve-főve jyüttlátni s akkoriban igen sokat sokat suttogtak az együttesről. — Hogy volt-e alapja ennek a suttogásnak, vagy nem, az már idejétmulta kérdés, annyi azonban bizonyos, hogy a két pénzügyőri tisztviselő sokszor tulbuzgó, de a kincstár szempontjából annál eredménytelenebb működését fölöttes hatóságai is megunták és más városba helyezték el őket. A korcsmárosok, trafikosok és rokon adóalanyok megkönnyebbült szívvel vették tudomásul a bölcs pénzügyi kormányzatnak ezt az intézkedésé^ s — mint egy rossz álmot — el is felejtették már a Szentmiklóssy—Feleki duót. Talán nem is igen törődtek velük. S tényleg nem is lehetett róluk hallani semmit. Feleki azonban nem nem az az ember, aki ne hallasson magáról, s főleg hogy ne tevékenykedjen. Tevékenysége azonban ezúttal nem maradt meg a szokott keretek között, uj terrénumra vágyott, uj érvényesülési lehetőségeket keresett. S főleg pedig uj pénzt. > . Ez okozta azután vesztét Felekinek. Helyesebben nem ez, haJiem a rossz emberismerete. Azt hitte, hogy ezek sem merik őt feljelenteni," mint azok a szerencsét1 len adóalanyok, amelyek az ő hatalma alá tartoztak. Feleki ugyani? ujságelőfizetéseket is gyűjtött. Az Esti Kurir-nak, meg az Uiság-nak a blokkjával, de a saját zsebére. Előbbitől' 2 és fél milliót, utóbbitól másfél milliót sikkasztott ef. Az «Ujság» kiadóhivatalában, amikor óvadékot kértek tőle, azt mondotta, hogy a nyíregyházi Kossuthtér 1. szám alatti ház az ő tulajdonát képezi. Amikor azután Feleki többszöri felszólítás dacára sem akart elszámolni az Újságnak, a lap egyik kiadóhivatali tisztviselője abban a hiszemben, hogy Feleki még mindig Nyíregyházán ' lakik, ideutazott, s megkereste a I Kossuth-tér 1. számú épületet. — í Természetesen majd leesett az álla, amikor megtudta, hogy biz az nem más ,mint a városháza. Nem volt mit tennie, egyenesen a rendőrségre sietett és feljelentést tett Feledi János ellen sikkasztás miatt. 'Majdnem egyidőben érkezett meg a Breuer-féle szervező iroda (VII. Miksa-utca 11.) feljelentése is az Esti Kurir cimü lap előfizetési dijainak elsikkasztása miatt. A rendőrség természetesen körözőlevelet bocsátott ki Feleki János ellen, aki jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. B^kaforméló gummiharisnya, párisi modell Borbély Korzó Hlatszertárában Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2. szám. Diadal és Kert Mozgók együttes műsora. Julius 14-én és 15-án, szerdán és csütörtökön a Diadalban és 5, 7 órakor, a Kert Mozgóban 9 órakor Regényes történet 10 felvonásban. Főszereplők: Petrovich Szvetiszláv, Lóth Ha, Bojda Juci, Szécsi Ferkó, Mattyasovszky Ilona. I. rész: A kakukfiók. II. rész: Lángok lovagja. Mindkét rész egyszerre! Kedvezőtlen idő esetén a 9 órai előadás a Diadalban lesz megtartva. Az esküvő után vizbeugrott és elnszott az újdonsült férj. A papucshősök különös fajából való az az angol gentleman, akinek bravúros szökéséről színes riportokban számolnak be a londoni lapok. Az egyik külvárosban történt az esküvő. A menyasszony negyvenöt éves, energikus hölgy volt, tíki ugy terrorizálta oda a pap elé választottját. Az egész szertartás alatt nem is vétette szem elől vőlegényét, akiről joggal tételezte föl, hogy képes még az utolsó pillanatban megugrani- Az esküvő után az ifjú pár s a kis vendégsereg a.Themse partján sétált, hogy csónakon átkeljen a folyón s az újdonsült asszony otthonába menjen ünnepi lakomára. — Amikor _ azután a folyó közepére értek, hirtelen nagyot loccsant valami s mindjárt utána felhangzott az ifjú asszony rémült sikoltása. Férje ugrott a vizbe. — Mentsék meg! mentsék meg! — kiáltozta az asszony. — Ne essél kétségbe — csillapitgatta az apja — hiszen kitűnő uszó. — Éppen ez a bai — siránkozott tovább az asszony. — A gyáva igy akar megszökni tőlem. Látod ,már úszik is visszafelé. A férj valóban kereket oldott s azóta nyomtalanul eltűnt. — Bizony hasznos és szép sport az uszás — jegyezte meg keserű rezignációval a csónakban az egyik >tanu, aki a rossz nyelvek szerint annakidején nem volt olyan szerencsés ,mint a megszökött férj. LEGJOBBAK & WEISZHAUSZ-FÉLE villanyerőre berendezett sütődében készült KIFLIK!) ÉLETRE A VÉNKISASSSZONY TITKA