Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-08 / 5. szám

SMMHMÍ! 1926. január 8. Trónválság Romániáiban. Uiévi meglepetésül az európai nyilvánosság számára Romániából annak a koronatanácsnak hire érkezett, mely döntött a trónörökös állítólagos lemondásának ügyében. De azt is rebesgetik, hogy szó sincs lemondó levcirői, hanem a háttériben a demokratikus érzület és nemzeti irányzatú polgárság áltai rendkívül kedvelt trónörökös és az erőszakos, törvénytelen választásból született parlamenttel és minisztériummal kormányzó Bratianu viszálya adja meg magyarázatát a po litikai szenzációnak. Hiába igyekszik a hivatalos bukaresti kormányzat a trónörökös lemondatását egy szerelmi viszony következményeként feltüntetni, ennek nem igen ad hitelt maga a nép, sem a külföld közvéleménye, mely jobban belelát a romániai szövevénybe, mintsem azt a botrányt felkavaró Bratianu kormány hinné- Hiszen még élénk emlékezetben van, hogy ez a kormány szakittatta meg Károly, volt román trónörökös első feleségévei a törvényes házasságot politikai érdekekből és kényszeritette ki a görög királylánnyal való második házasság létrejöttét- S azt is mindenki tudja, hogy a Bratianu kormány nem szűnt meg megkísérelni a nagyon is egyéni gondolkodású, renokivüí népszerű s az erdélyiek és romániai nacionalisták szivében politikai reménységeket ébresztő trónörökösnek kompromittálását azáltal, hogy legutóbb egy állami szállítás visszaéléseibe belekeverte a nevét. Nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy itt oly nagy hatalmi riválissal állunk szemben, mely nem csupán egy dinasztia, illetve egy erőszakból táplálkozó kormány s egy jövendő király között folyik, hanem a román áílaméíet bomlásával is, a hatalmi erőviszonyok válságával és egy dinasztia egységének igen problematikus fenntartásával- Romániának könnyen hatalmi pozíciójába és belső békéjébe kerülhet az ilyen viszály, amelyben még az apa is sanctionáim kényszerül á kiráfy elé vitt kormányelőterjesztést. A trónörökös öröklési jogától való .puccsszerű megfosztása pillanatra biztosítja ugyan a Bratianu kormány uralmát, mely azonban épugy nem lehet örökös, mint a véges emberi élet, amelynek alkonyata borul Ferdinándra «nagy» Románia királyára- A földrengésszerű politikai moraj már átjárja a népet és az odacsatolt részek lakosságát is, amelynek kisebbségi nemzeteit épen ez az erőszakos kormány pusz titja és sanyargatja az elnyomás inkvizíciós eszközeivel. Bizonyos, hogy a detronizált trónjelölt az elnyomottak és mostohán kezeltek lelkében valóságos mártírrá, nemzeti hősé nőtt s az erdélyi magyarság is rokonszenwef nézi sorsát, mert hiszen közéje internálták pár éve, a görög királylánnyal létrehozott házassága előtt- A román trón és államválságot ugyanaz a brutális hatalmi önkény, emberiességet és jogot megcsúfoló kormányzati erőszak érlelte ki, amely bűnrészes elszakított fajtestvéreink üldözésében és a Magyarország ellen meg nem szűnő politikai áskálódásban- Épen ezért amily rokonszenvvel kisérjük a maga gondolkodását, függetlenül és bátran követő ifjú királyfinak, egy bár tőlünk nagyon is idegen, volt ellenséges dinasztiának további sorsát, époíy figyelemmel várjuk azokat a következményeket, amelyek politikai, alkotmányjogi és álíaméleti viszonylatokban elmaradhatatlanul a bomlás felé sodorják Romániát . 10 nyíregyházi autóvezetőt büntettek meg sebes hajtásért. A kihágás megismétlődése esetén a büntetést megszigorítják (A «Nyirvidék» tudósítójától-} Az országszerte nagymértékben elszaporodott közlekedési balesetek legtöbb esetben a vigyázatlanul hajtó soffőrök hanyagságából keletkeznek, mely miatt már nem egy életét is feláldozta. Városunk, hála a gondviselésJanuár 8-, 9-, 10-án, pénteken és szombaton 3, 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor A szerelem gyermeke (Élő plakát) dráma 7 felvonásban. Rendezte; Ivan Mosjoukin. Főszereplő : Nathalie Lissenho. A szerelem harcosa dráma 6 felvonásban. Főszerepben: Pefrovich Szvetisz

láu Jön Marion Davis nagy filmje: JOLADDA (A burgundi leány) nek, az ily természetű baleseteknek csak elenyészően csekély számáig van érdekelve. Azonban az utóbbi időben az autóközlekedés terén észfélhető volt, hogy a város belterületén közlekedő autók nem azzal a vad száguldással guruinak végig, mint előbb, amikor bizony. legtöbb esetben nem a soffőrön, hanem az áldozat jelölt hidegvérén múlott az, hogy egy esetleg súlyosabb kimenetelű baleset egy pár dühös ökölrázásban nyert sokkai kellemesebb befejezést . A forgalom szabályos ütemü lefolyásának magyarázatát adja az a tény, hogy a nyíregyházi rendőri büntető biróság előtt legutóbb 10 autóvezetőt vontak felelősségre, s őket egyenkint 500—500 ezer korona pénzbüntetésre ítélték a város belterületén való tilos sebeshajtásért. Ez csupán az első büntetés, a visszaesés pedig magával hozza a büntetésnek hatványozott emelkedését. Intő példaként álljon itt ez mindazok részére, kik még eddig nem követték el ezf a mulasztást s tartsák továbbra is szem előtt embertársaik s mindannyiunknak oly drága testi épségét és egészségé)Cs. J. (*) Hölgyek! a cukrásztanfolyamra még beiratkozhatnak- Sipos cukrász, Zöldség-tér 11, 3x A Nyíregyházi Jótékony Nőegylet estélyén. Irta és a Jótékony Nőegylet január 5-i műsoros estjén előadta Dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos, Nyíregyháza város polgármestere. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A Nyíregyházi Jótékony Nőegylet vezetősége fölkért arra, hogy a mai műsoros estélyének megnyitását vállaljam el. Őszintén be kell vallanom, hogy nehezen határoztam el magamat a megtisztelő fölkérés teljesítésére, tekintettel azonban azon kapcsokra, amelyek a keresztény Nőegylet vevetőségét a jótékonyság, de különösen iskolafenntartás révén — a hivatalos várossal összefűzik, ugy éreztem, hogy ezen kérést vissza nem utasíthatom. Engedelmüket kérem tehát, hogyha néhány pillanatig szíves türelmükkel visszaélek és untatni fogom Önöket, de tűrjék el ezen kis unalmat, hiszen az estély többi művészi száma bőséges kárpótlást fog nyújtani. A Nőegylet vezetőségének fölkérése után csak néhány órával később jöttem reá arra, hogy milyen szokatlan feladat teljesítését vállaltam magamra, mert hiszen be kell vallanom, hogy ily estélynek a megnyitására most először vállalkoztam. Gondolatokat kerestem tehát, — hogy miről is beszéljek ma este. A gondolatok keresése közben leszállt iaz esti szürkület, s a szobában a kályhából kivilágló parázs fénye összefolyt a lámppa sötét ernyőjén keresztülszürődő megtört fénysugárrak Odaléptem az ablakhoz, künn nagy pelyhekben hullott a hó s az emberek a létért való egész napi küzdelmük után hazafelé siettek, hogy fáradalmaikat kipihenjék s erőt gyűjtsenek a »holnap« nagy harcaira. — Elgondolkozom arról, hogy milyen nyomorúságossá is vált mindnyájunknak élete a vesztett háború után e megcsonkított hazában. Gondolataimat egyszerre csak, — a mult idők visszamaradt régi álmodója, egy öreg zenélőóra szelíd melódiája zavarta meg, s a lágy menuette — hangjai mellett felém .suhantak a fehér parókás lenge párok, s ennek a kornak minden bája és szépsége. A melódiák elszálltak és utána a vén óra egy régi kuruc nótát kezdett játszani. E pillanatban ugy éreztem, hogy a távolból fölsír a tárogató bus l^enéje s a sötét magyar éjszakában fellobbannak itt-ott a kuruc tábortüzek. Önkéntelenül az a kérdés tolult agyamba, hogy vájjon ha eljön az jdők hivó szava, a tönkretett, megcsonkított hazánknak a régi fényébe dicsőségébe leendő visszaállítására — akad-e ma a nemzet főúri társadalma között egy is, aki fejedelmi vagyonát, családját, boldogságát, nyugalmát pillanatnyi gondolkodás nélkül föláldozza nemzete szabadságáért, akad-e ma a magyar társadalom középosztályában egy, aki lángoló szavával talpra tudja állítani az alvó nemzetet, diadalról-diadalra vigye a vörös sipkás honvédeket ?. Midőn a szent ügy elbukik, kezükbe veszik a vándorbotot s inkább választják a rodostói és turini száműzetés és hontalan ság keserű és száraz kenyerét, minthogy elveiket feladják s önmagukkal — megalkudjanak. Hiszen a mai társadalmunknak egyesei a honmentés nagy munkáját, idegen állam pénzének, hamis pénzzel való rontásában vélik feltalálni, s nem átalják büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedeteiket a hazafiasság és önfeláldozás szent köntösébe burkőlni. Vájjon akadna-e a magyar nők társadalmában olyan, ki vakon követné Dobó Katica, Lorántffy Zsuzsánna és Zri(nyi Ilona fényes példáit ? Ezen gondolataimat el akartam magamtól kergetni s a könyvespolcomhoz lépve onnan eg^-régí folyóiratot vettem a keziembe s azt kezdtem forgatni. Egyszerre csak egy kis nchány soros ujságrovatra lettem figyelmes, amely ujságrovat visszavitt ismét az előbbi gondolataimhoz. Egy kép elevenedett meg lelkiszemeim előtt. Egy szeptemberi hűvös őszi nap, midőn Franciaországban jártunk, megtekintettük a versaillesi, a nagy és kis trianoni palotákat. Bámulatba ejtettek a művészet és az emberi tudás ottani alkotásainak esodái, amelyeket a francia királyok, de különösen a Nap Király e palotákban fölhalmozott. Kis Trianon palotájának legutolsó teremajtaját zárva találtuk. Vezetőnk azt a magyarázatot adta, hogy ez, a palota legutolsó terme, hol Magyarországgal a békeszerződést aláírták. 1923-ban a magyar diákok egy kis csoportja, az akkor még nyitva tartott termet megtekintette — és a terem közepén álló egv darab carrarai márványból művésziesen kifaragott _asztalt, — hol a magyar nemzet halálos ítéletét irták alá, — összeakarták zúzni. Ezen időtől kezdve a francia kormány intézkedése következtében e termet végképpen lezárták és oda senkit sem eresztenek be. Ott álltunk a csukott ajtónál, 45 magyar város vezetőtisztviselői, kik mindenáron látni akartuk nemzeApollóban 1