Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-07 / 54. szám

1926. március 7. JSfYÍRYIDÉK. lünk tirpákoknál mások a szokások, i mint a magyaroknál. , A lányokhoz való járást meg- | kezdtem már 17 éves koromban, hiszen, mint tanyai szolgalegény, tehettem. A magam tanyájában egy lányhoz se jártam, mert nagyon, ritka eset az mi közöttünk, hogy valamelyik legény a saját tanyájából házasodjon. Mi csak akkor mentünk a lányhoz, mikor már a család lefeküdt. Ekkor kopogtattunk, s a lány bebocsátott, de világot nem gyújtott. Megtörtént, hogy hárman is voltunk egyszerre a lánynál. Elment előbb egy, s mikor az beszélgetett belépett a második, harmadik legény anélkül, hogy az újonnan érkezett tudott volna előzőleg a másik, vagy többi ottlétéről. Akármennyién voltunk, közef ült mindenik lányhoz, de előbb csakis az elsőnek érkezett beszélgetett a lánynyal. Ha ez kibeszélte magát, átadta fiélyét a másiknak, az a harmadiknak, azért, mert aki nem igy tett, nem ment haza kenetlenül. A beszélgetés oly halkan folyt, hogy azt a beszélgetőkön kivül senkisem értette meg, még a közvetlen mellettük ülő legény sem. A leányt mindig egyszerre hagytuk oda, rendesen akkor, mikor észrevettük, hogy hazaérkezésünkkor, munkába kell állni. A legtöbb •szülő hetenként csak egyszer, vasárnap este engedte meg a lányához való menetelt, legfeljebb kétszer, ha a hét közepén is volt ünnep. Az volt a kifogás, hogy éíég egy héten egy éj'jéft átvirrasztání. A fény, meg itu icgenyek kibírtunk volna'több éjjelt is, de az öregek sem alusznak akkor, mikor legény van a háznál. teremtett, hogysem egy egyszerű formulával el lehetne őket intézni, nem idealizált hősök, hanem a renaissance nagy lendülettel, nagy energia- és szópazarlással élő emberei, akikben nincs mindig becsület, igen ritkán filozófia, de van bennük annál több erő. Macbeth, amikor mint egy űzött farkas be van kerítve Dunsinan várába s a torkáig ér a kiöntött vér és a csömör, azt mondja az életére: «Aludj ki.piela fény! Az élet árny, Mely jár-kel; egy szegény komédiás Ki egy óra hosszat tombol és dühöng, Azzal lelép s szava se hallatik. Mese, mit egy bolond beszél, teli Hangos dagállyal — ám érteim-; nincs.» Am ez a bekerített ember, akinek a páncélján kivül ott les a mohó halál* amikor már tudja, hogy megindult a birnámi erdő s ellenfele nem anyától szült ember, szóival eljött a halál perce, még mindig küzd: «Próbálok egy végsőt s pajzsom felütve Kiáltom: Macduff, jövel!» Hallgatóznak s ha valaki csak meg • is moccan, mindjárt szólnak. A lánnyal való ismerkedés rende- . sen a tempíomnáf, a városban tör- I fent. Ha megláttam egy kedvemre valót, szóba ereszkedtem vele, s megkérdeztem tőle : mikor mehetek hozzád ? Megmondta. Nem egyszer elmentem 8—10 km.-nyire is. Voft olyan, akihez csak egyszer mentem, volt akihez tovább jartam félévnél. Egy leányt azért hagytam ott, mert én folyton beszéltem s az csak Ha mondtam neki : »BeszéIj te is hallgatott, vagy csak ritkán szólt már valamit«, igy felelt : »£n nem tudok sokat beszélni». Na ha nem tudsz, gondoltam — én nem tartalak szóval éjjeleken át. Nem mentem többször hozzá. Egy másikkal azért szakítottam, mert ha elmentem hozzá, mindig az asztalhoz ült, s engem szembe ültetett a fekvő anyjával, s igy kellett beszélgetni. Több heti távollét után találkoztam a leánnyal s kérdezte : miért nem jössz hozzánk ? Azért, mert mindig látom az anyádat is, ha nem ugy fogunk ülni, elmegyek megint. — De azt mondta anyám, hogy ugy ültesselek. — Ha te inkább hallgatsz anyádra, mint rám, csak maradj magadéra. Megyek máshoz. Mert én ugy gondolom, hogy ha az a lány igazán szeret engem, inkább rám hallgat, mint az anyjára, értem minden pillanatban összeveszekszik vele. A harmadikat ma is sajnálom, mert igen szép, jó és dofgos lány volt, azért hagytam el, mert féltékenykedett. Ugyanis ugyanabban a tanyában elmentem másik lányhoz is, aki eldicsekedett vele emennek. A legközelebbi vasárnap ismét amazt kerestem fel. Ez, alig léptem be hozzá, megkérdezte, miért jön most én fiozzám, miért nem megy 1 a másikhoz ? yi-i — Jó, felkeresem a másikat. — Ne okoskodj, hiszen nem haragból, hanem csak ugy mondtam. — A legénynek mindenüvé szabad menni, feleltem rá kimenés köz ben. — Kár volt szólani — mondta a pitarajtóban. Ehhez a lányhoz nem mentem többször, de a másikhoz sem. Egyszer megláttam egy kedvemre valót. Nem beszélhettem vele, de megtudtam, melyik tanyára való. Még aznap este beállítottam a tanyára. A szélső háznál együtt voW tak a legények. Egyet sem ismertem. — Adjon Isten jó estét! — Adjon Isten — fogadták. — Hát fiuk, megengeditek-e, hogy elmehessek egy lányhoz ?. — Melyikhez ? — Ahhoz, aki nekem körülbelül a Szememig ér, meg akinek szép kék szeme van, aztán ismerhetitek arró» is, hogy ma rózsaszínű ruhában <Volt a templomban. — Megengedjük, mehetsz hozzá, bátran. — De én azt sem tudom, hogy melyik házban lakák. Megmutatták a házat, be is kopogtattak, aztán magamra hagytak. A lány kijött s bebocsátott, jól töltöttük az időt. Ilyeneket megtettem többször, s ha kérdezte a lány, hogy ki vagyok, egyiknek egyet, másiknak mást mondtam, mert ugyancsak tudtam beszélni. Engedelmet azért kértem, mert nálunk igy szokás, engedelem nélkül, ha esetleg cimborájuk járt volna hozzi — talán véres fejjel kerültem volna ki a tanyából. E lányhoz jártam vagy félévig addig, amig be nem rukkoltam a huszárokhoz. Egyszer nagyon éhesen állítottam be hozzá, s valami Pi»d*8 Mozg

ó | Szombat, vasárnap fűi van el;-?dó

4? Jackie Coogan A kis rongyszedő! Egy szegény kis árvagyerek regénye 7 felvonásban. Ezenkívül: Daloi az élet l ('.iikor a tavaszi álom vis^atér.) Szerelem hajdan és ma 6 felv.-ban. A főszerepben; Ethel Srannon és Wallage MaaDonaid Előadások kezdete: szombaton 5, 7 és 9 érakor, vasárnap 3,5, 7 i

s 9 órakor. Jűq : toiaídFéT.Oh, ezek a férjek" ennivalót kértem tőle. Hozott kenye ret, szalonnát, A szülők észrevették, hogy eszem, s szóltak a lányuknak, hogy gyújtson világot. £n gyújtottam is gyufát, de a lány elfújta. Tréfára vettem a dolgot, s egyiket gyújtottam a másik után, úgyhogy alig maradt pár szál. A lány hűségesen elfújta, mindhiába kérte az anyja. Nem vagyok én gyufagyáros — mondtam végre, s megfogtam a Maris kezét. Gyújtsanak világot kentek, azt nem fujhatja el. — No, ha a lányom nem akarja ne bántsd, — mondta az anyja. Szülei sohase látták az arcomat" De egy háznál se lehetett gyufái gyújtani. A leány elfújta még akkor is, ha pipában akartam tüzet csinálni. »Mért nem gyújtottál rá kint, ott lett volna idód« — mondta a legtöbb. A huszárévek után is jártam a lányokhoz ,mert 27 éves koromban házasodtam. Házasságot a feleségemen kivül nem Ígértem egy leánynak sem. Ha kérdezte valamelyik, hogy mikor nősülök, megmondtam kereken : »Még ez évben nem.« Akadt, aki megkérdezte : »Hát jövőre?«« »Akkor igen« — válaszoltam. — »Nézd csak — mondta a lány — én várok addig is, noha most kérőm van, csak egy biztató szót szólj« — Ha szerencséd van, ne várj rám, meglehet, ez jobb ember nálam. A huzódozás tulajdonképeni oka pedig az volt, hogy sok háznál hallottam az ilyen szemrehányásokat : »Látod, miért csafogattáf. Ha rád nem hallgatok, milyen jó dolgom van most János, vagy Pali mellett mert ezek is kértek«. »Hej ha tudtam volna, hogy milyen ember vagy bizony, bizony nem várok rád«. A »NépéIet« most megjelent számában értékes tanulmányt irt Kiss Lajos, vármegyei muzeumunk igazgatója is*»A hódmezővásárhelyi ember aprójószága« címen. (*) Csipka bedolgozás endliző fépen a Fonalházban. 19x (*) Magyarország legnagyobb (* legrégibb cipövállalata a Turul cl pőgyár r. t., amely az ország minden nagyobb városában, összesen 21 fióüzlettel rendelkezik, már hoszszabb ideje keresett Nyíregyházán egy nagy, több portállal rendelkező helyiséget, ahol egy fényes cipőüzletet szándékozott létesíteni. — Minthogy azonban városunkban nem tudott megfelelő helyiséget kapni, kényteíen a Zrinyi Ilona-utca. 10. szám alatti ideiglenes lerakatát is feloszlatni, ahol hatóságilag engedélyezett kiárusítást resdez a napi 'árakból 20 százalékos engednvsnnyef, mindaddig, amig a késztet tart. A vásárlók rendelkezésére bocsátja az. egész dúsan felszerelt raktárát, ahoi mindenfajta női, férfi, gyermek luxus és strapa cipők kerülnek kiárusításra a legnagyobb választékban. flx (*) A Die Dame uj száma megérkezett és kapható az Ujságboltban. Még mindég tart az olcsó leltári cipőárusítás Tavaszi női divat ftkatt savré J^ félcipők IIÜ eatr l\ li ffiJfM iJfcős oipAk «QA A|A feketében é$ barnában lOU'úlUwerK hírt fekete boj és savró aagas *i- ftQC pők amerikai és francia formában UUU er«r K Férfi divat fekete félcipők lakkorral AQA francia formában Ww »zer K N6i fehér fétzoi divat félcipők fűzőt- QA és pánto«baa csak 39-42 számig uw ezer K Nét divat antilop és lakk AEA OQA ptiatoicipók kim, számok mUU m"U eztr K Poaató házi cipők 54—85 e»M K. Erős munkás cipők (bakancsok) duplatalppal 150 *a«r K Női divat mouslin harisayák minden izicben 30 azar E. Stlyemfiór 38 ezer K.