Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-12 / 130. szám
1926. junius 12. J^yfeariDÉE Homokszemek. A vallásról nem Szeretek vitatkozni egyik felekezet tagjával sem, lévén az mindenkinek legbensőségesebb lelki ügye. A napokban azonban sorsom egy nálunk eddigelé csak kevéssé ismert vallás terjesztőjével hozott össze. A vitát természetesen ezúttal sem akarván provokálni, többszöri kísérlet dacara is köznapi dolgokról akartam diskurálni. Azon ban emberem nem hagyta annyiban a dolgot és a biolía szavait citálgatva, különféle kérdéseket intézett hozzám. Amikor látta, hogy kérdéseivel nem hozhat zavarba, szinte meglepetésszerű kérdésként tette fel azt a kérdést, hogy »Ki teremtette a világot?*. Nem tudván, vájjon komolyan kérdi-e tőlem az iUető ezt, merően a szeme közé néztem, meggyőződést szeiezvén arról, nem tréfál-e velem ? Arckifejezése komoly, szinte átszellemült volt. Nem ! Ez az ember nem tréfál 1 Ez az ember komolyan hiszi azt,, hogy a könyvek könyvét egyedül csak ők olvassák, azt a régi, általuk elhagyott vallás hivei nem ismerik, nem ismerhetik, mert hiszen ők sem ismerték addig, mig az uj vallás hivei nem lettek. Mindezeket pedig azért tartottam szükségesnek itt a nyilvánosság előtt elmondani, hogy egy kis bepillantást nyerhessen mindenki azoknak az embereknek a lelki világába, kik megváltani akarják az emberiséget szenvedéseitől, s kik a biblia szavait idézik ugyan folyton, de sokszor annak valódi értelmével maguk sincsenek tisztában, mindazonáltal az oíy egyszerűbb embereket, kiknek nincs alkalmuk a, bibliát napról-napra olvasgatni, látszólagos bibüaismeretükkei sikerül a maguk számára megnyerni. Még egyszer ismétlem, nincsen szándékomban vallási vitába elegyedni, csupán csak az elől jelzett cel vezérelt, és azon szerény kérésem az igen tisztelt vaüásaiapitókhői, hogy tisztes iparjuk folytatása és fokozott mervben való fejlesztése szintén Istennek tetsző dolog, meg aztán az jobban ált nekik. A vallási dogmák magyarázását bizzák csak ők az arra illetékes lelkészekre, kiknek tanításait ha megfigyelik és betartják, nem lesz szükség ujabb és ujabb vallás terjesztésére. Az erők összpontosítására és nem szétforgácsolására van most fokozottabb mérvben szüksége a betegségből lábbadozó országunknak. • [ i Történnek még csodák a mai agyonszanált világban is. A csodában pedig az a legcsodálato-sabb, hogy épp ott történik, ahou az ember a legkevésbbé vár csodákat. A legújabb csoda, mit szerencsés volt láthatni szerény személyem is, az ÁV' egy »Nem dohányzóknak)) ! jelzésű szakaszában történt. A történet, helyesebben a csoda, szenvedő hőse egy alföldi magyar, ki amúgy magyar módra tollászkodván épp abban a pillanatban, amikor szolgálati ellenőrző utján a főkalauz betoppan a kocsiba. A fohászkodást nyomban követi a főkalauz erélyes, de mindamellett udvarias hangú rendreutasitása, mit magyarunk önérzetesen utasítva vissza, élénk eszmecsere fejlődik ki főkalauz, utas és' kalauz között. A vonat egy nagyobb állomásra fut be, hol a hetvenkedő atyafi a közben pártját fogó egyik utassal egyetemben a ? főnöki szobába citáltatik. Mi tovább robogunk utazásunk végcélja felé, magyarjainknak azonban. mód és alkalom adatik a pár óra múlva érkező másik vonat megérkeztéig elmélkedni renitens magaviseletük következménye felett. — Kérdezhetik sokan, hogy hát hol itt a csoda ? Talán igazuk is van a kérdezőknek ! Hiszen napról-napra megtörténhetne hasonló eset ! Igenhbben tökéletesen igazuk lehet a kérdezőknek. £s éppen ebben a megtörténhetne szócskában rejlik a csoda ! Napról-napra, helyesebben óráról-órára tapasztalható, hogy akár az utcán, akár más közhelyen gyermekek és nők fülehallatára hangzanak el vastagabbnál-vastagabü gorombaságok, anélkül, hogy azok megtoroltatnának. És ime a dübörgő, zakatoló vonat zűrzavarában akad egy — a terhes szolgálatban elfásu'tnak vélt — tisztviselője az államnak, akinek fülét sérti, emberi önérzetét bántja nők és fiatalkorúak előtt, közhelyei* durva káromló szavaknak az elhangzása. Ne méltóztassanak e kis epizód lerögzitését erkölcsbiráskodásnak venni. Emberek vagyunk mindnyájan, s vau idő, mikor az indulat még a legtürefmesebb embert is kizökkenti nyugodtságából s olyan hangra engedi magát ragadtatni, amit később maga is fájlal. De mikor azt hallja az ember, hogy minden különösebb ok nélkül, szinte kihivólag ontják a szitkok özönét magukból buta felfuvalkodottságukban semmit sem respektáló emoeri mezben járó páriák, akkor (százszorosan jól esik az embernek, ha találkozik egy ofyan hivatalos közeggel ,aki gatat vét az ilyen féktelen garázdalkodásnak. tiár sok ily lelkiismeretes és tisztességtudó s kötelességüket híven teljesítő főkalauza és kalauza lenne az <4iz-nak. S ha minden egyes főkalauza és kalauza az ÁV.-nak ilyen erős kézzel tartja és tartatjai be az utasokkal a szabályokat, akkor — egyébként példás rendben tartott — vonatainkon az utazó közönségnek minden tekintetben kellemes, nyugodt utazásban lesz része, még ha mindjárt — harmadosztályon is kénytelen egy hosszabb utai megtenni. Sétáló. Zongoraszó a városháza udvarán. Az elmaradt adófizetés szomorú zenéje. Nyíregyháza, junius 11. — (A Nyirvid&t tudósítójától.) Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a nyíregyházi kereskedők és iparosok szószólója a kereskedők szolnoki 'nagygyűlésén feltárta a kereskedelem vérző sebeit. Ennek a panasznak visszhangja az a zongoraszó, amelyrői itt megemlékezünk. A városháza folyosóján jártunk, amikor zongora muzsiKa ütötte meg fülönket. Megütötte, mert a városháza udvara felóí jött a hang ezen az udvaron pedig sehol sincs tudtunkkal semmitcla hangszer. Az udvari helyiségek egyikében van ugyan elhelyezve a Magyar 1 avirati Iroda Rádiója, de ennek hangja jneg jma nem olyan erős, hogy a folyosóra hangozzék, különben is, a déli órákban a Távirati Iroda rádiója híreket és tőzsdei számokat, nem pedig zongora akkordokat továbbit. A folyosóról az udvaron teremni pillanat müve volt és a sietést megérdemelte az a nem mindennapi látvány. A városháza udvarán egy barna zongora pihent és egy ur akkkordokat fogott rajta. — Az «udvari zongorajátékos» és a körülötte csoportosuló urak azonnal nyilvánvalóvá tették, hogy itt korántsem valami tréfáról van szó, hanem arról, hogy ezt a zongorát egy nyíregyházi polgár csendes h^lékabói szállították ide, egyszerűen azért, mert adóhátraléka fejében a végrehajtó lefoglalta és most itt standepityere ei icgják áryerezni. A zongorát ídeszáliitották az udvarra és a venni szándékozóknak egy muzsjkáiis ur bemutatta, hogy a zongora hangja egy kissé viseltes ugyan, de még használható. Megindult az árverés és azzal végződött, hogy egy nyíregyházi iparos felesége megvette négy millió koronáéit. Ez az első el^ondolá ra némi numort villantó história voltaképpen igen szomorú szimp tornája sivár jelenünknek. A kedvre derítő vidámító hangszer, a családi élet jntirn barátja aldozatul esett a fogyasztók és a kereskedők általános krízisének. Megette az adó. Hogy is van az a nóta: «Volt nékem két ökröm, két szép villás szarvú....» A nóta elmondja, hogy mi mindene volt a hajdan módos magyarnak, akit aztán az ág is húzott. Szegény ember sorsát boldog Isten bírja. Igy végződik a nóta és jázon a zongorán a városháza udvarán ezt a nótát kellett volna eljátszani. Stílszerű lett volna. Ma, pénteken utoljára! Vázsonyi Vilmos temetése. Ossi Oswaldával OSSI KARRIERJE És a burleszk kisérő műsor! Szombaton HARRY P1EL a zseniális bravurszinésszel Vasárnap A REPÜLŐ AUTÓ És a szenzációs kisérő műsor! Előadások kezdete: hétköznap és 7*10 órakor. Megszúrta, társát azután azzal fenyegette meg, hogy borotvával vágja el a nyakát. Nyíregyháza, junius' 11. — ' (A Nyirvidék tudósítójától.) A Komoró községhez tartozó Bodonszög-legelőn Horváth Sándor sármunkás a Szalánczy uradalom részére vályogot vetett. — Munkaközben Juhász Balogh István nevü cigánnyal • keveredett szóváltásba. Juhász mérges ember és megragadta Horváthot, akit erősen ráncigálni kezdett. Horváth Sán dor, bár afféle vályogvető ember volt, akit jámborságáról ismertek, az inzultusra azzal telelt, hogy arcul verte támadóját. Balogh cigány erre előbb egy kapát vett elő és ezzel ment neki ellenfelének, demiután a kapának két vége van és Horváth segítségére többen odasiettek, ezt a támadást leszerelték. Erre a mérges cigány előrántotta zsebkését, amelyet beledöfött Horvát Sándor ball mellkasába, a bordák közé. Aztán egy borotvát veit elő és azzal fenyegette megszúrt társát, hogy mindjárt levágja vele a nyakát. A megsérült vályogvető sebét dr. Szilágyi József kisvárdai orvos vizsgálta meg. Szerencsére a szúrás nem ért nemesebb testrészeket s igy, ha komplikáció nem áll be, Horvát rövidesen felépül. Juhász Balog István ellen eljárás indul meg suíyos testi sértés büntette miatt . A Szabolcsvármegyei Jósa Muzeum igazgatója Jósa Istvánról. Nyíregyháza, junius 11. — (A NyirvidéK tudósítójától.) Jósa Andrásnak, a Szabolcsvármegy ei Jósa Muzeum halhatatlan alapvetőjének nagyatyja, Jósa István dr. ötven évig volt a vármegye főorvosa. Abban az időben országosan ismert, kiváló orvosa volt az Alföldnek, ö volt az első hirdetője a vármegy ei közkórház szükségességének és 83 éves korában, mikor nyugalomba vonult, alapítványt ~ tett a Szabolcsvármegyei Közkórház javára. A nagynevű orvost most Kiss Lajos múzeumigazgató, aki annak idején Jósa Andrásról is kimerítő monográfiát irt a Népegészségügy c. folyóiratban mutatja be és méltatja avatott tollal. A Szabolcsvármegyét közelről érdeklő cikk részletesen ismerteti a vármegye egykori -főorvosának példátadó életét és pályafutását. WHW tlUH 'I I UII H WWH WIII II M II H III H A LEGSZEBB FÉNYKÉPEK. Ki a Bessenyei-téren A képkirakatot látja, Menten meg állapit ja, hogy A legszebb felvételeket C'sépány fényképész csinálja. mindennemű bútorokban kárpitos és butoráru csarnokában, amely minden vételkényt zer nélkül megtekinthető. Legolcsóbb napi árak! Nyíregyháza, Kállóiutca 4. Telefon: 319.
