Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-12 / 58. szám

J^YÍRVIDÉK •••^•mHnnraDHMNRmHIi^HH j»

H'

»

' I HU

—WBBWB 1926. március 18

. JÍYÍRiriDÉK. Lekváros fazékban, töltött káposztában akartak dohányt csempészni a fogházba. Nyíregyháza, március 11. — (A Nyirvidék tudósítójától.) Idősebb Lakatos István 65 éves cigány a nyíregyházi kir. törvényszék fogházában tölti egy havi büntetését. A cigányok még a városban való tartózkodást is rabságnak érzik, hát még a börtön levegőjét! Itt nemcsak a szabadság fáj a mórénak, hanem a bagó, a mindennapi t>agó hiánya is. A fogházba szigorúan tiltva van a dohány becsempészése. Lakatos István felesége és fia a «beszélget» napon meglátogatták a foglyot. — Nem jöttek üres kézzel". Nagyszerű töltött káposztát hoztak, hogy azzal vigasztalják az örög szenvedőt. De a fogházba nem megy olyan könnyen a bejutás még a magyar konyha nagytekintélyű fejedelmének, a töltött káposztának se. — A' fogház őre ezalkalommal is megtette hivatali kötelességét. Nézi, kavargatja a töltött káposztát. Hát amint kavarja-kavarja, a fazék fenekén megakad a kése valamiben. Felfordítja a fazekat, hát a töltött káposzta mélyén, a vaskos töltelékek által fedezetten égy nagy csomó bagónak való dohány volt. — Lakatos István felesége nagyon meglepődött, szinte megbotránkozott és hangosan óbégatni kezdett. Oh jaj, csókolom a kezét, nagy baj történt, a bagó véletlenül beesett a töltött káposztába! Nem használt semmit az óbégatás, védekezés. A káposztaszagu dohányt lefoglalták. A napokban egy másik hasonló eset történt a fogházban. Egy aszszony jött be a fogházba, ahol ura raboskodik. Egy fazék lekvár! akart nagy ártatlanul bevinni. Az őr kése azonban belenyúlt a lekvárba is. Amint az asszony látta, hogy a lekvárt vizsgálat fenyegeti, hangosan és haragosan kiáltott az őrre. Ne nyúljon ahhoz a lekvárhoz, mert a késtől tréfli lesz. Az őr nem törődött a kifakadással, hanem vizsgálni kezdte a lekvár belsejét. A kés itt is megakadt s a lekvár alól hercegovina csomagok kerültek elő. A lekvár valóban tréfli volt. i [*A A töltöttkáposztás cigányasszony megjelent az ügyészségen és kegyeimet kért, hangoztatva, hogy csak véletlenül esett a bagó a töltött káposztába . Homokszemek. A kritika jogával mindenki szeret élni. Amily nehéz a tárgyilagos kritika, éppoly, könnyű az emberek cselekedeteit felületesen, elfogultan, minden mélyebb gondolkozás nélkül birálat tárgyává tenni. Szinte joggal mondhatnók, hogy egész könnyű a kritika jogával visszaélni. Különös ferde s kinövése a jelenlegi kornak, hogy j éppen azok, akik hivatásuknál fogva, j ki vannak téve a tárgyilagos kriti-, í ka jogosultságának, szinte gyere- ! kes félelemmel irtóznak tőle akkor, j amikor cselekedeteik megbirálásáról j van szó és amit más körülmények I között szinte természetesnek tartott érdekelt és érdektelen fél egyaránt. Volt idő, amikor megtiszteltetésnek vették a közélet szereplői, a művészet, irodalom és a többi művelői ha működésűket és működésükben előforduló kisebb-nagyobb hibáikat a kritika jóakaratú figyelmeztetése irányította, a helyes mederbe terelte. Ma éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Pedig egészséges, bátor, szókimondó, de mindamellett jóakaratú tárgyilagos kritika nélkül a társadalom semmi néven nevezendő fázisában nem lehet életerős, egészséges fejlődési folyamat. Ha valamely élet-ere a társadalmi berendezkedésnek nem állja meg a kritika tisztító tüzét ,annak megszűnt a létjogosultsága, annak félre kell állni a fejlődés útjából, s át kell adni helyét olyan tényezőnek, melyben megvan az élni akarás lüktető ereje s amely elég erős arra, hogy megállja helyét a közvélemény megnyilvánulásának pergőtüzében-— a jogos kritikában. A Turulmadár szédületes magassága számtalan megbomlott idegrendszerü szerencsétlen' embert vonzott már magához. Ez őrületnek különös szimptornája, hogy az öntudatlanná vált szerencsétleneket ebbe a hátborzongató ,szinte lehetetlen helyzetbe hajszolja bele. Szomorúan" fájdalmas az élő-halottak tragédiája. S mily különös az emberi érzésnek e szerencsétlenekkel szemben való hangulatváltozása. Még néhány évvel ezelőtt országos szenzációt keltett, ha egy őrült a pesti Ferencz József híd Turul madarához kúszott. A lapok hasábokat szenteltek egy ilyen eseménynek. Szívszorongva olvasta tnindenki a megrázóan tragikus esemény leírását. Könybe lábbadt száz és száz érző szívű ember szeme, megsiratta, meggyászolta szivében a soha nem látott, soha nem ismert embertársának szomorú sorsát. Es jött az apróbb, kis egyéni tragédiák helyébe egy nagy, mérhetetlen, tengernyi szenvedésekkel telitett golgothás fájdalma az emberek százezreinek szivébe s mintha csak eltompította, érzéketlenné tette volna a sok-sok szenvedés a máskor érzőszivüek sokaságát az egyesek szenvedéseivel szemben, olyan közömbösen haladnak el ma már egy-egy ilyen megrázó tragédiája mellett az emberi életnek. Avagy talán csak szeszélyes, divatszeri'i fellobbanása volt az is az emberi érzésnek ? ! — Hihetetlennek látszik, de a tények mintha igazat adnának ez állítás valódiságának. Négy-öt soros napihír ma — holnap pedig a feledés fátyola borul az egész eseményre. Ki hitte volna valamikor, hogy ilyen oicsó lesz a drága emberi élet ? ! Kérdés, amelyre oly nehéz, fájdalmasan nehéz felelni ! Elegánsan öltözött hölgyek és urak — kezükben kis útitáskával — járják már hosszabb ideje a város magánházait és üzleteit. Kicsiny táskáikban gondosan összeválogatott különféle árucikkek vagyont érő tömege húzódik meg szerényen. Simulékony modorukkal beférkőznek a legzárkózottabb természetű emberekhez is. Szapora bőbeszédüséggel lélekzethez sem hagyják jutni az embert. Tőlük okvetlen venni kell. Üres kézzel nem mennek el. Egyikőjük piperecikkeket, másikuk különféle írószereket és a jó Isten a megmondhatója, még mi mindenféle szükséges és nem szükséges nélkülözhetetlen cikkeket ajánl »olcsó« áron a meglepetéstől szólni sem tudó delikvensnek. Ridegen elutasítani vajmi kevés embernek van szive, mert hiszen vagy szegény »hadirokkant«, vagy bájos »hadiözvegy«, avagy »hadiárva« az Istenadta ,akit Isten ellen való vétek volna elutasítani. Az meg már aztán igazán szóra sem érdemes, hogy amikor tiszta fejjel gondolkozni kezd az ember, arra a kellemes meglepetésre jut, hogy a bájos ismeretlentől megvásárolt portéka silány, harmad-, vagy negyedrangú, áru ,vagy ha véletlenül jó ,akkor meg 30—40 százalékkal drágábban fizettette meg, mint amily áron a ' tekintélyes állami és különféle társadalmi adókkal körülbástyázott helyi kereskedőtől megvehette volna. Nem akarjuk az élethez való jogot senkitől sem elvitatni, azonban kissé különös, hogy joga legyen valakinek hóna alá fogva az üzletét tisztán tulélmességtől vezéreltetve, végig járni az országot s különféle ürügyek alatt elhalászni a szolid üzleti alapon álló kereskedők és iparopok orra elől a napi száraz kenyeret — azért, hogy a jogtalan uton öszszeharácsolt tőke révén elsőrangú szállodákban laksa, inyenc módra lakmározhassanak az előkelő éttermek dúsan teritett asztalainál. A legkevesebb ,amit a közönség saját érdekében is megtehet ,ha nem ugrik be azoknak a nagy hangú, minden hájjal megkent illegitim »kereskedők«-nek, s ha megjelennek »olcsó« árucikkeikkel ,egész egyszerűen a »Kivül tágasabb« üdvözlő szóval tessékelik ki őket. A kereskedők pedig a Iegokosabban teszik, ha a legközelebbi rendőrőrszemmeí leigazoltatják ezeket a vándormadarakat s igy aztán ha folytonos zaklatásnak lesznek kitéve, elmegy a kedvük egyszersmindenkorría a vidéki vendégszereplésektől s nem fogják rontani az amúgy is lerongyolódott kereskedelem üzletmenetet, s nem ütik el a helyi keres^ kedőket az őket jogosan megillető szerény kereseti lehetőségtől. Sétáló. Aki tréfából nyúlkál más zsebébe és tréfából veszi ki a pénzt belőle Nyíregyháza, március 11. — (A Nyirvidék tudósítójától.) Most zajfott le Nyíregyházán a kora tavaszi vásár. Olyan volt, mint a gazdasági élet általános képe, hangulata: szomorú, lanyha, eredménytelen. Nincs pénz, nincs pénz, mondották eladók, vevők. A vásár elmaradhatatlan zsákmányolója, a vásári zsebtolvaj nem sokat vitatkozott, hanem benyúlt az emberek zsebébe, hogy konstatálja, van-e benne pénz. Ha talált benne, magához vette, hogy közelebbről is lássa. Ig}

r tett egy Balog Ádám nevü cigány is, akit azonban rajtakapott a szemfüles rendőrség. Balog a vásári tumultusban egy asszony zsebébe nyúlt be és a zsebben lappangó nyolcvan koronát kilopta. Mikor elfogták, nevetésre fogta a dolgot és azt mondta, hogy ő nagyon jói ismeri ezt az asszonyt és csak tréfából nyúlt a zsebébe. A pénzt is csupán azért vette magához, hogy megtréfálja egy kicsit az asszonyt. A rendőrség természetesen nem vette tréfára a zsebtolvajlás esetét és Balog Ádámot átadták a kir. ügyészségnek. (*) A Dle Dame márciusi száma kapható az Ujságboltban. Ára 27 ezer korona. 2830/1926. tk. szám. Hirdetmény. A nyíregyházi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhirré teszi, hogy a Nyiregyházavidéki Kisvasutak Nyíregyháza—Dombrádi vasútvonalhoz a Nyíregyháza r. t. város határában kisajátított birtokterületekről elkészített összeírás, térkép és egyéni kimutatás hitelesítésére határnapul az 1926. évi április hó 8. napjának délelőtt 9 óra Nyíregyháza kisvasúti állomására tüzelik ki. Értesiti az érdekelteket, hogy azok, kiknek a kisajátítás, térfogat, valamint 3 a birtoköss2eirásol.ba bevezetett szolgalmak vagy jogosultságok ellen kifogáseik vannak, erre vonatkozó észrevételeiket a fentebbi hatarnapon a hitelesítő bizottságnak előterjeszthetik. Azokat pedig, kiknek a kisajátított területekért járó s az egyéni kimutatásban kitüntetett kártalanítási vagy kisajátítási összeg mennyiségére nézve vannak ellenvetéseik, vagy akik ezen összegekre bármilyen címen igényt tartanak, felhívja, hogy ellenvetéseiket s illetőleg igényeiket ezen telekkönyvi hatósághoz 1926. évi augusztus hó 7-ig annsl bizonyosabban jelentsék be, mert a biróság, tekintet nélkül a később je'entkezők észrevételeire és igényeire, a kisajátítási és kártalanítási összeget az egyéni kimutatás adatainak megfelelően fogia kiutalni, a kisajátítóit területekre bekebelezett vagy felülkebelezett terheknek törlését pedig hivatalból fogja elrendelni. Az egyéni kimutatás, térkép és bír tokösszeirás a telekhivatalban felek által megtekinthető. Kelt Nyíregyháza, 1926 március 1. Dr. GERGELYFFY sk . jbiró. A kiadmány h'teléül: 1207-3 BENEDEK sk„ kiadó. Utolsó férfi a földönt 1 férfi 1200 nővel Szombattól — Apollóban A tiszalöki kir. jár&sbiróság mint telekkönyvi hatóság. 134—1926. Tk. siám. Árverési hirdetmény kivonat. Dr. Tompos Endre végrehajtatónak Mérey Islvánné Paláncz Emma végrehajtást szenvedő ellen inditott végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtási árverést 30,000.000 K. tőkekövetelés és járulékai behajtása végett a tiszalöki kir. járásbíróság teröleténlevő Tiszalök községben fekvő, s a tiszalöki 1314. sz. betétében. A I. 1-2 sorsz. 339. 340 hrsi. a felvett Mérey Istvánné Paláncz Emma nevén álló házasbelsőségre 20,000 000 korona kikiáltási árban elrendelte. Az árverést 1926 évi április hó 8 napján délelőtt 9 órakor Tiszalök község házánál fogják megtartani. Az árverés alá kerülő ingatlan a kikiáltási ár kétharmadánál alacsonyabb áron nem adható el" Az árverelni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10% át készpénzben, vagy az 1881: LX t c.. 42. §-ában meghatározott árfolyammal számított óvadékképes értékpapirosban a kiküldöttnél letenni, hogy a bánatpénznek előleges birói letétbe helyezéséről kiállított letéti elismervényt a kiküldöttnek átadni és az árverési feltételeket aláírni (1881: LX. t.-c. 147., 150., 170. §§.: 1908 : XL. t.-c. 21. §.) Az aki az ingatlanért a kikiáltási árnál magasabb ígéretet tett, ha többet ígérni senki sem akar, köteles nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa igért ár ugyanannyi százalékáig kiegészíteni 1908: XLI. 25. §). Tiszalök, 1926. január 25. Kiss SyJrgy s. k. km. jb. elnök. A kiadmány hiteléül olvashatatlan aláírás 1221-1 kezelő.