Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-10 / 128. szám

1196. juniwlO. JNtíbeibék végezni, mert meleg időben tud a baktériumflóra a mély szántásban elszaporodni ! Közvetlen tapasztal latokból szűrtem le, hogy pl. Fordson gépekkel készített vető­szántás, kötöttebb talajon 10o/o-kal több termést jelent, mert a gyors járás folytán jobban megömlik a talaj és oly finom strukturát kap, hogy azt a legideálisabb mag­háznak mondhatjuk és az ideális és tökéletes halmazállapot folytan, vetőmagot is megtakarítunk ! A mély müvelés jelentőségét kü­lön talán nem szükséges aláfeste­nem, ezt jól tudja mindenki. Le­gyen szabad azonban annyit mégis mondanom, hogy a magyar alföl­di klima alatt csak méfy szántással van biztosítva a vegetáció, az ehhez szükséges viz, a nélkülözhetetlen struktura és ezzel a baktériumfló­ra. Addig teljesen felesleges lenne egy fillért is költeni műtrágyára, nemes vetőmagra és más a terme­lés fokozását célzó dofogra, mig a mélyszántás kérdése nincsen meg­oldva. Ha pedig fogatos erővel kisérle­nénk meg ezeket, a talajmunkákat elvégezni, akkor a kenyértermé­nyekkel bevetett területnek 30—40 százalékát kellene még takarmány­nyál bevetni, igavonó eltartására. Idillikusnak és poétikusnak szép a négy ökrös fogat, alkalmas a népdal költészetre, de ugy arány.'ik az ökrös fogat a korszerű szán tó­géphez, mint a régi delizsánc az autóhoz ! Felvetik némelyek, hogy a szán­tógépek mezőgazdasági használat­ra még nem érettek. Lehet, hogy a technika még tökéletesebbet fog kieszelni, ámde sok millió ember nem várhatja be a tökéletes szán­tógépet ,mig az megszületik. Me­rem állítani, hogy nem csak a 2. gépes gőzekére ,de bármely ko­moly reális traktorra lehet a ter­melést bazirozni ! Lehet és bizo­nyosan vannak hibák a szán tógép­ben, de elenyésző csekélységek ezek a bennük és embereinkben rej lő fogyatkozásokhoz képest. Épp ezfen megfigyeléseim én né­mely keserves tapasztalataim adták az impulzust ahhoz, hogy annak idején a motorőrséjy megszervezé­sének gondolatát nálunk is felvetni bátor voltam. A mi embereink, bár szívós megbízható anyag, in­kább a durvább munkát vállalják, mint az aprólékos, finom megfi­gyelést kívánó munkát. Erre kell nevelni, kioktatni, .majdnem azt kellene mondanom, ki kellene te­nyészteni a megfelelő emberanya­gót! Addig azonban a «motorőrség»­re vár az a feladat, hogy gondos­kodjék arról, hogy ha a ma: nehéz, szinte elbirhatatlanul nehéz pénz­ügyi viszonyok mellett súlyos mil­liókat öl a gazda a szántógépbe, akkor ez a szántógép feltétlenül megbízható eszköz legyen, amelyre minden körülmények között feltét­lenül számithasson. Ha ennek az érzése, vashidszerü biztonságnak tudata átmegy egyszer a magyar köztudatba, van a magyar gazdá­nak annyi józan Ítélőképessége es minden konzervatizmusa mellett annyi számitóképessége, hogy amit géppel szánthat, _ azt nem fogja az igavonó primitív munká­jára bizqi! Ezt a boldogtalan országot csak á mezőgazdasági termelés ment­heti meg, építheti ujjá. A mezőgaz­dasági termelésünknek pedig csak 3 pozitív értéke maradt meg és pe­dig földjeink termőereje, lakóinak kulturája és munkaképessége és a magyar nap áldott tüze, amire ve­zethető vissza termeivényeink ki­váló minősége is. Mind a 3 po­zitív érték kiaknázatlanul hevCr mindaddig, mig a "talajművelés megreformálása és kiépítése el nem következik! Egy német példa mondja, hogy a birtok területét nemcsak vízszin­tes irányban, hanem merőleges irányban is ki lehet terjeszteni, mély müvelés utján ! A honfoglalásnak, Magyarország* újjáépítésének első lépését csak a magyar gazdák végezhetik, mert korrekt talajmüvelés utján meg­kétszerezhetik, háromszorozhatják a termőföldet. A visszafoglalásnak csak innen szabad és kell kiindulnia és ezzel kell beérnünk mindaddig, mig egy-< szer megint nekünk terem, nekünk­ontja az acélos piros, magyar bu­kát a régi Csalóköz, a Vág völgye, a kis Magyar Alföld, a Visó völ­gye, kincses Erdély mezősége, a Bánát és a többi drága szép hűsé­ges magyar föld ! A leánygimnázium tanulmányi útja Bécsbe. Talán már nem is egészen aktuá­Jis a bécsi utunkról való beszámolói hiszen idestova már két hete, hogy kiránduló csapatunk, bőséges ta­pasztalatokkal hazaérkezett. Ezért az alábbiakban nem is adok beszá­molót, hanem csak egy-két im­pressziót vetek papirra, melyek ta­lán jobban is érdeklik olvasókö­zönségünket, mint Bécs városa ne­vezetességeinek ffelsorolásja/ me­lyet bármely bécsi útikönyv körül­Iményesen méltat. Május 24-ikének estéje. Vasúti (állomásunkon nagy élénkség a hangos zsivaj. Gyülekezik a kis csapat. Gondos szülők, aggódó mamák kisérik ki csemetéiket s me­legen szorítva velünk kezet, figyel­münkbe és gondviselésünkbe ajánl­ják a leánykákat. Ezek közt egy «árva gólya is áll magában®. Osz­tályából az egyedüli, ő a fegki­sebb. Apja esdve kér, hogy vegyük gondjainkba. Nem is lehetett pa­nasza ellenünk, mert az egész uton ő volt mindenkinek a kedvence s nem mondhatta, hogy el van ha­gy atva. A rendelet szerint mindenkinek csak egy kis csomagot lett volna szabad hoznia s rémülve láttuk, íhogy egész garcferobokat maguk­ba fogadni képes pakktáskák vár­ták az felszállittatasukat. Teremtő Isten! hogy juttatjuk át e zeket, egyik pályaudvarról a másikra S megérkezésünkkor a szállóba! Sze­rencsére, emiatt nem volt sehol baj, de az estélyi ruhák tulajdo­nosai csalódottan látták, hogy fe­lesleges terhet hoztak magukkal. Nagy bosszúságunkra az édes álom egész éjszaka nem vetődött" el hozzánk tarka pillangó képé­ben, mert a leányok csevegése, ka­caja, távoltartotta körünktől. Fá­radtan érkeztünk meg Budapestre, dacára annak, hogy puha párnás kocsiban uttaztunk. A dunántuli dombos vidék, váltakozó szépségei­vel azonban csakhamar feledtette velünk az éjjeli álom hiányát és a fáradtságot me:g-megujuló öröm­mel köszöntöttük a bánhidai Tu­rult, a Vértes hegységet, a távol kéklő Bakonytt, és a méltóságos Dunát. Bruckban belépett kocsinkba az osztrák pénzügyőr. Megkérdi, hogy kik vagyunk és hova me­gyünk s válaszomra csak annyit mond, hogy rendben van s áthalad kocsinkon, anélkül, hogy bárki­nek csomagjátt megtekintené. Bécs. Kiszállunk a kocsiból és sorakozunk. Már is ott áll mellet­tem egy úriember, ki az állam­rendőrség detektivjének mutatja be magát s azt kérdi: «Magyar iskola kiránduló csapata? A Hotel Habs­burgba szállnak? Rendben vannak az utlevelek?» Igenlő válaszaimra köszön s jó mulatást kívánva, to­vább enged. A kijárónál vár a szállónk egyik alkalmazottja s egy előre megren­delt autóbuszba kalauzol. Mind­nyájan kényelmesen elhelyezke­dünk s a nagy alkotmány, mely két magyar zászlóval van feldíszít­ve, megindul velünk a város szive felé. Hotel Habsburg.;, A belváros egyik legelőkelőbb utcájába, a Rosenturmerstrasseban van, a Szent István templom tőszomszédságában s Bécs városának egyik legelőke­lőbb szállója. Három magyar zászló leng rajta a mi tiszteletünk­re. Tulajdonosai és alkalmazottjai túláradó szívességgel köszöntenek bennünket s liften felszállítanak szobáinkba. Az asztalon ismét ott 'ékeskedik a magyar zászló s egy ügyesen összeállított bécsi kalauz­Megmosakodunk s lepihenünk, hogy a délutáni sétához erőt gyűjt­sünk. Már szunyókálunk, amikor a szomszéd szobából hangos be­széd és kacaj zavar fel bennünket­Az egyik kirándulónak már vendé­ge volt, egy Nyíregyházáról Bécs­be szakadt úriasszony, ki azon me­legében akart a viszontlátás fe­letti örömének kifejezést adni. Séta a városban. Óriási forgalom mindenütt. Szerencsétlenség csak azért nem történik, mert a rendőr erős kézzel biztosítja a rendet. Ha felemeli a kezét, az egyik irányban megáll a forgalom s csak akkor Ma* szerdán premier! VÍGJÁTÉK ESTÉK! a bájos fllmprimadonna legújabb filmje OSSI KARRIERJE egy fruska szerelmi kalandjai És a pompás kisérő műsor! Szombattól HARRY P/EL a zseniális bravurszinésszel Szombattól A repülő autó nőadáaok kezdete: Wköanap V*8 és V«10 órakor. indul meg újból, ha erre ujabb jellel engedéfyt ad. A forgalma­sabb utcákon és kereszteződések­nél csak derékszögben lehet át-, haladni s csak azon két fehér vonal közt, mely egyik járdától a másikig meg van vonva. Aki e szabályt nem respektálja, azzal a rend őre rövid utton 2 schillinget fizettet s ezzel el is van intézve a dolog. Nagyobb összetartozó csapatokkal szemben a rendőrök olyan figyelmesek, hogy azonnal lehetővé teszik az egyik utcasorról a másikra való átkelést s a soffő­rök és villamos kocsivezetők oíyan jól neveltek, hogy rendőri intézke­dés nélkül is megállnak, ha mi magunk jelezzük kézfeltartással, hogy az uttestén át akarunk halad­ni. A ló, ugy látszik, száműzve van Bécs belső területéről; én legalább nem emlékszem, hogy ott­létünk alatt egynél több íovasfoga­tot láttam volna. Graben, Ring, MariahilffcrstraS­se. Gyönyörű kirakatok s nagy gyalogforgalom. Az ember alig ké­pes előrejutni. A Gerngross-féle áruházat azonban kisebb csopor­tokra oszolva, á tömeg dacára is, megtekintjük, persze anélkül, hogy egységes képet alkothatnánk ma­gunknak erről a világhírű, óriási méretű áruházról s az ott felhal­mozott értékekről. Templomok. Megnézzük az Aug­nertinusok templomát, a Canova­féle híres síremlékkel; a kapucinu­sok templomát, a Habsburgok krip­tájával, a Minoriták templomát, Leonardo de Vinci gyönyörű mo­zaikképével; a Votiv-templomot,— sajnos, csak kívülről — s a Szient István-templomot. Utóbbiban he­tek óta bérmálás folyik kisebb cso­portokban. Fehérruhás leánykák itt is, ott is. A szertartás befejezte .után virágokkal művésziesen dí­szített autók indulnak körútra a városban s a káprázatosan szép felvonulások, sok ezernyi tömeget, vonnak az utcára. Maga ez a lát­vány megért egy bécsi kirándulást­Burg, Schatzkammer, muzeu­mok. A császári termek, a muze­umokban felhalmozott megbecsül­hetetlen kincsek, nem egy-egy fél­napi szemlélést igényelnének, ha­nem mindegyikük hetek tanulmá­nyát érdemelnék meg. Fájó szív­vel láttunk ott olyan emlékeket is, — pl. Bocskay koronáját — me­lyet a Habsburgok mindent Bécs­nek juttató politikája vitt ki ha­zánkból s melynek jog- és igaz­ság szerint itthon volna helye! Schónbrunn. Mesébe illő" hefy. Kastélya, kertje, kocsiparkja egy­aránt gyönyörű. Mint benn a Burgban, ugy itt is Mária Terézia nagy elméje vezet. Az ő életéhez fűződnek a legszebb bútorok, a legszebb festmények, a legszebb díszkocsik és a legszebb bútorok­A Gloriette körül számos pad, melyeket csak fizetés el feneben szabad elfoglalni. A leányok saj­nálják a néhány garast s amikor a pénzbeszedő odamegy hozzájuk s kéri a taksát, csalódott képpel fölállnak, hogy azután nagy ne­vetéssel egy távolabbi padra ül­jenek le. Remélem, nem mondták meg a pénzbeszedőnek, hogy ma­gyar diákleányok! Előkerül egy élelmes fotográfus is. Az ütött-kopott ruháju mű­vész és hasonló kinézésű felesége nem sok bizalmat kelt bennünk, de árért mi felnőttek is megha­jolunk végre a szánalmas házaspár 1 könyörgése előtt s a gép elé ál­lunk. jó napjuk volt szegények­nek. Annyi felvételt csináltak, — persze csáknem kivétel nélkül rosz­szat, — hogy néhány gondtalan napot biztosítottak maguknak. Kü­lönben még ezek a rossz fényképek is jobban sikerültek, mint a mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom