Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-02 / 2. szám

1926. január 9. JÍYÜÖflDÉE S EGY ÉVV EL EZELŐTT... Egy évvel ezelőtt... A szavam eskü volt és tiszta, Mikor azt súgta — nem kell az élet! És most, az Élet királya lettem, Hös-szerelmese csóknak és vágynak A csúfos halál-hívás mivé lett!... Egy évvel ezeWit... Bécs, Budapest, hajrá — ügettem, Emésztő máglyák tüzes táltosán : Poklok kacaja csilingelt bennem, S most fehér álmok, oltári lángja, Küld rám szelíd, fényt, szinek alko­f [nyán. Egy évvel*ezeTbtt. . Eldobtalak ostqba hittel, Te szép, hófehér, te szűzi tiszta! Mert asszony-kacajt, s ölelést [vágytam : S most szent imával, térare borulva, Álmodlak vissza, — siratlak vissza ! Elhagytam rútul apám, — anyám, Mert karneválok mámora hivott, S én vakon hittem, hogy az az Élet! Most már tudom, hogy akkor is élek Ha mosolyogva égy könnyet sírok ... I ' Egy évvel ezelőtt... Szilveszter éjén, kis revolver Hideg csöve simult szivem feléd: Egy csattanás, s az ifjú tűz kiég... Most rózsa-koszorusan, ujjongva Köszöntlek én, s megyek újév eléd. Kászonyi F. József Vasutasok Szilveszter estje. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) — A »Nyiregyházi Vasutasok Sport­egylete« által rendezett Szilveszteri, műsoros táncestély eddigelé az idei báli szezon legsikerültebb tánc­mulatságának mondható. A szokat­lanul nagyszámú közönség, amely betöltötte az állomás III. oszt. vá­rótermét, azt demonstrálta, hogy a Vasutasok Sportegylete megett a pártoló közönség nagy tömege so­rakozik fel, s ezúttal lehetővé te­szi a szép reményekre jogosító sportegylet fölvirágzását. A rende­zőség buzgó munkája mindenütt ki­csillant, s különösen az ügyesen elő varázsolt színpad keltett kellemes impressziót. A műsor mindvégig ízlésesen összeállított volt és jóval fölül­emelkedett a műkedvelői nívón. Első számaként Farkas Etta prológja szerepelt, melyet bájosan közvetlenül adott elő. Egy­szersmind ő konferálta végig a mű­sort, minden szereplőre találva egy-két szellemes derűt keltő mon­datot. Utána Jójárt Sándor adott elő ötletes kuplékat, megjelenésével és előadásával hangulatot és kacagást keltve. A műsor harmadik száma Mein­hardt Pipi klasszikus tánca volt. A kedves, kellemes megjelenésű ur­leány bizonyságot tett arról, hogy talentuma alkotta ügyessége alkal­massá teszi művészi tánc illusztrá­lására. A műsor kiemelkedő számaként szerepelt Leskó Anna énekszáma. Kétszer szerepelt a müsoronn, és a közönség lelkes, viharos tapssal honorálta nagyszerű orgánummal, aranyos kedvességgel előadott énekszámait. Elő&zö'r a »Csík\ dalok« csendült fel kellemes szop­ránján és ugy éreztük, mintha" a tavasz lehellete kelt volna szárny­ra ajkáról, a mély érzésű dalok megszólaltatásával. Majd magyar dalokat énekelt és jókedvvel, rezgő színekkel teli akkordok cikkáztak át a termen. Petneházy Margit, spanyol tánca teljes egészében kidomborította, ru­tinos, ügyes tánc-tudását. A meg­ismételtetett táncszám meleg tapsot kapott. Majd a György-pár és Sándor József egyfelvonásos vígjátékot ad­tak elő, »Őfensége szobája« cimen. A szereplők ambíciós, színészi ké­pességre valló játéka teljes elis­merést és sok tapsot aratott. Petneházi Margit és Meinhardt Pipi táncduettjének nagy és őszinte sikere volt. Végül Harsányi »A szinész nem ember« cimii vígjátékát játszották, Szabó Irén, György Jenő, Marczi­nek Dezső és Holosvander József A szereplök játéka fölülemelkedett a műkedvelői nívón. Különösen Szabó Irén átérző, igazán művészi játéka gyönyörködtette és ragadta forró tapsra a publikumot. Jakab József zongorakisérete dicséretet érdemel. Műsor után reggelig tartó tánc következett és a résztvevők egy kel­lemesen eltöltött báli éjszaka han­gulatával távoztak. Senkisem volt megelégedve az elmnlt esztendővel. Kit mond a gazda, a köztisztviselő, a kereskedő, az iparos, a jegyespár, a nyugdíjas, a menekült, a munkanélküli, a hadiözvegy, és a letört konjunktura lovag? mert legalább az alkalmazottaim fizatését és az üzletbért* vala­hogyan megkerestem. De sajnos, sokan vannak, akik még ezt sem mondhatják el. A bankvezér sem volt meg­elégedve . — Az elmúlt esztendő is na­gyon távol állott a békeévek ke­reteitől. Drágán kaptuk a pénzt és ezért mi is csak drágán ad­hattuk. Sok bank örül, ha a re­zsit megkereshette. Nagyon óva­tosan adtuk a pénzt és mégis nagyon sok baj lesz az adó­sokkal A pincér szomorúan legyintett: — Nem tudtam megélni a borravalókból. Sohasem volt ilyen esztendőm. A cigány : — Nekem kérem alásan olyan esztendőm volt, hogy eladtam egyik hegedűmet. A jobbikat. Pe­dig de szerettem. Sohasem Akar­tam tőle megválni. A jegyespár: — Meg akartunk esküdni, de nem találtunk lakást és a bútorra valót sem tudtuk összehozni. Ta­lán az ujesztendőben ? . .. A nyugdíjas : — Háromszázhatvanöt nap volt az elmúlt esztendőben és én ugyanannyiszor csalódtam. És közben hol ezt, hnl amazt adíam el. A jövő évben már nem lesz mit elkótyavetyélnem. A menekült: — Vártam valamire, mert én mindig csak várok. Sajnos, nem (A Nyirvidék tudósítójától.) Már uj naptárak lógnak a falakon és állanak az íróasztalokon. És az emberek felsóhajtanak: vájjon mit hoz az újesztendő ? Megkérdeztünk több társadalmi osztályhoz tartozó embert. A köztisztviselő röviden vá­laszolt: — Nem sajnálom az elmúlt esztendőt. Reményeimet nem vál­totta valóra. Sem a húsvét, sem a pünkösd, sem a karácsony nem hozott uj ruhát, uj cipőt. Nekem semmit sem hozott. Azaz hozott egy státusrendezést, de nincs örömem benne, mert engemet egyáltalán nem rendezett. A gazda nehezen szólalt meg : — Hát olyan volt az elmnlt esztendő, hogy adósságot csinál­tam. Qondoltám, hogy majd csak lesz annyi jövedelmem, hogy visszafizetem, de nem sikerült. Az elmúlt esztendőben csak ugy sikerült valamit visszafizetni, ha valaki ingatlant adott el. Az uj esztendőtől sem várok sokat, ha csak az adókat le nem szállítják. A szőlősgazda is ilyen érte­lemben nyilatkozott. Az iparos és kereskedő is a hitelélet betegségéről beszélt. — Ha nagy nehezen kaptam is hitelt — mondja az iparos — a kamatokat is alig bírtam fizetni. Ha a jövő esztendő is ilyen lesz, kénytelen leszek nehéz munkával szerzett kis házamat eladni. A kereskedő így szólt: — Én még szerencsés voltam, Hazai szén, porosz szén tűzifa legolcsóbb árban, ólomzáras zsá­kokban, házhoz szállítva kapható: Molnár Henrik Debreczeni ut 5. szám. Mintakerttel szemben. 3143-4 IPARMŰVÉSZETI A'jósnőjét ne kérdezze, Szerencséjét ne kergesse, Mindent meg fog egy csapásra, Iparművész sorsjegy ára; Ára: 5000 korona. Nyeremények : 400 millió K értékben. Húzás mához egy hétre ! Sorsjegyek a trafikokban kaphatók. Viszontelárusitóknak : Sors­jegyintézőség, Bpest, VI,. Andrássy-ut 69. jött. A láncok csörgését hallot­tam minden percben. Sokat bán­kódtam, sokat szomorkodtam, mert a hazaszeretet csak néhol, csak kevesekben található. Anél­kül pedig az én reményem — köd és balga álom. A munkanélküli: Sokat, sokat szenvedtem, éhez­tem. Nehezen várom a tavaszt, talán lesz munka . .. A hadiözvegy: — Hiába mondják, hogy meg­halt — nem tudom elhinni. Min­den reggel azzal ébredtem : talán ma . .. De nem jött. Talán a jövő esztendőben ? A letört konjunktura-lovag ci­nikusan mosolygott: — Vége a havannáknak, a pezsgős éjszakáknak — állást kerestem, de még nem kaptam. Rossz ajánló-levél elmúlt lovag­ságom. ' u * Nnm kérdeztünk meg több em­bert. Az elhangzott nyilatkozatok hiven festik le az elmúlt esz­tendőt. Márius. - Jön! UFFERINI Jön! - Jön! UFFERINI Jön! - Jön! UFFERINI jön! - Jön! UFFERINI Jön! Szabolcsi növendékek egy budapesti leány­nevelőintézetben. (A «Nyirvidék» tudósítójától ) Bizonyára kevesen tudják, hogy, a budanest—kissvábhegyi interna­tusban (Budapest, I. Kissvábhegyi­ut 21.) több nyíregyházi és sza­bolcsi növendék talál ideiglenes otthont, ahol a legmodernebb pe­dagógiai felkészültséggel nevelik az ifjú, serdülő leánynemzedéket. Az intézetet dr. Göllner Mária, Nagy Emil volt igazságügy-minisz­ter vezeti nagy szakavatottsággal és lelkes ügyszeretettel. Az intézetben február elsején kezdik a második iskolai félévet, amelyre felhívjuk a közönség figyelmét. Egyben közöl­jük. az intézet rövid ismertetőjét azzal, hogy legközelebb részletes felvilágosítást nyujtunk az interná­tus munkarendjéről és a fizetési feltételekről. Az intézet iskolai csoport-jába olyan 6—18 éves leányokat vesz­nek fel, akik valamely iskolai osz­tályt végeznek, nyelveket és zenét

Next

/
Oldalképek
Tartalom