Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-19 / 40. szám

Mit. február 19. Mm DÉk. 8 Diadal Moxssó Febrár hó 10-én, 20 án és 21 én, pénteken, szombaton és vasárnap két attrakció: Mindenkié és senkié í Egy kis mulatt leány regénye 8 felvonásban. Főszereplők: MILTON 8 LLS ÉS VIOLA DANA. Taníts meg szeretni! First National Special vígjátékattrakciója 6 felv. Főszereplők: Consfence Talm-dge és Antonio Moreno Előadások kezdete: pénteken és szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor, t , Homokszemek. Diogenes lámpásával fényes nappal keresi azon megértő lelkületű embertársait, kik hajlandók lennének szive fájdalmán segíteni, afeletti elkeseredésében, mi eltölti őt, láttára a Luther-téri pázsit és bokrok pusztulásának. £n megértem fájdalmas feljajdulását, bár tudtommal én sem tartozom a kecskék egyik válfajához sem. Tudniillik a kecskék is nagy előszeretettel viseltetnek a zöld lombok iránt, igaz, hogy viszont őket a gyomruk iránti előszeretetük ösztönzi ily irányú Ízlésükben — már amennyire ízlésről lehet beszélni az ő szempontjukból. De hogy visszatérjek tulajdonképeni tárgyamra, vigasztalásul — ?! — említem meg csak a fájdalmában elmerengő Diogenesnek, hogy ama nemes sportot nemcsak a Luther-téren űzik a nagy reményekre jogosító futballmatador, jelöltek, hanem néha-néha megpróbálkoznak a csak tavaly nyáron óriási költséggel rendbehozott Károlyi-kertben is. Szerencsére itt még mindig akadt egy-egy erélyesebb kezű jövő-menő, aki az ifjú urakat kitessékelte a kerítésen kívülre, s még ezídeig nem bírt meghonosodni egyik harcias/csapat sem. — Azonban ki állhat érte jót, hogy nem-e ismétlődik meg a tavasz jöttével a kísérlet ujultabb erővel és lesz-e mindig kéznél egy olyan erélyes s tiszteletet parancsoló megjelenésű egyéniség, akinek fellépése megakadályozza a drága közkincset képező park ültetvényeinek rongálását ? Engedje meg Diogenes nekem, egyszerű nyárs polgárnak, hogy meg valamit Súgjak a fülébe, ami talán érdekelni fogja őt is és másokat is. Próbálkozzon meg lámpájának világító sugarait oiy erős világitásuvá hatványozni, amely keresztül hatna az ilyen rakoncátlan csemeték szülőinek a közvagyon iránt semmi fogékonysággal nem rendelkező agyrendszerüket védő koponyaburkolatán. S ha ez sikerülni fog neki, akkor megvan oldva egySzersmindenkorra a kérdés, mert abban az esetben, ha a gyermek otthon, a szülőitől szeretetteljes szavakban fogja hallani megnyilvánulni közkerteink felbecsülhetetlen közegészségügyi szempontból való fontosságát, akkor nem fordulhatnak elő a panaszlott esetek. Egyébként hiábavaló lesz minden fájdalmas feljajdulás, hiábavaló lesz a Iegerélyesebb hatósági közbelépés. Bent a családban, a családfőknek és az anyáknak keli a szeretet mindeneken átható sugarával belevilági•ó embercsemeték lelki* tani az apró világába, csakis ott lehet és ott keli ! beleplántálni a megbecsülését mindennek, ami a közé, ami mindnyájunknak egyaránt becses kincsét képezi. De még odáig eljutunk, hogy ez minden családban bekövetkezzen, nagyon hosszú és sötét utat kell megtenni és ezen hosszú ut megtételéhez a legvakítóbb fénnyel világító napok is sötétek, itt Diogenes lámpásának a napvilágot is ignoráló fényére van szűkség, hogy a cél — a szellemi világosság, a közkincsek értékének a tisztánlátása eléressék! A világosság kérdésének felszínre vetődéséről jut eszembe a világítás kérdésének egy kissé kellemetlen, de azért mégis szükségessé vált megbolygatása. A színházba járó közönségnek egy szerény óhajáról van ugyanis szó éspedig nevezetesen ar- [ róf, hogy amennyiben előfordul elég gyakran az az eset, hog^ fél tizenkét óra előtt néhány perccel van vége az előadásnak s a színházból kifelé tóduló közönség egyszercsak azon veszi 'észre magát, hogy egyiptomi sötétségbe cseppenvén — tudniillik 'fél 12-kor az utcai lámpák tekintélyes része el lesz oltva — a világtalan emberek imbolygó járásához hasonlóan ütődik hoi egyik hol másik útitársa oldalához, ezt megszüntetendő, a legtiszteletteljesebb formában fejezem ki azon egyöntetűvé vált óhaját a színházba járó publikumnak, vájjon nem-e volna valamelyes mód arra, hogy a kérdéses lámpák eloltása kitolódnék 12 órára? Méltóztassanak az illetékes körök figyelembe venni azt is, hogy; először: nem mindig van holdvilág és másodszor sokan vannak, kik a város távolabbi részében lakván, 12 órára kényelmesen hazaérnének, meglehetősen világított utcán s nem volnának kénytelenek esős időben találomra lépkedni és végül mégis térdig sárosan és vizesen hazakerülni. — Ennek ellenértékéül bátorkodom szíves figyelembe ajánlani, hogy az úgynevezett sarki lámpák volnának talán félórával hamarabb elolthatok, mert számtalanszor tapasztalható, hogy nagyon sok utcasarkon reggeli 7 órakor is égnek a lámpák. Megkockáztattam ugyan fenti kívánsággal szemben a hazafelé botorkálók tömege között azt az ellenvetést, hogy talán jó volna, ha a tisztelt publikum nem hivná ki oly sokat kedvenc színészeit s igy az előadás jóval hamarabb befejezhető lenne, de erre egy dörgő hang azt zengte felém, hogy kisérjem csak végig a Malom-utcán s ott adjam elő a véleményemet — ha van bátorságom. Azon ellenvetésemre, hogy talán jó volna, ha az előadásnak félórával előbbi megkezdése végett interveniálnánk a direktornál, elementáris erővel (tört ki a tiltakozó vihar, mely belém fojtotta még a lélekzetet is, sürün hangoztatva azt a nézetet, hogy még a 8 órai kezdés is tulkorai, mert nagyon sokan vannak, kik nagymérvű elfoglaltságuk miatt nem képesek erre az időre sem pontosan beérkezni. Igy hát kénytelen voltam magam a többség akaratának alávetni s előterjeszteni fenti kérését az igen tisztelt publikumnak azon hódolatteljes kérésem kíséretében, hogy ezért a felelősséggel járó ódiumot ne méltóztassanak az én szegény árva fejemre hárítani, mert már igy is félek, hogy nagyszámú jóakaróimnak serege homokszemeimből göröngyöl talál formálni, minek szilárdságát először is az én fejemen fogja kipróbáim. Sétáló. A Tiszántúl társadalma a debreceni egyetem felépítéséért. Szabolcsiak az egyetemért. Az egyetemi tanács felbatalma- 1 ként érkeznek pénzbeli megajánzása alapján dr. Lencz Géza ez- I lások az egyetem rektorához. Ki idei rector magnificus mindössze másfél hónappal ezelőtt indította meg azt a társadalmi mozgalmat, mely a debreceni Tisza István tudományegyetem központi épületének fölépítéséhez, illetőleg az ennek az épület épitésének megkezdéséhez szükséges összegnek társadalmi adakozás utján való összehozását célozza. Hogy a debreceni tudományegyetem a felállítása óta eltelt rövid 12 esztendő alatt mennyire összefort a Tiszántúl társadalmával s hogy ez mennyire átérzi ennek a nagy tudományos intézetnek, a magyar kultura,- különösen pedig a magyar egészségügy szempontjából való nagy jelentőségét, élénken mutatja az a megmozdulás, mely az első hívó szóra ebben a társadalomban megindult. Ennek az együttérzésnek elsó fényes bizonyítéka volt az a monstre küldöttség, mely dr. Lencz Géza, illetőleg az egyetemi tanács vezetése alatt a Tiszántúl társadalmából a kormánynál az egyetemi központi épület épitésének ügyében január havában eljárt. A második ugy erkölcsi, mint anyagi szempontból eléggé fel nem értékelhető a tiszántúli társadalom szimpátiájának az egyetem iránt való az a megnyilatkozása, mely szerint a központi épület költségeihez anyagilag is siet az egyetemi tanács támogatására. Naponkell emelnünk első helyen Alexander Imre alispánt, kinek indítványára Szolnok vármegye törvényhatósága az egyetemi építkezések céljára 25 millió koronát szavazott meg. Ugyancsak ki kell emelnünk dr. Daimel Sándort, Békésvármegye alispánját, kinek indítványára a törvényhatóság az emiitett nemes célra szintén 25 milló koronát szavazott meg A községek közül kiemeljük Nyirmadát, melynek képviselőtestülete Eperjesi Dezső főjegyző javaslatára 10.000.000 koronát, Sápot, melynek képviselőtestületeTiszay Gyula főjegyző javaslatára 6.000,000 koronát, K^várdát, melynek képviselőtestülete 5 millió koronát, Tiszaszentimrét, melynek képviselőtestülete 5.000,000 koronát, Kálldsemjént, melynek képviselőtestülete Gyarmati József főjegyző javaslatára 3.125,000 koronát, Darvast, melynek képviselőtestülete Gyarmati József .főjegyző javaslatára 2 000,000 koronát, Mátészalkát, melynek képviselőtestülete Hadady jegyző javaslatára 2000000 koronát, Orost, melynek képviselőtestülete Vay Miklós lőjegyző javaslatára 2.000,000 koronát, Kunmadarast, melynek elöljárósága Wagner József főjegyző javaslatára 2.000,000 koronát, Nyirlugost, melynek képviselőtestülete Kiss Lajos főjegyző javaslatára 1.700,000 koronát szavazott meg az egyetemi építkezések céljaira. Nem lehet ézonban említés nélkül hagyni már most a magyar lélek áldozatkészségének azokat a kitűnő példáit sem, melyeket az árvizsujtotta területek községei nyomorúságuk közepette is mutattak a debreceni tudományegyetemmel szemben. Ezek adományaival együtt később hozzák a nagy nyilvánosság elé azokat a kisebb adományokat is, melyekkel csekély létszámú magyar községek áldoztak a kultura oltárán. De megmozdultak a vidéki pénzintézetek is, igy a Mezőtúri Népbank részvénytársaság, mely vezérigazgatójának, Nádas Gyulának ajánlására az egyetemi építkezések céljaira 10 millió koronát szavazott meg. Ezek a nemes példák remélhetőleg további áldozathozatalra buzdítják a magyar társadalmat, mely mindig megragadta a nemzeti kultura elejtett gyeplőjét, amikor az állam a sors csapásai alatt, a vezetésre és áldozathozatalra gyenge volt. Lobogjon a zászló! A 88. sz. Szabolcs cserkészcsapat zászlóayató ünnepe. Nyíregyháza, február 18. — (A Nyirvidék tudósítójától.) Nem harsonázta hírét a reklám Csöndben folyt munkája a 88. sz. Szabolcsnak. Hosszu

{ küzdelmekkel telt 11 év minden vágya ölt testet a 12-ik évben, a Szabolcs lobogójában, amit áldozatkész kezek adtak a csapatnak. Csendben folyik az avatóünnep előkészítő munkaja, hogy aztán a város színe elé léphessen a csapat egyszerre a lobogóval, az ünneppel. Munkatársunknak sikerült betörni a titkok házába, a 88-as csapatotthonba, ahoi" a kiváló parancsnok, Kozák István főgímn. tanár elárulta, hogy a zászlóavató ünnep április hó 18-án délelőtt 10 órakor lesz a Kossuth-téren. — Azon résztvesznek az össze r, szaboícsmegyei csapatok, a kerület elnöksége, a Magyar Cserkészszövetség kiküldöttjei, a katonaság, a polgári 'hatóságok képviselői, az ünnep után cserkész bankett a főgimnázium tornatermében. Este hangverseny a Korona dísztermében, utána tánc reggelig. Á táncmulatság diákbál lesz. Az előkészület munkáit a gimnázium tanári kara (és a csapat tisztikara intézi. A részletekről nem árult el semmit, de sejtetni engedte, hogy a nagyszabású zászloavatási ünnep arányaiban jóval 'felül fogja múlni a szokásos zászlóavatásokat. Búcsúzáskor megígérte az előzékeny parancsnok, hogy _ ezentúl részletesen fogja informálni az ünnep előkészületeiről Nyíregyháza város közönségét. Zsigárdy Miklós (*) Tavaszi és nyár! divatlapoü legnagyobb választékban az Ujsájfboltban kaphatók.