Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-09-30 / 220. szám
4 jftfytkkibés; 1925. szeptember 30. Nincs ujabb tiir báró Molnár Viktor elfogatásáról. Honnan ered az elfogatás híre ? A külügyminisztérium a revali követséget utasította jelentéstételre. Báró Molnár készült Oroszországba. (A »Nyirvidék« tudósítójától) — Báró Molnár Viktor nyíregyházi földbirtokos és Harmos Alfréd ügyvéd, Harmos kúriai biró fia és Sztrache Gusztáv a budapesti ügyészség elnökének sógora, oroszországi elfogatásáról szóló hir eddig nem nyert megerősítést. A hir ugy keletkezett, hogy vasárnap este itelefonon felhívták az Uri Klubot, amelynek komornyikjával közölték hogy a két urat Oroszországban letartóztatták. A komornyik nyomban közölte a hirt a klub tagjaival, a telefonáló személyére vonatkozólag azonban nem tudott felvilágosítást adni. Annyit sikerült megtudni, hogy Harmos dr., aki báró Molnárral együtt hosszabb gazdasági tanulmányútra ment a balti államokba és onnan Szovjetoroszországba, a Luczenbacher és Teleki gróf bankháznak, amelynek megbízásáról utazott, szeptember 24-iki kelettel küldött táviratot Memel-bői. — Ujabb értesülése a cégnek nincs. Közelebbi adatot talán csak báró Molnárné szül. Dessewffy Virginia grófnő tudna mondani, aki jelenleg Lipcsében tartózkodik, s mint az énekművészet hivatott müvelője, ottani mesterektől vesz leckéket. Tudomásunk szerint a külügy'm misztérium is intézkedett a rejtélyes ügyben, s táviratilag utasította a revali magyar konzult, hogy tegyen jelentést az ügyről. A bécsi orosz szovjetkövetsegen az ügyre irányuló érdeklődésre azt válaszolták, hogy sem hivatalos sem magánúton nincs értesülésük a letartóztatásról, amely egyébként sem tartozik a szovjetkövetség hatáskörébe. Értesülésünk szerint báró Molnár, aki egyébként autón tette meg az egész utat, régóta készülődik Szovjetoroszországba, s nyíregyházi előkelő társaságban több izben mosolyogva jegyezte meg, hogy vizűm nélkül fog bemenni Szovjetoroszországba. A tények azonban megcáfolják ezt a kijelentést, mert az eddigi nyomok szerint báró Molnár és Harmos dr. megszerezték az orosz vizumot, ha máshol nem, nyilván Németországban. Mit mond Kállay Tamás? Az egyik fővárosi esti lap részletes tudósítást közöl az ügyről, amelyben elmondja, hogy a hir hétfőre virradóra indult utjának. Az Uri Klub titokzatos telefonálója arra kérte a klub komornyikját, hogy a letartóztatásról értesítse Bessenyei Zénó képviselőt, ezután letette a kagylót. Az emiitett lap érdeklődött a báró budapesti rokonainál és jóbarátainál, akik közül Kállay Tamás nemzetgyűlési képviselő a következőket mondotta : Báró Molnár Viktor és neje Oessewffy Virginia grófnő, valamint Harmo s Alfréd dr. közvetlen elutazásuk előtt, szeptember 6-án nálam voltak, hogy elbúcsúzzanak tőlem. Eleinte ugy volt, hogy Bessenyei Zénó képviselő is velük megy, de később elállott tervétől, s igy a báróék hárman mentek autón. Már itthon folytattak eszme cserét arróf, hogy ha nagyobb nehézségekbe nem ütközik, átmennek Szovjetoroszországba is, az ottani mezőgazdálkodás tanulmányozására. Az ut másik célja az volt, hogy a zoppoti játlékbank ügymenetét tanulmányozzák. Ugyanis a budapesti játékbank felállításának ügyével kombinációba jött a zoppoti pénzcsoport is, Harmos dr. ezért utasítást kapott bankjától, hogy ezt a kérdést tanulmányozza. A hirt megdöbbenéssel fogadtam, s csak abban bízom, hogy eddig nem léptek át orosz területre. Ugyanis arról kaptam tőlük értesitiest, hogy a viharos tenger miatt (legyelőre elálltak az oroszországi úttól. Harmo s 24-én táviratozott, s ebben nincs szó arról, hogy folytatják utjokat. A revali konzul egyébként' sürgős értesítést kapott hogy amennyiben nem indultak volna még el, tartsák vissza őket. Eddig tart Kállay Tamás nyilatkozata. Sztrache Gusztáv meg 24-énél is régebben kapott értesítést tőlük. A külügyminisztérium sajtóosztálya megtagadott mindennemű felvilágosítást, az államrendőrség politikai osztályán pedig nem tudnak semmit az ügyről. Báró Molnár Viktor Berlinben van! Szeptember 27-én Zoppotból Berlinbe utaztak! (A »Nyirvidék« tudósitójától) A báró Molnár Viktor uradalom intézősége ma délben telefonon beszélgetett a Luczenbacher és Teleki gróf budapesti bankházzal, ahol azt a szenzációs felvilágosítást nyerték, hoyg Harmos Alfréd dr. szeptember 27-iki kelettel azt táviratozta, hogy báró Molnár Viktorral együtt aznap elhagyták a Memel-vidéki (Észtország) Zoppotot »via Berün« Miután semmi ok 'sincs arra, hogy a távirat tartalmában kételkedjünk, báró Molnár és Harmos dr. azóta már Berlinben vannak és talán semmit sem tudnak arról a nagy kavarodásról és kétségbeesésről, amely a titokzatos telefonálás nyomán keletkezett. Levente-ünnepély Nyirtnrán. (A »Nyirvidék« kiküldött munkatársától.) Vasárnap délután három ,óra előtt néhány perccel robogott be pompás vendégfogatunk a gyümölcsöt érlelő magyar természet verőfényében tündöklő, kies fekvésű, rendezett tiszta utcáju, szép nyírségi faluba : Nyírturára. Amint a legelső házat elérjük, két délceg paripát keményen megülő magyarruhás lovas levente terem fogatunk mellett és ünnepélyes formában kisérnek be bennünket a szorgalmas, takarékos, módos életet lehelő tiszta magyar házsorok és gazdasági udvarok között a község szivébe. És minden érkező vendéget ily kedves figyelemmel fogadnak. Az egész községen meglátszik, hogy ünnepélyre vannak készülőben. Az emberek ünneplőben tartanak egy irányba. A községháza előtti téren — ahol az egyetlen kálvinista templom iskolák és szövetkezet is feküsznek gyönyörű diadalkapu mellett felsorakozva fegyelmezett »Jobbra nézz !« — tisztelgéssel üdvözölnek minden érkezőt a nyírturai, sényői nyirpazonyi csapatai. Pont 3 órakor megérkezik autón Tóth László dr. vármegyei főjegyző nejével, aki az ünnepély főszereplője. Veress Ilike urleány üdvözli gyönyörű virágcsokrot átnyújtva, amit a zászlóanya meghatottan, kedvesen fogad. Majd cigányzene és a leventék ajkáról zengő szép katonanóták mellett megindul a menet a falu alatt fekvő levente-versenytér felé. Az ünnepély. Legelőször a nyírturai Levente Egyesület zászlószentelési és leventeavató ünnepélye pereg le, minden mozzanatában pedáns megrendezésben. A Himnusz közös eléneklése után az összes leventecsapatok zenés szabadgyakorlata vezeti be a műsort. Nagy Károly sényői tanító, levente-oktató vezenyelte kiváló hozzáértéssel. Ecsedy János ,a község közszeretetben és köztiszteletben álló agilis főjegyzője, az egész ünnepély főrendezője, aki a levente-ügyet teljes odaadással a' szivén viseli, talpraesett, magvas beszéddel nyitja meg az ünnepélyt. Különösképen kiemeli özv. Propper Sámuelné úrnőt, aki többmilliós áldozatkészségével járult a zászló megszerzéséhez. Ezután a zászló szentelése következett. Veress Károly helybeli ref. lelkész, aki a Levente-Egyesület fáradhatatlan elnöke is, továbbá Gergelyffy János kemecsei róm. kath. esperesplébános és Tóth György nyirpazonyi gör. kath. lelkész egy-egy nevelő erejű, ünnepi beszéd kíséretében megáldják és megszentelik a zászlót. Az Isten, Király és Haza gondolata a nemzet történelmi múltja aláfestésében, a szomorú jelen, de az elszánt jövendő jegyében izzó hazafias lánggal domborodott ki a beszédekből. Majd Fábián Antal községi főbiró a község lakossága nevében intézett felkérésére Tóth Lászlóné mint zászló anya szalaggal díszíti fel a hófehér levente-zászlót és buzdító, klasszikus szép szavak mellett átadja a leventéknek. Ma indul először útjára a, zászló — rebegi ajka — hogy. egyesítse a szétszaggatott magyarságot a szebb jövő reményében, melynek legyen záloga ez a zászló is. Beszédét lelkes éljenzés követte. Közben Bodnár Matild a község lakossága és Habdák Mária a nyírturai lányok nevében koszorúzták meg az istenért és Hazáért !« — feliratú zászlót. A Levente-Egyesület neve ben Jakab András levente vette át a zászlót elszánt fogadalom hitvallásával. Kausay Ödön dr. járási szolgabíró kiveszi az esküt a leventéktől és felavatja őket. Tóth László vm főjegyző pedig ez alkalomból a törvényhatóság üdvözletét tolmácsolja lelkes szavakkal. A leventék nevében Laskay József helybeli ref. tanitó — ki egyben a leventék buzgó oktatója is — tesz erős fogadalmat az eskü megtartására. — Végül Mitrik József helybeli róm. kath. tanitó mond lelkes záróbeszédet, amely után a szép magyar, ruhás lányok feltűzik a leventejelvényeket a felavatott leventék mellére. A verseny. A kiválóan sikerüli ünnepélyt a felvonult testvérlevente csapatok atlétikai és tornaverseny követte. A nemes versengést meglepő érdeklődéssel kisérte a község lakossága a szomszédos községekből is bő szám mai megjelent közönség. A győztesek értékes nyereménytárgyakban részesültek. A Szózat közös eléneklése és imá hoz vezényelt zenés takarodó kürtSzava fejezte be a versenyt. A bál. Vacsorára Ecsedy János főjegyző látta vendégül a más helyről érkezetteket igaz magyar vendégszeretettel. A leventéknek pedig külön teremben volt társas vacsorájuk. Este 9 órakor táncvigalom kezdődött az óvoda termében, amely a legkedélyesebb hangolatban a késő reggeli órákig tartott. Nagyszerűen " kitett magáért Rácz Pista kemecsei cigányprímás és ügyes zenekara. A minden izében kiválóan sikerült leventenap sokáig emlékezetes marad a résztvevők lelkében. cz. Ravasz arab, aki a Menyországot parcellázza. Jaffából jelentik: Az angol-arab vegyesbirósagnak operettszerü ügygyei kellett a mult héten foglalkoznia. Mr. James White datolyaszállító volt a feljelentő. — Nem vehetem lelkemre, hangzott a feljelentés, hogy tovább tűrjem azt a szemtelen csalást, amelyet Abdul Szaid arabus majdnem napról-napra hitsorsosain elkövet. Ez a gazember a paradicsomban ad el helyeket! A bíróságon eleinte meg sem értették a felháborodott angolt s csak lassan derült ki, hogy miről is van tulajdonképen szó. Abdul Szaid pár esztendővel ezelőtt földhözrnagadt szegény ember volt. Az angol okkupáció után történt, hogy egy napon összegyűjtötte a környékbelieket és vontatott hangon igy szólt hozzájuk: — Tegnap éjszaka a próféta jelent meg álmomban s igy szólt hozzám: Abdul Szaid, eredj el Mekkába erre és erre a helyre, odatettem a Paradicsom pontos tervrajzát. Eredj Mekkába, vedd magadhoz a tervrajzot, a többit azután majd tudomásodra adom. Abdul Szaid nem szólt többet az igazhitűekhez, hanem tüstént ogta a botját és elindult Mekkába. — Volt-e ott vagy nem volt, senki sem tudná bizonyosan megmondani, de az bizonyos, hogy két hónap múlva Abdul Szaid ismét feltűnt s mindenfelé hirdetni kezdte: — Megvan a tervrajz! A hivők csapatostól özönlöttek Abdul Szaid szegényes kunyhójába, s szent félelemmel nézték a tervrajzot. Az elsárgult pergamentre egymás mellé sorakozó parcellák voltak rajzojva s ezekről azt állította, Abdul Szaid, hogy egy-egy helyet képviselnek a Paradicsomban. — Aki megvásárol közülök egyet, az nyugodtan hunyhatja le a szemét — mondotta — bizonyosan a Paradicsomba jut, hiszen meg (Van a saját helye. A hivek betüről-betüre elhitték ezt a beszédet s félénken tudakozódtak, hogy hát... mennyibe kerül egy-egy hely? — Az természetesen különböző, hangzott a válasz, aszerint, ,hogy jobb-e a hely, avagy rosszabb? Itt például, lássátok, ez a hely, amely egészen közel van a tubafa árnyékához, kissé drágább... De ez itt teszem, jóval olcsóbb, noha szintén jó hely. Babonás és könnnyenhivő emberek a mohamedánok között is vannak s így Abdul Szaid üzlete csakhamar fellendült. Nem mult el nap, hogy egy-egy idősebb muzulmán ne vásárolt volna helyet a Paradicsomba. Abdul Szaid otthagy ta a viskóját, szép házat építtetett magának s ebbe a szép házba még szebb háremet rendezett be.
