Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-04 / 27. szám

BEK. 192 6. február 4 Szabolcsi falvak kuliuréleie. Lassanként a legkisebb faluba is eljut a kultura hulláma, mely csonkaországunk épen maradt szivéből egyre gazdagabban kiömölve, sodró, termékenyítő, megelevenítő áradatával csodás tenyészetet, indit meg, mint a Nilus iszapot hömpölygető, élettámasztó víztömege a kiélt, szomjas, szikkadt homok pusztaságon a távoli Egyiptomban. A legnagyobb magyar, Széchényi István gróf, ki a magyar tudományos élet sziklavárának, a Magyar Tudományos Akadémiának megdönthetlen fundamentumát annyi lelkesedéssel, jövőnkbe vetett boldog hittel rakta elszorult szívvel kiálthatta bele a nemzet fülébe vészjósló szavát: Elvész az én népem, elvész, mivelhogy tudomány nélkül való, nem is álmodhatta meg nagyokat álmodó nagy lelkével,-hogy egy roppant világégés után, száz esztendővel nagyszerű kezdeményezése után, "azzal indul egy boldogtalan, Szomorú nemzedék uj honszerzésre, a szétszórt tagok összeszedésére, egybe szerkesztésére, hogy műveltséget, ismeretet, tudást, testilelki derékséget teremt ennen fiaiban, hogy azok testben, lélekbenkülönbek legyenek azoknál, kik most gonoszul, durván és vadul fogva tartják drága kövekből kirakott ékes koszorúját. Könny szivárog mind a két szemünkből, magyar szivünket, ezt az érző, vergődő, megpaskolt, meggyötört kicsiny húsdarabot boldog öröm dobogtatja, valahányszor olvassuk vagy halljuk, hogy hol itt, hol ott gyúltak fel a magyar éjszaka pásztortüzei, melynél melegíthetjük, dermedt csontjainkat, lángra gyújthatjuk hűlni akaró szivünkhi^Jóaak szent tüzét. Szabolcs vezér földjén egyre sűrűbben gyúlnak a tüzek, az éjszakában. szomorú, bus magyar éjben hívogató, biztató, utat mutató vidám' pásztortüzek. Nyáját szerető, nyájért aggódó, gondos pásztor kezek rakják, élesztik, szítják, hevítik, hadd lobogjon bátran, csalogatóan, hívogatóan. Most Gégénkben tör fel magasan a láng, majd Bujon lobban fényt vetve az égre. Most Demecserben csap fel a lángcsóva, hogy székely erőt, akarást, munkát olvassunk ki szomorú, bus székely szemekből, majd Kemecsén ropog a rőzse. Vaásmegyer, I'ura, Székely, Nyirbogdány, Kék, Dombrátl, és a többi, mindenütt ropog a rőzse. Vasmegyei", i'ura, úttalan utasnak. Nem vész el a nép, mely tudománnyal él, tudományban "jár. Nem vész el a nép, mely, mint a szikkadt homok az üdítő záport, szomjazza a tudomány, az ismeret vizejtj Tiszarádon' január 24-ikén és 28-ikán lobbant fel a világító pásztortűz lángja. Barna Jenő népművelési titkár és Bertl Ferenc járási gazdag sági felügyelő szerető", gondos kézzel rakták az ismeretrőzséket a tűzre, melynek melege körül tömötten telepedtek le az iskola termében a tanulni vágyó tiszarádi öregek| ifjiak, férfiak és nők. Barna Jenő népmiv. titkár vetitő mozgóképen mutatta be legádázabb ellenségünk-, nek, a tuberkulózis ba'cillusának pusztítását, Bertl Ferenc felügyelő pedig kedves, közvetlen előadásban ismertette a svájci és hollandi szarvasmarha tenyésztést s látta el a tiszarádi gazdákat bölcs tanácscsal és hasznos útmutatással a szövetkezeti eszme felkarolása érdekében. Mind két alkalommal a közönséget átható vallásos szellem sugároztatta a magzsenditő sugarakat. Adja a Magyarok Istene, hogy zsendüljön és szárba Szökkenjen, sugár,ozzék és gyümölcsözzék a magyar szivekbe hullatott nemes mag. Pásztortüzek lobogjanak már a nyíri halmokon. Ne féljetek! Kp. Ötvenéves munkáséle! ünneplése. Nyíregyháza, február 3. (A Nyirvidék tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy a Jóba-nyomda gépmestere, Perl István most érkezett ef munkáséletének ötvenedik évfordulójához. — Ezt a sokat küzdő, sokat szenvedő munkáséletben olyan ritka jubileumot Perl István munkatársai, a Jóba-nyomda üzletvezetősége, miiszaki személyzete, a Nyirvidék szerkesztősége és kiadóhivatala a Bocskai-vendéglő termeiben rendezett impozáns ünnep keretében méltattak. Ez az ünnep valóban figyelemreméltó dokumentuma volt a»munkásság acélos szolidaritásának, a munka megbecsülésé-, nek. Az ünnepségen Perl István csaíádjávaf jelent meg. Felvonult a kiváló Munkás dalárda Krecsák László karnagy vezetésével, jelen voltak Özv. Jóba Elekné, az ünnepelt munkaadója, Szohor Pál, Nyíregyháza város főjegyzője, aki Nyíregyháza város közönségét képviselte a munka ünnepén, sasi Szabó László kormányfőtanácsos, a Nyirvidék főszerkesztője Weisz Manó igazgató, a kiadóhivatal' főnöke, Urbán Ferenc helyettes üzletvezető nejével, Vertse K- Andor felelős szerkesztő, Téger Béla, a Nyirvidék munkatársa, Iklódy Molnár Zsigmond, a Szabolcsi Kézműves c Tap felelős szerkesztője, Holló János párttitkár és Kapusi János a debreceni szaktársak küldöttei, Schinidt Mihály elnökkel élükön jelenvoltak a nyíregyházi nyomdákférfi és női alkalmazottai s a nyíregyházi munkástársadalom nagyszámú képviselői. Az ünnepség délután 5 órakor kezdődött a Munkásdalárda nagyhatású énekével, amely után Schmidt Mihály lendületes és gondolatokban gazdag beszédben méltatta a nap jelentőségét és a nyomdász munkásság nevében üdvözölte az ünnepeltet, majd Perl István nevében köszönetet mond a megjelent vendégeknek. Sasi Szabó László kormányfőtanácsos a munkás éíet mély megbecsüléséből fakadó szavakban tolmácsolta Peri Istvánnak a munkaadó Özv. Jóba Elekné és a Nyirvidék szerkesztőségének ünnepi érzéssel való üdvözletét, Szohor Pál, Nyíregyháza város főjegyzője Nviregyháiiáza város közönségének nevében mondott nagy hatást keltő üdvözlő beszédet az ünnepelt ősz munkáshoz. Az üdvözléseket a mindvégig lelkes hangulattal ünnepi érzéssel áthatott banketen folytatták. Kapusi János a debreceni szaktársak nevében köszöntötte Peri Istvánt, akinek egy bájos leányka, Heiszler Erzsébet üdvözlő szavak kíséretében virágot nyújtott át. Holló János debreceni párttitkár mély figyelmet keltő és nagy hatást kiváltó szavakban tolmácsolta a debreceniek üdvözletét. Farkas István a nyíregyházi szaktársak, Tö rök János a nyíregyházi munkásság, Weisz Manó az üzletvezetőség nevében mondottak szívből fakadó meleg üdvözlő szavakat. — Weisz Manót lelkes tapssal ünnepelték a jelenlevők, amikor a Krecsák László kiváló vezetésével működő Munkás dalárda nagyszerű teljesítményeit méltatva százezer koronát ajánlott fel a dalárdának. Heiszfer Jenő a távolmaradt szaktársakról emlékezett meg, majd Vertse K- Andor, a Nyirvidék felelős szerkesztője hivta fel az ünneplők figyelmét arra, hogy Perl Istvánt mégöregedése napjaiban is mindvégig támogatni fogják. — Iklódy Molnár Zsigmond a szabók nevében mondott üdvözlő beszédet, Orbán Ferenc helyettes üzletvezető a debreceni kiküldötteket köszöntötte a munkástestvérek meleg szeretetével. Téger Béla, a Nyirvidék munkatársa Perl' István feleségét és családját köszöntötte. Gerbár Bözsjke a Jóba-nyomda női alkalmazottai neveben mondott kedves szavakban .üdvözletet. A debreceni küldöttek nagyhatású szavai után szebbnél-szebb szólóénekszámok és a Munkásdalárda számai fokozták a bensőséges ünnep szépségét. Peri Istvánt, az ünnepelett és családját mélyen meghatotta az ünnepből feléjük áradó szeretet, de áthatotta az ünnepben megnyilvánuló együttérzés, a munkás élet megbecsülésének érzése mindannyiunk szivét és az ötvenes munkásjubileumon elénk torpadt a nagy kérdés ,mikor jön ei az az idő, amelyben a nagy nyugati kuitu'rállamokhoz hasonlóan Magyarországon is megalkotják a munkások aggkori biztosításáról szóló törvényt. Majd akkor a munkásjuDIADAL MOZGÓ Február 3-án és 4-én, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órai kezdettel: Pünkösdi királynő Regényes történet 6 felvonásban. — A főszerepben: Glória Swanson. Egy görbe éjszaka Bonyodalom 6 felvonásban. Főszerepben: Viola Dana és Huszár Pufi. Jön! Jön ! Operaház fantomja bileumok ünnepének egén a béke szivárványát nem sötétítik el a jövendőre gondolás felhői. A tegnapi "ünnep annak TS nagyszerű dokumentálása volt, hogy a munkásság hisz ebben a szebb holnapban, küzd és bizva-bizik. AZ OROSZ POKOL A COWBOY HERCEG Szombattól az Apollóban. Párisi levél. Páns, január 27Nem is hiszi az olvasó, mily nehéz párisi levelet irni, hogy ne legyen olyan, amilyet a nyolc napra idejött fiatai újságírók ' küldenek haza — miután mindegyike különkülön felfedezte ezt a világ keresztutját- Hogy ne legyen rajta Páris presztízsének a bélyege, azé a presztízsé, amelyből oly sokan érdemtelenül élnek s amely akadálya annak, hogy az olvasó megismerje Párist — a francia fővárostEbben a francia fővárosban ma sok szó esik, sok utcai dal hangzik és sok tréfa siklik mirólunk magyarokról. Az egészen ostoba frankhamisitók, mintha csak ellenségeink megbízására cselekedtek volna. Pokolibb agyafúrtsággal az ország leg nagyobb ellenségei, a csehek sem dolgozhattak volna, mint ezek az ostoba fickók az ország presztízsének a megrontásán. Mert ugy tessék látni a dolgokat, ahogy vannak. A francia frank romlása amúgy is érzékenyen érinti a francia nemzetet, amely a maga «nemzeti pénzének» a leromlását az amerikai, de főleg az angol és a német börze manipulációjának tulajdonította bár az utóbbi két évben kezdte belátni, hogy a románok, a csekók és a jugók (cseko-sztovák és jugoszláv populáris rövidítése) is sok pénzébe kerültek. És ebbe az amúgy is ideges atmoszférába egyszerre csak beleüt a hamis ezerfrankosok istennyila. Benesék teljes erővel esnek neki az «alkalomnak». Prága «részletes» tudósításokat sürgönyöz órárólórára Párisba. «Bármibe és bármennyibe is kerüljön, el kell mérgesíteni a helyzetet». Ez a cseh jelszó. £s a «bármennyire» felcsillannak az emigránsok szemei a Diener-Dénesek, a Szendék és ujab ban a Garamiak ujbói feltűnnek. A csehek és az emigránsok megtalálják egymást á közös gyűlöletben. A magyar emigráns rezsimgyülölete segíti a csehet az országrontásban igaz, hogy a szegény emigránsnak kijár ezért egy-két dukát. Sőt talán, több is. Mert a Károlyi rezsim örömlegényei DienerDénes, Szende Pál, Garami Ernő előkelő francia éttermek illatos asztalainál nap-nap mellett igyekeznek francia politikusokat s újságírókat puhítani s az egész otthoni "rezsimet hamispénzgyártó ban dának feltüntetni. Henes egyik intimusa diszkréten vezeti fel őket s vigyáz rájuk, hogy jól érdemeljék meg a rájuk költött... jóakaratot. S a jóhiszemű francia politikus puhul, sajnálja a magyar szabadság «aposto!ait» s a francia újságíró ír ir. A Matin, Sauerweinrrak, e kitűnő galíciai franciának, aki Budapesten való utazása napján az ottani cseh miniszter áldását fogadta — a tollából hoz sötét szinti s ha nem is epébe, de az inszinuációk sárga folyadékába mártott tollából borzadalmas cikkeket. A «Quotidien», a Grand Orient páholy lapja/ egyszerűen azt írja, hogy «Horthy, Bethlen és minisz-