Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-13 / 82. szám

JVYÍKSTDÉK 72 1926. április 10. Ki a napvilágra! Gömbös Gyula, az egyik politikaipártnakvezére elégedetlenkedő nyilatkozattal lepte meg az úgynevezett titkos társaságok ellen hozandó rendszabályok eszméjével kapcsolatban a nyilvánosságot. A fajvédő pártelnök irányzatát tiszteletreméltó nemzeti céljaiért s keresztény világnézetéért soha senki mégcsak elitélő kritikával sem illeti ebben az országban, mert hiszen, ha az egyes pártok programiának érvényrejuttatása tekintetében nem is helyesli a társadalomnak ez, vagy amaz a rétege a" módokat és eszközöket, bizonyára osztatlan elismerést hiv ki a keresztény erkölcsi világrend és a nemzeti eszmék erőteljes szolgálata érdekében indított minden mozgalom. A fajvédő pártelnök semmi olyan jelenséget nem tapasztalhatott mely olyan különös kijelentés számára alapot nyújtott volna, mint amilyen az a hangzatos fenyegetőzés, "hogy a

/ fajvédőket a kormány a katakombákba való elzárkózásra kényszeríti. Legelsősorban is feltűnő és szembeötlő az a foga lomzavar, amelyben a nyilatkozó pártvezér van. Pártja országosan megalakult és szervezkedett párt, melyet gyülekezési jogában, politikai akcióiban,'parlamenti szereplésében mi sem korlátozza. Mint ilyen nem minősítheti magát titkos társaságnak, hacsak a cégtábla mögött egy rejtett alakulás is nem fiuzódik meg. Amaz nyilvánosan üzi a politikát, sajnos nem egyszer tulhevülékeny ifjúi túlzásaival s igen kevés államférfiúi bölcsességről tanúskodó igyekezetével tagjainak, emez, melynek létérői egyáltalában nem tudunk s melyet hinni sem akarunk, földalatti politikát folytatna, melynek céljai nem birják el a napfényt. A sötétben bujkáló szándékokat, legyenek azok akár a baloldali, akár a jobboldali irányzatokéi, a magyar társadalom, melynek alapvető jelleme nyilt és egyenes, mélyen elitélt módszereit megveti, eszközeit, mint törvénnyel és joggal szembenállókat érvényesülni nem hagyhatja. A politikai titkos társaságok destruálják a polgárosult állam szabadságjogait s mint erőszakos akadályai a szabad demokratikus fejlődésnek, kárhoztatandók. Az érzékenykedő fajvédőirányzat rossz szolgálatot tesz önmagának, araidon a napfényre iönni nem merészkedő titkos alakulások állítólag működő erőforrásait olyanokként állítja a közvélemény elé, mint amelyekből a magyar nemzeti ügy s keresztény erkölcs rendjének gyógyító hátalma buzogna. Gömbösék fedésével ellentétben Bethlen István gróf kormányzatának épp az a célja, hogy végre napfényre csalogassa mindazokat a törekvéseket, amelyek e nemzet politikai életében érvényesülni óhajtanak. A katakombarendszer aláaknázza a nemzeti életbiztonságot, aláaknázza a • a tisztes nacionalizmus harcterét, mely beomlik abban a pillanatban, amint alatta törvénynek, rendnek engeddelmeskedni nem akaró cselszövények bújnak meg, hogy fétiseiket imádják. Ki a napfényre, ki a nemzet szine elé, ott vállalja mindenki a felelősséget tetteiért, a ki igényt tart az ország sorsának intézésére. De ha azok, akiknek okuk van félni az igazság levegőjétől, a mindenre világot derítő Közéleti nyilvánosság itélő hatalmától, visszahúzódnának a katakombákba, hogy ott tovább konspiráljanaK, gondoskodni kell velük szemben a nemzet becsülete és jövője érdekében a kormányzatnak arról, Jiogy ezek a búvóhelyek és barlanglyukak, a politikai katakombák nyílásai betömessenek. A íyiregyházi törvényszék teljes ölésben emlékezett meg II. Rákóczi Ferene fejedelemről. Sarvay János dr. emléke a teljes ülében. - Aktuális ügyeket tárgyalt a bírák és ügyészek összesége. Nyíregyháza, április 12- — (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A nyíregyházai kir. törvényszék a nyíregyházai kir. járásbíróság és kir. ügyészség tagjaival kiegészítve, Zelenka Lajos dr. kir. törvényszéki elnök kir. kúriai bíró elnöklete alatt teljes ülést tartott, melyen az emiitett testületeknek csaknem valamennyi tagja megjelent. A teljes ülés megnyitása előtt Zelenka Lajos dr. lendületes szavakkal emlékezett meg arról a történelmi dátumról, melyet a nemzet a közel napokban ünnepelt : II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem s egyben Magyarország vezénylő fejedelme születése 250 éves évfordulója alkalmából. Fölelevenítette a fejedelem emlékét, aki tetterejét és családi boldogságát, egymifliókétszázezer holdas vagyonát, szabadságát, majd életét is a Haza oltárán áldozta fel, nemzete, hona érdekében, jogai megvedelmezésében s az általa felismert igazság keresésében. f.ppen ezért korát messze meghaladó időkre eszményi mintaképe marad a magyarnak ugy egyéniségének ritka kiválóságát, mint közéleti működését illetőleg. Földi maradványai bujdosó társaival együtt ott nyugosznak a hozzánk közel és ez idő szerint mégis oly messze levő kassai dómnak a nemzet kegyeletéből emelt sírboltjában. Égő, tüzes magyar lelke azonban itt él közöttünk s bennünk munkálva várja hivőleg és hivólag a magyar feltámadást, amelynek mielőbbi bekövetkezése Isten kegyelmén kivül csupán rajtunk, magatartásunkon, összefogó, áldozatoktól vissza nem riadó működésűnkön és törhetlen akarásunkon múlik. A teljes ülés folyamán a kir. törvényszék elnöke fájó érzéssel , mutatott rá a fájdalmas veszteségre, mely a nyíregyházi kir. törvényszéket közelébb Sarvay János dr. nyugalmazott kir. kúriai birónak elhunytával érte, kiben birótársai, a mellette felnövekedett fiatal jogásznemzedék s a jogkereső közönség a széleskörű tudással, nagy emberismerettel, példátadó kötelességtudással /endelkező humánus, puritán magyar birót tisztelte és becsülte s akiben kartársai és fiatal pályatársai megértő, őszinte, egyeneslelkü, jóakaró barátjukat vesztették ef. Elnök indítványára emlékét a teljes ülés jegyzőkönyvében megörökítették. A folyó ügyek során UtCráthy Dezső dr., az újonnan kinevezett mátészalkai kir. járásbiró tette le a hivatali esküt, kit az eskütétel után a kir. törvényszék elnöke meleg elismerő és buzditó szavak kíséretében üdvözölt. Ezen ülés keretében Zelenka Lajos dr. kir. törvényszéki elnök utalással az ügyvédi kamara legutóbbi közgyűlésén az ügyvédi díjszabás tételeinek nem egyöntetű alkalmazását .illetően felhozottakra felhívta a birák figyelmét, hogy a szabad mérlegelés elvének sérelme nélkül, de a legnagyobb megértéssel és méltányossággá) kezeljék ezt a kérdést, nehogy az eleddig csak általánosságban mozgó panaszok konkrét alakot öltve, ezzel a biróf és ügyvédi kar között az igazságszolgáltatás érdekében megkívánt jóviszony megzavarása következzék be. A teljes ülés berekesztése után Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület nyíregyházi osztályának gyűlését tartották meg, melyen behatóan foglalkoztak a birói és ügyészi státust a szanálással kapcsolatban ért sérelmekkel. ^ Utalás történt arra a sérelemre is, amely a közelebbi lakbérmegállapitások során érte a polgári közalkalmazottakat, a kir. törvényszék elnöke pedig rámutatott arra, hogy a városoknak lakbérosztályokba sorozása idején Nyíregyháza, mint az olcsó megélhetések városa, IV. osztályba soroztatott s bár Nyíregyházán megélni, a lakás és élelmezési viszonyok mai állása mellett nemhogy olcsón nem lehet, de drágán is nehéz, minden előfeltétele megvolna annak, hogy e város kedvezőbb lakbérosztályba soroztassék. Idevonatkozólag indítványra, a megfelelő mozgalom megindítására a KANSz. illetékes szerveit is fel fogják kérni. Jelentés a Kovács István-bajtársegyesület 1926. évi ódapályázatáról. A Kovács István-baj társegyesületet ez évben is a legnemesebb szándék vezette a szokásos ódapápályázat meghirdetésében, amelynek célja ugyanaz, mint az egyesületé, nevezetesen Kovács István emlékének ébrentartása utján a hazafias erények dicsőítése s a bajtársi érzelem ápolása. Napjaink sivár közömbösségében maga ez a gondolat is hazafias cselekedetté magasztosul, s nem őt terheli a felelősség, ha jóakaratú törekvése nem dicsekedhetik a teljes siker dicsőségével. Husz pályázónak huszonkét költeménye számbelileg kielégítő eredmény lenne, ha megfelelő minőséggel párosulna. Azt reméltük, hogy .a 100 pengő összegű szép pálya,dij nagyobb Íróinkat is megszólalásra birja; annál sajnosabb az az első benyomásunk, hogy a pályázat szinte egészen helyiérdekű maradt, s ha tapasztaltunk is tisztes törekvést, nem éreztük az igazi nagy tehetség magasröptű szárnyalását. Önként merül fel itt az a gondolat, hogy talán célszerűbb lenne megbízás utján jutnia az egyesületnek igazán értékes munkához, amely maradandó hatást keltene az ünneplő közönség lelkében. — Misfelől azonban nem hagyható figyelmen kivül az a tény, hogy a verseny erőkifejtésre buzdit, s ha csak egy lélekben is sikerül a lappangó szikrát lángra lobbantania, közérdekű szolgálatával elismerésre tarthat számot. Ami az egyes pályamüveket illeti az Egy hősért (3. sz.), és Az eszme mártírja (19. sz.J versek bizony csak értéktelen kísérletek a rátermettségnek minden jele nélkül, ugy, hogy szerzőjük vállalkozását legfeljebb a jószándék mentheti. Ugyancsak gyenge a Hős mártir (1. sz.J cimii is, ez a minden költőiség nélkül való naiv áradozása egy különben emberséges magyarnak, aki a szerkesztés, előadás és helyesírás követelményeivel egyáltalaban nem törődik. Valamivel jobbak ezeknél, de még mindig távol állanak attól, hogy figyelmet keltsenek, a következő munkák : A magyar ember tragédiája (4. sz.) distichonokba szedett zavaros gondolatokat tartalmaz Kisfaludy K. Mohácsának kései koros utánzataként. Hagyján, ha legalább simán gördülnének a versek ! De bizony csak döcögnek, mert Írójuknak sem szóbőség, sem verselő készség nem áll rendelkezésére. A 10. számmal jelzett három vers (Pihenj, Kovács bajtárs — Hősök sírja vagy szobra előtt (!) Melyik értékesebb ?) ugy tartalom mint kidolgozás szempontjából sok kívánnivalót hagy maga után. A második és harmadik mond ugyan valamit, mikor arra figyelmeztet, hogy a hősök nyugalmát nem szabad megzavarni" a jelen bánatával, meg hogy szép hazánkban egyaránt drágák a hegyek és a völgyek; de figyelmen kivül hagyják a kitűzött tételt. A tárgyhoz az első szól — igazán gyengén. A szerző megvételre ajánlja verseit, mi nem ajánlhatjuk a vételt. £lní akarunk ' cimet visel a 12. sz. vers, amelynek nagyobbik fele, mint bevezetés, a magyar szentegyház rombadőltéről szól, másik féle az élni akaró ifjúságtól várja annak megmentését. Az egyébként hálás -téma azonban elvész a szóáradatban, melyet a gyenge dikció, még gyengébb verselés nem tud emelkedetté tenni. A 14. sz. pályamű cime : Eljöttünk tehozzád . A vértanuk hant jának megihlető erejét zengi a magasabb szárnyalásra képtelen költemény. Lehet erő az egyszerűségben is" ,de a próza nem költemény,' s jaj annak a költeménynek, amely nagyobbára csak próza. Verselő készsége nagyobb, mint akárhány társáé, de irni nem tud. Különös hatású vers a 15. sz. »ludd csak álmodató A »csupa bánat, csupa keserüség« tehetetlen sóhajtásával kiván csendes álmot és pihenést a hős mártirnak, s minden erejét egy átokstrófába önti anélkül azonban, hogy ezzel mélyebb meghatottságot vagy lelkesebb nekilendülést tudna kiváltani lelkünkből. Igy aztán inkább altatódal, mint buzditó óda a költemény. Öt páljamunkában felcsillan valami értek, amit nem akarunk figyelmen kivül hagyni. A Hősi halott sírjánál (2. sz.) címűnek például jó az alapgondolata, hogy a hazugságok és egyéb gonoszságok gyalázatában csák halott ezerek élén viaskodó halott vezéreink segíthetnek rajtunk ; de a gondolat nem találja meg a világos kifejezés, ,könnyed előadás művészi eszközét s igy nem tud eléggé érvényesülni. Formakészsége nem tart lépést helyes mondanivalóival. »A zord idők reménygalambjah (6• sz.) cimii munka a szerzője hazánk és vértanunk sorsát jános jelenéseiből vett képekkel és kifejezésekkel igyekszik érzékelhetővé tenni s költeményeinek vége nem egyéb, mint a Szózat első két versszakának paraphrázisa A munka igy nagyon mesterkéltnek tetszik, sha egyébéi t nem, a képek kifejtésének kedvéért annyira áradozóvá lesz, hogy- elvész á részletekben s nem tehet egységes ,fölemelő s egyben megnyugtató hatást. Verselesi technikája sem kifogástalan, sigy bár némileg kiemelkedik -gyengébb társai közül, jutalomra sem ajánlható. Ugyanez volt a megállapításunk a mult évi pályázaton is erről a munkáról, amelyet akkor is.