Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-23 / 115. szám

* S 926 . május 23. MymmÉK 3 ur? vf-i -yv-zss. BAKÁM-BEHOZATAL 14. §-aiban találunk rendelkezése­ket. A K. T.-nek ezek a rendel­kezései csupán a bejegyzésre köte-, lezett kereskedőkre vonatkozna minthogy a cég használata csupán jaz ő joguk és egyben kötelességük. A kiskereskedőkre a K- T. 5-ik §-a értelmében ezek a szabályok nem állanak. S ha ők cégszerű toldato­kat használnak kereskedelmi nevük mellett, nem részesülnek cég olta>í lomban, hanem csak név oltalom­ban. A Futura mint bej. cég egy be nem jegyzett kiskereskedőt nem ruházhatott föl azzal a joggal, hogy a Futura utódjaként szere* peljen. Először is Debrecenben a Futurának csak egy fiókja volt és X. Y. már ennélfogva sem tüntet­heti fel magát a Futura utódának, mert e z a tényeknek nem felel meg. A kamara felhívja a kereskedők és iparosok figyelmét ezekre a vé­leményekre és kéri, hogy az abban kijegecesedett elvi álláspontot hir­detésük megszerkesztésénél vegyék figyelembe. A törvény célja nem az, hogy az élelmes ötleteket, zse-, niális reklámokat, a jutalmat ér­demlő mozgékonyságot megőljet hanem annak a nagy feladatnak a megoldása, hogy a megengedett cselekményeket a meg nem enge^ dett cselekményektől elválassza.­Minden esetet önönmagában kell különválasztva megbírálni, mert amint föntebb is olvasható, finom árnyalatok döntik el jobbra vagy balra a kérdést. Egy jnbiláns biztosító intézetről. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) — Több mint negyedszázaddal ez­előtt, 1899 december 11-én ala­kult meg az Országos Magyar Gaz­dasági Egyesületnek, úgyis mint a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége központjának kezdemé­nyezésére a Gazdák Biztosító Szö­vetkezete. A Szövetkezet alapításá­ban a m. kir. földm ive lésügyi mi­nisztériummal és az Országos Ma­gyar Gazdasági Egyesülettel az élü­kön résztvettek úgyszólván az ösz­szes vármegyék ,városok és közsé­gek, valamint az egyházi hatóságok és az ország gazdatársadalmának legszélesebb rétegei. Darányi Ignác akkori földmive­lésügyi miniszter nemes elhatáro­zása folytán az állam 400.000 aranykorona üzletrész-jegyzéssel já­rult hozzá a szövetkezett megalakí­tásához. Fennállásának 25 éves évforduló­ját impozáns jubileumi ünnepsé­gek keretében ünnepelte meg a Gazdák Biztosító Szövetkezete. Aa ünnepségen a kormány képviseleté­ben Mayer János földmivelésügyl miniszter jelent meg, aki maga is alapitó tagja a szövetkezelnek. A jubileum alkafmából számos köz­életi nagyság kereste fel üdvözlő soraival a szövetkezetet ,igy József kir. herceg, Csernoch János bíboros hercegprímás, Ravasz László püs­pök, Raffay Sándor dr. püspök és még sokan mások. Az előkelő intézet, amelynek a mult évi díjbevétele meghafadta a ( 66 milliárd koronát, az első ne-, gyedszázad után belépett a még nagyobb fejlődést igérő második huszonöt esztendőbe. Üzenei Parisba. Urak! Kik ültök a bölcs asztaloknál És szabjátok a teret és időt, És untat a sok bagatel dolog, Mert ott a Boia s a szép kitsi nök. Urak! Egy székelj lélek ott dörömböl Szikla-szivetek jajtörő íalán ! Hát nem ráz föl az átkozott közönyből A nagy sikoltás: Hol az én hazám ? A vakondok a sötét tőidbe mászik, A vad hazája süiü rengeteg, A sas hegyormok magányán tanyázik, Vizben villognak a halpikkelyek, A bogarat is hivja a hazája: A rögön, tüvön, levelen s a tán, Csak egy hazátlan, siró sziv kiáltja: Ti hazátosztók! Hol az én hazám ? Onnan kiűztek,... itt jöttment vagyok! Hideg közönynek hava mindenütt! Mi minden térget életre melenget, Beám itt még az áldott nap se süt! Az én napom a Hargita teleti jár, Az Olt s Küküllö csillog sugarán, Vacegva, tázva reszket a jajom: Igazságosztók! Hol az én hazám? Urak! A „gloire" büszke ősi tényén Egy virág se nő? Mérges gomba csak? Hát lelketekben egy galamb se fészkel, Csak véresekarmu, vérszomjas harag ? Hát arrafelé embert nem nevel A cifra templom, a mult szenvedés ? A lélek ottan szobrokban hever? S egy az igazság: a szurony, a kés? Urak! Ti ifjak sohsem voltatok ? Hát nincs egy drága, szép emléketek? Apátok keze nem simogatott ? Anyátok csókja nem melengetett ? Szülőházatok öreg, meghitt kertje Nem állt virágban a mult tavaszán? Multatok ősze sem hervadt egy sirra ? Urak, urak. jaj, hol az én hazám ? Urak! Ti bölcsek ! Gyerekasztaloknál Ti Istent játszó balga gyermekek! Nem érzitek még riadt félelemmel: Mi szörnyű csiny, mit elkövettetek ? Millió szivre rátapostatok, S most sziveteknek rozsdás ajtaján Millió sziv rátreccsent vére jajgat: Hol az életem ? Hol van a hazám ? Urak! Gyilkosok! Reszkessen a láb, Mely sziveken járt s most szívért szalad! Urak! Gyilkosok! Reszkessen a kéz, Ha ölelni kész, mig rá vér tapad! Megdermedhet a kacaj és a szív... — Ki a végén sir, az sir igazán! — Páris lelke is sirhat még a szélben És jajgathatja: Hol van a hazám? Budapest, 1926. május. Agyagfalvi Hegyi István. A „Szabolcs-törzs" évzáró táborozása Debrecenben. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) —< A nagy angol történetíró Carlyle azt mondja egyik hires munkájá­ban az egyéni tökéletesedés célra­vezető útjáról ,hogy a haladni, fej­lődni akaró ember hátra sohase néz­zen, csak előre. Meg lehetünk győ­ződve arról, hogy Carlyle ezt a kijelentését csak olyan ember szá­mára tekinti célravezető utmutatóul aki a jelenben belátja, hogy múlt­jának ijesztő mélységes szakadékai fölött csak ugy tud továbbhaladni egy szebb, boldogabb jövő felé, ha eddig nem tapasztalt ,de most láng­gal égő, tündöklő esz­mények megvalósítására szen­teli életét. — Akinek azonban a múltjában értékek vannak, me­lyek a jövő ideáljai megvalósításá­hoz örökérvényüek, az bátran néz­het a múltba is, amelyből életadó forrásként bugyog fel a jövendő széles folyama. A magyar nemzet életében, a magyar jövő kialakulásánál nem tüzünk magunk elé olyan ideálokat, amelyek ne lennének, jobban mond va ne lettek volna irányító eszméi » magyarság múltjának Js. Ntm, meri a magyar-történelemben számtalan megnyilvánulása van a nemzeti életnek, melyek állandó éltetői a magyarság jelenlegi legszentebb tö­rekvéseinek is. Azok a korszakok ,amelyek kü­lönféle, változatos, speciális színe­zetben tűnnek elénk a történelem kék vizéből; ha elgondoljuk a ma­gyarság ezeréves nemzeti életét* nemcsak éltető erői, hanem zálogai sőt bizonyítékai annak a jövendő­nek, amelynek elérésére minden igaz magyarnak oda kell szentelnie egész életét. Ezek közül a korsza­kok közül a magyarság belső erői, nemzeti érzése és faji öntudata, de egyúttal küzdelmei, vívódásai, szó­val az egész ezeréves tragikus ma­gyar sors egyikben sem jut oly hűen, oly megrázó szépséggel és szomorú tragédiával kifejezésre, mint a kuruc korbán. Rákóczi rongyos gárdája szomo­rú szimbóluma a magyar hazafi elhagyatott szegénységének, de ön­zetlenségük ,elszánt küzdelmeik örök példaképei a magyar hazasze­retetnek, a magyar harci vitézség­nek. Mi csak századok távlatából tekinthetünk vissza rájuk. Száza­dok multak el azóta, mióta : »Nai^ majtényi sikon letörött a zás/.lo« de a szétszóródott bujdosó kuruc sereg tárogató zengése századok távlátából is elhallatszik hozzánk. A XX. század sivár nemzeti életé­ben, sötét éjszakájában világító lámpásként ég ma is szegény ku­rucok vezércsillaga: II. Rákóczi Ferenc. Születésének 250-ik évfor­dulója alkalmával lerójja háláját minden magyar lélek a nagy feje­delem emléke iránt ,hogy az ő lán­goló hazaszeretetéből, vitéz kuru­cok dicső emlékéből uj erőt nyer­jen arra a nagy harcra, melyet az eljövendő Nagymagyarországért ki tudja medd|g vív még a küzdő ma­gyarság. A »Saabolcs-Törzs« hetedik évzá­ró toborzása is megemlékezett a nagy Fejedelemről. Nagy András Korda Mária és Várkonyi Mihály szerdán és csütörtökön a Diadal Mozgóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom