Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

2 J^YÍOTIDÉK 1926. május 1. Bányászsztrájk. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság üzemredukciót léptetett életbe s emiatt munkásait hetenteníe csak két-három napon tudta az előirt munkaidő betartásával foglalkoztatni. Leszállította tehát a munkaidőt s elosztotta azt arányosan a hét többi napjaira. Ezzel a munkások órabére s vele természetesen heti keresete jelentékeny mértékben csökkent, ami a nehéz viszonyok közt élő bányamunkásokat egzisztenciájukban érintette s gondjaikat százszorosra növelte. Nem is kellett más hozzá, csupán lelkiismeretlen izgatás, a szociáldemokrata szakszervezetektől megszokott hangulatkeltés, hogy a kedélyeket még nagyobb elégédetlenségre szitsa és oktalan tettekre bujtogassa. Agitátorok példátlan tömegfelvonulásra lázították az embereket, akik száz számra össze is verődtek, hogv Salgótarjánból útnak induljanak Pestre a miniszter elé, hogy követeléseiket tudtára adják a kormánynak. A munkáscsoportot, mely azonban korántsem állt ezreket meghaladó főből, mint ahogy azt a szenzációéhes és köznyugtalánságot kelteni akaró baloldali pártállása sajtó feltüntette s politikai bonyodalmakra kiaknázni jónak vélte, el is indult, de a hatóságok erélyes, bár tapintatos fellépésére jobb lelátásra tért és elállott a szokatlan demonstráció folytatásától. Sikerült meggyőzni a bányamunkásságot, hogy ilyen tömegfelvonulás eredménnyel nem járhat, annál kevésbé, minthogy a közrend és nyugalom szempontjából sem tűrhető el, hanem kevesebb számú küldöttséget keli magából választania, amelyet az illetékes miniszter — félre téve egyéb feladatait azonnal fogadni" hajlandó, hogy ezáltal is dokumentálja a maga és az összkormány készségét s minden szociális probléma megvitatására és megoldására való őszinte hajlandóságát. Ez a története a Salgótarjánból tüntetésre indult sztrájkoló bányászok menetelésének. így is meggondolatlan lépésük arról a részről ahonnan örvendeznek minden köznyugalmat felbpritó jelenIpgnek s a gazdasági élet ziláltságát szemléltető demonstrációnak, olyan szertelenségeket váltott ki, mint amilyen például az a tendenciózus beállítás, mintha az elkeseredett bányamunkások meztelenül, vademberekként farügyeket rágva rohantak volna forradalmi dühvel az ország fővárosa ellen. Ennek az országrontó sajtódemagógiának destrukciója felmérhetetlen károkat okoz az ország hírnevének, de maf' áriak a közgazdaság érdekeinek is. zembe állítja és kimélyíti a munkaadó és munkás közt időnkint esetleg felmerülő, de nem kiküszöbölhetetlen ellentéteket. A munkabéregyeztetés, az állam jóakaratú közbelépése mellett meg fog történni. Meglehetnek győződve a bányászok, akiknek rendkívül nehézségeivel szemben megértő az orIszag társadalma s akiknek gondokkal terhes sorsában mindnyájan osztozunk, hogy a ikjormány a maga közvetítő befolyásával minden erejét latbaveti, hogy olyan munkaviszonyok teremtését egyengesse Salgótarjánban, mely jobb megélhetéshez fogja juttatni elsősorban a családos bányamunkásokat. A fiatalabb munkaerőknek pedig a tavaszi idő beálltával mezőgazdasági munkában keli elhelyezést nyerniök, mert az viszont merő képtelenség, hogy a megélhetés kinarcolásaban az egyén a saját maga által kivánt keresetforráshoz és bérmértékhez jusson. Akinek kenyér kell, annak a munkában válogatnia nem szabad. Hisszük azonban, hogy a bányászok helyzete rövidesen javulni fog a hazai szénfogyasztás fellendü lésével. A május 1., 2-iki debreceni lóversenyek iránt Nyíregyházán is nagy az érdeklődés. A győztes lovat a közönség között kisorsolják. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Már napok óta falragaszok hirdetik Nyíregyházán, hogv a Debreceni Lovarégylet május í-én és 2-án Debrecenben lóversenyt rendez, amelyre sok és értékes nevezés érkezett, nemcsak vidékről, hanem fővárosi istállók részéről is. Legérdekesebb lesz a második nap utolsó futama, a sorsolási verseny, amelyen a győztes lovat a közönség között kisorsolják. Egy sorsjegy ára 10 ezer korona. A versenyek kezdete fél 3 órakor van. A versenyek iránt Nyíregyházán is igen nagy az érdeklődés. Mit vizsgálhat a villamosművek kiküldöttje a nyíregyházi lakásokban ? A városi tanács a felülvizsgálatot indokoltnak tartja. A nyíregyházi szerelő kisiparosok sérelmei. Nyíregyháza, április 29. — (A »Nyirvidek« tudósítójától.) Barla Sándor képviselőtestületi tag a villanyszereléssel foglalkozó nyíregyházi kisiparosok védelme érdekében is szot emelt és kifogásolta, hogy a villamossági müvek is foglalkoznak szereléssel, továbbá, hogy a kisiparosokat bántó és a közönségnek költségeket okozó szerelő munkálatokat végeztetnek Szohor Pál főjegyző, a város képviselőtestületének közgyűlésén Barla Sándor interpellációjának erre a részére vonatkozólag, a városi tanács nevében a következő jelentést terjesztette elő : Az 1. fokú iparhatóság által ezidőszerint érvényben lévő villanyszerelési iparigazolvány (í adatott ki, éspedig : 1. Herskovits Gyula : villamosvezetékek berendezése stb. K : 13912/1911. 2. Juhász János Béla : mechanikus és villanyszerelő, K: 10470/ 1919. 3. Radoszta Jenő és Béla : lakatos, kútfúró és villanyszerelési vállalat, K: 15713—19K9' 4. Petrovics Lajos : erős és gyengeáramú villanyszerelés K: 25636/ 1920. 5. Varga Géza : lakatos és villanyszerelő, K: 13825/1923. 6. Stefánovits Sándor : villamossági és gépjavító vállalat K : 24604/1923.' A hálózat 52 kilométer hosszú. A villamosmiinek szüksége van a szerelési ipar gyakorlására, részben hogy szerelőit foglalkoztassa, részben, hogy a hálózati munkabéreknek legalább egy része a szereléseknél elért haszonból megtérüljön. A vezetékhálózat összes hossza ugyanis Nyíregyházán 52 km., amelynek jókarban tartására a társaság 12 szerelőt és 3 tanulót.tart; az év nagy részében a hálózaton dolgozni nem lehet, a szerelők nem bocsáthatók el, meri oly emberekre van szükség, akik a hálózat minden részét ismerik. Ez is indokolja, hogy a társaság a szerelési iparral foglalkozik. Mit vizsgál a villamosmüvek kiküldöttje. A villamosmiinek a szereléseknél, a tűzbiztonságot és a felhasznált anyagot illetőleg oly előirasai vannak, amely előírások megegyeznek a Magyar Elektrotechnikai Egyesület előírásaival. A villamosmü kiküldöttje ezen előírások betartását vizsgálja felül és nem azt, hogy az illető kisiparos a szerelést mikép készítette el. Ezen felülvizsgálatok — amely tisztái

1 csak az előírások betartására irányúi — a villamosmü bármely, a/ előírásokkal tisztában lévő alkalmazottjával végeztetheti. A várossá' kötött szerződés 10. szakasza jogot ad a felülvizsgálatra, amikor az<mondja, hogy a villamosmü megtagadhatja az áramszolgáltatást az olyan fogyasztóknak, akik a villany áram szolgáltatására érvényes szabályoknak nem tesznek eleget. Hogv ezen felülvizsgálatok meny nyíre indokoltak, kitűnik abból, hogy igen sok szerelésnél számláló előtti leágazások készülnek, amely munkának később gazdája sohasem akad, pedig, pedig a villamosmüvet érzékeny károsodás éri. — Ugyancsak gyakori eset, hogy a szerelő cégek lelkiismeretlenül oly Tisztázzuk a dolgot! Irta: Palóc. Kopogtattak. — Szabad, — kiáltotta a kis menyasszony és fölemelte könnyes szemét a Levélről, amelyet éppen olvasott. A vőlegény lépett be. Szép magas fiatal eml>er."Barna liaju, epedő kék szemű, kicsattanó piros ajku... Épen vőlegénynek való ! — Megállj", — kiáltotta harsányan Piri, a menyasszony, amint az ölelésre tárt karokat meglátta. A férfi megriadt. Idegein végigszaladt elmúlt katonaéletének minden emléke és haptákba vágva magát, jobb karja szalutá'ásra lendült. Piri abban a percben minden bánatát elfeledte es kacagott-kacagott ahogy csak üde piros száján kifért. — Persze ezt a hangulatváltozást a férfi kihasználta. Rövid időre ei volt temetve minden keserűség, minden névtelen levél, de mikor Sanyi a könnyek s a katonás fogadtatás okai felől kérdezősködött, megint beborult az ég. — — Olvassa ezt a levelet, maga borzasztó ember ! Kedves Piroska ! Kérdezze meg imádott vőlegényét, nemes nagyborosnyai Boros-! nyay Sándor, kir. törvényszéki biró urat, miért járt éveken át a Szent Mihály-utca 52. sz. aLá a szép özvegy asszonyhoz és miért olyan sápadt a maguk eljegyzése óta annak a bizonvos özvegyasszonynak az arca. Jó, ha az ember tisztázza a dolgokat ,mielőtt késő volna ! Aláírás nincs ! Tisztázzuk a dolgot mielőtt késő volna, mondta Piri méltósággal és várakozó pillantást vetett a férfira. Annak arcán bosszúság és méltatlankodás látszott. — Sohase üljön föl. Pirikém, az ilyen aljas dolgoknak ! Aki magát jóakarattal óhajtja figyelmeztetni, az nem rejtőzik el, ha pedig névtelenül ir, akkor irigyli, a mi boldogságunkat. Mert ügy-e boldogok vagyunk, Drágám ! ? Piri egy határozott mozdulattal elutasította, ami a »Drágám« után következni szokott. — Tisztázzuk a dolgot! — mondta tagoltan és határozottan a kis nő. Maga nekem sohasem beszélt a Szent Mihály-utca ötvenkettőről. A férfi cigarettára gyújtott és. maga elé nézve a következőket recitálta. — Kedvesem, maga gimnáziumot, végzett. Maga a kis Beőthyben tanult Kazinczyróí s arról, hogy egy Szép lei kii barátnő, milyen hatással lehet a fejlődő férfi lélekre. — "Boldog ember vagyok, hogy nekem ilyen barátnőm akadt. Egy olyan, aki fenkött lelkének minden finomságát és szépségét, amit a Teremtő reápazarolt, egy alkalmasnak tartott emberbe akarja átültetni. —- Maga nem tudja, Piriké, milyen rosszá tudja tenni a nő a férfit, ha akarja. — És milyen jóvá — öntudatlanul is, ha lelkéből az öröktől fogva odateremtett nőies séget ugy engedi kiáradni, ahogy a jó Isten azt rendelte. Ami szín, tartalom és érték az én életemben van, azt mind ennek az én távoli rokonomnak, Mariska néninek köszönhetem. — Szóval nekem semmi dolgom nem lesz ezen a téren, mondta Piri sértődötten és megint könnyes lett a szeme. — Kis Csacsikám, magának csak könnyebb lesz a dolga, mintha nem igy'lett volna. — Azért van rajtam még elég nevelni való. Rossz fin vagyok én nagyon ! Cirógatta siró menyasszonyát, aki tovább szipogott. — Maga bizonyosan házasságot igért neki ! Es majd jön, ahog* az újságokban olvastam — vitriol vagy revolver az esküvő napján. — Istenem, mit vétettem, hogy éppen nekem kell így szenvednem ! Végképen eltörött á mécses és Sanyi nem tudott most már csakugyan mit csinálni. Végül kedvetlen hangon megszólalt. — — Jöjjön velem a Szent Mihály utcára és bemutatom magának azt az asszonyt, vagyis magát neki. Piriké megvigasztalódva ugrott fel. Gyerünk bizony, az jó lesz! Majd megmondom éh a magamét neki. Már künn- is voltak az utcán. Piri sohasem járt még a Szent Mihály utcában. — Egv rácsos kapunál' megálltak. Hat bemenjünk, Pirikém, nem bízik bennem ? — Én bízom, s/ólt a kislány, bizonytalanul és egy pillanatra tényleg gondolt is arra, hogy viszszaforduljanak. De husz évének minden kalandvágya végig bizsergett a vérén és belépett a kapun. Jobb lesz, ha tisztázzuk a dolgot ! Barátságos, kedves udvarba léptek. Sok pázsit, sok virág mindenhol. Sanyinak összeszorult a szive amint körülnézett a csupa emlékkel teli helyeken. Mennyit ült itt ezeken a fonott székeken és beszélt-beszélt, vagy hallgatta a/ ő szép szomorú asszonyát. Mert az mindig gyászolt és mindig bánatos volt. Mintha temetőben járt volna. Kedves költőjének sorai jutottak eszébe : Sohase járj olyan tájon, ahol egyszer boldog voltál ; Nincs szomorúbb temető a láthatatlan sír halmoknál. Hát bizony ő nagyon szerette Mariska nénit és erősen ostromolta hogy legyen a felesége. De az aszszony csendesen ingatta fejét. —