Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-19 / 14. szám

MWmmm, 19Í6. január 19. (*) A legolcsóbb H a legssebb fényképek, fény képnagyításuk élet­nagyságig már 30 ezer koronától felfelé készülnek, 6 darab művész laphoz 1 darab 18X24-es fénykép­nagyítást ajándékba adok. Cstpánp műterem, Bessenyei-tér 7. (*) A L' Illustration albumalaku francia képes hetilap számonként is kapható az Ujságboltban- Egy szám ára 12 ezer korona- Előfizetési ára negyedévre 140.000 korona. — A nyíregyházi kir. törvényszék fogházában január hó elsején össze sen "327 fogoly volt- Ezek közüx 232 férfi, 35 nő­[ WMMMWIMMMMMMMWM SZÍNHÁZ MMMMM HETI MŰSOR: Január 19. Kedd : Kis huncut' Január 20. Szerda : Oedipus király Január 21. Csütörtök : A nagy n5_ Január 22. Péntek : A nagy nő' Január 23. Szombat: A nagy nö. Január 24. Vasárnap d. ű. : Orlow. Este : A nagy nö. A színházi iroda közleményei: Ma este Farkas Imre nagyszerű dalosjátékát adják, a »Debrecenbe kéne mennie cimüt, a követke/öfsze­reposztással : Balogh Nagy István — BiharLX­A felesége — Medgyessy Erzsi Pista fia — Károlyi János Kari Huber, szepesiglói gyáros — Lédeczy Antal Grete, leánya — fi avass y Mimf Lőtte, leánya —• Harczos IréiV Tonny Lonerth — Kőrössy Zoltán ijutka — Zsolnay Manci Sándor — Lengyel Antal r Cigányprímás — Cser József I. leány — Keleti Manci II. leány — Várady Béby,' III. leány'—Bányai René IV. leány — Kállay Böske' Malcsi — Kerty Juci Cigány — Czombál Lajos Történik az első felv. Debrecen­ben, a Balogh Nagy pusztáin, a hiá­sodik Iglón, Huberéknél, a harma­dik Jutka csárdájában Tokajhegyal­Nem dőlhet le a magyarság keleti bástyája. Meg kelt mentenr a nagyenyedi 300 éves kollégiumot. Egymásután némulnak el a haran gok az erdélyi hegyek között. A kétségbeesés éjszaka ja fölött csak az ősi iskola-bástyák állottak eddig biztatón, erőtadón, bennük a ma gyar mult, a magyar tudás és kul­tura fároszja világolt. A megtört borús szemeknek jó volt feléjük (for­dulni. De a Balkánról feltolakodott sö­tétség, mint a Pokolsár gőze, fel­kúszott a bástyaormokra, hogy el­oltsa a magyar fároszokozta, sajgó magyar lelkek istápját, reményét. Az iskoláinkat egymásután elszed­ték, mert tudják, hogy ezek a mi erősségeink, a magyar kultura az, amivel a román nem tud megbir­kózni, se fegyverrel, se ésszel/ Még a háromszázesztendős nagy­enyedi ősi kollégium vagyonára is irátették a kezüket. A Körösi Csorna Sándorokat, Kemény Zsigmondokat Bolyai Farkasokat ' termő Alma Matert kifosztották, elvették tőle mindazt, amivel fiait táplálta, nagy­[gyá nevelte, minden birtokát. De az ősi kollégium diákjai' nem lettek hűtlen fiaivá az alma mater­nek. Most ők akarják erős összefo­gással, lelkes áldozatkészséggel talp­ra segíteni az elesett kollégiumot. Gyönyörű emlékalbumot adtak ki, azt árulják országvilágszerte, hogy árából továbbra is képessé tegyék a megrablott kollégiumot magasz­tos, nemzetmentő hivatása betölté­sére: uj tudásban, hitben és élniaka­rásban erős nemzedék nevelésére. Két ész knrnc baráti ölelkezése az oláhok által megszállt Aradon. Barabás Béla dr. Bencs' Kálmán kormányfőtanácsos, polgármesterhez inté" zett levelével egyidejűleg m'gküldötte Nyíregyházára azt a köszöntő v-rset is. arne lyet ünneplése alkalmival egyik régi baratja irt hozzá. A vers és az eleje elé irt aradi kommentár a kövelkezö: Kedves meglepetés érte ma Barabás Bélát A posta levelet s benne köszöntó't hozott neki Kolozsvárról Dózsa Endre dr.-tól.JDózsa Endre, az Erdélyi Magyar írod. Társ. elnöke, az országszerte ismert kitűnő iró és politikus, aki Barabás Bélával együtt jogászkodott Pesten és mai napig is egyik legjobb barátja az ősz vezérnek, verses felköszöntőt küldött Barabás Bélának hetvenedik születés­napjára. A kedvesen meleghangú irás a posta jóvoltából elkésve érkezett ugyan, de az ötletes és rendkívül megható pohárköszöntő' mindenképpen a nyilvánosság elé kívánkozik. Felköszöntő. Felöltözöm szépen ünneplő ruhába, Emelem poharam Barabás Bélára; Ámbár amit eddig még sohasem tettél, Ugy látom, hogy te is hetvenkedni kezdtél, Minden mindhiába, akárhogy akartad, Ez a hetvenkedés nem látszik meg rajtad. Jókedvében volt a magyarok Istene, Mikor a lelkedet tűzzel szórta tele, Nemcsak görögtüzzel, nemcsak szalmalánggal, Igaz Scytha vértől 'obogó husánggal... Ütöttél is vele — érte mitsem várván, — Attól esett hanyatt a nagy Tisza Kálmán. Magyarok Istene biztatott még tovább, Amikor ittad a Ferenc Jóska borát. Az a jó magyar bor nem vert földhöz téged, Ott is azt érezted, hogy ,huncut a német 4. A jó öreg német még meg sem ütközött, Hogy kuruc maradtál annyi labanc között. Mint Toldi nem nézted .vitézi voltodat*, De fejükhöz verted „héttollu botodat". Most már minden magyar hozzád fut egy szóra, Sok okos beszédtől bajszad áll csurgóra. Ki hirt, dicsőséget annyit összeszedtél, Rád akarja kenni, hogy vén ember (ettél. De mi, — akik láttuk lángoló orcádat, Tűzben égő szemed, felviharzó szádat, Nem hisszük, hogy nem vagy „simongáti legény". Nem hisszük, hogy nincsen önérzeted „kemény" Hogyha van, — minthogy van kemény önérzeted, A hetven esztendőt bizton kineveted. Neveted azokat, kik vénnek akarnak, S velünk tartasz — mert hát az kell a magyarnak. Egy babérerdőnél, melyet összefűzhetsz, Többet ér egy rózsa, mit kebledre tűzhetsz, Hej, mert hát mi „Pesten jártunk iskolába", S bizony térdig jártunk olykor a rózsába. Lehetett a sorsunk fényes vagy mostoha, „Husz évvel éden volt minden padlásszoba*. Szerteszét hullottunk, mint az oldott kéve, Mert hát bizony annak mindjárt ötven éve. A mi fényes napunk immár lemenőben! Ki nyomorúságban, ki a temetőben! De busuljon a ló! — elég nagy a feje, A mi multunk szép volt — emlékekkel tele. Azt a sok emléket ha sorjába rakjuk, Megtelik a szivünk, felmosolyog ajkunk, Nagyság, hír, dicsőség mind dőre, ostoba, Az ifjúság báját nem éri fel soha. Elfeledett nóták csendülnek fülünkbe, Temetett érzések lobbannak szivünkbe, Futhatnak a napok, az évek felettünk, Nem érezzük, hogy már öregekké lettünk. Itt vagyunk a Corsón, ott a jogászbálon, Hiszen ez az élet — a többi csak álom! Rácz Pali meg Berkes, húzzák a fülünkbe, Szónokolunk, ablakot verünk be dühünkbe. Aztán megfeszül a huszárdolmány rajtunk, Pár ragyogó szemért nagyokat sóhajtunk. Érezzük, hogy szivünk megszakad utána, Talán jól sem esnék, hogyha nem ugy fájna ! Mikor az embernek nincs már mit remélni, Ugy-e kedves dolog visszafelé élni ? Visszafelé olyan rövid ez az élet, Egy pár meleg szóval befuthatom véled ... Igaz meleg szivből egy pár meleg szóval Még régi gyökérből — bár befedve hóval, A szivünkben mindig uj virágok nőnek, Oda se nézzünk a hetven esztendőnek. E virágok közül a legkedvesebbet, Egész életeden át a legértékesebbet, Kedves feleséged — nem tudom kihagyni, Kezeit csókolva, ölel Dózsa Bandi. Kolozsvár, 1925. ^december 11. A két ősz kuruc-lélek baráti ölelkezésének meghatóan szép I dokumentuma Dózsa Endre hangulatos írása. — Angol dominiumok és a lo­carnoi szerződés. Londonból je­lentik: Az angol kormány nagy elő­készületeket tesz az angol dominiu­mok küszöbön álló konferenciájá­ra, amelynek egyebek közt a lo­carnoi szerződés kérdésében is ál­lást kell foglalnia- Az eddigi hirek szerint a dominiumok részéről nem várható ebben a kérdésben egysé­ges állásfoglalás- A délafrikai kor­mány kifejezetten ellenzi a locarnoi szerződéseket, mert nem tartja kí­vánatosnak az európai államokkal való szorosabb összeköttetést- — Kanada szintén közeláll ehhez az állásponthoz, de véglegesen mép: nem döntött és lehet, hogy mégis a birodalmi kormány álláspontjára helyezkedik- Ausztrália és Uj-zé­land nem zárkózik el az angol ál­láspont támogatásától, de egyelő­re szintén igen tartózkodóak a vé­leménynyilvánításban. Nagy Karnevál a Koronában. A legteljesebb siker jegyében zajlott le szombaton este a Tisztviselő Dalkör álarcos­bálja. Nyíregyháza, január 18. (A Nyir­vidék tudósítójától.) A »Nviregyházi Tisztviselő Dal­kör® szombat este tartotta meg nagy sikerű álarcosbálját. Városunknak szokatlanul nagyszámban megjelent igazán elit közönsége egész zsúfo­lásig megtöltötte a Korona impo­záns dísztermét, melyet a tarka­barka csillogó ragyogású kápráza­tos jelmezek valóságos Karnevállá varázsoltak. A jelenlevők örömmel állapították meg ,hogy a rendező­ség hetekig tartó fáradságas mun­kája nem veszett kárba, mert az idei báli szezonnak a »Tisztviselői Dal­kör álarcos estje volt a legsike­rültebb táncmulatság. A bál 9 órakor kezdődött- A ven­dégeket a rendezői gárda élén A. Torys Béla elnök fogadta.'A jel­mezesek és álarcosok diszfelvonulá­sa Hering Barna grandiózus ren­dezésében fél 10 órakor vette kez­detét, Miiller József cigányprímás bandájának Carmen indulója mel­lett. A tarka menetet Chaplin ve­zette ,majd utána jött az alabárdo­soktól, apacsoktól és ördögöktől kö­rülvett hercegi kocsi, amelyen a zsűri által egyhangúlag megválasz­tott mandarin-jelmezes karneval­herceg ült. A kocsi után a rengeteg sok /elmezesnek egész hosszú sora következett. A felvonulás után a herceg leszállt a kocsijáról és a cigányhanda »Magas a kaszárnya...« cimü csárdásnak a hangjaira meg­kezdődött a tánc. Persze éjfélig hölgyválasz van. Nagyszerű dolog. A hölgyek csodálatos ügyességgel jmitatják be a tapasztalatlan férfiak­nak, hogy míképen kell ezt csinálni, hogy senkise áruljon petrezselymet. Igazán kár ,hogy nincs minden'M­lon állandó hölgyválasz. Majomszi­getnek, amelyet most természete­sen (bocsánat a megállapításért) a hölgyeknek kellene alkotni, nyoma sincs. Minden férfi táncol, mert viszik (még én is). — Pont éjfél­ikor a banda jeladására megtörténik á sok meglepetést, de néha talán csalódást is nozó leleplezés. A jelmezesek közül, melyek mind niagyon ügyesek és sikerültek vol­tak, a következőket sikerült megje­gyeznünk : Piroska, lovag, rokokó pattogó, cigány, Pierott, dominó, sakk, pékinas, kínai, luftballon, ti­roli, gomba, apród, ég, csillag, bo­hóc, bajadér, kígyó, zsoké, pillangó japán, vengerka, szalag, virág, kér. dojel- és krampusz-ielmezesek. dojel- és krampusz-je Különösen érdekesek voltak az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom