Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-25 / 45. szám

Nyíregyháza, 1926, február * Csütörtök XLV1I. évfolyam. 45. szftm. \**Í mfk «s vam**; VS? toeoc K. Naflr^Nrc *&X>0 K, j gfefesMMMfcmk te taa£*fee*k «*Mb*éiiy. AfepHsífe MM* SUtk PéejMWkawrtőí Of. S, SZABÓ LÁ8ZLÓ > vurros AKDOK liMkMitöség ét kiadóhivatal: 82ÉCHENYI-UT 9. 8ZAM. | Talatea aiám 180. Poatachaqua 295M, K&alratokat nam adunk vlaaza. n i i .. . i- i A parlamenti vizsgálóbizottság a frankügyben beterjesztette jelentését. A jelentés szövege: Budapest, február 24. M. T. I. rádiójelentése. Rubinek István nemzetgyűlési képviselő a frankhamisitási bűnügy politikai hátterének megvizsgálása­ra kiküldött parlamenti bizottság i előadója, a nemzetgyűlés mai ülé- " sén beterjesztette a bizottság eljárá­sának befejezéséről és eredményéről szóló jelentését. A nemzetgyűlés január 20-án küldte ki a 25 tagu parlamenti bi­zottságot a frankhamisitási bűn­ügy politikai hátterének kivizsgá­lása céljából. A bizottság minde­nekelőtt megvitatás tárgyává tette feladatát és célját, amit a követke­zőképpen határozott meg: A bizottság feladata és célja an­nak a megállapítása, hogy mi volt a frankhamisitási bűnügy tettesei­nek a célja a frankhamisítással, továbbá összeköttetésbe hozható-e a cselekmény valamely felelős állás­ban lévő politikussal, illetve poli­tikai vagy társadalmi egyesület tel. A bizottság elhatározta, hogy a szükséges bizonyításokat a leg­szélesebb mederben- fogja lefoly­tatni. A bünügy céljainak a felde­rítése kizárólag a nemzetgyűlés ha­táskörébe tartozik. A bizottság is­mételten is meghallgatta a minisz­terelnököt, a belügyminisztert, az igazságügyminisztert, a külügy- és kereskedelemügyi minisztert és a népjóléti miniszter felvilágosításait továbbá báró Perényi Zsigmond, Friedrich István, Nagy Vince, gróf Teleky Pál és Gömbös Gyula urakat, kihallgatta Windischgraetz herceg, Rába Dezső és Hajts Lajos tetteseket és a vizsgáló bizottság a következő tényállást állapította meg : A hamis pénzgyártásra való szö­vetkezés 1923 év végén történt, ami kor először kőklisén kísérleteztek és fezt a külföldi szakvélemény alapján beszüntették, s igy a kövek hasz­nálata feleslegessé vált. A pénzha­misítást részben több külföldi sze­mély, részben Windischgraetz és részben mások és együttesen hatá­rozták el. Windischgraetz ekkor ezt már közölte Nádosyval, aki nagyon ellenezte a dolgot, de ké­sőbb belement az akcióba, melynek akkor már minden előzményéről tudott. Windischgraetz összeköt­tetésbe lépett Hajts Lajossal, a tér­képészeti intézet akkori vezetőjével s arra kérte, engedje meg, hogy a bankjegyeket ott nyomhassák. — Hajts Gerő Lászlót bocsátotta Win­dischgraetz rendelkezésére hosszú rábeszélés után. Mindezt azért tette, mert tudta, hogy Nádosy or­szágos főkapitány tudott az egész ügyről. Az intézetbein a munkálatok 1924. junius havában induftak meg. Ek­kor Rába, Jankovits és Zadravetz püspök azon tanácskoztak, hogy miképen fogják értékesíteni a ha­mis bankjegyeket. Az ügyészség és a bizottság előtt egybehangzóan adta elő a MTI. vezetője, Kozma Miklós, hogy lakásán felkereste Horváth Lóránd dr. banktisztvise­lő, amikor becsületszavát kötötte le, hogy a közölteket a miniszter elnökkel közölni fogja. Elmondta, hogy a Nemzeti Szövetségben ha­mis frankok vannak, amelyeket érté­kesíteni akarnak. Kozma Miklós né­mi habozás után a valótlannak vért közlést mégis megmondta a nemzetgyűlés folyosóján a minisz­terelnöknek, aki csodálkozva né­zett és megköszönte a közlést. A miniszterelnök nyomban feveletirt Perényi Zsigmond báróhoz, a Nemzeti Szövetség elnökéhez, mely levélre Perényi válaszolt is. A miniszterefnök genfi utazása megakadályozta azt, hogy Perényi személyesen beszélhessen a minisz­terelnökkel és megbízást adott Pró­nay György bárónak, hogy az ügyet mtézze ef. Perényi- levelet adott át Prónay államtitkárnak a miniszterelnök részére és szóval megmondta, hogy a levélben foglal­takról Nádosynak ís tudomása van. A miniszterelnök közvetlen eluta­zása előtt megbízást adott Prónay­nak, hogy lépjen érintkezésbe Ná­dosy főkapitánnyal, ami meg is történt. December 15-én a külügyminisz­tériumba "Hágából értesítés érke­zett, hogy Jankovitsot hamis fran­kok felváltása alkalmával letar­tóztatták. Jankovits arra hivatko­zott, hogy az országos főkapitány áltai_ egy titkos misszióba külde­tett ki. December 17-én közöfték a miniszterelnökkel hogy Janko­vitsot Hágában letartóztatták. A következő napon a miniszter­efnök kihallgatáson fogadta Nádo­sit, hogy bővebb jefentést tegyen a belügyminiszterhez. December 18-án a miniszterel­nök megtudta, hogy a belügymi­niszter még mindig nem kapott Ná­•dosytól jelentést. A miniszterel­nök erre felhívta a belügyminisz­tert, hogy most már ő kérjén Ná­dosytói jelentést. A belügyminisz­ter Nádosyt kihallgatta, áki beis­merte azon hibáját, hogy ebbr­az ügyben nem nyomozott. — A belügyminiszter gyanút fogott, hogy Nádosy többet tud, mint amennyit beismer. Erről az ügy rőf ekkor már a reggefi 'lapok is í'rtalo Ekkor a belügyminiszter telefonon utasítást adott Marinovich főkapi­tánynak, hogy azonnal' indítsa meg a nyomozást, mire nevezett jelen­tette is, hogy a nyomozást saját hatáskörében meg is indította. A hágai rendőrség ezidőben ér­tesítette arról a miniszterelnököt, hogy Jankovits vallomása alapján Nádosy ís tudott a dologról. Ek­kor tiltotta ef a miniszterelnök Ná­dosyt attól, hogy a nyomozás to­vábbi fbíyamaban részt tegyen. — Ezen a napon Kozma Miklós felkér­te Nádosyt, hogy az ügyről atl­jbn a MTI. részére interjút, Nádosy azonban kérését azzaf, hogy semmi­féle információt sem adhat, nem teljesítette. December 24-én a belügymi­niszter jelentette a miniszterelnök­nek a; dofog állását és annak a gyanújának adott kifejezést, hogy Windischgraetz is i*észes a dolog­ban és hogy Nádossy már koráb­ban .is tudott a dologról. Appo­nyi "a miniszterelnök beleegyezesé­vet felkérte Prónay bárót, hogy folytasson megbeszélést Nádosy­vaf. . ' ' Prónay a Nádosyval folytatott megbeszéléséről jelentést tett a miniszterelnöknek; aki szintén em­lítést tett Windischgraetz nevéről. Prónay meg volt győződve arról, hogy a nyomozás jó kézben van s az ügy kiderítése meg fog történni. A miniszterelnök Prónaytól «s a belügyminisztertől, tehát két hely­ről is kapott jelentést Nádosy sze­repéről es utasította a belügymi­nisztert, hogy a legerélyeseoben folytassa a nyomozást. A hollandi távirat szerint, melyet a minisz­terelnök kapott, a letartóztatottak vallomásukban 2 nevet emiitettek. Állítólag egy Tolnay és egy Ko­vács nevü egyénektől származtak, a hamis bankjegyek. Később kide­rült, hogy Jankovits nem létező ne­vekre hivatkozott. Ekkor a bel­ügyminiszter elrendelte Nádosy szabadságolását. 25-én reggelre Nádosyt lakására rendelte, ahol be­szélgetés folyamán olyan adatok ju­tottak birtokába, amelyekről bizo­nyosan következtethetett arra, hogy Windischgraetz az akcióban benne van. Ekkor Hágából táviratok ér­keztek, melyekre a miniszterelnök elrendelte Windischgraetznek a la­kásán való azonnali őrizetbe vételét A miniszterelnök elhatározta a sajtó informálását és pártközi konferen­ciát hivott egybe. Utána megtudták, hogy Benoist francia megbízott a rendőrségen járt s közölte, hogy 1924. március 4-én egy hitelt ér­demlő ember a nizzai ügynökségnek bejelentette, hogy Windischgraetz kifejezetten 1000 frankosok hamisí­tásával foglalkozik. Január 24-én Nádosy felkereste lakásán Windischgraetzet, és közöl­te vele a rendőrfőkapitányhoz in­tézett bejelentését, amire Windisch­graetz ugyanezeken az alapokon beismerő vallomást tett. Ezen az alapon történt Windisch­graetz ,s Rába letartóztatása. A Hollandiában letartóztatottak val­lomása rövid idő alatt részleteiben is tisztázódott. A bizottság megál­lapította, hogy az akció nem volt mentes bizonyos anyagi vonatkozás, tói sem, ami eisősqrban Jankoviih vallomásaiból állapitható meg. A bizottság megállapította azt, hogy Mészáros Gyula is részt vett az ak­ció működésében. Nádossy Imre ez ügyben azt á szerepet vállalta ma­gára, hogy szeméfyévei és magas állásával az egész akciót olyannak tünteti fel, mintha lormánytámo­. gatásban részesülne, ami a "Térké­pészeti Intézet vezetőjének fontos voft. w A bizottság megállapította, hogy Rába nem közvetlenül szerzett ta­pasztalatot arról, hogy a kormány illetve a miniszfer-eínök tudott-e a bűnügyről. Nádossy vallomása mindenben megerősíti báró Perényi nyilatkoza­tát és bevallotta, hogy * utasítást senkinek sem adott. A bizottság az adatok birtokában kiderítette, hogy Rába vallomása valótlanság­Rába vallomása álapján a minisz­terelnök utasította Nádosyt, hogy mig ő Genfben tartózkodik, ne te­gyenek a frankügyben semmit. — A tények azt bizonyítják, hogy a mi­niszterefnök genfi tartózkodása ide­jén szerezték be az útleveleket. A bizottság megállapítja, "hogy Rába vallomása ingadozó és számos el­lentmondást tartalmaz. Rába vál­tom ása szerint az akció célja a kor­mány eltávolítása vagy megbukta­tása voft. A pótnyomozás idején Windisch­graetz kijelentette, hogy sohasem mondta Rábának azt, 'hogy kor­mányférfiak vannak az ügyben, hanem Rába csak közvetfen tapasz­talata alapján szerezhetett véle­ményt az ügy általánosabb jellegé­ről és erejéről. A térképészeti inté­zet alkalmazottai is csak hallomás után, közvetett uton értesüftek ar­ról, hogy a kormány is támogatja a frankhamisitási akciót, ennek a feltevésnek a valódiságáról azon­ban meggyőződést soha nem sze­reztek. Semmiféle pozitív adat nem me­rült fel arra vonatkozólag, mintha a kormánynak tudomása Tett volna a frankhamisításról, sőt ennek ép­pen ellenkezője bizonyult be. Ná­dosy vallomásában éppen az ellen­Jön a Difidalíia; Zoro UrU A két csirkefogé Egyes szám ára 2ü!lfl korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom