Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-28 / 48. szám

Nyiregjhiuta, 1 m február 28. * Yasárnap XIiYll. évfolyam. 48. sBára. EWfisaté^ t*et «* tiritfce*: tes*s StSöOO K. MeeywMhers 9G900 K. te fendtttaafe 2P?s ^smtay. Alsphom Jé9A ELBK Fte»fk*at6i Dr. S, SZABÓ LÁftZLQ F»f®!#s ssciHicsxté« VSHT9K K. ANDOR. fnAmtSiit és kladóMvaM: SZÉOHENYI-UT 9. SZÁM T»i«fM Mán 189. Pottachoüjue 2MN, Kéziratokat nam adunk vlaaza. Tartozások a magyar magánjog köréből. Irta: tolcsvai Bónis Ferenc dr­A magyar magánjog terén igen sokszor vetődnek fel oly kérdések, melyeknek helyes megoldása a bí­rónak sok fejtörést és nem egy álmatlan éjszakát okoz. Nagy igazság is rejlik abban a régi latin közmondásban, hogy: Judicibus lites, aurigae sommia currus (kocsis a szekérrel, biró a törvénnyel szokott álmodozni). El lehet képzelni, hogy a jog­kereső közönségnek az a része, amelyik minden jogi tudást nél­külöz, milyen nehéz helyzetben van akkor, amikor a maga igazát ér­vényesíteni akarja, hiszen sok­szor még azt sem tudja, hogy me­lyik hatósághoz kell fordulnia. Ezen csodálkozni sem lehet, mert igen sokszor az ügyek eldöntésére hivatott hatóságok sincsenek egy­ugyanazon állásponton _ bizonyos ügyek hovátartozandósága tekinte­tében. A jövőben való miheztartás szempontjából nagyon fontos, ha az ilyen ügyekben a kir. curia ál­láspontját ismerjük. Uradalmi főkertész bér* követelését hot. perel­heti? Ilyen vitás kérdést döntött ei a kir. curia 1924. november 20-ár> hozott P. II. 5063. sz. Ítéletével is, amidőn kimondotta, hogy a magasabb képzettséggel biró fő­kertész bérkövetelése rendes birój útra tartozik. Ezen ügyben szereplő főkertész felperes évi készpénzfizetés, ter­mészetbeni járandóságok, és a jö­vedelemből járó 4 százalék része­sedés mellett, mint főkertész volt az alperes kertgazdaságában al­kalmazva. E javadalmazás mellett egy mindenes házi cselédleányra és hetenként egyszer favágóra volt igénye. «Az alkalmazásra vonat­kozo e feltételekből és abból, hogy mint főkertész segédmunkások fe­lett felügyeletet gyakorolt, habár a felperes magasabb képzettséget tanúsító bizonyítványt felmutatni nem tudott, mert a vonatkozó bi­zonyítványa elveszett, az intézet­nél pedig az ő évfolyamára vo­natkozó iratok elégtek, tekintettel azonban arra, hogy a felperes ok­levelekkel igazolta azt, hogy mint községi kertész és faiskola kezelő e téren kifejtett működéséért és a kiállításokon dicsérő oklevelet ka­Beszélgetés Vecsey Ferenccel. Róma. Ott találkoztam vele a siker or­szágútján. Neki kacagta akkor tap­sát Rómában minden tenyér. Egy egész város jött össze érte, hall­gatni őt, aki varázsujjakkal ját­szott karcsú Stradiváriusán. Egy­két óráért, emlékgyöngyökért em­berkoszoruk sorfalazták s lábánál melegágyakból tépett illatos ró­zsák hunytak halálra. Még eszem­ben van, amikor Vécsey Ferenc, babérkoronásan, édes visszaemlé­kezéseket és keserű igazságokat igy beszélt el nekem: — Vannak kevesen, akiket egy nagy, robogó kerék már korán az egyik küllőjére füz és viszi nem neki szánt uj sorsok felé. Hozzá­juk tartozom. £s sokan járnak igy magyarok. Engem még gyermek­éveim álmaiból — tiz éves le­hettem — ragadtak uj megismeré­sekbe. í — Azt tartom, hogy amint min­den növénynek megvan a inaga humusza, klímája, amelyből élet­re sarjadzik s ha másba ültetik át, akkor elpusztul, vagy külső ka­rakterét változtatja meg, ugy az emberek lelkének is megvan a maga anyaföldje, melyből életefe­jét szívja: a nemzet pszihéje! Sok földet bejártam. Ismerem az an­golt, a franciát, a németet, olaszt, spanyolt, skaTidinávokat, akárcsak a szerbet, románt vagy törököt, voltam Amerikában északon és dé­len, éltem patagóniaiak között, voltam Alaskában és sokáig a Cor­diüerákban, Braziliában. Csilében, bejártam Afrikát, ismerem a sze­negáliakat és ismerem Kisázsiát, mint a tenyeremet, ismerem az oroszokat és nem csukott lap előt­tem a maláj itói kezdve a fehére­ken és négereken keresztül még a sárgabőrü szíve sem. Beutazva a világot, évtizedeken bizony sok nemzet pszihéjéről kaptam képet s mindegyikben fel tudtam fe­dezni a maga hamisítatlan, egye­dülálló, plasztikusságában szinte kiabáló karakterét, hogy ujjal mu­tathattam egyes embertömegekre: ime, ezek törökök, azok olaszok, ezek németek, amazok angolok, de a magyarnál ezt a szellemben és külső vonalakban megnyilvánul­ható,. mondhatni nemzeti bélyeget nem találtam meg soha. _ A magyar, ha nem fecsérli az erejét Nyugat felé, ma Keleten az első lehetne. — Gondoljunk csak az oro­szokra. Ez is keleti nép, még pe­dig azok közül, amelyik megőrizte \ és neveli karakterét. És milyen na- ­gyok ők. Az orosz zene, az orosz irodalom, az egész orosz kultura, pott és pénzjutalomban részesült, a kir. curia elegendő alapot ta­lált annak a megállapításához, hogy a felperes magasabb kép­zettséggel bír és a cseléd minő­séget meghaladó magasabb kép­zettséget igénylő munkakört töl­tött be alperesnél. Ez okból az 1907: XLV. tc. 1. §-a alá eső gaz­dasági cselédnek — akinek bér­követelése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik — nem tekint­hető. Uradalmi iparos bérköve­telését és nyugdiját hol perelheti? Szintén ilyen Fontos .kérdésben döntött a kir. curia, 1923 jú­nius 20-án kelt P. VI. 6007—922. sz. ítéletével, melyben kimondot­ta, hogy: uradalmi gazdaságban évi javadalmazással alkalmazott, különleges elméleti vagy gyakor­lati vizsgával nem biró iparosnak, mint gazdasági cselédnek felmon­dási időre járó követelése köz­igazgatási útra a nyugdijszabály­zaton alapuló nyugdíjigénye el­lenben bírói útra tartozik.® Az in­dokolásban kifejtette a curia, hogy fenti iparosnak, mint gaz­dasagi cselédnek a szolgálati vi­szonyból eredő, követelése érvé­nyesítése az 1907: XLV. tc. 62. §-a értelmében tartozik közigazga­tási hatóság hatáskörébe. Ellenben a nyugdíjigény már nem az 1907:XLV. tc.-re, hanem a nyugdijszabályzatra van alapít­va, tehát egy, a*felek között létre­jött különlegíes szerződésre, mely jogviszonybol származó követeles érvényesítésére, felperes alkal­maztatásának minősége befolyást nem gyakorolhat. Jugoszlávia bizalmatlan az olasz tárgyalások iránt. Belgrádból jelentik: Nincsics külügyminiszter tárgyalásairól a lapok általában csak a római lapok közleményeit hozzák. Ezek szerint a római ' tanácskozások főtárgya Németországnak népszövetségi tag­sága és az osztrák csatiákozási mozgalom volt. Római jelek arra mutatnak, hogy Nincsics az olasz kormánnyal olyan megállapodást akar kötni, amelyek esetleg köteles­ségeket rónának Jugoszláviára. A jugoszláv lapok bizalmatlanok az olasz kormánnyal szemben és aggo­dalmukat fejezik ki afelett, hogy Nincsics utazása káros lehet Ju­goszlávia nemzetközi viszonyainak további afakulására. a néplélek s annak minden, kivetü­lése, valami olyan fenségesen ha­talmas, hogy kalapot emel előtte az egész Nyugat. Kelnénk ver­senyre mi is az orosszal s biztat­nánk magunkkal a többi keleti né­peket, hogy kifejlődjön végre egy olyan perspektívában óriási ke­leti műveltség és civilizáció, amely­ért egy nap ugyanugy fognak Nyu­gatról elzarándokolni a franciák, angolok, olaszok, németek és má­sok hozzánk, mint ma mi őhozzá­juk. Természetesen a magyar Al­föld, a magyar puszta s annak ezer szépsége, a delibáb, az arany­kalászóceán, azután egy naple­mente a Balatonon, egy holdvi­lágkép, amelynek épp ugy meg­van a maga lélekre agresszíven ható poézise, mint azoknak a gyö­nyörűséges tradícióknak, mely a nép nemzeti viseletében, építkezé­seiben és szokásaiban nyilvánul meg a subától a matyóhimzésig, a nádfedeles kunyhótói a falu cserepes községházáig, a pün­kösdi királyságtól a fonóban szóló leányénekig — mindez azonban még édes-kevés ahhoz, hogy akár Keleten is tényezőkké váljunk. Jól ismerem Magyarországot és állí­tom, hogy a nép itt még nagyon visszamaradt és sok helyütt leg­alább 50—60 éwe. késik 1926. megett. Miért akar a magyar min­denáron a nyugatiakhoz asszimi­lálódni? Miért van a zenéjében Debussy és miért van Puccini? A festő miért dolgozik francia iskola szerint, az iró miért próbál fran­ciás vígjátékot írni' és a ruházko­dásban miért követik a Iondoni és a párisi divatot?... Ezt egy ke­leti nép sem teszi. Nézze meg az oroszt. Ha vannak is közöttük «nyugatiasták», a zenéjük vérbelien szláv, az irodalmuk hamisítatlan orosz s még az öltözködésben is igyekeznek önmaguknak hódolni, amikor például a diákok jelleg­zetes zubbonyruhájukat még Ber­lin, Páris, London és Róma ut­cáin sem cserélik fel a vattákkal párnázott nyugateurópai zekékke'. De vessünk egy pillantást akár a kínaiakra, vagy a perzsákra, tö­rökökre, akiknek külső adjusztá­lási tevékenységük ismertetett meg a «keleti fényüzés» elkoptatott re­géryfrázisával. Miért ez a nagy elrugaszkodás attól, ami bennünk él s kisarjadzásra vár, miért el­temetni magunkat, amikor az ará­nyok szem előtt tartásával egész Európában nem lelni annyi tehet­séget, mint éppen a mi élőket han­toló magyar sirmezőinken. — De a természethamisitók cél­ját még sohasem koronázta siker. A magyar néplélek csak el van temetve, de él s ha utánaásunk, rá is akadunk. — Nézze csak a kritikáimat. A Olcsó leltári cipőárusítás ö«xi és téli iriéayből visszamaradt árakat bánalatns olcsó árban árusítjuk el. Wamt •HUm^Uta fcaa»ara»a«, »<»«« »ag Mr*>»**t»k»t » »h»m al a fapfcaa Hr«a*<—<»>*. Egpes szám ása 2001S korosa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom