Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-21 / 42. szám

Nyiregyháza, im fcbriár 21. * Vasárnap XLT1I. óvfiolyam. 42. mám. Mm SÍ>900 K. A gyűlölet iskolája. A nemzetgyűlésen, mióta oda a szocialisták bejutottak, megismét­lődve fordulnak elő olyan triviá­lis hangú támadások egyes kor­mányférfiak és képviselőtársak el­len, amelyek eddig merőben szo­katlanok voltak ezen a helyen. De nemcsak elvi viták hevében, ha­nem a n yugodt tárgyalások menete alatt is szocialista részről megoko­latlanul olyan gyalázatos szavak, olyan türelmet provokáló, ízlést megcsúfoló sértegetések folynak, aminőkkel szemben nem orvoslás az elnöki megintés, sem a mentelmi bizottság elé való utasítás. Mióta baloldalról a frankügy izgalmai­val szándékosan felforgatták a társadalmi nyugalmat, amióta meg­1 ismétlődve tényferditéseikkel min* derít elkövetnek, hogy a bűncse­lekmény vizsgálati megállapításai • hozzá ne járulhassanak az igazság teljes felderítéséhez, azóta ez a frakció kisérve polgári elvtársai megdöbbentő egyetértésétől, nap­nap után önti ki magából a fe­gyelmezetlen, indulatos, ellen­feleit nemtelenül rágalmazó tekin­télytiszteletlen, botrányos támadá­sait. Nem vitatjuk el egyetlen po­litikai irányzattól sem azt a jogot, hogy kritikával és az elvi harcok parlamentáris fegyvereivel "küzdjön PftKMrtoMMM i Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. FtkM* SMrkMttt« VCftTSE K. ANDOR. M jm um* ÜMfkMitiOt és kiadóhivatal: SZÉCHENYIÉT 9. SZAM. Téteted Mán 189. PosUohaqua Kés Iratokat né m adunk vlai céljai érvényrejuttatásáért, de til­takozunk nemzeti méltóságunk és a tisztesség nevében az ellen, hogy Magyarország miniszterelnökét » az ország sorsáért munkálkodó kor­mány tagjait a kvalifikálhatatlan szóözönnek azzal a szennyes árada­tával próbálják nyilatkozataik meg­tételétől elvonni s a külföldhöz es a nemzethez Szóló kijelentéseikben megakadályozni, amely a gorom­báskodás és becsületrablás iszapé jávai szeretné elborítani egész köz­életünket. Aljasságnak kell minősí­tenünk, hogy minden sérelem jog­alapja nélkül a szocialisták vezé­rei es a frakció tagjai egyszer az államfő, máskor a kormányelnök, majd a többségi párt képviselőtag­jai személye ellen irányítva követik el a becsületsértő támadások és közbeszólások egész sorozatát. Itt csak a házszabályoknak olyan hala­déktalan kibővítése segíthet, amely egyszersmindenkorra lehetetlenné teszi a fegyelmi büntetések haté-­kony alkalmazása által a magyar törvényhozás házának méltóságát, parlamentárizmusunk színvonalát lesüIjesztő botrányokozást. Az ülé­sekről történő kitiltás, sőt a ki­vezetés sem elég ahhoz, hogy meg­menteni tudjuk a nemzetgyűlés te­kintélyét e nemzeti szuverenitást megtestesítő alkotmányos tényező mindenek felett álló jogerejét. Meg kell bélyegeznünk a szocialistákat, a kvalifíkalatlan modor meghono­sítóit, akik valósággal felbujtói an­nak, hogy ez a magatartás vissza­1 hatást váltson ki az utca felelőt­lenei részéről. Ne csodálkozzanak a baloldalon, ahol az ő embereik ellen elkövetett utcai inzultusokat, mint példátlan sérelmeket aknáz­zák ki, amikor ők maguk saját kihívó szokásaikkal, gyalázkodó tó­nusukkal nap-nap mellett példát mutatnak arra, hogy miként nem volna szabad közjogi méltóságot betöltő személyiségek, egyáltalá­ban intakt és korrekt közéleti egyének, nemes gondolkozású urak becsületébe gázolni. A hevesvérű utcai verekedők kilengéseinek, ha nem is magyarázatát, de szülőokát itt kell keresnünk. A forradalom­ból hozott utcai hang és csőcse­lékizlés romboló hatása, amelyet ugy látszik, a szocialisták képvi­selni akarnak, mint az ő külön jogfolytonosságukat, vezetett oda, hogy az utcán önbíráskodásra és testi épség elleni merényletre ra-< gadtatják magukat a törvénytisz­telet tekintetében kevésbé felelősit­hető egyének, mint a törvényhozói tisztre megbízást nyert szocialista képviselők. Az ő módjukon nem lehet likvidálni a frankügyet, csak elmélyíteni azt a szakadékot, mely az igazságot kereső és tisztelő nem­zeti társadalmat elválasztja azok­tól, akik ilyen magaviselettel a politikai gyűlölet lángjait táplál­ják. Anglia erősen fejleszti repülő­parkját. Londonból jelenti a Reuter-ügy­nökséjg. A repülőpark fejlesztésére előirányzott költségvetési tételt 687.000 font sterlingről 16 mil­iló font sterlingre emelték fel. Ez az emelés megfelel körülbelül olyan repülőpark igényeinek, amely ál­tal az angol repülőpark 52 rajra fqg felemelkedni. A légügyi költ­ségvetés tételeit a következő évek­ben fokozatosan emelni fogják. A tiroli nagynémetek ügyü­ket a népszövetség elé viszik Bécsből jelenti a M. T. I. A tiroli na,gynémet néppárt végrehajtó bizottsága elfogadta azt a határozati javaslatot ,melyben elitélik Ramek engedékenységét s azon megalku­vást mutató törekvését, mellyel szándékosan kerüli ei a Déltirol el­nevezést és Felső Etsch vidékéről beszél. Követelni fogják, hogy ügyüket a nemzetek Szövetsége vizsgálja meg, mert ők maguk nem fognak lemondani jogaikról. Valaki az Értől indul el... • ii. Milotay István. Egyike azoknak a nagyon keve­seknek, akiknek hivatottságát, jó­hiszeműségét, tehetségét senki sem vonja kétségbe, az ellenfelei sem. Milotay István a kormánynak el­lenzéke, legitimista és antiszemita, de kormánypártiak, királyválasz­tók, liberálisok egyaránt elisme­rik, hogv egyike a legkiválóbb, leg­képzettebb, legtehetsegesebb ma­gyar újságíróknak. Este 7 óra. Lapjának szerkesz­tőségében, ahol felkeresem, ilyen­kör már lázas munka folyik. Lát­va sokoldalú elfoglaltságát, azzal kezdem, hogy mindössze 10 perc­re akarom igénybevenni az idejét: mondjon el ezalatt egyet-mást nyíregyházi emlékeiről, pályájá­ról, életéről. Milotay István gon­dolkodni kezd: hogyan is fogjon hozzá, aminthogy nem is könnyű feladat egy eseményekben és ered­ményekben gazdag életet 10 perc­ben összefoglalni. A pár pillanat alatt, amig a gondolatokat, emlé­keket összeszedegeti, körülnézek a Szerkesztői szobában. Az Íróasztal fölött Ottó királyfi legújabb — a nagyközönség előtt ismeretlen — arcképe, amelyet legutóbb Káro­lyi József gróf utján küldött a királyi család Milotay Istvánnak. A másik falon egy bekeretezett le­vél, amelyet egy dunántuli kis­város diákjai küldtek Milotay Ist­vánnak. A papírlapon legfelül egy cserfalevél, alatta ezek a szavak: "Ezt a levelet megcsókolta és Mi­lotay Istvánnak küldi a ciszterci diákok cserkészcsapatai A sok száz gratuláló és hódoló levél kö­zül, amelyet pályája folyamán ka­pott, ezt tartja Milotay a legked­vesebbnek, ezt őrzi a ' legnagyobb kegyelettel... — Hát kezdjük, — Szólal meg most Milotay — Nyírbátorban szü­lettem. Tizenkét éves koromban —> harmadik gimnáziumba — kerül­tem Nyíregyházára. Nagyon élén­ken emlékszem az első napra, mi­kor a bátyám — aki akkor hetedi­kes volt — bevitt a gimnáziumba. Tíz perces szünet volt éppen, ilyenkor a nagyobb diákok a tor­nacsarnok mögött gyülekeztek egy kis cigarettázgatás céljából. Ide vezetett a bátyám, a barátai közé és az első ember, akit itt a torna­csarnok mögött megláttam, egy ma­gas, horihorgas diák volt. Nagy buzgalommal cigarettázott és ami első pillanatban feltűnt: fényes, ke­mény, nagyon magas gallért vi­selt, háromszor olyan magasat, mint a többiek. Ez hallatlanul im­ponált nekem, meg is kérdeztem rögtön a bátyámat: ki ez a diák? — «Ez Krúdy Gyula» — felelt a bátyám és mindjárt be is mutatott í neki. Az első ember tehát, akivel Nyír­egyházán megismerkedtem, Krúdy , Gyula volt. ! Nagyon büszke voltam erre az ! ismeretségre, mert Krudynak már ekkor meve volh; a bátyámmal és — ha jól emlékszem — Kállay Tamással együtt szerkesztett egy litografált lapot, amelyben impo­náló bátorsággal és irgalmatlan szatírával mentek neki mindenki­| nek: tanároknak, akik beszekun­dáztatták őket és rendőrkapitány­nak, akivel bizonyos csendnábori­tások ügyében nem voltak egy vé­leményen. Nem .csoda tehát, hogy én osztálytársaim előtt nem kis büszkeséggel emiégettem, hogy «jóba vagyok» Krúdy Gyulával, ami nagy tekintélyt kölcsönzött ne­kem. Tanáraim közül elsősorban Po­rubszky Pálról és Vietorisz Jó­zsefről kell megemlékeznem, akik szeretetükkel, a magyar irodalom és történelem iránti lelkesedésükkel önkéntelenül is előkészítettek pá­, lyámra. Porubszky tanár ur, aki diákjai előtt szigorúnak maszkí­rozta magát, de voltaképen a leg-. jobb, legszelídebb ember voit, tör­ténelemre tanított. Egy alkalom­mal kihívott felelni, a 48-as sza­badságharcot kellett volna elmon­danom. El is mondtam szépen, nagy megelégedésére, majdnem vé­gig. Mikor azonban a világosi fegyverletételre kerül tvolna a sor, elhallgattam, egy szót sem tudott többet kivenni belőlem Porubsz­ky tanár ur. Csak egyre mondta: «HaíIjuk tovább! Miért nem foly* tatod?» Én meg csak hallgattam, ugy éreztem: a szabadságharc történetének utolsó fejezetét magyar embernek nem szabad elmondania. Porubszky tanár ur sürgttésére, lehajtott fővel, ezt feleltem: «Nem készültem, tanár ur. Nem tanultam meg a többit.» Porubsz­• ky tanár ur nézett rám egy percig, } megértett mindent, lejött a kated­ráról és — megsimogatta az ar­comat. Aztán helyre küldött és be­irta a jelest. Voltak azonban olyan tantárgyak is, amelyekből nem igen oszto­gatták a tanár urak a jelest ne­kem. Elsősorban a számtan. Mi­kor ötödik osztályba léptem, átvet­tem a bátyámtól örökségképen az ő algebrakönyyét. Elkezdtem néze­getni az algebra-könyvet és azon­nal megállapítottam, hogy unal­mas, buta dolog ez, nem való ma­gyar embernek. Meg is fogadtam szentül, hogy a négy év alatt — fatert a könyvben mipd a négy felső osztály anyaga benn volt — egyet­len egyszer sem fogom én ezt a könyvet kinyitni. Szegény Mészá­Olcsó leltári cipőárusítás a Hungária Cipőáruházban W 1IWISMl • VBJWWMI w IjiréfjMAía, Zrinyl Ilema-aUa SWN. - Telefoa SZÓM: IW. Ö«xi és téli itf&nybő3 visszamaradt árukat bámulatos olcsó árban árusítjuk el. S1at4tt ptttoffl*^ kabaréra*, afrae klrakataiakat » »)iana al a lapkaa klr*et($a«lik»i. Egyes %mm ása korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom