Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-18 / 63. szám

2 JNfYÍRVIDÉK 1926. március 18 vegye f^EG m RZ SGÉS2 CSALADJA őaÖMÉT LSLí MAiD SEMNE! «sRA 7500 KOKOK55. 40 OLDAL. WiKDEMÜTT KüítHfiTÓ! „Öngyilkosság: adósságot csinálni!" Ezt mondta Eber Antal, "közéletünk egyi pénzkapacitása, a városházán elébe sereglett kereskedők, gazdák, iparosok és lateinereknek, amikor jellemezni kivánta gazdasági helyzetünket. Hozzátette, hogy minden iskolában és mindenütt ezt a jelszót kellene felírni, hogy mindig és mindenki szeme efőtt ott lebegjen az adósságok csinálásától óvakodásra való figyelmeztetés. Hogy azonban miért öngyilkosság ez ? Ennek magyarázatával adós maradt. Illő tehát, hogy gondolkodjunk rajta. Tudjuk jól, hogy a Nemzeti Bank 7 százalékos bankrátáju hitelét, a különböző nagy'és kisbankokon keresztül, 15—18 százalékra is felsrófolják, amíg a hiteligénylő birtokába jut. Tudjuk azt is, hogy — szerencsére — ebből az ofcsófajtáju hitelből hosszúlejáratút nem igen lehet kapni. Azén mondjuk, hogy «szerencsére», mert már az első lejáratkor és a hiteligény bejelentésétől a lejáratig, éppen elég idő vari annak' meggondolására, hogy miért öngyilkosság ma adósságot csinálni, még a legprímább fedezet mellett is. Hogy a meggondolások sorrendjében haladjunk, tudnunk kell, hogy a gazdasági élet két fő mozgató rugója a termelés és az ennek létrejöttéhez szükséges csereeszköz, a nenz. A kettőnek harmóniában kell működnie, ha azt kívánjuk, hogy a gazdasági egyensufy megfegyen. A kettő harmonikus működésű, ha azok paraielt és nem szög alatt haladnak. Az őstermelés elsője, a föld az, amely ennek a paralell haladásnak feltételeit megszabja. A termőföld átlagos jövedelme sem kisebb, sem nagyobb nem fehet, mint annak a készpénztőkének jövedelme, melyet a földbirtok képvisel. Országos átlag é rtendő ez alatt. Amint kisebb az első tőkeértékének jövedelme, mint a másiké, a gazdasági egyensúlynak fel kell bomlania. Más szóval : "drága pénzzel nem lehet olcsón termelni, illetve, a termelés csak akkor lehet olcsó, ha a hozzá szükséges készpénztőke i^ olcsón kapható. Ha drágán termelünk és olcsón kell eladni a termeivényt, a csőd bekövetkezése -.elkerülhetetleíiA földbirtok nagy átlagban nem jövedelmezett és nem is jövedelmez többet normális gazdasági viszonyok között, mint értékének 4 -6 százalékát, azonban sokszor még 4 százaléknál is kevesebbet. A háborút megelőző normális gazdasági viszonyok között, a termeléshez szükséges készpénzhite cca. 5 -7 százalékért volt megszerezhető átlagban. Gróf Széchenyi István óta már jobban tudjuk, hogy a gazdasági élet és annak fejlődése rugója, a hitel. Hitel) nélkül alig van termelés, de különösen alig lehet fejlődés, a termelés terén. Ez a hitel tehát előbbi megállapításunk szerint nem lehet magasabb kamatláb-rátájú, mint aminő a birtokjövedelem, illetve ennek hozamrátája. Ha a birtok, annak értéke 5 százalékát jövedelmezi, akkor az ezt a jövedelmet terhelő hitelnek sem szabad drágábbnak lennie. Vagy csak igen kis mértékben lehet drágább. Minthogy azonban a birtokos, birtoka egész. jövedelmét riem fizetheti el hitelkamatokba, a birtokát csak annyira terhelheti meg, hogy a jövedelemnek, a saját megélhetését felülhaladó része legyen kamatterhekre fizetendő. Ez birtoktestenként változó ugyan, de racionálisan alig haladhatja meg a birtokérték 25—50 százalékát. Amint a teher ezen felül halad már erőö meggondolásokat szül, sőt gondot okoz. ' Hogy is voft régen ? A gazda megterhelte birtokát, mert hitelre szorult, a birtokérték legfeljebb fele részéig, 6 százalékos hitellel. Ha ma a 16 százalékos hitel mellett ugyanezt megteszi, akkor már jövedelmén felül még az egész birtokérték 4 százalékát tevő többletkiadásán van, amit talán egy-két évig elbirés azután dobra kerül a birtok. Más birtokos kezdi ei a gazdálkodást, aki majd okosabb lesz és megtartja a földet. Hogy van tehát ma ? Ugy, hogy redukálni kell a hiteligényt, . az előbbi példában emiitett esetben, a birtokérték 18.75 százalékára, az 50 helyett, mert különben veszedelem van. ín praxi tehát ugy áh a dolog, /hogy aminti a békében a 100 holdas birtok talán megbírta fizetni az 50 ho'fd értékéig felvett köfcsön kamatát, addig ma nem vehet fel nagyobb hitelt, mint 18.75 holdnyi föld értékűt, mert különben tönkremégy, ami az öngyilkossággal egyenlő. De mert a termény és állat árak és a termelési költségek nem arányosak a békebeliekkel, következik, hogy még a birtokérték előbb emiitett mértékéig sem szabad megterhelni a birtokot, mert a katasztrófa előbb következik be. De, ha a hitelszükséglet nagyobb, mint a birtokérték 10—15 százaléka, akkor ebből következik, hogy a termelés sinyh ezt meg, mert a kis hitellel mit sem tud kezdeni a gazda, akkor ebből meg az következik, hogy a lejtőn lefelé csúszás elkerülhetetlen lesz, az öngyilkos hitéiigénylés, az adósságcsiná.ás elkerülhetetlenné válik és csúszik ki > a föld a nem tőkeerős gazda Iába alól. Maga sem tudja miért ? Ami ah a földbirtokjövedelem megterhelésére, ugyanez ált az egyéb jövedelmekre is. Kereskeder lem és ipar, egyaránt nem bírják meg a magas hitelkamatlábat, mert terméivényeik és árucikkeik előállítása és beszerzése, áruraktáruk, és nyersanyagraktáruk fentartása kizárja a magas hitelkamatlábat. A szomorú példák egész tömege áfl fenti okfejtésünk bizonyítására és annak igazolására, amit Eber Antal ebben fejezett kiöngyilkosság adósságót csinálni. Mi azonban a teendő ? Leszállítani a gyilkos kamatlábat! Megszüntetni a bankok és hitelszervezetek öngyilkosságba kergető hitelpolitikáját! Ez máskent nem érhető ef, mint azzai, ha a hivatalos bankrátát lejebb szállítva, helyreállítják kormányzatiig az uzsora régi fogalmát és annak büntető következményeit. Az igazságszolgáltatásunknak kellene az uzsora régi fogalmát restaurálni és őrködni a nemzet gazdasági erőin t liDgy azok ei ne pusztuljanak, hogy azok az öngyilkosságba befekergethetők ne legyenek! Mert ne feledjük, éppen a független biróság az, amely akkor, miikor a törvényhozás nem tesz eleget az élet kívánalmainak, őrködhetik erkölcsi és anyagi javaink felett, a senki által meg nem szüntetett is fel nem függesztett, ma is érvényes régi jó törvények alkalmazása utján. Akkor nem keh majd félnünk és öngyilkos gondolatokkal beszédülnünk a hiteltnyujtó pénzintézetek küszöbein. Plsszer Jánoskiállítás elnökségének már bejelentették. A szükséges munkálatok elvégzésére a törvényhatóságok külön bizottságot szerveztek, amelyek jelenleg az anyag összeállításán fáradoznak. Az az érzésünk, hogy a magyar nagyközönség elé a vidéki városok olyan anyagot terjesztenek, amelyet eddig még hazai köreink sem tudtak kellő módon méltányolni, azért, mert nem ismerték. Talán soha nem volt nagyobb szüksség a nemzeti erők egyesítésére, mint a jelen nehéz, megpróbáltatásokkal teli időben. A Nemzetközi Embervédelmi Kiállítás ezt tűzte ki feladatául és reméljük, hogy ezirányban a kívánt eredményt el is éri. Diadal Mozgó Márcis 17-én és 18-án, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órai kezdettel Az idegen légió leánya a sors játéka 7 felvonásban. Főszerepben: Glória Swanson és Ben Lyon. r Alomhercegnő szerelmi játék 7 felvonásban. Főszerepben: Anna Nilsson, Betty Comson JÖN Fred Thomson-nai Bandika banditája ^HHHHI^IHBHHIH^ Látogatás Kiss Kálmán festőművésznél. Budapest, 1926. március 17. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A mai magyar festészet reprezentáns tagja Kiss Kálmán. Nevét a nyíregyházi közönség is jól ösmerheti, kisebb müveiből annak ideién a Gutenberg Kör rendezett tárlatot Nyíregyházán. Meglepve látom az elémsiető művészen, hogy nincs rajta semmi művészies. Sem hosszú haj, sem különleges nyakkendő. Önkéntelen is a fogasra nézek. Nem látok rajta úgynevezett müvészkalapot. Nem keresi a müvésziesség külső hatásait. Tehát ízig-vérig művész. Bemutatkozom. Udvariassági szólamok, aztán bevezet műtermébe. Már nincs is köztünk semmi udvariassági máz, természetes, közvetlen a beszélgetésünk. Szétnézek a műteremben. Szebbnél-szebb képek. — Nem vagyok úgynevezett műértő® — mondom, — nem az eszemmel, érzékeimmel és szivemmel élvezem az alkotást. — Igen, — mondja - ez az igazi kritika. Ennek a lélekben van az alapja. — Minden saját képe itt van ? — Ó ne

m, — mondja, — sok van a tárlaton és néhány képem van a legszebbek közül unokaöcsémnél Nyíregyházán. Egy remek tájkép fogja meg figyelmemet. Kérem, beszéljen róla. — Különös, éle való, a táj soroksári. Nagyon sok szép tájunk v

an, de nem is tudunk ról«• Nemrégiben vettem észre ezt a vidéket és öreg parasztok be.szélík, hogy régen sokat jártak ide festők. Markónak a nevére is emlékeztek. Sok tájképem yan a budai hegyekből — s mutatja szebbnél-szebb festményeit — és herceg Eszterházy tatai parkjából. A magyar vidék kulturális és gazdasági megnyilatkozása a Nemzetközi Embervédelmi Kiállításon. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) —, A Nemzetközi Embervédelmi Kiállítás elnöksége a magyar föld kulturális és gazdasági jelentőségének tudatában elhatározta, hogy a magyarságban rejlő ősértékeícet a kiállításon kellő módon kifejezésre juttatja. Ennek a célnak elérése érdekében országos mozgalmat indított. Felhívta a vidék vezető tényezőit, a városok törvényhatóságait a kiállításon való, résztvételré. Az eszme mindenütt a legteljesebb megértésre talált. Városaink hazafias megértéssel karolták fel ezt az ügyet és a törvényhatóság fejeinek vezetésével mindenütt bizottságok alakultak, melyek feladatukul tűzték ki, hogy részletesen összeállítsák azt az anyagot, mely egyrészt minden tekintetben é& minden oldalról ismerteti a magyar közönséggel a város életét, kulturális és gazdasági jelentőségét, másrészt hozzájárul ahhoz az egyetemleges törekvéshez, melynek célja, hogy ezen a páratlan jelentőségű eseményen, amilyen a milleneumi kiállítás óta nem volt, kellő formában mutassuk be — és ez az ideérkező külföldiek szempontjából is fontos — a magyar földben rejlő ősértékeket. A magyarság a nyugati kulturának évszázadokon keresztül úgyszólván végvára volt. Páratlanul áll a világtörténelemben, hogy egy kis nemzet, amely a nyugati népek között merőben idegen fajtát képvisel, oly nagyszerűen tudott elhelyezkedni e nagy nemzetek körében és oly' hathatósan vette ki részét azok kulturmunkájából. A magyar nemzet a tehetségek egész légióját adta a világnak és számos tudós és művészember, akik mind világhírre tettek szert, hirdetik ma js mindenfelé a magyar név dicsőségét. A Nemzetközi Embervédel" mi Kiállítás jelentős állomása leszv annak az energikus küzdelemnek, amelyet a magyarság kulturfölé-' nyének elismertetéseért folytat. A magyar vidéki városok hazaszeretetüknek és a fejlődés iránti törekvésüknek kiváló jelét adják, amikor összefognak egységes megmozdulásra megmutatni a világnak^ hogy mire_ képes a magyar faj! örömmel regisztráljuk, hogy nagy vidéki városaink: Szeged, Debrebathely, stb., stb., amelyek a magyar eletnek mind sajátosan kifejezett képviselői, résztvételüket a