Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-30 / 72. szám
6 JfttBXIIÉR, 19Í6. március 30„ figyelő ur, hogy azok is szegények élelem után járnak, mert hisien a kutyák egzisztenciáját is megcsonbitotta a háború. Figyelő ur Icutyaellenes cikkeit kegyetlennek mondja Éllenfigyeiő ur, amennyiben 'Figyelő urnák nem is lehettek soha gyermekei, mert ha lettek volna, megértené, mi célból maradnak meg a kutyaujszűlöttek. Ezt bizony — ő szerinte — csak egy gyermekét szerető családapa értheti meg, aki nem dobja el az újszülött kutyust, mert örömet okoz vele gyermekének, aki a kutyusnak Örül. Hogy annál inkább dokumentálja érveléseit Ellenfigyelő ur, leírja a saját kutyuskája kalandját a kegyetlen »sintér bácsi«-nál. A sintér a kapuból húzta ki a kutyust, elvitte és bedobta a többi közé. A sintén-telepen a kutyust EUenfigyelő ur kérésére külön zárkába tették és két hétig kellett élelmezni. Igy volt alkalma Ellenfigyelő urnák megfigyelni a kegyetlenkedést, amit az ártatlan állatokkal véghezvisznek. Pár napig éhen .vannak a kutyák összezárva 9 megadással mennek sintérék tuskója alá, hogy agyonverjék őket. Megtörténik, hogy a sintér horgot döf a szegény állat oldalába, ugy rángatja elő a »delikvenst«, hogy agyonüsse. — Ellenfigyelő ur szetri tanuja volt egy jelenetnek, mikor is megfogtak a sin térek egy kis fekete kutyust a Mező-utca torkolatában dróttal, az orrát egy pálcával jól elverték, aztán a levegőbe megforgatták s ugy verdesték a földhöz. Ezt a bestiális kegyetlenséget persze nem látta Figyelő ur, mert ha látta volna, semmi esetre sem lenne olyan kutyaellenes. Megjegyzi még Ellenfigyelő ur, hogy a kutyákról sok szó esett már, de a sintérek kegyetlenségével még senki sem hozakodott elő. Én leszek tehát, aki Figyelő és Ellenfigyelő urak figyeléseiből meg figyelem a megfigyelni valókat. Figyelő ur ne legyen olyan nagy ellensége az ártatlan kutyusoknak s ha már irni akar róluk, irjon néha jót is, ne csak rosszat, ne fájdítsa a .kutyabarátok szivét s ne adjon lovat az amúgy is kegyetlen »sintér bácsik alá. Hiszen a kutyának is — élni kell ! (Igaz, hogy a sintérnek is élni keli.) Ellenfigyelő urnák pedig igaza van sok mindenben, de kissé tragikusan látja a helyzetet. A sintér intézményeire szükség van. Ezen foglalkozási ág nem oly kecsegtető hogy holmi érzékeny lelkű emberek verődnének ott össze ,hanem kemény szivü, minden intelligencia hiján való egyének mennek a sintéri »pályára«. Bizony, aki erre a »nemes« foglalkozásra adja magát nem huz keztyüt a kezére, nem ad lelket a cselekedeteibe, nem iszonyodik a vértől s a haldokló kutyák nyögésétől, ö nem látja a kutya szenvedését, nincs ő benne humanizmus, ő csak azt tudja, hogy a kutyából — nem lesz szalonna, hanem finom, kidolgozott kutyabőr; cipő, csizma, vagy tudomisén mi. — Ellenben a sintérekke' rendelkező urakat szépen meglehet kérni, — ime igy, a sajtó utján, — hogy ez a feltétlenül szükséges intézmény — mert tagadhatatlan, hogy szükséges — álljon kissé emberiesebb alapon, figyelmeztesse alkalmazottait, hogy az állatokkal lehetőleg humánusan bánjanak s különösen legyenek tekintettel az utcán jeró-kelők jóizlésére s arra hogy ha nekik nincs, de másnak van szive; ha ők nem, de más szereti az állatot. Magam is szemtanuja voltam már hasonló durva jeleneteknek s hallottam több helyről is a kegyetlenségről, ami a í telepen végbe megy. Azonban éppen azért, aki szereti a kutyát, ne cikket irjon ezután a Nyirvidékbe, hanem kettőzött figyelemmel őrködjön a kutyuskájára. Viszont a sintérek felsőbb • hatóságától elvárhatja a közönség hogy bebizonyított kegyetlen viszazaéléseket a sintéreken lehetőleg megtoroljon. Hátha ugy jobb szívűek lesznek ? (Fre.), Névtelen Kelemennek Farkas vezérhez Intézett levele. Jó vezéri bátyám, miről énekeljek ? ... Hullong a levele a vén magyar csernek! ... Magyar rónaságnak tarlott lesz mezője / Kik jobbak valának szállnak temetőbe ! ... Aranyos magyar lant maradt megint árván ... Meleg tiszta Sziv volt s kedélye szivárvány, Csuí politikát is becsülettel szolgált, Másnak templomában becsülte az oltárt, • Nem keresett szálkát a mások szemébe ... Benedek Jánosnak áldassék emléke ! Édes uri bátyám, rosszalja kegyelmed, Hogy költői őcscse ritkán énekelget; A nyiri homokon szegényes a téma, Költőink jólétén merengek csak néha, A jó magyar koboz urimódon tart el, Ebből épit házat Nyíregyházán — Waltér, Nála a hitel nem számit problémának, Mert a „Nyirvidék 1 1 -nél lontban honorálnak, „Felelősünknek" is volna vagyonkája, Ha nem menne annyit "karsbadi km ára". Külpolitikáról, hogy szintén beszéljek: Egyptomba megyek én is már vigécnek. Most rnár uri bátyám, az lesz vigasságunk : Koptnak és berbernek ha mi exportálunk, Nem togkeíe kell ott, sem pediglen sőre, Forgalmi adónak vagyon ott jövője, Exportcikké lehet im Ellenőr János, S ezrivel mehet ki kormányfőtanácsos, Főpincér és költő, ügyvéd no meg doktoi ... Turbános arabra igy derül majd jobb kor. Amig kedély-adót nem vet ki az állam, Némi humor — bátyám — mindig akad nálam, Más volt azért ennek régen a virága, A hires orosi t vinkós jóvilágba' Elvonult azóta sok felleg telettünk ! Álmokat temettünk... nótákat teledtünk! Hejh f urambátyám a hanyatlás de gyászos! Vízivó már minden második nótáros! Csak a bátyám szive, ahol még tavasz van, De már ott S emj ónk ben fogynak a zamatban! Ködöt ver lelkünkre csúf időknek szárnya ! Törpe gondolatok fetrengenek sárba' Látó szem, józan fej ritka mint a kócsag... Ingovány gőzére rámondják, hogy jószág! A politikában olyan nóta járja : Sakál tanít kopót az uri morálra... Nem ért históriát s eszmét át nem érez : A hetyke agarász s komiszhangu béres... Bércre szállni kedve sosem volt a lúdnak S kanászok köpésről leszokni nem tudnak! Nem szól tán örökké sváboknak dudája, Ömlik még magyar bor az ősi kupába! Van még itt nyitott szem, van jövendő-vár ás! Él még ez a szent hit, hogy nincsen megállás! Okul még a magyar egyszer saját kárán... — Felleg nélkül nincsen gyönyörű szivárvány... Adja kegyelmednek a nagy Ég jósága: Kassán zendíthessen vén kuruc nótára! Lesz még egyszer ünnep!... Isten a kezesem! Tiszteli hü öcscse: Névtelen Kelemen. Milyen magot vessünk csalamádé. nmk? Köztudomásu dolog, hogy a csakmádé egy rendkívül fontos takarmány, amely nemcsak a nyár második felében és az egész ősszel látja el zöldtakarmánnyal az állatokat, hanem amelyet zsombolyázás utián télire is el lehet tenni és igy télen is nedvdús takarmánnyal lehet az állatokat etetni. Kívánatos ezért, hogy a kisgazda is sokkalta nagyobb gondot fektessen a csalamádé termesztésére, mint amennyit fektetett eddig, s csakugyan áldásos volna, ha minden kisgazdajegalább egy kis területen fudna csa-lamádét termeszteni. Természetes fontos dolog, hogy legalább egy kevés istállótrágya jusson arra a talajra, amelyen csalamádét vet, meg azután olyan magot használjon vetésre, amely jóminőségü, h°gy igy nagy tömegű csalamádét kaphasson. Erre a célra a korai érésű tengeri magva kevésbé alkalmas, avagy legfeljebb a páduai tengeri jó, dé ennél is sokkalta(jobb a későbben érő lófogu tengeri vetése, mert a lófogu tengeri magas növésű, igy igen nagy tömeget szolgáltat. Azért is, ha valakinek nincs vetésre való lófogu tengerije, cseréljen valahol ilyent. Nagyon helyesen cselekszik, ha e közé is egy kevés borsómagot kever, mert a borsós csalamádé értékesebb, több táplálóanyagot tartalmaz, mint az egymagában vetettTermészetes, hogy az egész területet nem egyszerre kell bevetni, hanem 14 napi időközökben, több részletben, nehogy egyszerre váljon az egész kaszálandóvá, hanem csak részletekben. Lucernások megjavítása. A lucernásokat mindenkor a legnagyobb gondozásban kell részesíteni é s különösen nagy gondot kell fordítani a lucernásnak szánt talaj előkészítésére, mélyen való megszántására, apróra való elmiivelésére, mert ha erre nem fordítunk kellő gondot, a lucernások legtöbbször hamar kipusztulnak. Emellett a kipusztulásban lévő lucernások megjavítása azért nagyon nehéz. Annak dacára lehet olyan eset, ho» a három éves, már kipusztulásban lévő lucernást még 1—2 évig okvetlenül fenn kell tartani, különben takarmányszüke állana be. — Ilyen esetekben boronálással és könnyen oldódó műtrágyákkal lehet sikert remélnünk, mert csakis ezeknél van meg a remény arra, hogy könnyen és gyorsan oldódván, lehatolnak azon mélyenfekvő rétegekbe, ahol a lucerna gyökere él. Leginkább ajánljuk ilyen esetben a szuperfoszfátot és pedig 150—200 kg. kat. holdanként, amelyet ősszel kell kiszórni és sohasem tavasszal. Nagyon fontos dolog, te-, hát az ősszel való kiszórás, mert ilyetén módon mégis a hólé, — a gyakoribb esőzés feloldja és a talaj mélyebb rétegeibe viszi te a táplálóanyagokat. Ugyancsak őszszel — ezt azonban megtehetjük tavasszal is — a gyöngülő lucernást alaposan meg kell boronálni, nehéz éles boronával keresztül-kasul, hogv a talajt meghasogassuk és így a levegő és a csapadék könnyebben behatolhasson a talaj mélyebb rétegébe. (*) Caritas (Zöldség-tér 8.) harisnyakötődéjében olcsó, jóminőségü harsnyák állandóan kaphatók. Ugyanott fejelés és kötés jutányosán és gyorsan eszközöltetik. ?
