Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-25 / 69. szám
JSÍYÍRVIDÉS: 132«. máreias 35. Gazdaifjak utazása. A napokban magyar gazdacsaládok fiai indultak el Németország felé, ahol egy félesztendőn keresztül német gazdacsaládok vendége,« lesznek. Természetesen onnan viszont német ifjak érkeznek hozzánk, mert hiszen csereakcióról van szó. Nem az első alkalom ez, ami•kor a két ország gazdáifjai kölcsönösen látogatást tesznek egymásnál, mert hiszen már három évvel ezelőtt is volt egy i'yen akció s csak azt sajnálhatjuk, hogy a közbeeső három esztendő alatt többet nem szerveztek. Szükséges-e részletesebben fejtegetni, hogy milyen óriási eredményekkel jár, ha a magyar gazdaifjuság külföldre kerül s otta* nemcsak azt ismeri meg, ami elsősorban érdekli, a szokásban levő gazdálkodási módszereket, hanem megismeri a szokásokat, az erkölcsöket, egyszóval világot lát. Természetesen ennek az utazásnak mindamellett mégis csak elsősorban szakképzési céljai vannak, mert letagadhatatlan, hogy a magyar mezőgazdálkodás bizony nem igen tette magáévá azokat a vívmányokat, amelyeket e téren a tudományos kutatás és értékes tapasztalatok gyűjtése és felhasználása biztosított. Magyarország a trianoni béke átka óta úgyszólván kizárólagosan mezőgazdasági állam lett. Ha jó a termésünk, könnyen beszélünk s nem fenyeget semmiféle veszély. Ha rossz a termés, az egész ország mint egy ember érzi meg. Ilyen körülmények között szinte felesleges szópazarlás arra figyelmeztetni, hogy Magyarországnak a legnagyobb mértékben többtermelésre kell törekedni. Megmaradt földjeink minősége teljesen kielégítő s hogy az átlagtermés hat hét mázsánál nem nagyobb holdanként, ennek okát csak abban az elmaradt gazdálkodási rendszerben kell keresni, amelyhez a magyar gazda nemes konzervatizmusából kifolyólag ragaszkodik. A konzervatizmus azonban, bármennyire tiszteletreméltó is, mégis meg vannak a maga határai s elérhet eg)" olyan pontot, amikor aztán károssá válik. A német gazda sokszor silányabb minőségű földjén jóval többet termel, mint a magyar, hogy ne is beszéljünk a dán és holland gazdaságokról, mert főleg Dániában a mezőgazdálkodást valóságos művészetté fejlesztették. Dániában nem ritka a husz mázsás átlagtermés s ezt az eredményt természetesen csak azzal a fejlett oktatási rendszerrel képes az állam biztosítani, amely a mezőgazdasági iskolák ezreit valósította meg a kis állam különböző részein. Reméljük, hogy ez az utazás .nagyban hozzá fog járulni a mindnyájunk által hőn óhajtott mezőgazdasági többtermelés megvalósításához. Az ilyen csereakció azonban csak az egyik utja e cél megvalósításának, a másik a mezőgazdasági iskolák felállítása és intenzív működése. A kultuszminiszter erre vonatkozólag széles programot dolgozott ki s ^jvánatos volna, hogy ez a program minél előbb meg is valósuljon. Magyarország jelen életviszonyai között a mezőgazdasági többtermelés nem egyszerűen csak nemes versengés, hanem egyenesen a lét, vagy nem lét kérdése. Arra kell törekednünk, hogy minden esztendőben — függetlenül az időjárás szeszélyeitői — felesleget produkáljunk s ezt e»( portáljuk. Ez a függetlenítés azonban nem történhetik másként, csak céltudatos és a kor igényeinek megfelelő emberi erőfeszítéssel. Kardos Albert emlékezése Benedek János elhányt nemzetgyűlési képviselőről. Nyíregyháza, március 24. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Nemrégen hunyt el a független ségi harcok egyik legkiválóbb vezére, Benedek János nemzetgyűlési képviselő. Benedek Jánosról, aki szabDlcsmegyei, nyirbalkányi születésü és akinek Szabolcsvármegyében és Nyíregyházán kiterjedt rorokonsága van, barátja, Kardos Albert, a kiváló tudós és író a »Debreceni Független Ujság«-ban meleghangú emlékezést irt. Kardos Albert a következőket mondja e! Benedekről : «Egymásután dőlnek mellőlem legjobb barátaim, legkedvesebb ifjúkori társaim, néhány évvel ezelőtt Bakonyi Samu, a minap Bihari Mór, most pedig Benedek János. Az első velem járt egy osztályban, a második eggyel fölöttem, a harmadik eggyel alattam. A kaszásember nagyon is a közelemben vágja a rendeket; bizony nagyon óvatosan kell kapkodnom hol a fejem, hol a lábam, hogy kikerüljem a kaszának suhanó élét. Sohasem hittem volna, hogy én búcsúztatom el Benedek Jánost, az én kedves Jancsi pajtásomat, nemcsak nálam, hanem mert zömök' termete, vasszervezete, állandó egészsége azzal biztatott, hogy az. időtlen idő alatt sem nyövik el. — De ime a vas ia megvásott, a termet meghajolt, az egészség megrendült és most itt állok a frissen hantolt sir fölött, hogy emlékezzem Benedek Jánosról, nem annyira a jóbarátról, mint inkább az iróról, a poétáról, a semmi tekintetben sem közönséges emberről. Valóban, Benedek János nem volt mindennapi ! ember. Annyi különféle, istenadta képesség, annyi eredeti őstehetség lakozott benne, hogy mások annyi természeti adománynak a felévél, harmadával vezető államférfiak, országos irodalmi és társadalmi tekintélyek, Petőfi- és Kisfaludy-társasági hires tagok lettek volna. De Benedek János elsősorban bohém volt, az életnek kedvelője s élvezője, aki valamint a pénzzel nem tudott bánni, tehetségével sem gazdálkodott megfontolt számítás szerint, ok- és célszerű beosztásit követve. Aki közelebbről ismerte, az nem győzte eléggé csodálni Jókainak egyik-másik regényhősére emlékeztető emlékező tehetségét. Koponyája egy jókora költészet kincsesháza volt, amelyből a legnagyobb könnyedséggel emelte ki és szószerinti hűséggel vette ajkára nemcsak Petőfi, Arany, Vörösmarty híresebb költeményeit, hanem kisebb és ujabb költőknek, Reviczkynek, Kiss Józsefnek, Szabolcskának is sok-sok versét, nem is szólva arról, hogy a maga verstermése is mindig nyitott könyv volt előtte. Hadd bizonyítsam ezt egy érdekes esettel. A nyíregyházi Bessenyei-szobor Le Leplezésén, ha jól emlékszem, 1898-ban a Csokonai-kört képviseJitük: Benedek János, meg én. A szoboravató ünnepi óda szerzője Sajó Sándor volt, akinek neve csak akkor kezdett feltűnni a Petőfitársaság által jutalmazott néhány költeményével. Az ünnep előtt egy pohár sörnél bemutattam Sajó Sándort Benedeknek. Kedves barátom' — szól Benedek — ön az a Sajó, akinek az «Apró fejfák» cimü költeményét megjutalmazta az idén a Petőfi-társaság? Szép vers.» S ezzel kezdi szavalva elmondani a jutalmazott költeményt címétől kezdve az utolsó sor végső szaváig a szerzőnek a legnagyobb álmélkodására, hiszen önmaga egy strófát is nehezen tudott volna híven idézni a saját müvéből. Agya a versnek nemcsak, raktározója volt, ha n gni termelője is volt. Versnek, különösen verses felköszöntőnek a rögtönzésében ritkította a párját, nemcsak vetélkeDiadal üwgó Yárofti Üföüsiisgó Mire. 24-25 én, szerdán í, 7 és 9, csütörtököm J, í, 7 íi 8 órakor A francia fflmgyártá« ramek«! Ä szép fiu A Boulevardok lovagja. Regéay a modern Parisból 6 felvonásban. Fősaereplők: Sandra Milowanoí, Charles Vanel 4a Eri« Barclay. Mint szélben a nád regény 6 falvonásban. Főszereplők: LILIAN GISH és ELMO LINCOLN Márc 24-25 én, szardán í,7úl, csütörtökön 3, 5, 7 és 9 órakar Utolsó bravúr! Egy „1" listás légtornász kalandjai S felvonásban. Főszerepben: JOHNN? HINES. Vadvirág kisasszony! Cowboy királyaő. Vidám fllmjáték S felvonásban Főszerepben: CoSeen loofe. m Józsi, te csalsz! JÖ N1 perccel 12 előtt dett, hanem tut is tett a Kerekes Sámuelen, akinek a nevét Sipulusz örökítette meg e rimpárral: Kerekes Sámuel Én téged bámuel. Túltett, mert a Benedek rögtönzéseiben nemcsak összecsendülő rim volt, hanem ötlet, éle, szellem. Rögtönzőképességét egyszer a nevem napján csillogtatta különös erővel, amelyet egy tanártársammal együtt ültünk a Jogász és tisztviselő körben. Voltunk vagy 25-en az asztal körül, akiknek a felét Benedek akkor látta először. Elkérte tőlem az asztaltársaság tagjainak, jobbára tanároknak, a névsorát s ime a vacsora közepén feláll Benedek és mond mindegyikünkre egy-egy talpraesett rigmust. A társaságban jelen volt Karai Sándor is, a kollégium mostani érdemes igazgatója, akkor még fiatal házas; a róla szóló köszöntő igy hangzott: Irigységtől sáppadnak tanárok karai Mikor Karainét ölelik Karai karai A társaságnak különben éltető eleme volt Benedek, akár a komoly, akár és még inkább a vidám társaságnak. Lendületes szónoklat, pathetikus hév csak ugy telt tőle, mint tréfa, móka, nóta. Az ötletek, a visszavágásokszinte kergetőztek nála, néha-néha vastagabb csattanóval, amely már csak férfi-fülnek volt szánva. Találó volt az a visszavágás, amelylyel egy fiatal ügyvédnek a dagadozó önbizalmát lohasztotta le. A fiatal ügyvéd maga állapította meg magáról, hogy benne mégis csak különösebb tehetség lakozhatik, hiszen alig lakik Debrecenben egv pár éve, máris fölléptették ellenzéki képviselőjelöltnek, még pedig a kormánypártnak legerősebb kerületében. «Nincs ebben, öcsém, semmi különös - szalasztja ki a szót Benedek, — a közmondásból is tudhatod: ahol ló nincs, szamár is jó. Kacagtató ötleteinek, hires jó mondásainak se szeri, se száma, de ezek jórészt plyanok, mint Csokonai dévaj költeményei : csak férfitársaságba valók. Országos hirüvé vált az a három szó, amelyet Polónyinak, mint igazságügyminiszternek mondott, amikor ez nagy elfoglaltságára való hivatkozással nem fogadta őt, a képviselőt és bizalmas barátot. Benedek egész életében ellenzéki politikus volt, rendületlen függetlenségi, lekes 48-as, a márciusi eszméknek meg nem alkuvó híve. Függetlenségét még pártvezéreivel szemben is megőrizte s nem igen hajtott térdet-fejet sem Kossuth Ferencnek, sem Justh Gyulának. Kitűnően tudta utánozni Kossuth Ferencnek hivalkodását, nagyúri allürjeit, szokásos szófordulatait. Mikor a nánási Kossuth szobrot leplezték le, ott állottam Benedek mellett, aki Kossuth Ferenc beszéde alatt előre figyelmeztetett : Most huzza ki a parfümös selyem zsebkendőt ; most pedig jön : Dicső atyám szent emléke. Justh Gyuláról, későbbi pártelnökéről sem volt valami nagy véleménnyel. Ezt ugy látszik — a pártvezérek sejtették, vagy besuTESSÉK MEÖTEEIMTENI! •agy KÉIMÉR „TEKTJfc" e«meiatéruayáráb&a (Árpád-iá. 4. mzAm. T«tof*n< 49. mxém) •wine« • eaent- és márvány aaomaik padlólapok, valamint al»őranffanak «liawiert „TIKTA" f«del•terép » l« Kkltttpőfch mlnőségban, nagy válaMtékkan, »lónyöt árak molUtt kapható . UM I»
