Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-03 / 147. szám

Í926. juiius 3. Előkészületek a mohácsi vész 400. évfordulójára. Nagy gyász és mérhetetlen meg­próbáltatások közepette szalcadt a magyar nemzetre a mohácsi vész 400. évfordulója. Mohács mindég mint valami nagy és fájdalmas seb égett a magyar lelkek mélyén, ma azofiban felszakadt újra. Mintha csak a sors, a magyar végzet akad­ta volna, hogy a 400. évfordulót megérő generáció mikor összegyűl a mohácsi csatasikon, ezerszer érez­ze át 1526. minden fájdalmas em­lékét: azért szakadt ránk a Tria­non. ; Ez az év az első, mikor a nem­zetnek megadatott, hogy megemlé­kezhessék Mohácsról századfordu­lón. Ezért már hónapok óta szor­gos előkészületek folytak Mohá­cson és Budapesten, hogy a meg­emlékezés napját olyanná tegyék, mint amilyent a- nagy mohácsi vé­res ' áldozat megérdemel. Magán Mohácson 1923-ban alakult egy helyi bizottság, melynek az előké­szítés munkája vált feladatául. Ez a helyi bizottság dolgozta ki hosz­szu hónapok munkájával a kerete­ket ,amelyekben az ünnepség le­zajlik. Ez gondoskodik arról is, hogy a tervezett ünnepségek pro­gramjában fennakadás ne legyen, Ezen a helyi bizottságon kívül működik egy országos bizottság amelynek fővédnöke a Kormányzó ur Őfőméltósága, továbbá József és Frigyes főhercegek, védnökei pedig a miniszterelnök, a herceg­prímás, a pápai nuncius, diszelnö­kei az összes miniszterek, a hon­védség főparancsnoka, a Tudomá­nyos Akadémia elnöke, a kalocsai tersek és a pécsi püspök. A bizott­ság elnöke: gróf Klebelsberg Ku­nó vallás- és közoktatásügyi mi­niszter ,mint a történelmi társulat elnöke. Tagjai között helyet fog­lalnak az összes törvényhatóságok fő- és alispánjai, a városok pol­gármesterei, a tudományos, művé­szeti, politikai, katonai és közgaz­dasági élet vezető személyiségei, to­vábbá a kultúrintézmények és tár­sadalmi egyesületek vezetői mint­egy 150-en. A helyi és országos bizottság Jvözött az összekötő kapcsot egy szűkebb bizottság képezi, az úgy­nevezett ügyvezető bizottság, Bu­dapesten, amelynek elnöke szintén . a kultuszminiszter ur Őnagyméltó­sága, helyettes elnöke: Csánky De­zső h. államtitkár és Domonovsz­ky Sándor e. tanár, alelnöke Luk!­nich Imre dr. muz'eumi igazgató. Főtitkára Horváth .Károly a Hadi­Muzeum Egyesület alelnöke, tit­kára Thurner Géza ny. százados, tagjai pedig: Aggházy Kamill, ny. alezredes, Bartucz Lajos dr. egye­temi tanár, Angyal Dávid, egyete­m ítanár, Gergely Endre ny. szá­zados, Gyalókay Jenő ny. ezredes, Pilch Jenő ny .ezredes, Spolarich Lajos dr. kir. járásbiró, Tóth Zol­tán ~e .m .tanár, Fischer Béla al­ispán, Margitai Lajos dr. polgár­mester és Mohács város' képviselő­testületének 5 tagja. Az ünnepség alapelveit ez az ügyvezető bizottság dolgozta ki. Eszerint három gondolatot fog szolgálni a mohácsi csata 400. év­fordulójával kapcsolatos ünnep­ség. 1. Nyugat felé dokumentálni fog­ják azt a történelmi tényt, hogy Magyarország évszázadokon ke-, resztül védőbástyája volt a keresz­ténységnek, a kulturának és a nyu­gatért folyó harcnak az Izlammal szemben. Kiket avattak vitézekké Szabolcsvármegyében ? tor János földmives, tartalékos sza­kaszvezető Beszterce, K ls s Gábor •kőműves, tartalékos közvitéz Ti­szalök, Kiss József földmives, tar­talékos tizedes Nyírtass, Lengyel Lajos kalapos, tartalékos tiszthe­lyettes Nyírbátor, Lenkei (Lenko­vics) István hivatalszolga, tartalé­kos szakaszvezető Nyirbakta, né­hai Lippai Imre volt rendőr, tar­talékos tizedes Nyíregyháza, Már. ion Mihály földmives, tarfalékos szakaszvezető Balsa, Molnár Fe­renc földmives, tartalékos tűzmes­ter Demecser, Nagy Gusztáv ács-­mester, tartalékos szakaszvezetq Oros, Gy. Nagy Balázs földmives, tartalékos szakaszvezető Szabolcs­veresmart, Nagy Lajos, földmives, tartalékos szakaszvezető Berkesz, Nyári Mátyás asztalosmester, tar­talékos őrmester Ujfehérfó, Orosi András tartalékos törzsőrmester Nyirgyulaj, Oroszi József parádés­kocsis, volt hivatásos tűzmester Tornyospálca, néhai Perecsényi (Per) Lajos volt zsellér, tartalékos tizedes Büdszentmihály, Peszle Jó­zsef földmíves, tartalékos szakasz­vezető Kisvárda, Radványi (Cs. Raduly) Miklós ácsmester Büd­szentmihály, Sári József földmives, tartalékos közvitéz Büdszentmihály, Tar Gábor földmives, tartalékos tizedes Tiszalök, Tamás (Toma­sovszky) József, földmives, tarta­lékos szakaszvezető Nyíregyháza, (Báji bokor), Udvari József kőmi­ves .tartalékos szakaszvezető, Kis­várda, Vas József cipész, vol t hivatásos tiszthelyettes, Nagykálló, \'e reczkei (Vájsz) Ist­ván földmives, tartalékos őrmes­ter Rakamaz, Záhonyi (Zajácz) • Z Ferenc Máv. előljáró, tartalékos tizedes Ibrány. (A Nyirvidék tudósítójától.) — Szabolcsvármegye Vitézi Széke most bocsátotta közzé azoknak a névsorát, akiket junius 20-án a Margitszigeten vitézzé ütött nagy­bányai Horthy Miklós kormány­zó, ,a Vitézi Szék törzskapitánya., A vitézzé avatottak névsora a kör vetkező: Tisztek: Bella Imre dr. orvos, tartalékos egészségügyi hadnagy Nyírbátor, Dancs Pál uradalmi tit­kár, tartalékos hadnagy Nyíregy­háza, Fehér Lajos banktisztviselő, tartalékos főhadnagy, Nyíregyháza, Juhász István dr. községi orvos, tartalékos hadnagy Ibrány, Vár­konyi (Kicska) László tanító, tarta­lékos alhadnagy Nagykálló, Len­gyel Albert dr .tanár, tartalékos hadnagy Kisvárda, Nagy La­jos. dr. tisztviselő, tartalékos fő­hadnagy Nyíregyháza, Nandrássy Aurél uradalmi intéző, tartalékos hadnagy, Oros. LÁ^énységi állománybeliek: An­gyar Imre földmives, tartalékos őr­mester Mezőladány, Bagi István földmives, tartalékos közvitéz Ti­szanagyfalu, Barna Bálint föld­mives, tartalékos közvitéz Tiszake­recseny, Benkő András földmives, tartalékos szakaszvezető Nyiregy-; háza, Cseszlai János tartalékos ti­zedes Pusztadobos, Czibere Sán­dor tartalékos tizedes Hajdusám­son, Csalavári (Czirba) Ferenc ko­csis, tartalékos őrvezető F^ügy, Dinnyés István cserépfedőmester tartalékos törzsőrmester Nyíregy­háza, Fábián Antal földmives, tar­talékos őrmester Nyírtura, Gyiire Ferenc földmives, tartalékos tize­des Fényeslitke, Szabolcs (Hlics) Imre nyug. postasegédtiszt, tarta­lékos őrmester Hajdúnánás, K$n­Az egészséges ivóvíz kérdése már a mólt század közepén foglalkoztatta NyiregyMza közönségét. Mikor fúrták az első ártézi kutat? — A vízvezeték és a csatornázás kérdésének megoldása. — Nagy Elek műszaki tanácsos előadása a városi mérnökök nyíregyházi kongresszusán. in. ; Az egészséges ivóvíz kérdése már , a mult század közepén foglalkoz- ; tatta a város közönségét. 1851-ben ' fúrták az első ártézi "kutat; felszökő . vizet vártak, negatív ártézi kut lett az eredmény. Ezidő óta a város vízellátása átlag 50 és 80 méter mély 2 és fél—3 mm. belső átmérő csövekkel bélelt negatív ártézi kút­ból történik. A városnak az utcá­kon ,köztereken és középületek ud­varain 60 drb. ilyen közkutja van, a magántulajdont képező kutak szá­mát 110—120-ra becsülöm .Eze]r a kutak mind egészséges, jó, de különösen az 50 méteres kutak erő­sen vasas vizet adnak. Felszökő viz reményében 1888-ban Neukom kútfúró vállalkozóval a Bessenyei­téren fúratott a város 400 m/m- át­mérőjű vascsővel és 200 m/m- át­mérőjű facsövel bélelt 300 méter mély kutat, felszök őviz azonban itt sem jelentkezett. A nyugvó vizszin a terepszín alatt 5 méter mélyen van. 1892-ben a Kossuth-téren a Korona-szálló előtt ismételték meg a fúrást. Zsigmondy Béla volt a vállalkozó, aki 350 m/m. átmérőjű csővel 380 m .mélységig furt fe. Felszökő viz itt sem jelentkezett, a 48 m- 80 m. és 120 m. mélyen 1 fek\ 'ő vizvezető rétegeken kívül, illetve azok alatt vizvezető rétege­ket nem talált. A város egyelőre megelégedett a körülbelül" 2 mpl. vízhozammal és a fúrást beszüntet­te. A kutat azután 120 m-től le­felé elkavicsolták, hogy ezzel a cső fenekén a mozdulatlan vízzsák képződését megakadályozzák. — 1911-ben ismét előterbe nyomult a vízvezeték kérdése. Ebben az évben Zsigmondy Béla vállalkozó­val fúratta a város a belterület észa­ki oldalán a bujtosi I. számú és 1912-ben a belterület nyugati olda­Ján a szerencsi és kisvárdaf vasuta"k között a szentmihályi ut közelében a II. számú próbakutat. A két kut egymástól való távolsága 2500 m. Az első kut 350 m/m. belső átmé­rőjű vascsővel és 150 m/m- belső átmérőjű facsővel van bélelv«, mély­sége 150 m- 19 m.-től 27-ig, 35.8 m-től 39 m-ig, 51.8 m-íől 55 m.-ig, 59 m.-től 70 m.-ig és 142.4 m.-től 145.6 m.-ig van meghasítva. Vizve­zető rétegei: barnahomokos agyag, szürkehomok kevés agyaggal, fi­nom szürkehornok, sárgahomok. — Vízszolgáltató képessége 1 havi ál­landó szivattuzás után 7.0 m. de­presszióval 1.78 mpl. A II. számú próbakut 350 m/m kezdő és 315 m/m. végző vascsővel és 150 m/m. belső átmérőjű facsővel van bé­lelve. Mélysége 120 m. 37.6 m-től 41'6 m.-ig, 70.0 m.-től 75.9 m-ig, 84.5 m-től 89.5 m.-ig, 106.0 m-től 111.0 m-ig van meghasítva. Vizve­zető rétegei: éleshomok, élessziir­ke homok, agyagos szürkehomok. Vízszolgáltató képessége 3 havi ál­landó szivattyúzás után 7.3 m. De­presszióval 2.46 mpl. Kémiailag tiszta, vastartalma literenként 14.3 milligram vas, illetve 2.5 milli­gram vasoxid. Az államvasutak fűtőháza a II. számú próbakuttól 540 méter távolságra 1912-ben 1 (egy), a második számú próbakut, tal egyező kivitelű kutat fúratott 115 m. mélységre. Ennek a vízho­zama 2.41 mpl. Ilyen vizhozamu kutak mellett vízvezetéki célokra 14—16 kutat kellett volna fúrni az akkori Nyíregyháza vízellátására. A tárgyalások folyamán a város ve­zetősége és a közönség is két párt­ra szakadt; az egyik párt a kutak­ból, a másik távvezetekkel a Tisza folyóból óhajtotta táplálni a víz­vezetéket, míg a belügyminisztérium műszaki osztálya a kutakból való vizszerzést ajánlotta. 1913-ban meg történt a kiegyezés olyan formában, hogy elhatározta a város az akkor üzembe helyezett debreceni víz­vezeték eredményeinek a bevárá­sát. 1925-ben ismét megindultak a tárgyalások, melyeknek eredménye az lett, hogy a vizkutatást folytatni kell, mert a mai viszonyok között kutanként 2 mpl. vizet számítva 30—35 kutat kellene fúrni, amely fúrásoknak az óriási költségei mel­flett a vízellátás még mindig bizony^ talan lenne. Becsey Antal mérnö­köt bízta meg a város a vizkutatás­sal, aki ezidőszerint az előtanulmá­nyokat végzi. Reméljük, .hogy a vá. rostól északfelé, Kótaj község irá nyában találunk olyan bő vizvezető rétegezést, mely a vízvezeték meg­oldását kevés számú kúttal lehetővé teszi. Ez a reményünk annál in­kább jogosult, mert a Sóstó-fürdő területén (a várostól 6 kilométer) 1907-ben furt kut, mely a próba­kutakkal egyenlő kiképzésű 2.0—3.0 mpl. vizel szolgáltat. A vízvezetékkel együtt termé­szetesen az általános csatornázást is meg kell oldania a városnak. Ha az idegen a nyíregyházi' ut­cákon a magasba szökelő vizsuga" rakat látja, azt gondolja, hogy a vízvezetéket már megépítettük. — Ezek a vízsugarak csupán a köz­terek, főutcák és terek öntözését szolgálják. Az öntözőberendezés vi­fcét a városi téglagyár agyag gödrei­ből veszi. A 14 lóerős elektromotor által hajtott 3 lépcsős Worthington féle turbinaszivattyú 100 m/m. kez­dő és 52 m/m. végző csőhálózat­ba 6.5 atmoszféra nyomással szál­lítja a vizet víztorony, vagy ma­gas medence nélkül. A csőhálózat 5300 m. hosszú, a szivattyútól leg­távolabb eső szakasz végén a nyo­más 4 atmoszféra. A vezetékből egy időben 7 vízcsapból lehet ön­tözni, a vízsugár a tömlő szájnyí­lásától számítva 20—25 m. hosszú. A berendezés tűzoltó tömlők be­kapcsolásával tűzoltásra közvetle­nül használható. Bukarestben Mihail Emlnesen oláh költő ünnepén a résztvevő és az ünnepen Ady Endre idézésével magyar szónok is közreműködött a magyarság érdekében, Mosoiu tá­bornok tapintatlanul újra és újra az oláhok budapesti győzelméről szónokolt, ami ideges nyugtalansá­got keltett a román és a magyar résztvevőkben egyaránt. 2. Vele zászlót óhajt a magyar -, nemzet hajtani a hazájáért hősi » halált halt király és a többi áldoza- * tok előtt. ] 3. Erősíteni óhajtja a meggyőző­dést és hitet, hogy miként Mohács után volt az országnak feltámadása, épp ugy Trianonból is kelH, hogy legyen feltámadás, j Az országos ünnepély éppen azért nem lesz gyászünnepély je 1­legu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom