Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-20 / 137. szám

JVnftariDÉK Moravszky Ferenc, az ág. h. ev. Kossuth Lajos reálgimnázium igazgatója harmincnyolc évi szolgálat után nyugalomba vonul. A reálgimnázium kormányzótanácsának tegnapi ülésén vett bucsut az igazgató. - Dr. Bencs Kálmán reálgimnáziumi felügyelő méltatta a távozó igazgató érdemeit. — A kor­mányzótanács egyhangúlag dr. Vietórisz Józsefet választotta uj igazgatóvá. — Moravszky Ferencet kormányzótanács taggá választották. felügyelője elnökölt s vett bucsut a hivatalos hejyen Moravszky Fe­renctől. Ugy érzem — mondja beszé­dében, mintha a régi tanárok szelleme lebegne e pillanatban e teremben, azoknak a tanároknak a lelke, akiknek ügyszeretete és az iskola iránti hűsége példaadóan nagy volt. Moravszky Ferenc, mint tősgyökeres nyíregyházi em­ber csaknem egy hosszú ember­öltőn át teljesítette ebben a szel­lemben feladatát, melyre 38 évvel ezelőtt felesküdött. Hogy hogyan teljesítette, annak méltatására nem érzek magamban hivatottságot, az utókor, Nyíregyháza város és Sza­bolcsvármegye társadalma fogja azt meglátni tisztuitabb szem­szögből nézve az ő működését, de annyit határozottan állíthatok, hogy senki jobban nem fogja tudni érez­ni és értékelni az ő ritka edé­nyeit, páratlan ügyszeretetét, mint én. Moravszky Ferenc a polgárok mintaképe. Moravszky Ferenc azonban nem­csak mint pedagógus volt nagy és kiváló, de az volt mint ember, mint polgár is. Élete minden pol­gár számára példányképüi szol­gálhat. Ha valaki mintaképe lehet egy város polgárságának, ugy kö­vetendő példáui őt kell odaállíta­nom és ha minden ember ilyen lenne ,mint ő volt, akkor valóban római pdigárok élnének e nemzet kötelékében. 1926. junius 20. 7 (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Moravszky Ferenc nyugalomba vonul... Ugy hozzá vagyunk már szokva, hogy hol 'itt, hol ott vá­lik meg a közélet egyik-másik munkása hivatásának gyakorlásá­tól, hogy azt tehetne hinni, köny­nyen napirendre tér az ember em­bertársainak a küzdőtérről való visszavonulása felett. És mégis, amikor annyi sok derék ember­nek sjükebb értelemben vett hi­vatása köréből való távozását lát­juk, vannak egyesek, vannak de­rék, talpig emberek, akiknek nyu­galomba vonulása mélyebben megrezegteti lelkünk húrjait, akik­nek a munka mezejéről való távo­zása valóban a legszélesebb kör­ben kelt visszhangot. Ilyen ember Moravszky Ferenc is. A szanálással kapcsolatos in­tézkedések és saját elhatározása következtében is benyújtotta igaz­gatói tisztéről és tanári' állásáról való lemondását. Lemondásával az ev. Kossuth Lajos reálgimnázium kormányzó tanácsa tegnapi ülésén foglalkozott s a 38 évi szolgálati múltra és 6 évi igazgatói működés­re visszatekintő Moravszky Ferenc­nek bucsuzása telve volt köny­nyer, életére kivánt áldással, a há­lának örökké égő lángolásával­, . Dr. Bencs Kálmán bu" csuszavai Morav szky Ferenchez. A kormányzó tanács ülésén dr. <j£S Kálmán kormányfőtanácsos polgármester, a reálgimnázium Emlékezés Moravszky Ferenc tanárt műkö­déséről­Elfogult szivvel és lélekkel állok e pillanatban Moravszky Ferenc előtt, mert ő volt az, aki nyolc éven át volt tanárom és ezen idő alatt szeretettel nevelt és tanított és hogy milyen szeretetted, azt ta­lán csak az tudja elmondani, aki érezte valaha Moravszky Ferenc lelkének melegségét. Ne csodál­kozzék hát senki, ha ebben a pil­lanatban a lelkem elfogódik. A hála és a szeretet érzése az, melyet iránta érzek e pillanatban s tudom, hogy ez az érzés iránta egész életemen át, soha sem fog megszűnni. De tudom, hogy ez­zel az érzéssel vesz bucsut tőle a kormányzótanács és a tanári kar s az iskola minden jóbarátja is. Abban a tudatban búcsúzom el a távozótól, hogy az iskola nem veszti et Moravszky- Ferencet s ín, aki ismerem az ő kiváló tulajdon­ságait, munkaszeretetét, tudom, hogy ha meg is válik az iskoiától, de nem válik el tőle. Kérem is, hogy tapasztalatokban gazdag életének kincseit, pedagógiai böl­csességének útmutatásait s kiváló emberi szemmel meglátott taná­csait ne vonja meg soha ettől az iskolától. A gondok idején félbe­szakított irodalmi munkásságát folytassa s ezzel is árasszon fényt iskolájára. A mindenható Isten pedig áldja meg hosszú élettel, ihogy érje ,meg azt, amiért az utolsó évek nehéz óráiban oíy szeretet­tel küzdött a kultúrfölény hirdeté­sével, tanításával és gyakorlásával, érje meg e nemzet általa is hőn óhajtott feltámadásán^ Moravszky Ferenc búcsúszavai, A felügyelő szavainak elhangzása' után Moravszky Ferenc áll fel, hogy válaszoljon. Percekig némán áll. Az elfogódottság nem enged egyetlen szót sem az ajkaira. És ez a meghatottság lassan ráül vala­mennyi jelenlévő felkére és a legdrágább könnyek, a férfiak nagy meleg érzését tolmácsoló könnyek szöknek elő a szempillák alól. Mikor nagynehezen, néma csend­ben, elcsukló hangon megjön Mo­ravszky Ferenc szava, egész lelki­világa tárul fel első gondolatában amikor azt mondja ,hogy Istennek megsegítő kegyelméért tartozik­elsősorban hálával ,aki erőt adott neki 38 évi tanári működéséhez­Csak körül kell tekintenem,' — mondja — és nemcsak itt e kor­mányzótanács tagjai között, hanem a társadalomban mindenütt csak volt tanítványaimmal találkozom és hogy nem éltem hiába ,azt abban [látom, hogy a tanítványok felül­múlták a mesterüket. Ezután köszönetét fejezi .ki a kormányzótanács, volt munkatár­sai s a nagy társadalom előtt is, akiknek hozzá való ragaszkodását akkor érezte a legjobban, amikor élete veszedelmek örvényébe került. Azzal az ígérettel vesz bucsut ked­ves iskolájától ,hogy amíg tesz ere­je, azt mindenkor az iskola szolgá­latába fogja állítani ezután is, mert tudja, hogy még nagy felada­tokat kell az iskolának teljesítenie. Az iskola munkájának teljesítése ál­tal vívat, crescat, et floreat Htin­garia integra. Dr. Vietórisz Józsefet igazgatóvá választja a kormányzó tanács. A kormányzótanács ezután a ta­nári karnak egyhangúlag hozott javaslata alapján dr. Vietórisz Jó­zsefet választja meg igazgatóvá, akiért küldöttség megy. A kül­döttséggel megérkező dr. Vietórisz Józsefnek dr. Bencs Kálmán fel­ügyelő adja tudtára az egyhangú választás eredményét s üdvözli az­zal ,hogy adjon erőt az Isten felada, tának teljesítéséhez s feladatának (végzésében a kormányzót anácsnak mindenkori legmesszebbmenő támo­gatására számithat. Tudja jól, hogy­a bizalomnak mindenben meg fog felelni, hiszen neve, irodalmi és társadalmi munkássága nemcsak e lan javaikat összeírta. Mivél ezzel nemési szabadságukat nagyon megsértették, orvoslást kértek. A •Nemesi Tanács határozata : «Minthogy azon tselekedett nem tsak a féíjebb előhozott nemes uraknak, hanem az egész nemes­ségnek is praejudicáf s jövendőre is praejudicálhatna, annak tehát elkerülésíéne a dolog a tettes nemes Vármegyének jelen ttessen s orvos­lás kérettessen.» Hogy mily nagy volt a Nemesi Szék tekintélye élénkén bi/onyitia az is, hogy maguk a szülők is oda fordultak belső családi ügyekben, miket egyébként otthon szoktak el­intézni. Nemes Urbán Mátyásné panaszára, hogy József és János nevű fiai egymás közt folyton ci­vódnak s neki nem engedelmes­kednek, a Nemesi Tanács maga elé idézte a fiukat s keményen megfedte őket s rájuk parancsolt, hogy édesanyjukat becsületben tartsák s őt megkövessék. «Me­lyet megtseiekedven, az /Édes Anyjok hibáikat megengedte. Ez meg lévén, a testvérek magokat megkövetvén atyafiságosan meg­egyeztek.» Két duhaj legénye volt Nyíregy­házának az 1820-as években. Ne­mes Kováts Péter és nemes Gold­berger Mihály. Az előbbi -«sok Is­ten-káromlásokat, sőt vérengzése­ket követvén eí», az utóbbi azon felül «megbetstelenitéseket» is- A Nemesi Szék megtörte mind a ket­tőt. Addig szabta rájuk a hat, sőt tizennyolc órás «kurta keresztva­sakat« és nagy összegű, irgalmat­lanul behajtott büntetéspénzeket, amíg észre térve meg nem csen­desedtek. Mert hát rendnek s igaz­ságnak kell lenni. Az igazságot még az esetben sem altatta et a Nemesi Szék, amikor zsidó állott mint panaszos a nemessel szemben, ami abban az időben felette népszerűtlen dolog volt. Egy Goldstein Lőrincz nevü ujfehértói zsidó panaszt emelt Nemes Kováts György ellen, hogv 24 ezüstnek mondott, de később nem annak talált gombot vásárolt tőle s hogy nem akarja a pénzt visszaadni, mert —- úgymond őt is megcsalták azokkal. A Ne­mesi Szék nemes Kováts Györ­gyöt kötelezte a pénz visszaadásá­ra, sőt «a csalni kivánó rossz szándék is megvilágosodván» ke­ményen megbüntette. Abban az időben még élénk emlékezetben volt a régi mondás: bánni fogod azt a napot, melyen Megbántod a papot. Ám a Nemesi Széket nem befolyásolhatta az a körülmény sem, há esetleg egyházi személy felett kellett Ítéletet mon­dania. Nemzetes Kralovánszkv Já­nos lelkészt 25 vá)tó frtnyi követe­lése iránt beidéztetni kérvén a pa­naszlott beidéztetett, ez azonban beküldött nyilatkozatában nem ös­merte el 'a Nem esi Szék bírói il­letőségét. Mire a Nemesi Tanács határozza: miután hazánk törvé­nyei azon egyházi Rendet, meliy­nek Hanusovszky János ur tagja, hivatalbeii nemességgel látták el s egyszersmind arról is rendelkez­tek, milly esetben tartoznék egy­házi s világi hatóság elé, emiitett tisztelendő ur pedig nem csak hi­vatalbeiiieg nemes személy, de vá­rosunkban megtelepedett s gaz­dálkodva világi magánéletet üző szolgálaton kívüli lelkész: annál­fogva a hadnagyszéki biráskodha­tás ellen felhozott észrevétele — mint alaptalan félrevettetik. ­Ami pedig, a tiszteletes ur papi tisztességével összve nem férhető ujabbi s régi azon magaviseletét illeti, miszerint ugy elnökünket, mint az egész Nemes Tanácsot napról-napra szünet nélkül mél­tatlan bántaimakkal sértegeti, ezen tettnek következtében tiszti ügyészi kereset alá vétefc s példás megfe­nyittetése iránt a tettes nemes vármegye megkerestetni határoz­tatik.» A tiszteletes ur bizony «nyelvváítsági» büntetésben ma­rasztaltatok el «a lelkészi szelídség­gel homlokegyenest ellenkező va]­lásbeii gyülölségért s a bíráskodó hatóság sérelmére tett bántalma­kért.® A Nemesi Tanács arra is ügyelt, hogy a nemesség a megyei res­taurációkon részt vegyen s hogy arról igaz ok nélkül senki el né maradjon. «Minden nemes ember azon napon Nagykálióba bírság büntetés terhe alatt személyesen megjelenni s ott mindvégig ienni törvényes kötelessége szerint ef ne mulaszsza, a hadnagy uraknak meghagyatván, hogy aki azon idő­ben meg nem jelenne s meg nem jelenhetésének helyes okát' nem adná ,azonnal a határozott bírságot azokon haladék nélkül exequál­ják». A Nemesi Tanács tehát kézben tartotta a nemességet. Szigorúan ügyelt arra, hogy kötelezettségei­nek mindenben eleget tegyen; ne­mest "voltát dehonesztáió cseleke­deteket el ne kövessen; az adófize­tő polgárokkal «atyafiságos egyes­ségben» éljen; a hazáért hozandó áldozatok felajánlásában elöl jár­; gon. De a jussát féltékenyen őrizte, j Ha azt ki akarták kezdeni, felszjsz­| szent. A Nemesi Szék növekvő te­kintélyét S népszerűségét irigy szemmet nézték a város birái és mások, akik elvbői vagy más okból ellenségei voltak a nemesi kivált­ságoknak. Azért sokszor mél­tatlan eszközökkei is - a Nemesi Szék működését megbénítani igye­keztek. 1895-ben a «választott kö­zönséget)) (electa communitas) rendezni akarták, mint a nemesség helyesen sejté «tsak azon okból is, hogy abból a nemesség kizárattatni intéztessék® s annak elnökéül az első hadnagy elnökségének meg­szüntetésével «polgármester» elne­vezéssel uj elnököt akartak rendel­ni. Mivel ez «a nemesség aiapos jussait» érintette, a Nemzeti Ta­nács megbízta a jegyzőjét, hogy a nemesség törvényes kívánságait magába foglaló nyilatkozatot ter­jesszen a vármegyéhez. A «válasz • tott közönség» rendezése és en­nek kapcsán a «polgármestereInök rendelése)) ezúttal elmaradt s a Nemesi S^ík háborgatás nélkül folytathatta működését 1847, jul. 23-ig, amikor egyesek örömére, de a jogkereső adófizetők és a »nemzettartó« nemesség fájdalmá­ra végleg megszűnt. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom