Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-24 / 44. szám

2 JSÍYÍRYIDÉK 1926. február 24 Kétségbeesett erőlködés. A cseh parlamentben frankvitát provokált Bene3 jelentése. A köztársasági külügyminiszter »magyar miliőt* emlegetett, amely szemben a trianoni békeszerződés teremtette köznyugtalansággal, szerinte szülőoka annak a bűncselekménynek és és politikai hullámainak, aminek ép most jár végére a magyar nemzetgyűlés által e célra választott vizs« gálóbizottság. Ez utóbbinak vizsgálati megállapításai a legrövidebb ;időn belüf, talán mire e sorok megjelennek, ott fekszenek a törvényhozás plénuma előtt, hogy ország-világ tisztán láthasson. De ellenségeink nem szűnnek meg addig is kiaknázni az utolsó pillanatok kínálkozó támadási alkalmait. Nyelveléssel, rágalmazással zúdítják felénk rossz lelkiismeretük perfid vád jait. Meg akarnak hurcolni az európai közvélemény előtt még egyszer s ők remélik, hogy nem utoljára. Nem magáért a frankhamisításért. De a trianoni szégyenhatárok minden áron erőltetett védelmében, a magyar igazság miatti félelmükben s hazánk fennmaradása, romlásba és sárba taszithatatalnsága miatti ádáz toporzékolásukban. A cseh parlament szónokit nem erkölcsi felháborodás ragadja nemzetközileg Szokatlan és. illetlen magukmegfeledkezésre, egy idegen állam belső dolgába való jogtalan beavatkozás vágyával tisztességtelen és dühödt támadásokra, hanem a szörnyű csőd, a nyilvánvalóan füstbement gálád 'tervek meghiúsulása s eltitkolhatatlan, kétségbeesett csalódásuk. Be.ies ur kibérelt lelkiismeretű lapjaival, a hazugsággyártásból rajta élősködő s általa irányított sajtópropagandával mindent elkövetett, hogy Európa haragját felgerjessze Magyarország ellen, amint annakidején »Pusztitsátok el Ausztria-Magyarországok cimü brosürájávai még mint osztrák alattvaló egyik szerzője volt a nagyhatalmak félrevezetésében hazánk szétdarabolásának. Ez a Benes Ede, aki Tisza Istvánt és a magyar nemzetet vádolta be, ma már történelmileg bizonyított hamis állítással a világiiáboru okozóiként, hogy létre hozhassa árulással, idegen pénzzel és népcsalással a csehszlovák utópia szörnyszülöttjét, ma már minden erejét oda kell, hogy koncentrálja, ahonnan még remélni meri lejárt sikereinek, megunt egyéniségének reaktiválását. A magyar miliő befeketitése mutatkozik előtte egyetlen módnak arra, hogy Magyarországot újra törvényszéki vádlottként csempészhesse a világ népeinek köztudatába s az ebből várt hatás következtében meghúzhassa, vagy meghúzassa az erkölcsileg megújhodó és gazdaságilag újra megerősödő magyar szomszédja felett a halálharangot. Mi oda állunk bátran a világ erkölcsi ítélőszéke elé, de tiltakozunk az ellen, hogy bíráink között ott üljenek azok, akik területrabfó s most erkölcsrabió jellemükkel nemcsak egy ezer esztendős náció sírásói voltak, hanem sírásói a középeurópai békének is, bűnös agitációjukkal, népek nyugtalanságát keltő uszításaikkal. A magyar kérdést nem a frankügy teszi aktuálissá. De Benesék és a cseh parlamenti tagok jellemezhetetlen vakmerősége és sötét ambíciói dacára aktuális lesz mindaddig, amig 12 milliónyi magyar becsületes törekvéseit és igazságérzeiét elhomályosítani akaró körmönfont liazudozásaikat meg nem unva a világ, le nem számol a békének eaekkel a pusztító ellenségeivel. Ebben az országban sem a kormány, sem a nemzet egyetlen percre sem Állami és magánérdekek összeütközése. Válasz Szterényi bárónak az Országos Anyagbeszerző Központról írott cikkére. Ez a címe annak a vezércikknek, amelyet a P. H. ez évi február 18-iki számában irt Báró Szterényi József ny. keresk. miniszter, az ország iparosai és kereskedőinek az Országos Anyagbeszerző Központ ellen való állásfoglalásáról. Leírja e cikkben, hogy mily önzetlenül működik a Takarékossági Bizottság, felemlíti az elért eredményeket, hogy a Bizottság minden híradás mellőzésével csendben végzi munkáját és többek között, hogy a címben foglalt Központ terve mégis kipattant, máris állásfoglalás történt — annak ellenére, hogy a Bizottság a jogos magánérdekek megóvására mindent' megtesz — éppen ennek a Központnak terve ellen. Szemére veti a kereskedő és iparos társadalomnak, hogy az államérdekkel szemben, illegális magánérdekek védelnére sorompó, ba állt. ' 1 Nyíregyháza város kereskedői és iparosai is, nagy gyűlésen tiltakoztak » Központ létesítése ellen éis e tékintetben a Nyirvidék is állást foglalván, jogosult a kérdésnek ismét leendő szóvá tétele. A nyíregyházi nagygyűlés egyik felszólalója elég világosán, a saját szomorú tapasztalatait ecsetelve igazolta, hogy a- Központok működése mennyire nehézkes, mennyire káros a közgazdaság egyedeire. A másik felszólaló azonban, nem-csak a magánérdekek, hanem a közérdek és államérdek szempontjából is károsnak mondotta a Központ felállítását. Ezt a felfogást inkriminálja a mondott cikk. A Takarékossági Bizottságban Br. Szterényi Józseftői felvetettek szerint is, a szükséges anyagok beszerzésérői, akár la, akár nagy mennyiségben is legyenek azok beszerzendők, gondoskodni kefi. A beszerzésről vafó gondoskodás azt jelenti, hogy az anyagok beszerzési forrásait fel kell kutatni azok olcsóbb vagy drágább voltának szempontjából. 'A kikutatott olcsóbb forrás meglétekor a megrendelést ki kell adni, az anyagokat megérkeztükkor át kell venni, raktározni és tegyük fel, ha a tervezett központ megvan, az anyagokat feldolgozó iparosnak át keli adni. Eddig az anyagoknak beszerzésével járó fenti munkát a kereskedők és iparosok végezték el. Ha a központ megvolna, akkor ezt az anyagkezelést a Központ végezné. Igy kellene lennieAz kétségtelen, hogy az anyagoknak a kereskedők megkerülésével való beszerzése és az azokat feldolgozó iparosokhoz juttatása, a kereskedelemtől" elvonná, az emez anyagok kezelésével járó regie kiadásokat, igy az alkalmazottak munkáját is, állami regieben mégis csak el kellene látni és végezni, a kapcsolatos költségeket pedig nem lehetne megtakarítani. A kereskedők munkáját, amely az u. n. kereskedői haszonban nyer megfizetést, szintén állami alkalmazottaknak kellene végezni. Itt tehát államérdekü meg takarítás ei nem érhető, csak a kiadásoknak más kézbe eltolódása. A^ anyagf jldolgozó iparosok a megrendeléseket, illetve az anyagszükségleteket csakúgy, mint akkor, ha azokat a kereskedőktől szereznék be, keíf, hogy kimutassák, az Orsz. Központtói éppen ugy keíf, hogy megrendeljék, mint a kereskedőktől. Az iparosnál tehát munkamegtakarítás nem keletkezik, Így költségmegtakarítás sem. A feldolgozás költségei maradnak a jövőben, mindkét esetben ugyanazok. Tehát ugy a kereskedői, mint az ipari anyagkezelés megtakarítást nem jelentene az államra nézve, a Központ meglétefe esetén. Az államgazdaság szempontjából tehát elméletben és idáig, rendben is volna a dolog. Azonban más szempontok is figyelembe veendők. A kereskedők forgalmát csökken, tené az állam* anyagbeszerzés. Kisebb forgalomnál kisebb a haszon, a kereskedői nyereség, a jövedelem és vagyon csökkenti az állami adóbevételeket. Csökkent adóbevételnél szenved az államérdek. Minthogy ez a csökkenés egyben kereseü csökkenésével" is jár a magánérdekeltség kereseti jövedelmének, kétségtelenül szenved a magánérdek is. De tudjuk igen jói, hogy igen sok tapasztalat bizonyítja a Közpon ttos kezelés nehézkes voltát. — A kereskedelemben és iparban nem járatos emberek munkaja, az anyagoknak a feldolgozáshoz juttatása terén lassúbb, mint az abban élő, azzai mint élethivatással' foglalkozó emberekké. Az állami anyagkezelésnél nem lehet azt a gondosságot megkövetelni, amiv

pia magánember kezeli anyagait. T öbb elhullás, több kallódás nem kizárt, ha valaki nem a sajátját kezefi. Ezúton tehát előreláthatólag egy-két százalék differencia bekövetkezhetik, minden gondosság mellett is. Azonban a központos kezelésnél a tapasztalat szerint igazolt időmulasztás is olyan, amely a munka haladásánál lényeges befolyást gyakorol" S költségek alakulására. Negatív és nem pozitív irányban. Ezt tudják a kereskedők is, de főként tudják az iparosok. Kellő időre meg nem érkező anyag hiánya veszteséget jei nf munkabérben", a későbbi szállítás egyéb hátrányaid egyetemben. A momentán előforduló és kisebb mennyiségű szükséglet kielégítése Országos Központ utján alig lehetséges. Igaz, nogy erre azt mondja a hivatkozott cikk, hogy ilyenek ki is kapcsoltatnának az Országos Központ gondoskodása köréből. De, ha az ilyen elég gyakran, előforduló cikkeket a kereskedelem továbbra is tartani lesz kénytelen raktáraiban, akkor meg nincs értelme hogy nagyobb mennyiséget ne tartson, különösen " gyorsabban romfandó áruknál. Ez apróságoknáf tehát sem nem államérdek, sem nem magánérdek, hogy a központ gondoskodjék a kereskedők és iparosokról, de könynyen kimutatható magánérdekű kár ("ehet, amely végeredményében mégis csak az államérdek csorbulásában jelentkezik. Lehetne e kérdést apró elemeire felbontva kimutatni, hogy ami az anyagbeszerzés központosítása esetére bekövetkeznék, az nem lenne más, mint hátránya az állami érdekeknek. És tévedett a Takarékossági Bizottságban Br. Szterényi József, amikor javaslatát megtette, mert hiszen nem ismeri á kereskedelemnek és iparnak azokat az apró és mindennapos szükségleteit, amelyekkel pedig' ezeknek számolnia kell és amelyek éppen az államérdek szemszögébői nem kapcsolódhatik ki a kereskedelmi és ipari életből ugy, hogy azok egyszerűen áttolhatok lennének az állami 'központos kielégítés terére. Az Országos Anyagbeszerző Központ létesítése, az eddigi állásfoglalások kapcsán és a fent elmondott kis elmefuttatás szerint is nem olyan kérdés, amely a nyilvánosság kizárása mellett," csupán a zöld asztalnál megoldható lenne. — Ellenkezőleg. Ilyen lényegbe vágó kérdésnek a nagy nyilvánosság bevonása mellett, de legalább is az érdekeltség meghallgatásával lenne szabad csak végére járni. Kár volt bennünket iparosokat és kereskedőket megvádolni azzal, hogy illegitim érdekek védelmébe szegődtünk; hogy hódolnánk annak a nem valószínű divatnak, hogy cél mindennel szembe szállani, ami az állam érdeke; mintha mi a jogtalan magánérdek védelmére nyíltan vagy- titokban is kiállanánk; mintha ennél a kérdésnél az ipartestületeket hangzatos jelszavakkal beugratták volna, stb. stb. Az iparosságnak és kereskedővi. tagnak az a célja, hogy azi államérdekek minden jigtalan magánérdekkel szemben megvédessenek. De a haltenyésztőnek nem érdeke, hogy a halastó vizét kiszivatytyuza a halak alól es ez a halaknak sem érdeke. (I A magyar iparos és kereskedő sem szeretne szárazra kitett hai lenm, éppen ezért nem lelkesedik azért a gondolatért, amely a halnak és a haltenyésztőnek is csak kárára lehet. Így érthető az ország és a nyíregyházi kereskedők is iparosoknak az Országos Anyagbeszerző Kö* S

nttai szemben való állásfoglalása. ; igy is értendő, mert az eddigiekbői igy látszik. De ha Br. Szterényi József ur ugy látná, hogy mindez tévedés, vagy nem igaz," akkor igen helyes lenne nyíltan, mindenkinek érthetően megmagyarázni álláspontja elfogadható voltát. . Pfcszer JánosPiadal Mozgó Február hó 24 én ét 25 én, szerdán éi csütörtökön S, 7 és 9-kor Glóriás asszonyok történet két imádandó asszonyról 8 íelvonásbao. Főszereplő: MARY CARR. Válságos pillanat I filmjálék 6 felvonásban. Főszereplők: MARY PREVOST, MAY Mc AVON és RONALD COLLMANN. JÖN JÖN ZOROésHURU „A KÉT CSIRKEFOGÓ" BÚTOR szükségletét megbízhatóan GlÜCk Í6HŐ bútoráruházában, Vay Ádám-u. 8. szerezheti be. Alapítva 1903, Telefon 234, Nagy választék háló, ebédig és különféle bátorokban. azonositja magát a kalandvágyók- j kai, a bűnre tévedettekkel. Dt ' amennyi hamis frankot gyártottak j ezek, annyi hamisított csehet gyártott Benes, amikor leigázott fajtest- i véreit, hü tótjainkat s a többi ott élő népeket játsza ki cseh népként a világ megtévesztésére s magát mégis becsületesnek hiszi.