Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-30 / 220. szám

4 jftfytkkibés; 1925. szeptember 30. Nincs ujabb tiir báró Molnár Viktor elfogatásáról. Honnan ered az elfogatás híre ? A külügyminisztérium a revali követséget utasította jelentéstételre. Báró Molnár készült Oroszországba. (A »Nyirvidék« tudósítójától) — Báró Molnár Viktor nyíregyházi földbirtokos és Harmos Alfréd ügyvéd, Harmos kúriai biró fia és Sztrache Gusztáv a budapesti ügyészség elnökének sógora, orosz­országi elfogatásáról szóló hir ed­dig nem nyert megerősítést. A hir ugy keletkezett, hogy vasárnap este itelefonon felhívták az Uri Klubot, amelynek komornyikjával közölték hogy a két urat Oroszországban letartóztatták. A komornyik nyom­ban közölte a hirt a klub tagjaival, a telefonáló személyére vonatkozó­lag azonban nem tudott felvilágo­sítást adni. Annyit sikerült megtudni, hogy Harmos dr., aki báró Molnárral együtt hosszabb gazdasági tanul­mányútra ment a balti államokba és onnan Szovjetoroszországba, a Luczenbacher és Teleki gróf bank­háznak, amelynek megbízásáról utazott, szeptember 24-iki kelettel küldött táviratot Memel-bői. — Ujabb értesülése a cégnek nincs. Közelebbi adatot talán csak báró Molnárné szül. Dessewffy Virgi­nia grófnő tudna mondani, aki jelenleg Lipcsében tartózkodik, s mint az énekművészet hivatott mü­velője, ottani mesterektől vesz leckéket. Tudomásunk szerint a külügy­'m misztérium is intézkedett a rej­télyes ügyben, s táviratilag utasí­totta a revali magyar konzult, hogy tegyen jelentést az ügyről. A bécsi orosz szovjetkövetsegen az ügyre irányuló érdeklődésre azt válaszolták, hogy sem hivatalos sem magánúton nincs értesülésük a letartóztatásról, amely egyébként sem tartozik a szovjetkövetség ha­táskörébe. Értesülésünk szerint báró Mol­nár, aki egyébként autón tette meg az egész utat, régóta készülődik Szovjetoroszországba, s nyíregy­házi előkelő társaságban több iz­ben mosolyogva jegyezte meg, hogy vizűm nélkül fog bemenni Szovjetoroszországba. A tények azonban megcáfolják ezt a kijelentést, mert az eddigi nyomok szerint báró Molnár és Harmos dr. megszerezték az orosz vizumot, ha máshol nem, nyilván Németországban. Mit mond Kállay Tamás? Az egyik fővárosi esti lap rész­letes tudósítást közöl az ügyről, amelyben elmondja, hogy a hir hétfőre virradóra indult utjának. Az Uri Klub titokzatos telefoná­lója arra kérte a klub komornyik­ját, hogy a letartóztatásról értesít­se Bessenyei Zénó képviselőt, ez­után letette a kagylót. Az emiitett lap érdeklődött a báró budapesti rokonainál és jó­barátainál, akik közül Kállay Ta­más nemzetgyűlési képviselő a kö­vetkezőket mondotta : Báró Molnár Viktor és neje Oessewffy Virginia grófnő, vala­mint Harmo s Alfréd dr. közvetlen elutazásuk előtt, szeptember 6-án nálam voltak, hogy elbúcsúzzanak tőlem. Eleinte ugy volt, hogy Bessenyei Zénó képviselő is velük megy, de később elállott tervétől, s igy a báróék hárman mentek autón. Már itthon folytattak eszme cserét arróf, hogy ha nagyobb ne­hézségekbe nem ütközik, átmennek Szovjetoroszországba is, az ottani mezőgazdálkodás tanulmányozá­sára. Az ut másik célja az volt, hogy a zoppoti játlékbank ügyme­netét tanulmányozzák. Ugyanis a budapesti játékbank felállításának ügyével kombinációba jött a zop­poti pénzcsoport is, Harmos dr. ezért utasítást kapott bankjától, hogy ezt a kérdést tanulmányoz­za. A hirt megdöbbenéssel fogad­tam, s csak abban bízom, hogy eddig nem léptek át orosz területre. Ugyanis arról kaptam tőlük érte­sitiest, hogy a viharos tenger miatt (legyelőre elálltak az oroszországi úttól. Harmo s 24-én táviratozott, s ebben nincs szó arról, hogy foly­tatják utjokat. A revali konzul egyébként' sürgős értesítést kapott hogy amennyiben nem indultak volna még el, tartsák vissza őket. Eddig tart Kállay Tamás nyi­latkozata. Sztrache Gusztáv meg 24-énél is régebben kapott értesí­tést tőlük. A külügyminisztérium sajtóosztálya megtagadott minden­nemű felvilágosítást, az államrend­őrség politikai osztályán pedig nem tudnak semmit az ügyről. Báró Molnár Viktor Berlinben van! Szeptember 27-én Zoppotból Berlinbe utaztak! (A »Nyirvidék« tudósitójától) A báró Molnár Viktor uradalom in­tézősége ma délben telefonon be­szélgetett a Luczenbacher és Teleki gróf budapesti bankházzal, ahol azt a szenzációs felvilágosítást nyerték, hoyg Harmos Alfréd dr. szeptem­ber 27-iki kelettel azt táviratozta, hogy báró Molnár Viktorral együtt aznap elhagyták a Memel-vidéki (Észtország) Zoppotot »via Berün« Miután semmi ok 'sincs arra, hogy a távirat tartalmában kétel­kedjünk, báró Molnár és Harmos dr. azóta már Berlinben vannak és talán semmit sem tudnak arról a nagy kavarodásról és kétségbeesés­ről, amely a titokzatos telefonálás nyomán keletkezett. Levente-ünnepély Nyirtnrán. (A »Nyirvidék« kiküldött munka­társától.) Vasárnap délután három ,óra előtt néhány perccel robogott be pompás vendégfogatunk a gyümöl­csöt érlelő magyar természet verő­fényében tündöklő, kies fekvésű, rendezett tiszta utcáju, szép nyír­ségi faluba : Nyírturára. Amint a legelső házat elérjük, két délceg paripát keményen megülő magyar­ruhás lovas levente terem fogatunk mellett és ünnepélyes formában kisérnek be bennünket a szorgal­mas, takarékos, módos életet lehelő tiszta magyar házsorok és gazda­sági udvarok között a község szi­vébe. És minden érkező vendéget ily kedves figyelemmel fogadnak. Az egész községen meglátszik, hogy ünnepélyre vannak készülő­ben. Az emberek ünneplőben tar­tanak egy irányba. A községháza előtti téren — ahol az egyetlen kálvinista templom iskolák és szövetkezet is feküsznek gyönyörű diadalkapu mellett fel­sorakozva fegyelmezett »Jobbra nézz !« — tisztelgéssel üdvözölnek minden érkezőt a nyírturai, sényői nyirpazonyi csapatai. Pont 3 órakor megérke­zik autón Tóth László dr. várme­gyei főjegyző nejével, aki az ünne­pély főszereplője. Veress Ilike ur­leány üdvözli gyönyörű virágcsok­rot átnyújtva, amit a zászlóanya meghatottan, kedvesen fogad. Majd cigányzene és a leventék ajkáról zengő szép katonanóták mellett megindul a menet a falu alatt fekvő levente-versenytér felé. Az ünnepély. Legelőször a nyírturai Levente Egyesület zászlószentelési és le­venteavató ünnepélye pereg le, minden mozzanatában pedáns meg­rendezésben. A Himnusz közös el­éneklése után az összes levente­csapatok zenés szabadgyakorlata vezeti be a műsort. Nagy Károly sényői tanító, levente-oktató veze­nyelte kiváló hozzáértéssel. Ecse­dy János ,a község közszeretetben és köztiszteletben álló agilis fő­jegyzője, az egész ünnepély fő­rendezője, aki a levente-ügyet tel­jes odaadással a' szivén viseli, talpraesett, magvas beszéddel nyitja meg az ünnepélyt. Külö­nösképen kiemeli özv. Propper Sá­muelné úrnőt, aki többmilliós ál­dozatkészségével járult a zászló megszerzéséhez. Ezután a zászló szentelése következett. Veress Ká­roly helybeli ref. lelkész, aki a Levente-Egyesület fáradhatatlan elnöke is, továbbá Gergelyffy Já­nos kemecsei róm. kath. esperes­plébános és Tóth György nyirpa­zonyi gör. kath. lelkész egy-egy nevelő erejű, ünnepi beszéd kísére­tében megáldják és megszentelik a zászlót. Az Isten, Király és Haza gondolata a nemzet történelmi múltja aláfestésében, a szomorú je­len, de az elszánt jövendő jegyé­ben izzó hazafias lánggal dombo­rodott ki a beszédekből. Majd Fá­bián Antal községi főbiró a köz­ség lakossága nevében intézett fel­kérésére Tóth Lászlóné mint zászló anya szalaggal díszíti fel a hó­fehér levente-zászlót és buzdító, klasszikus szép szavak mellett át­adja a leventéknek. Ma indul elő­ször útjára a, zászló — rebegi aj­ka — hogy. egyesítse a szétszagga­tott magyarságot a szebb jövő re­ményében, melynek legyen záloga ez a zászló is. Beszédét lelkes él­jenzés követte. Közben Bodnár Matild a község lakossága és Habdák Mária a nyírturai lányok nevében koszorúzták meg az is­tenért és Hazáért !« — feliratú zászlót. A Levente-Egyesület neve ben Jakab András levente vette át a zászlót elszánt fogadalom hitval­lásával. Kausay Ödön dr. járási szolga­bíró kiveszi az esküt a leventéktől és felavatja őket. Tóth László vm főjegyző pedig ez alkalomból a törvényhatóság üdvözletét tolmá­csolja lelkes szavakkal. A leventék nevében Laskay József helybeli ref. tanitó — ki egyben a leventék buzgó oktatója is — tesz erős foga­dalmat az eskü megtartására. — Végül Mitrik József helybeli róm. kath. tanitó mond lelkes záróbe­szédet, amely után a szép magyar, ruhás lányok feltűzik a levente­jelvényeket a felavatott leventék mellére. A verseny. A kiválóan sikerüli ünnepélyt a felvonult testvérlevente csapatok at­létikai és tornaverseny követte. A nemes versengést meglepő érdeklő­déssel kisérte a község lakossága a szomszédos községekből is bő szám mai megjelent közönség. A győzte­sek értékes nyereménytárgyakban részesültek. A Szózat közös eléneklése és imá hoz vezényelt zenés takarodó kürt­Szava fejezte be a versenyt. A bál. Vacsorára Ecsedy János főjegy­ző látta vendégül a más helyről érkezetteket igaz magyar vendég­szeretettel. A leventéknek pedig külön teremben volt társas vacso­rájuk. Este 9 órakor táncvigalom kez­dődött az óvoda termében, amely a legkedélyesebb hangolatban a késő reggeli órákig tartott. Nagy­szerűen " kitett magáért Rácz Pista kemecsei cigányprímás és ügyes zenekara. A minden izében kiválóan sike­rült leventenap sokáig emlékezetes marad a résztvevők lelkében. cz. Ravasz arab, aki a Menyországot parcel­lázza. Jaffából jelentik: Az angol-arab vegyesbirósagnak operettszerü ügy­gyei kellett a mult héten foglal­koznia. Mr. James White datolya­szállító volt a feljelentő. — Nem vehetem lelkemre, hang­zott a feljelentés, hogy tovább tűr­jem azt a szemtelen csalást, ame­lyet Abdul Szaid arabus majdnem napról-napra hitsorsosain elkövet. Ez a gazember a paradicsomban ad el helyeket! A bíróságon eleinte meg sem ér­tették a felháborodott angolt s csak lassan derült ki, hogy miről is van tulajdonképen szó. Abdul Szaid pár esztendővel ez­előtt földhözrnagadt szegény em­ber volt. Az angol okkupáció után történt, hogy egy napon össze­gyűjtötte a környékbelieket és von­tatott hangon igy szólt hozzájuk: — Tegnap éjszaka a próféta je­lent meg álmomban s igy szólt hozzám: Abdul Szaid, eredj el Mekkába erre és erre a helyre, odatettem a Paradicsom pontos tervrajzát. Eredj Mekkába, vedd magadhoz a tervrajzot, a többit azután majd tudomásodra adom. Abdul Szaid nem szólt többet az igazhitűekhez, hanem tüstént og­ta a botját és elindult Mekkába. — Volt-e ott vagy nem volt, senki sem tudná bizonyosan megmondani, de az bizonyos, hogy két hónap múl­va Abdul Szaid ismét feltűnt s mindenfelé hirdetni kezdte: — Megvan a tervrajz! A hivők csapatostól özönlöttek Abdul Szaid szegényes kunyhójába, s szent félelemmel nézték a terv­rajzot. Az elsárgult pergamentre egy­más mellé sorakozó parcellák vol­tak rajzojva s ezekről azt állította, Abdul Szaid, hogy egy-egy helyet képviselnek a Paradicsomban. — Aki megvásárol közülök egyet, az nyugodtan hunyhatja le a szemét — mondotta — bizonyosan a Paradicsomba jut, hiszen meg (Van a saját helye. A hivek betüről-betüre elhitték ezt a beszédet s félénken tudako­zódtak, hogy hát... mennyibe ke­rül egy-egy hely? — Az természetesen különböző, hangzott a válasz, aszerint, ,hogy jobb-e a hely, avagy rosszabb? Itt például, lássátok, ez a hely, amely egészen közel van a tubafa árnyé­kához, kissé drágább... De ez itt teszem, jóval olcsóbb, noha szintén jó hely. Babonás és könnnyenhivő em­berek a mohamedánok között is vannak s így Abdul Szaid üzlete csakhamar fellendült. Nem mult el nap, hogy egy-egy idősebb mu­zulmán ne vásárolt volna helyet a Paradicsomba. Abdul Szaid otthagy ta a viskóját, szép házat építtetett magának s ebbe a szép házba még szebb háremet rendezett be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom