Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-13 / 206. szám

1925. szeptember 13. JSÍYÍR3TIDÉK. 3 Nyíregyháza város polgármesterének üdvözlő levele Blaha Lujzához. Nyiregyháza, szeptember 11. A Nyirvidék tudósítójától. Blaha Lujza, a nemzet csalogánya szeptember 8-án érte meg 75. életévét. A halhatatlan művésznőt az egész ország ünneplő szeretete vette ezen a napon körül s az üdvözlők sorában megjelent Nyíregyháza város is, amelynek közönsége nevében dr.. Benes Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester a következő levelet intézte Blaha Lujzához: Méltóságos Nagyasszony

1. Nyiregyháza város részéről mi is az ünneplők sorába állunk és magyar szivünk hálájának virágaiból font bokrétával köszöntjük Méltóságodat hetvenötéves születése napja alkalmából. Mi itt Szabolcsban és a Nyírségen mindig szeretettel gondolunk népszinmüvészetünk ragyogó pályafutásu csalogányára, kit a magyarok Istene abban a kivételes sorsban részesített, hogy még életében bevonult halhatatlan nemzeti nagyjaink sorába. ffálásak voltunk és vagyunk a régi szép idők gyönyörűséges emlékeiért s azért a nemzeti munkáért, amellyel dicsőséget szerzett a magyar népszínműnek és a magyar dalnak. A nemzeti népszinmüvészei Méltóságodnak köszönheti klaszszícitását, s hogy belopódzva a szivekbe, évtizedeken át munkálta a magyar ugart.. E felett az ugar felett lebegett magosán a nemzet csalogánya. Biztatta, bátorította, lelkesítette a nemzeti föld munkásait munkára, kitartásra és mindennek megbecsülésére, ami nemzeti és ami magyar! Országunk mai szerencsétlen ^helyzetében még fokozó^ottabb hálával "tekintünk Nagyasszonyra s kérjük a Mindenhatót, hogy életét még soká, nagyon soká tartsa meg a nemzet dicsőségére, mindnyájunk örömére! Nyiregyháza város nevében vagyok Nyiregyháza, 1925. szeptember 8-án igaz híve: Benes Kálmán, m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester. A dombrádi csendőrőrs csalás, árdrágítás, hólabda szédelgés miatt feljelentést tett egy fővárosi cég ellen. Százharminc dombrádi és tiszakanyári áldozata van a vászonnal való hólabdázásnak. A szelvényterjesztők ellen is megindul az eljárás. A | Nyiregyháza, szeptember 11 Nyirvidék tudósítójától. Mióta a kereskedelmi kamarák szí goru ellenőrzése lehetetlenné teszi a városokban való hólabda üzletet, a hólabdázással foglalkozó keresn ,kedők a tanyák és falvak népét hálózzák be. Egyre-másra hangzik fe. |a panasz amiatt, hogy a (nyíregyházi tanyákon és a szabolcsi községekben hihetetlen mértékben terjed el a hólabdázás ésfa nép senki fiának el nem hinné,' hogy erre az üzletre előbb-utóbb ráfizetnek, hogy a kereskedő, aki látszólag olcsón adja az árut, végeredményében milliárdos hasznot vág zsebre, amelyet azok fizetek meg, akiknek végül is csak nem sikerül maja eladni a megvásárolt szelvényeket. Most aztán megtörtént az első nagyobb hólabda-krach. A dombrádi csendőr örstői több ivre terjedő jelentés érkezett a nyiregyházi kir. ügyészségre, amelyből kiderül, hogy a Blaskó Bertalan Budapest, Terézkörut 21. sz.. a. cég a szelvényeket terjesztő lakosság felkarolásával egész Dombrádot, Tiszakanyárt és környékét behálózta a hólabdázással. Három szelvény eladása esetére egy vég vásznat ígért, de utóbb kitűnt, hogy a cég csak tizenhárom, egyenkint 70 ezer koronás szelvény árának bekasszálása után adja ki a vég vásznat, amelyért igy 910 ezer vesz be, 600 ezer korona helyett. Mikor a lakosság látta, hogy 130 szelvény terjesztő és vevő közüi csak 10 kapta.meg a vásznat, zúgolódni kezdett, a hólabda-kereskedők be vetett hite megingott és panasz panaszra érkezett a csendőrségre. A csendőrség mind a 130 dombrádi és tiszakanyári károsultat kihallgatta és vallomásukat jegyzőkönyvbe foglalta. Az asszonyok mind panaszolják, hogy nem tudják eladni a szelvényeket s rájöttek, hogy csalásnak estek áldozatul. Van olyan közöttük, — Tenke Jánosné, 'dombrádi lakos — aki mar eddigf 354 ezer korona kárt szenvedett és állandó levelezésben van a céggel. A csendőrség Blaskó Bertalan ellen árdrágítás vétsége, csalás büntette, s a 130 lakos ellen hólabdaszelvény terjesztésének vétsége miatt tett feljelentést a nyiregyházi kir. ügyészségen. A feljelentéshez csatoltan küldi a csendőrörs a lefoglalt hólabda-szelvényeket is. A kisvárdai zsidó templom betörői megkapták büntetésüket. Megirta annak idején részletesen a Nyirvidék, hogy a kisvárdai zsidótemplomot vakmerő rablók törték fel, akik ugyanazon az 'éjszakán több helyen is betörtek Kisvárdán és különösen az egyik bőrkereskedő üzletéből raboltak el jelentékenyebb értékű árukat. A betörőket a bűncselekmény után kora hajnalban lepte meg a kisvárdai csendőrség, de csak egyikük, egy Viczes nevü rabló került meg, a má sik kettő, Nyitray József és Kovács Gyula megszállott területre menekültek, ahol a tüdőbajos Nyitray meg is halt. Kovácsot a cseh rendőrség Nyíregyházára küldötte s igy Viczessel együtt a kir. törvényszék birái elé kerültek. — A ; törvényszék Szalontay-tanácsa csü!

törtökön tárgyalta a notórius betörők bűnügyét és Kovács Gyulát két < évi és négy hónapi, Viczest pedig i három évi fegyházra ítélte. | Gyermek PATEHTHARISHYAK | IfüÖLé CIPŐK' Cipőárnházban Nyiregyháza, Zrinyi !.-«. 5. Telefon 195" Tamássy József nemzetgyűlési képviselő könyve a tisztviselőkérdés rendezéséről. Tamássy József nemzetgyűlési képviselő könyve a tisztviselői státusz és fizetésrendezésről a napokban jelent meg «A tisztviselőkérdés gyakorlati kérdés megoldása* címen. A tervezet ügyesen oldja meg a tisztviselőkérdést és javasolt módszere az államháztartásra nem ró külön terhet, a tisztviselőket pedig jobb helyzetbe kívánja juttatni. A megoldás eszközei Tamássy tervezetében a létszám apasztás és a megmaradó állások arányosítása. Az alkalmazásban lévő tisztviselők létsmzámát fel étlen ül apasztani lel ezt azori'ban az államkincstár megterhelése nélkül kell végrehajtani, másrészt a feleslegessé váló alkalmazottakat nem szabad méltánytalan elbánásban részesíteni és máról-holnapra kenyérkeresetüktől megfosztani. A kihalási rendszert Tamássy azért kifogásolja, mert renzében áldjunk meg, hogy Linleyvel, Martini angol származású tanítványával megismerkedjünk, mert ő tartott meg és szedett fel talán legtöbb hangulatot Mozart ifjúságából. Olyan .őszinte barátság kötötte őket, hogy még azt is megmondta a kis Wolfgang neki: Te, én ugy érzem, hogy bennem csalódott az anyám! Valami pletyka fészkelhetett a lelkében, mert néha a babonások mondogatták, hogy mig világra nem jött, folyton egy szép kis herceg képében gyönyörködött Mozartiié asszony. Ilyenkor fia kétségbeesetten, elégedetlenül nézte magát a tükörben és sokszor hoszszu, magányos sétákra indult. Lelke itt is dolgozott és itt fogant meg a legtöbb nagy témája, amik kivitelben olyan bravúrosan egyszerűek és olyan szerényen tolakodók melódiákban. Mozartban még a bók is őszinte érzés és ő az egyetlen valamennyi komponista között, aki egyénile<|,ugy össze tudott forrni a korával, hogy benne, vele beszél akkor is, mikor csak maga szól. Pedig olyan ember volt, mint a többi. Művészetben a legnagyobb ur, de a polgári életben, ott, ahol a megélhetés muszája kezdődik, szegény kis irnoksorsu, aki minden energiáját, különösen az utolsó időkben, arra használta fel, hogy a kenyerét megkeresse. Ha ma nézzük, nagy vonalakban életét, az sem más, mint a soha írem változó, tipikus müvészkarrier. Lázas kezdet, csupa energiával, akarással, amit sikeres, diadalmas, tapsokkal felfűtött utazások követnek. Azután elér a művészet olyan magas fokára, hogy ezekkel a külsőségekkel meghasonlik, szinte riadtan menekül előlük és csak az alkotó ember válik ki a sallangos, mult közül. Megszokja a csalódásokat és lassanként visszahúzódik az emberek közül, hogy elfelejtse őket és azt, amit vele tettek. A hántásokat, az intrikákat, az irigykedéseket, a meg nem értéseket. De másképen, fordítva történt Mozart, mikor nagybetegen szegényes bécsi lakásán nyomorgott, folyton emberekről beszélt. Emberekről, akiket szeretett, akik barátai voltak, emberekről, akik ígéretekkel tartoztak neki, emberekről, akikben vakon "bízott és akik máról-holnapra elejtették. Ilyenkor vigasztalásul, esténként elővette az óráját, ágya mellé tette és képzeletben az operába ment, ahol a «Varázsfuvolát» adták. Kínokkal * gyötrődött, mégis lázas szemével belebámult a levegőbe, megfogta felesége kezét, felült, mintha hangokat figyelne _ és boldogan mesélte neki: — Most végezték be az első felvonást, fiam... Most énekli Papageno a nagy dalát,... most... * Gondolatokba merülve feküdt, mikor hirtelen kocsit hallott megállni a ház előtt. Nemsokára jelentették, hogy egy idegen ur szeretne beszélni vele. Vendége disztingvált külsejű, komoly megjelenésű öreg ur volt. — Nagyon előkelő megbízásom van, Mester, — mondta meghatottan. — Meg kell kérnem önt, hogy egy kedves embernek az emlékére írjon egy requiemet. Nagyon szépet alkosson, mert aki kéri, annak nagy gyógyulást ad majd a szivére, mert a halottjában mindenét elvesztette. Az egész lelkét tegye bele! — Ki az az ur?_— kérdezte csodálkozva Mozart. Mozart megdöbbent, de megígérte, hogy négy hét múlva elkészül. Lázasan látott munkához. Éjjel-nappal dolgozott. A jelzett idő leteltével pontosan megjelent az öreg ur. — Bocsásson meg, de még nem készültem el, — mentegetődzött Mozárt — több érdeklődéssel fogtam meg, mint magam is hittem. — Nem baj — szabadkozott az idegen, észrevétlenül pénzesboritékot csúsztatva az asztalra — májd I eljövök újra, négy hét múlva. Négy hét! Mozart egyre gyengült. Végső napjaiban már ismeretlen vendégében is a halál küldöncét látta. Nagyon félt és meggyőződéssel mondta a feleségének: — Fiam, én ugy érzem, nem neki, magamnak írom ezt a requiemet. Mire a nap újra felvirradt, egv gazdátlan bársonyruha lógott a fogason, ggy feketeináslis, fehér paróka hányódott fej nélkül az asztalon és a szomorú, szegénves ágyon egy viaszos arcú, szép, fiatal költő feküdt. Alosolygott újra, mint régen, behunyt szeme alatt a jóság ránca mélyedt. Takaróján elszórt kottalapok teleírva az o írásával, mintha munkához készülne, hogy folytassa a nagy alkotásait. Csak a szive nem dobogott már többé. Ez az a sziv. Az a'megbecsülhetetlen értékű kis sziv igazgyöngyből, ami magával hozta a tenger fenekéről a verejtékes kínlódásnak a kikristályosodott, megható bizonyítékát. Egy darab élet, ami korok múltját hozta magával, egy darab élet, ami mindent itthagyott, ami igazi muzsika, "hogy egyszer, ha majd megérünk ra, hozzáfogjunk és megértsük az ő nagy álmait és az ő kacagó és zokogó szenvedéseit.