Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-02 / 122. szám

1926. junius 2. jsfnRsrujÉE 3 Szabolcsvármegye általános gazdasági viszonyai. Bekény Aladár előadása az Omge vándorgyűlésén. ív. Közlekedési viszonyok. Vármegyénk területét £. D. irányban a Máv. fővonala szeli át, amelyből Nyíregyházáról kiránduló kiágazás megy nyugat felé és szerencsnél kapcsolódik be a Budapest—sátoraljaújhelyi fővonal ba. A Máv. fővonalának különböző állomásaiból a normál nyomtávú helyiérdekű vasutak egész serege indul ki a különböző irányokban. Ezeken kivül még a Nyírvidéki Kisvasutak két irányú elágazásban, futnak ki a nyíregyházai központból. Bár az utóbbi kivételével az összes helyiérdekű vasutak a Máv. kezelésében vannak, a közbeeső szakaszok után külön számitott díjtételek a vasúti szállítást lényegesen megdrágítják. A gazdasápi követelményeket kielégítő vasúti hálózat és egységes díjszabás tekintetében még igen sok a kívánni való, de ezek teljesülését csak a távol jövőtől' remélhetjük. Közúti hálózatunk meg volna ugyan, de ennek csak egy része van az állandó teherforgalomra alkalmas állapotban. A legtöbb útvonalon a teherszállítás csak az időjáráshoz alkalmazkodva bonyolítható le. Kövezett utaink kiépítése a legutóbbi évek alatt rohamosan haTa'd előre, de az átépítés a szükséges kőanyag távolról való szállítása miatt igen költséges. Gazdasági szakoktatás. Munkásviszonyok. Vármegyénk területén egy minta gazdasággal összekötött állami fóldmives iskola van két éves tanfolyammal. Ebből évenként 20 gazdasági segédszolpálatra kiképzett növendék kerül ki a gyakorlat? életbe. A felnőttek gazdasági oktatása, a téli .'időszak alatt, az aktuális gazdasági kérdéseket tárgyaló sorozatos szakelőadások és vándor tanfolyamok utján történik, amelyeket az utóbbi években a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara rendez. A gazdasági munkásviszonyok nagy általánosságban a vármegye területin elég jók. Az ipari munkásság megromlott kereset lehetősége ifolytán a falusi fiatalságnak az ipari pályákra való özön lése megszűnt. Ezzel szemben pedig „ a gazdasági munkások megélhetési feltételei, a természetben kapott járandóságok meljett megjavultak. Mezőgazdasági munkás ma elég van, de a földmivelés rohamos fej Iődése és egyre belterjesebbé válása folytán előre látható, hogy a mezőgazdasági munkás szükséglet a "közel jövőben rohamosan emelkedni fog és munkás hiány fog elő állani, illetve bekövetkezni, amely már nehezen lesz pótolható. Ezért nagy fontossága van a mezőgazdasági munkák mechanizálásának, vagyis a gazdaságban szükséges emberi kézi munkaerőnek géperővel való pótlásának. És itt van egy második reláció, amelynél az OMGE műszaki szakosztályának Nyíregyházára összehivou .közgyűlése a megye agrikulturális életébe szorosan bekapcsolódik. A nehezen megszerezhető és értékes emberi munkaerőt ,a tökéletesebb működésű és eredményesebb, de emellett olcsóbb, géperővel pótolni, illetve az emberi munka erőhatékonyságát a gép munkaerejével és munkaképességével megsokszorozni. Ez első pillanatra talán kissé merész tételnek látszik, de figyelemmel kisérjük azt a megszámlálhatatlan mechanikai szerkezetet, gépet és eszközt, amely ma a gyakorlati mezőgazdaságban — régebben tisztán emberi erővel vég zett műveleteknél — segítségül szolgál és amelyek száma a techni. kai fejlődés folytán egyre szaporodik, be kell látnunk a tétel lehetőségét és igazságát . Értékesítési viszonyok és az általános közgazdasági helyzet. Mezőgazdasági terményeink és termékeink fölöslegének természetes piacait, a termelési előfeltételekben fogyatékos és ennek folytán a természettől reánk utalt szomszédos Felvidék és a Kárpátokon az OLÁHOK KlRŰLlJNfyfl. Irta: BONT A. Ünnepet tart Bománia Kincses Kolozsváron, Pirot-sárga-kék »láh szín Lobog minden házon. Ágyú dörren, zene harsog, Hej, nagy a parádé, — Látogatni jött a várost Az oláh királyné. Hirtelen nagy kavarodás, A sok oláh lázban, Egy kis magyar fiucskának Neki esnek százan. Piros fehér-zöld kokárda A mellére tűzve, A sok oláh nagy mérgesen E miatt jött tűzbe. Érdeklődik a királyné S kiadja parancsát, Oláh puskák között oda Viszik a fiúcskát. Az oláhok királynéja Szól a fiúcskához: ,.Te »s hozzánk tartozol már, Nagy Romániához. Én vagyok a te királynéd, Hallgass a jó szóra, Piros-sárga-kék a román Királyné zászlója Magyar fíu dacos fejét Keményen megrázza: ,Nem lehet az kérem szépen, Ahogy magyarázza. Ezer éve pirts, fehér, Zöld a zászlónk nékünk, Amit soha, soha mással Mi fel nem cserélünk. Magyaroknak királynéja Mestze idegenbe, — Magyaroknak királyyéja Soha sem lehetsz tel" Csendesen szól a királyné A szuronyos őrre: ..A fiúcska szabadi Ti meg Tanulhattok tőle/" kiadások megtérítésére. bizottság a december 21-én tartott képviselőtestületi gyűlésben közli, hogy a megyeszékhely áthelyezése ügyében a kormány mind addig nem intézkedik, inig a'me* gyék kikerekitése meg nem történik. A bizottság meggyőződött ar* ról, hogy a nyíregyházi törvényszéknek megszüntetéséről vagy át«* helyezéséről még szó sincs, a megyeszékhely áthelyezéséről pedig csak az országgyűlés határozhat, miért is javasolja, hogy a város terjesszen fel kérvényt az országgyűléshez, hogy a törvényszék itt hagyassék, a megyeszékhely pedig helyeztessék Nagykálióból Nyíregyházára. A képviselőtestület megbízta a bizottságot, hogy ily értélemben irjon fel a város névében az országgyűléshez. E feliratot a bizottság 1876. január 28-án mutatta be a képviselőtestületnek, mely azt egész terjedelmében \ magáévá tette és elrendelte, hogy az adassék át Vidliczkay József országgyűlési képviselőnek az országgyűléshez leendő benyújtás céljából. Aug. 31-én jelenti a bizottság ,hogy a vármegyei bizottság nem lett értesítve arról, hogy a város megyeszékiil felajánlotta volt az uj városháza ama részét, melyet a városi tisztikar hivatalos helyiségül használ; miértis javasolja, hogy az e megyéhez intézendő emlékiratban ajánltassék fel ismét A város nem is késik a javaslatnak eleget tenni, ily értelemben feür a vármegyéhez ,kiemelve, hogy nc

; után az 1876. évi XXIII. törvénycikk értelmében Szabolcsvármegye székhelyéül Nyíregyháza van kijelölve, s most már a miniszteri .rendelet értelmében minden megye alakuló gyűlést tart, örömmel várja, hogy Szabolcsvármegye i* mielőbb megtartsa első gyülésétaz uj székhelyen, melynek közönsége »íorró vágyat érez arra, hogy e város méltó székhelye legyen az ősmegyének.® A vármegye bizottsági gyűlése szeptember 4-én vette tárgyalás alá' az ajánlatot s elhatározta, hogy bizottságot küld ki a megyeszékül felajánlott épület megvizsgálására s annak jelentését szept. 19-re várja el. Közben a város képviselőtestülete intézkedett, hogy a lovardai' laktanya, melyet a város a katonaságnak engedett volt át, három liavi felmondást kötve ki, haladéktalanul felmondassék, hogy a városi hivatalok ott helyeztessenek el ideiglenesen a megyeszékül felajánlott városházából. A vármegye által a várostól megyeszékhelyül felajánlott városháha megvizsgálására kiküldött bizottság a szept. 19-én tartott megyei közgyűlésen tett jelentést, melynek folytán «mivel a székhelyű! felajánlott épületben a "központi tisztviselők, segéd- és kezelő-, ugy a szólgazsemélyzet, részére elegendő, a céliak megfelelő szobák találtatván, a vhegyei levéltár célszerű beosztással elhelyezhető lévén, a megye közönsége a város ajánlatát eífogadta.» A város kötelezte magát, hogy a régi, nemesi levéltár részére a városháza udvarán levő börtönhelyiséget tűzmentesen átalakítja; a Bach-korszákbeli iratoknak elhelyezésére kijelölt pincehelyiséget kipadlóztafja; a főkapitánysági hivatal mellett levő bolthelyiség külső ajtaját bezáratja és a 'Sötétnek talált folyosók világosabbakká tételére nézve is intézkedik. Végül az alispánt felkéri, hogy az átköltözködés iránt intézkedjék. Az alispán felhívta a várost, hogy a kiköltözést haladéktalanul kezdje meg mert a megye okt. 15-én beköltözik uj otthonába. A több évtizedig tartó lankadatlan küzdelem tehát ismét megtermette a várva-várt gyümölcsöt: Nyíregyháza megyeszékhely lett. Az örökváltság, a privilégium s megyeszékhely megszervezése oíy teljesítmények, melyeket csak az tud kellőképpen értékelni, aki ösmeri az akadályokat, melyeket a városalapitóknak a szó legszorosabb értelmében önerejökbő! le keljett győzniök és a türelmi próbát, melyen át kellett esniök. Az «ősmegye» méltó., nagyjövőju székhelyet nyert. És nincs megpihenés. A városalapítók utódainak is ez a jelszava: Excelsior! tuli orsz5gok képezik. A háború előtt terményeink és termékeink úgyszólván korlátlan mennyiségben, kedvező elhelyezésre és felvételre találtak. — Természetes piacainkkal közvetlen és kedvező vasúti összeköttetésünk volt és ezt mezőgazdaságunk előnyére megfelelően ki is használtuk. A belföld fejé irányuló értékesítési relációnk sem hagytak fenn kívánni valót. Speciális szabolcsi terményeink: a rozs

l burgonya, káposzta és az étkezési olaj széles körében keresett és közkedvelt kereskedelmi márkát képeztek, ugy a bel, mint a külföldön. Viszont gazdasági Szükségleteinket az épület és tűzifát, a sót, a vasat, a petróleumot, nyersolajat, a textil és bőrárut és még igen sok más ipari cikket a fejlettebb iparú szomszédos Felvidékről könnyen és közvetlen szerezhetünk be. A trianoni műtőasztalon véghez vitt természeteijenes, erőszakos és igazságtalan viviszekció, amely az önálló államéletre képes államalakulatok iskola példáját képező ezer éves Magyarországot természetes határaitól megfosztva, annak élőtestéről az ipari Felvidéket és a termékeny, fejlett gazdaságú vidékeket — a Bánátot és a pozsonyi medencét leoperálta; Szabolcsvármegye mezőgazdaságára nézve is rendkívül kedvezőtlen fordulatot idézett elő. Határvármegye lettünk. A Felvidéki és Kárpátokon tuli természetes piacainkat és észak felé irányuló értékesítési lehetőségeinket elvesztettük. A terményeink és termékeink fogyasztási vidékeivel való előnyös és közvetlen vasúti összeköttetésünk beláthatatlan időkre megszűnt s ezzel együtt elestünk gazdasági szükségleteink közvetlen beszerzési forrásainak felhasználásától is. Ezzel szemben eddigi termlnyfele?]egeink a csonka ország közgazdasági háztartásában nélkülözhetetlen tényezővé váltak a közszükségletek ellátásánál. Azokat csak az ország belsefe felé vagy Budapesten át, a tőlünk távol fekvő nyugati piacokra értékesíthetjük. — Mint északkeleti végvidék, gyengébb termőtalajunk fokozódott termelési költségeink, valamint a nagy szállítási távolság és magas vasúti díjtételek következtében a KŐZ ponti és nyugati piacokon erősen a háttérbe szorultunk a kedvezőbb fekvésű országrészekkel szemben. Versenyképességünk kilátásai vigasztalanul megcsökkentek és különösebben a nagy mennyiségű, de aránylag kisebb értékű speciális tömegterményünkben — a burgonyában — értékesítési lehetőségeink a minimumra szállottak le. Ez a végzetes fordulat állandó álsággal fenyegeti Szabolcsvármjegye mezőgazdaságát is, bármenynyire törekedjünk is annak elodázására és feltartóztatására ,azt a jelen viszonyok között véglegesen elhárítani és megszüntetni nem vagyunk képesek. Az államKormányzattól állandóan támogatást, anyagi segitsé^et és kedvezőbb vasúti dijtétele:et kérünk válságos helyzetünk szanálására, azokat legtöbbször meg is kapjuk, de mind ez csak egy tompító injekció kinos vergődésünkben, mely a bajt gyökeresen nem gyógyítja. Folyton felhangzó 'jajkiáltásunk reánk terelte a közfigyelmet "és legutóbb, a külföldi vám és kereskedelmi tárgyalásoknál figyelembe veendő speciális kívánságaink érvényesülése iránt vármegyénk főispanja által megindított akciónk az ország vezető köreiben is szélesebb huilámgyürüket váltott ki. De nemcsak könyörgünk és jajgatunk, hanem legjobb tudá-