Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

JSRríRYIÖEK r 1926. junius 1. A magyar nemzet fiolgotbájásak évfordulója. F. évi junius hó 4-én 6 éve lesz elkeresztelt arcpirító trianoni bé­keparancsolat a magyar kormány kiküldöttje kényszerűségből aláirta. Hat hosszú éve pusztulunk egyaránt a Csonkaországban, vala­mint á trianoni határokon tul ez átok nyűge alatt. A hivatalos Magyarország kezeit guzsbakötve tartja még a trianoni erőszak, de a magyar társadalom nem nézheti ölhetett kezekkel édes hazánk szétdarabolását, nemzetünk pusztulását, elszakított véreink ke­serves kálváriáját. A Budapesten székelő nemzeti egyesületek egyértelmű leg elhatá­rozták, hogy az egész országot e szomorú évfordulót követő vasár­napon tiltakozásra hívják fel, hogy a magyar társadalom hatalmas és egyértelmű tiltakozása az egész vi­lággal megértesse azt, hogy e nem­zet élni akar és életképessegét visz­sza akarja nyerni a világ igazi bé­ltjét a háború után továbbra is ftgrontó, és világpusztító békeszer-' /(kiesek mielőbbi revíziója utján. A magyar társadalomnak e na­pon az egész országban el kell vet­nie azt a magot, melyből első­sorban édes hazánknak de vele együtt az egész világnak jobb jö­vge fakad. Budapesten junius hó 4-én d. u* 4 órakor az összes harangok meg­szólalnak. hogy panaszukat a ma­gyarok Istenéhez elvigyék, tegnap pedig az istentiszteletek alkalmával Budapest összes felekezeteinek lel­készi kara megemlékezett a junius 4-iki gyászos évfordulóról és imád­ságot mondott idegenbe szakadt vé­reinkért. Végül junius hó 6-án d. e. 11 órakor az összes társadalmi egyesületek hatalmas tiltakozó gyű­lést tartanak a Vigadóban, melyen közéletünk illusztris képviselői gyújtó szónoklatokkal üzennek ha­dat a már-már szinte jelentkező közönynek és fásultságnak. A gyűlés után a Szabadságtéren levő és az elszakított részeket jelképe­ző irredenta szobrokat megkoszorúz zák. Midőn a nemzeti társadalmi egye­sületek mindezeket az egész ország­1 nak hírül adják, felkérik a íegki­sebb községtől kezdve városainkig az egész ország társadalmát, hogy az ottani társadalmi egyesületeknek ugyané célra való tömörödése révén hasonló intézkedéseket tegyen;, vagyis junius 4-én szólaljanak meg d. u. 4 órakor az egész ország ha­rangjai, másnap az istentiszteletek J alkalmávaf minden magyar szivbői szálljon imádság az egek urához, aki legjobban tudja, hogy a ma­gyar nemzet a trianoni átkot nem érdemelte meg és végül junius hó 6-án tiltakozzon az ország minden városa és községe a békeparancs ellen és követeíje a békeszerződé­sek revízióját. Május virágai borítják a nyíregyházi bősök temetőjének sírhantjai!. A Táros közönsége impozáns ünnepen áldozott a hősök emlékének. — Szakadó esőben diszmenetben vonultak fel a honvédség, a diákok, leventék csapai. Nyíregyháza, május 31- — (A Nyirvidék tudósítójától.) Május utolsó vasárnapba a hősi halottak emlékének áldozó gyö­nyörű ünnep volt ezidén is. Cser­készek, diáklányok már napokkal előbb rendbehozták a hősök te­metőjének sírjait, lelkes magyar asszonyok, leányok virággal ékesí­tették a bus temetőt. Vasárnap reg­gel 9 órakor ezután hatalmas me­netben indul a város a hősök te­metője felé, hogy átölelje azok nyugvóhelyét, akik soha meg nem hálálható áldozatot hoztak éret­tünk. Valóban olyan volt ez az ünnep, mintha ez a város odasi­mult volna a néma hantokra, rá­szorította volna vérző, fájó magyar szivét a temető rögéhez, hogy a hantok alól feláramló erőből me­rítsen uj akaráshoz ui érőt. A hő­sök májusi emlékünnepe minden évben impozánsabb s vasárnap már olyan hatalmas tömegben vonult (ki a város népe, hogy már-már azt hittük, sokan ki fognak rekedni az ünnepség színhelyéről. Az idei ünnepnek a hatásosan megszerve­zett leventecsapatok katonás felvo­nulása és a városon át való kegye­leti staféta versenye adott külö­nösebb jelentőséget, és erőt. A ma­gyar ifjúságnak fegyelmezett csa­patokban való felvonulása az ün­nepségen a gyász érzése és melan­koliája felé az acélos akaratnak, a jövőre gondolás elszántságának lel­ki elemeit emelte és juttatta kifeje­zésre. Az ünnepségen az volt az uralkodó érzés, hogy a hősök te­metőjéből uj élet sarjadt, hogy el­érkezett az idő, amikor szavak he­lyébe a cselekvés lép. A hősök májusi ünnepe seregszemlévé erő­södik és az elhunytak csendes ha­zájában találkozik a mult, jelen és jövő. Gyülekezés a városháza előtt. A nagy nevelő hatású űnnspség rendezéséért hála és elismerés il­leti a város kulturtanácsosi hivata­lát és őshegyi alezredest, a hősök kultuszának hivatott ébrentartóját, továbbá a leventeoktatókat, akik olyan odaadással munkálkodnak a magyar jövőért. A hősök emlékünnepe istentisz­teletekkel kezdődött. Az templomok ból a közönség a városház előtti térre sietett, amelyet csakhamar be­töltött a cserkészek iskolák, egyesü­letek felvonult csapatainak sokasá­ga. A leventék a Buza-téren gyüle­keztek, hogy aztán a menethez csatlakozzanak. Megindul a menet. Zászlók lengése, kürtök riadása, harsány vezényszavak hirdették a felvonulás kezdetét. — Lelkesitően szép látványt nyújtott a hatalmas menet. Az egyenruhás cserkészek, iskolás leányok és fiuk, a levente csapatok sasto'las formaruhás dél­ceg vezetőikkel. A menet éle már kint volt a temetőben, amikor a katonazenekar még fi Bethlen-utcá­ban játszotta a magyar indulókat. Az egyes csapatok élén jelzőtáb­lák hirdették a csapat jellegét. A levente csapatok egy-egy elszakí­tott város nevét viselik. Belemar­kolt a szivünkbe, mikor olvastuk: Kolozsvár, Brassó, Arad... A hősök temetőjében­A rendezőség ott kjnt a temető­ben széleskörű intézkedéseket tett, hogy a felvonuló hatalmas soka­ság elhelyezését biztosítja. A hősök emlékoszlopa Jcöré jó eleve fel­állították azokat a fiukat, akik az egyes hatóságok, hivatalok helyét jelölő táblákat tartották. A honvéd­ség csapatai a bejáratnál álltak, a tisztikar, a vármegye, a város az egyesületek, intézmények küldöt­tei a hősök emlékobeliszkje kö­rött helyezkedtek el. Az ünnepség Megérkeznek az utolsó csapatok is és megkezdődik az ünnepseg. A Városi Dalegylet áhítattal, mély ha­tást keltőén énekli a Hiszekegyet­A fekete drapériával díszített szó­noki emelvényre Kolonnay Zoltán felsőkereskedelmi iskolai tanár lép. Cserkésztiszti egyenruhában van és messzecsengő érces hangjában az igaz magyar szív fájdalma és re­ménykedése csendül a hősök teme tőjében. Lendülettel, hévvel idézi a virágos^ dalos hősök csatába in­dulását, győzelmi kiáltását, majd az emberfeletti harcokban való ke­mény kitartását és a nemzeti gyász a fájó tragédiába zuhanó, irtózatos sorsfordulatot, hogy aztán gyújtó szavak erejével ébressze a szebb jövő hitét. Az ifjúságot munkára, tanulásra, a leventéket, katonákat kitartásra, küzdelemre hevitő hatá­sos ünnepi beszéd után fekete ma­gyar ruhás lány láp az emelvény­re Zombory Ágnes t az ág. ev. leányfőgimnázium tanulója és mély átérzéssel, tisztán árnyaló elő­adásban szavalja eí Agyagfalv? Hegy' István Aratóünnep c. hatal­mas erővel lelkesítő, irredenta köl­teményét. Újra cserkészegyenruha a szónoki emelvényen. Seszták László, a kir. kath. főgimná­zium tanulója értékes előadói kész­séggel, szivekrehatón szavalja el Bodor Aladárnak: Kórus c. mélv szépségekkel teli hazafias költemé­nyét. «Nem volt elég a harc, hőst, hőst nekünk» — hangzik a hősök sírja felett a költő fájó sikoltása, aztán Verdi gyászéneke borong a virágokkal hintett sirok között. A 12- honvédgyalogezred zenekara játsza a gyászindulót, amelynek zenéje könnyeket fakaszt. Koszorúk, vj-ágok a (igsök sírján A gyászinduló után a hősök sír­emlékének koszorúzása következik. Hatalmas, szalagos koszorúk, pün­Megyeszékhely­változás Szabolcsvár­megyében. Irta : Gál István. II. A főispáni helytartó, Szabó Já­nos, még ugyanazon év nov. 13-án felhívja a tanácsot, nyilatkozzék, hogy van-e a-városnak a megyeszék felhelyezésére Jmegfele'ő épülete, s ha nincs, mennyivel járulna annaV felépítéséhez. A tanács az ez ügyben nov. 22-én .tartott rendkívüli ütésén ugy hatá­rozott, hogy mivel a megyeszéküJ felajánlott városháza arra alkalmat­lan, a megfelelő épület felépítésé­re ingyen alkalmas telket ad, ezen felül pedig a felajánlott városháza teljes becsértékét pénzösszegben ajánlja fel. A dec. 12-én tartót* ülésén a tanács a városháza becsér­tékét 50.000 frtban állapítja meg. A helytartótanács értesiti a várost, hogy a megyeszékhely áthelyezési ellen elvileg nincs kifogása, de arról, hogy az uj megyeháza építé­sének költségeit .a kincstár viselje, szó sem lehet. Felhívja a várost, nyilatkozzék, van-e oly megfelelő épülete, amely a megye központi hatóságát befogadhatná. A város tanácsa 1864. márc. C-án tartott ülésén tárgyalt arról, hogy honnan teremti elő kizárólag a maga erejéből egy uj megyeszék építéséhez szükséges költséget. Mi­vel ezt a megye egész közönségére kivetni a kormány tueg nem enged­te, a régebben magánosok és testü­letek által e célra történt adakozá­sok nyomait a megyei levéltárban szorgos kutatás dacara sem tudták felfedezni, a tanács elhatározta, hogy a városháza emeletet építtet s a megye iközponti hatóságot ott helyezi el. Egyben lépéseket tesz, hogy az 1848.-Í törvényekben meg­állapított és szentesített aránylago* közteherviselés elve a megyeszék­hely áthelyezése kérdésében is al­kalmaztassak, mert hiszen ez is A megyeszék ilyetén elhelyezését csak ideiglenesnek vélte *a viszo­nyok javultával megyei közerővel »ezen régi dicsőségű megye tekin­télyének és igényeinek mindenekben jobban megfeleihető« uj székházat kíván építeni. De már most kéri, hogy az eddig Nagykállóban éven­kint fizetett megyei póthelyiségek ezután megszűnő haszonbérei, és az itteni építkezés folytán szabad rendelkezés alá jutandó s így más használatra fordítható nagykállóí megyeház bérjövedelmei e célra f^r dittassanak. A városháza építkezési átalakítá­sával a tanács Gerster és Frei htj dapesti építészeket bízta meg. Ezek tervrajzát és költségvetését" elbírá­lás céljából Juhász Mihály mérnök­nek adta át, aki a városházának a jelzett terv szerint való átafaki­,tását a városra nézve igen károsnak vélte főleg azért ,mert a beadott költségvetéssel, sőt annáf jóval ol­csóbban, uj megyeházat lehet épí­teni. Közben a helytartótanács ismétel­ten érdeklődött az iránt, hogy mi­1 bői fedezi a város a megyeszékhelv­változás folytán az épitkezésbő.* fo­lyó költségeket, s különösen, hogy azokat nem az alap-vagvon csor­bításával, vagy kivetés utján akar­ná-e előteremteni ? A város tanácsa az 1864. szept. 27-én tartott képviseleti gyűlésben hosszasan foglalkozott az üggyel Ugy érezte, hogy most ereje egész megfeszítésével dűlőre kell vinnie 4 megyeszékhely dolgát. Nem akarta elszalasztani ezt az alkalmat, me­lyet következetes és SZÍVÓS munká­val készített elő, hogy évtizedek óta táplált óhaját végre teljesülve lássa. Juhász Mihály mérnök véle­ményét magáévá téve elhatározta, hogy a megyeszék befogadására nem alakítja át á városházát, ha­nem uj megyeházat építtet. Ennek költsége a megyei hivatal helyisé-. geire 149795 frt. 46 kr., börtönhe­lyiségekre pedig 54365 frt. 17 kr., összesen 204160 frt. 63 kr. Hogy az alapvagyont ne érintse és kivetés se történjék ,a fedezetet a követke­zőkből jelöli meg : a város uradal­mi pénztárának 1864. évi költségelő irányzat szerinti 149388 frt. * 34 kr.-t tevő bruttó jövedelme össze­géből következetes arány szerint even át 150,000 frt, összesen 90000 frt; a lakosokért ínséges időkben tett előlegezések utján és egyéb­ként megtakarított s e célra be­szedendő összegekből 60000 frt.; * városra eső és a kijelölt közcél ér­dekében a képviselőtestület álta« hat évre e célra engedélyeztetni kért országos közmunkákank hozzá vetőleges becsértékeken egy évi váltságdíj aránya szerint 60000 frt összesen'210.000 frt. Ezt közli a varmegyével és kéri «méltóztassék hazafias áldozatkész­séggel fűszerezett legalázatosabb nyilatkozatunkat atyáskodó jó ked­vébe fogadni», és vegye figyelem­be, hogy «a közjóiét óhajtott leg­teljesebb virágzásra nem igen fej­lődhetik oly megyében, mely csu­pa falukból, vagy ezektől csak név­leg különböző helyekből áll és hogy ezen nagyrabecsült vármegye a mongol hadak pusztítása óta, ami­dőn egyetlen hires városa, Sza­bolcs, elpusztult, több mint hat

Next

/
Oldalképek
Tartalom