Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-04 / 76. szám

Nyíregyháza, 1926. április 4. * Vasárnap XLY1L évfolyam. 76. smám. Elöflzatéal árak halyban és vldákan: hóra 30000 K. Nagyedévra 90000 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Föaxarkaaztö : Dr. 3. SZABÓ LÁSZLÓ. Falalöu azarkaaztö : VERT8E K. ANDOR. Szarkaaztfiaég éa kiadóhivatal: SZÉOHENYI-UT 8. SZAM. Talaton azám 139. Poatachaqua 29854, Kéziratokat nam adunk vlaaza. nagyarok húsvétja. Húsvéti harangszó cseng-bong a gyászba öltözött magyar rónaság felett! Amerra elszáll, ahol magyar göröngyöt érintenek szelid hullámai, mindenütt imádkozó bus magyarokra talál, kik húsvét szent ünnepén sem tudnak sehogysem kibontakozni a nagypénteki gyász mélységes keserveiből! Mintha az igaz Isten is ugy akarná, hogy- ez a hajdan szilaj, dacos nép a golgothai kinok tengernyi áradatának lezajlása után jusson az élet-fajkasztó s a reménységet szülő húsvéti diadal benső öröméhez! Mióta a nemzeti megaláztatás tövises útjait járjuk, mióta rabigában sínylődő testvéreink keserves nyögéseit halljuk; mióta az iskola padjai közt fgyelő jövendő nemzedéknek szikrázó szemekkel s eípalástolhatatlan benső felindulással mutogatja a hü tanitó Nagymagyarország szépséges térképén a gyilkos erőszakossággal odarajzolt uj határokat.... azóta minden húsvéti diadalmi énekbe bejesir a nemzeti nagypéntek szivtépő keserve s minden igaz magyar hajlékába beköltözködik az ezeresztendős történet legmegrenditőbb gyásza!... Állandó utitársul szegődött hozzánk a haza sorsa miatt emésztő és nyugtalanító sötét gond! Hiába hessegetjük: hiába takargatjuk a jóhiszeműség szelid fátyo'ával, annál gyakrabban, annál erőteljesebben lépnek tusakodó lelkünk világába, kiváltképpen most húsvét szent ünnepén, midőn kétezer éves távolból zeng felénk a győzedelmes hit ébresztő szózata: «AUt keresitek a holtak közt az élőt? Nincs jtt, hanem feltámadott....)) Amerre járunk; ahová elszáll tekintetünk: ahol egy kissé pihenőre hajtjuk fáradt fejünket... meghiúsult ezeréves álmokat s szárnya szegett reményeket látunk! Régi szabadságunk dicső temp« lomának kárpitja meghasadt; reszkető lábunk alatt megindult a föld; sebzett vállainkra erőszakolt kereszttel a nemzeti Golgotha magaslatán állunk, hova szakadatlanul özönlik a bosszuszomjas tömeg guny és rágalom áradata mindenkor és most is, húsvét szent ünnepén ! Van-e, lehet-e ennél nagyobb megpróbáltatás; veszedelmesebb kísértés, mint mikor megsokasodott ellenségeink bűnös szenvedélye égeti lelkünket?! Vájjon nem a holtat, nem az enyészet martalékát keresgetjük-e néma fájdalommal, mikor visszaidézzük; újra és újra átéljük emlékeiben, letűnt nemzeti .boldogságunk és dicsőségünk?!... Nem,ezer szer nem!... A keresztyén hit igazságok világot teremtő, uj életet sugárzó erejét sohasem éreztük oly ellenállhatatlanul, mnt most, miÉva kis regénye. Irta: T. Stima Ilona. A kertbei í rózsák nyíltak és tűzpiros szegfűk, egy sarokban kis félkör alakú ágyban különös, apró szirmú kék virágok; egyébként zöld volt minden, a zöldtől még a kerítést sem lehetett látni. — A kertben, a ház fala mellett egy nagy testű, fehér arcú asszony ült, sokszínű kézimunkát tartva kezében, de nem nagyon dolgozott. Nem tudott. Invázió van, messziről puskaropogás hallik s ki tudja, talán el kellesz hagyni a hajlékot, az otthon kényelmét és nyugalmát. Az uton autók rohantak el nagy port vertek s idegenek ültek benne; ugy érezte, mintha ezek azt az életet élnék, amit a mieinktől elraboltak. Még sétálni is kell velők. A kis leánykát el kell engedni s neki is menni, a kis lány nevet az ostoba bókokon és az idegen kiejtésen. Ennél több aztán nincs is. Éva szelid és hűvös velük szemben, ámbár... egy pár napja van itt egy, szép szőke fiu, valami árnyékos mélységgel a szemében 'és gyönyörűen beszér magyarul. Magyarnak vallja magát. A legénye is magyar, legalább is a szavak, melyeket kiejt. A lelkükben, — ki tudja — mit rejtenek! Talán éppen olyanak, mint a többi. De nem is lehet elhinni, hogy Évának tetszene. Beszél vele, mert muszáj. Igen. Meg most itt van ez a Sárady Feri... most jött ide, körorvos és minden szabad idejét itt tölti Éva mellett. Ez mégis erősebb lesz, ellensúlyozó... Most is itt van, benn ülnek a verandán s beszélgetnek, töltik az időt, nevetnek együtt? Vájjon min? Száz kis bohóságon. Az ifjúságiik kacag belőlük s elfelejtik a tengernyi bánatot, ami itt körüllobogja ezt a szegény tájat. — Szól most is az ágyú s talán nem is hallják. Egész bizonyosan nem hallják... Árpásné tekintetes asszony gondolkozik így. Munka közben mindég ennyi gondolat röpdös az agyában s legtöbbnyíre a kis leanya körül mozog a gondolat és az soha sem jut az eszébe, hogy már őszül s rohan az élet, elmenekült tőle az ifjúság, korán itt hagyta, mintha unalmas lenne már kor gyászba öltözködött felettünk az ég! A Krisztus sírjára harmadnapon rávilágít az égi Igazság s az emberi erőszakkal elzárt sir mélyéből dadalmas fenséggel kél ki a legyőzhetetlen erkölcsi erő s mint uj életelvet hirdeti: «a testet megölhetitek, de a lelket nem!» Csak a meggyalázott, arcul vert, a keresztre feszitett magyarság kih: delmes történetébe ne kapcsolódnék be ez egyetemes érvényű hit Igazság?! Csak a mi temetőinknek volnának bemohosult sírjai s porladó síremlékei ? Csak minket nem érintene meg soha az Igazságos Isten szerető lelkének ébresztő sugara? Csak a mi életünk volna egy megrázó örökös nagypéntek a feltámadás reménye nélkül?!... Szóljatok, zúgjatok csak ti húsvéti harangok; dobogjatok szüntelen, ti felmelegült emberi szivek, szárnyaljatok messze, hol egy árva magyar raboskodik, győzedelmi énekek... olvadjatok mind egy fenséges harmóniába s hirdessétek, kiáltsátok, zugjátok és sirjáték mindenütt, hol a szabadságra termett magyar élet vergődik, haldoklik: hogy lesz feltámadás; van magyar húsvét; mert az igaz Isten nem tűrheti tovább a nyers erősnek zsamokoskodását, hóhért kegyetlenségét; mert akinek ő a maga szabadságszerető lelkét adta oda szent örökségül, annak dicső hivatása, magasztos küldetése van a vérrel és könnyel áztatott közös munkamezőn!... Szárnyaljatok, zúgjatok, mint vihar, ti diadalmi énekek, hadd értse meg a húsvéti örök igazságot minden magyar lélek, hogy akinek éltető eleme: báíe, szeretet, hűség, testvériség, annak Isten-adta joga van az ősi földön uj és áldott életet élni s készülni a nagy harcra, melynek győzhetetlen fegyvere: hit az isteni és erkölcsi igazság feltétlen érvényesülésében; önzetlen és áldozatos szeretet a haza minden porszeme iránt! Melkő István. [ Bethlen pártja az ellenzék táborából erősödik. Budapest, április 3(A MTI. rádió jelentése.) A Magyar Hírlap írja: Világi Károly a demokratikus blokk listájának képviselője, hir szerint az egységes partba szándékszik belépni. A házban tett legutóbbi kijelentése során kijelentette, hogy pártonkívüli óhajt maradni, ^ismerését fejezte ki Bethlen István miniszterelnökkel szemben azért, hogy az egységes pártot a szélsőséges elemektől megszabadította. Nyilvánvaló, hogy pártonkívüli helyzetét csak közbeeső állomásnak .tekinti a többségi párt felé vezető uton s rövid idő alatt be fogja jelenteni csatlakozását az országos politikába a kormánypárthoz. nála maradnia. Most halk trillák rebbentek el az Éva szájából s nesztelen, könynyed járásával a kertbe lépett. — Hajfürtjei bő és laza omlással borultak a fejére, halántékára, egymásba fonódtak s makrancosan ide-oda kúsztak nyakára, homlokára, pompás vörös fény reflexét dobva a fehér arcára. Keskeny orra finom, szinte áttetsző, szája eleven vérszínű s illatozni látszó, mint a virág-szirom. Pompás, magas növésű és gyermekes mosolyú karcsú leány volt, kezei fehérek, ábrándos, halk mozdulatokkal. Az anyjához szólt: — Anyám, a doktor egy szál rózsát kér. — Itt vannak kis lányom, adhatsz — visszanézett a kézimunkájára, aztán még nyomatékkal hozzátette: neki mindég adhatsz, hiszen van elég. A leány odament a rózsákhoz s szemügyre vette azokat, előbb nehéz vöröset, bársony-hamvasat, aztán az apró, fehér cukor-rózsákat, végűi a gömbölyű bimbóju rózsaszines-sárgát— Talán ebből, jaj, de nincs nálam kés. — s már hozzáhajolt, hogy a fogával tépi le, de ekkor megjelent az utca ajtóban az idegen tiszt, köszönt s már nyújtotta is a kést... Éva elpirult s remegett a keze. A tekintetes asszony odanézett s összehúzta a szemöldökét. Hogy ki dobná, ha... nem lennének most ezek az urak! De ők az urak... mit lehet tenni? Éva pedig habozás nélkül oda lépett a bársonyvörös rózsához és szinte mohón tépte le s odaadta a főhadnagynak. Az anyja ránézett a ragyogó arcára, a szeme csillogására s kétségbeesve gondolta: ,— Ez a gyermek szereti az idegént! Mi lesz? Az ilyen gyermek... néha makacsul ragaszkodik... Éva gyanútlanul, boldogan lépegetett a veranda felé a főhadnagy oldalán. Vitték a körorvosínak a sárga rózsabimbót. • Másnap nagy riadalom volt. Az idegenek felgyújtottak egy falut s annak a fekete vörös füstje izzott még éjjel is az ég felé. Sápadtan és összeszorított szájjal jártak az emberek s a szivükben is fekete I Bámulatos olcsó leszállított árban I szerezheti be tavaszi cipószflkségletét a Hungária Cipöáruházban, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-stea 5. szám. — Tclefoa: 105. szám. OLTASSA IL E LAPBAK HIRDETÉSÜNKET ÉS NÉZZE MEG KIRAKAT A IKK AT! Egyes szám ára 200® korona.