Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-25 / 293. szám

A „Nyírvidék" karácsonyi melléklete Képzőművészet, irodalom és zenei nevelés Nyíregyházán. Irta: Szohor Pál, városi főjegyző. A városháza nagytermében már egy hónap óta állványok húzódnak meg a falak mellett s a kapura függesztett plakátok képzőművészeti és képkiállitást hirdetnek. Más években egy-egy iővárosi műkereskedő, vagy festőművész .hozta le alkotásait, hogy a vidék karácsony előtti vásárló kedvét kihasználja. Most maga Nyíregyháza adja a kiállítók zömét, de annál kevesebb vásárló közönséget. A rajzolás, festészet és szoborjnintázás gyakorlati tudása nem szerves fésze a gyakorlati műveltségnek, tökéletesen elég belőle anynyi, amennyit az iskola .padjai között elsajátítunk. De a művészettörténet, stílusok és formák, festészeti irányok ismerete már legyen benne minden müveit ember tarsolyában. A művészetekben való elmerülés az a "fűszerszám, mely a hétköznapi élet gondjait egy-egy pillanatra leveszi vállainkról. Nyíregyházát történeti múltja nem igen predesztinálja művész várossá. Szegény emberek kolóniája volt és másfélszáz esztendő alatt nagy része ki se mozdult a határból. Idekötötte az ekevas, lehúzta a földre szegénysége. A későbbi bevándorlók talán nagyobb intelligenciát, de éppen olyan üres tarisznyát hoztak meg. Jobban asszimilálódtak az akácos tanyák -szokásaihoz, mint ahogyan emelték a művészetek iránti igényeket. Benczúr Gyulának nem Nyíregyháza adott hírt és dicsőséget, de az ő festőecsetje színezte ki szülővárosa nevének betűit. Százados dunántuli és felvidéki városok világhírű műemlékekkel dicsekedtek akkor, mikor Nyíregyházán az első vertfalu kunyhót építették. Gazdag főurak és a céhekbe tömörült polgárság egymással versenyeztek templom oltárok díszítésében, paloták építésében. — Idebent nálunk lázas munkát keltett végezni, hogy az évszázados ázlést és igényt magunkba szivjuk és bravúros gyorsasággal pótoljuk a fokozatos fejlődés hiányait. Ma pedig ugy látom — városi polgárságunk művészeti törekvései elérték azt az általános szinvonalat, melyre a magyar város ami sajátos viszonyaink között juthatott. A Bessenyei Kör az elmúlt napokban fővárosi festők, keramikusok és iparművészek tárgyait gyűjtötte össze igen harmonikus csokorba. Fiatal festőinkben több a feltűnni vágyás, mint a komoly tehetség s a modern festészeti irányokban tobzódnak. — A nyíregyházi ember művészeti kultúrája rryég nem jutott arra a fokra, hogy szándékosan elrajzolt tájak és alakok plasztikájában gyönyörködhessék. Az állványokon függő képek egészen eltávolodnak attól a konzervatív felfogástól, melyet az iskolában görög és római szobrok dicsőítésében neveltek belénk. A kerámia már közelebb jutott szivünkhöz. A klasszikus formájú vázák modern színezése könynyebben talál helyet lakásunkbán s egy pár újszerű bonbonniere kissé merész figuráival még azon a határon van, melyet a régi és uj művészet mesgyéjének gondolunkMegnyugtató volt a közönség érdeklődését látni, mely egészen elfordult a szépen rámázott képektől s nem sajnált anyagi áldozatot hozni egy-egy bájos vonalú váza, vagy iparművészeti tárgy; megszerzéseért. Azok a történeti okok — melyeket már fentebb emiitettem — Nyíregyháza közönségét még mindég a Benczúr Gyula nevével szimbolizált művészet felé viszik s hideg közönnyer állnak meg a modern magyar pikturában annyira dicsőitett Berény Róbert, Tihanyi Lajos vagy Medgyes László excentrikus képei előtt. Nagy szolgálatot tenne a Bessenyei kör helyi képzőművészeti kultúránknak, ha vérbeli klasszikus magyar festők müveiből tudna bemutatni gondosan összeválogatott kollekciótA képzőművészetek terén tehát városi polgárságunk megnyugtató, egészséges utakon jár. Nem egészen állithatjuk ezt az irodalmi'ízlésről, ami azonban nem Nyíregyháza hibája, de a jelenlegi magyar irodalom szegénysége. Az utolsó száz esztendő alatt nem igen volt rá példa a magyar irodalomban, hogy két három lángeszű iró ne harcoljon a népszerűség borostyán koszois rujáért. Az öregek mellett uj tehetségek ragyogtak fel s a könyvpiacon hétről-hétre szebbnél-szebb magyar könyvek jelentek meg. Ma alig van uj vérbeli magyar regényíró. A jubiláló Herceg Ferenc mellett Surányi Miklós, Móricz Zsigmond kerülnek fel a könyves polcokra- A legnagyobb könyvsikert különben nemcsak az egész világon, de Nyíregyházán ís Giovanni Papini «Krisztus élete» érte el. Akárhová nyitunk be, mindenütt ott találjuk az asztalon ennek a fiatal firenzei sorskegyeltnek vaskos munkáját. Amilyen mesterien rajzolja meg a bevezetésben Fülep Lajos a szép várost la bella Firenze! — olyan unalmasra hajló folytonosságban peregnek le a profanizált bibliai képek, s eltalálni vélem mások gondolatát is, hogy egy lélekzetre nem igen tudott vele senki megbirkózni. A könyvesboltokban inkább a felszínen mozgó regények találnak vevőközönségre s mélyen aláhanyatlott a kereslet, melyet ezelőtt tiz esztendővel a még sokkal kisebb lélekszámú városban megszoktunk. Talán a kölcsönkönyvtár is levezeti a könyvvásárló igényeket Különben az ilyen kulturális viszszafejlődés jórészt a tisztviselő osztály elszegényedése miatt következett be. Ezek vették mindég a legtöbb könyvet, jártak színházba s voltak ápolói és mecénásai a magyar tudománynak és művészetnek. Nagy hiányossága Nyíregyházának, hogy- nincs egy kellő" vezetés és felügyelet alatt álló nyilvános zeneiskolája. Működő magániskoláink és zenetanáraink nem képesek kielégíteni a városi igényeket s működésük ma már leginkább az alapismeretek oktatására szorítkozik. Aki tovább akarja fejleszteni magát — még mindig nem hivatásszerűen, csak meglopott, üres óráit színessé tenni — már tovább kell menni .Nyíregyházáról. Nem egyedül álló eset, hogy uri családok gyermekei hetenként háj romszor bejárnak Debrecenbe zeneórákra. Becsületes városfejlesztés két irányú legyen: tisztaságot, rendet, kényelmet nyújtani a közönségnek azután a kulturális igényeket elé— fejteni ki. Ezen a tjé,r^jrt\ a legközelebbi feladatnak éppen a zeneiskola felépítését tudnám megjelölni, mely nemcsak egy hiányzó láncszeme a városi kulturintézmények' nek, hanem jótékony lendítést adna kissé elmaradott zenei életünknek is. A szegényögy szervezéséről. ^ Hogy kellene a jótékonyságot megszervezni? — Mikép kapcsolódhatnának a jótékonyegyesületek közös mnnkába a hatóság jótékonysági tevékenységével ? Irta: KARDOS ISTVÁN városi tanácsnok. Igy ünnef) táján, amikor az első karácsonyfák megjelennek a templom előtt s a hófehér hangulatban mindenki a béke és szeretet ünnepére gondol, a hivatali szoba kilincsét egyik szegény a másiknák adja, a legjobban megnyilvánul a nyomor es az inség. Kivált a mostani depressziós közgazdasági viszonyok és abnormisan hideg időjárás miatt. Intenzivebben terelődik hát a figyelem a szegényügyre, mit lehet 'és kellene tenni, hogy kellene megszervezni, hogy célját eredményesebben és jobban szolgálhassa. Egy érdekes körülmény nálunk még jobban felkeltette az érdeklődést a szegényügy és általában a A szárnyas csodabogár. Irta : TartaUyné Stima Ilona Mit is csináljon ezzeí az üres délelőttjével ? Olvasni nincs türelme, a séta fárasztaná, az egyetlen ember aki érdekelné, elutazott. S az sem nagyon érdekli. Olyan unalmas. Ugy kezdi már, mint a többi : hallgat, néz, sóhajt. Tárlat van a műcsarnokban. Oda megy. Ez a nagy önállóság jó. De mégis rossz. Talán ilyenkor jó volna valakivel kicsit vitatkozni, dacolni, ellenszegülni; aztán duzzogni 'és megbékülni- Ez a »mindég azt teszem, amit akarok« is unalmas már. Ez annyit jelent, hogy a saját becSes személyünk is unalmassá válik. Lehet-e mindég ujat, érdekeset felhozni a saját lelkünkből ? Ki fogy az ötletekbői s a nagy önmegismerés arra vezet, hogy rájön az ember : mennyi üres gondolat kavarog benne is ! Belenézett a tükörbe. Fáradt és halvány volt. Mitől ? Egyszerűen rázuhant az élet hiábavalóságának gondolata, azaz a saját életének hiábavalósága; ostoba semmittevés az önkultusz, amit űz; azzal törődni, hogy szép legyen s unottan! tudomásul venni az emberarcokon megjelenő csodálatot. Hiszen ez nem művészet, a természettől adatott ; azaz ellenkezőleg : raffínált ízléssel előállított csillogás, szinek és formák elővarázsolása, részben a divat szalonokban rejtőző halvány leányok munkája. Akkor lenne igazi a szépség, ha rongyokból is kivilágolna. Akkor igazi, ha szennyes kotroncokból is előragyog és csodálatot ébreszt. Az ilyen szépség művésze kizárólag a természet, a véletlen. Milyen ócska gondolat — nevetett — holmi olcsó regényekből vett j alakok jönnek itt elő, amilyenekről olvasott valaha, akiket az útszélen meglátott egy gróf és feleségül vette. Nevetett újra és a nevetéstől könnyű pirosság futott az arcába. Szép, fehér fogsorát meglátta a tükörben. Mégis csak jó igy, ha az embernek ilyen fogai vannak, ilyen ruhái és egy ilyen pompás tükör, melybe belenézhet. Ez a tükör csakugyan remek Valami vén főispán rokon hagyta a családra, aki Velencéből hozta imádottjának. Az imádott lény hűtlen lett, máshoz ment feleségül s a csalódott ifjú agglegény maradt s & magaS politikának szentelte életét. Ugy látszik, nem akadt még egy nő, a főispán életében, akinek szépsége megérdemelte volna ezt a pom pás darabot. Egy egész kis regény. S Vájjon él-e még az a' nő ? S ha él, milyen lehet ? Vén, ráncosképü, fogatlan anyó. A hajdani szépség 1 Sóhajtott. S hamar elterelte a gondolatát. Mindég gyűlölte a vénséget. Nem a másét, hanem amely egykor majd rászakad. Öregnek lenni... a láb nem ugy mozdul, a fezem nem ugy csillan, a száj nem ugy mosolyog, ahogy szeretné, hanem langyosan, szelíden, megalkuvón, torzán. Nem is hiszi, hogy ez rajta bekövetkeznék. Mint ahogy az ifjúság tele életenergiával, friss gondolatokkal sohasem akar hinni Vénségben. .De így van jól. Hiszen akkor az ifjúság az aggodalommal telne el, hogy egykor eljön azijöregség. Megrontanák az ily gondolatok az élet szépségeit. A vénség, a halál : a távol körképei, melyek megjelennek egy pillanatra s eltűnnek újra. Az élet tragikuma, mely a születés pillanatától észrevétlenül mellénk szegődik és kísér. Egy vágy, egy gondolat, egy hajszál, egy reménység — mindennap meghál belőlünk. Idáig ért a gondolata. Még mindég ott ült a tükör előtt, mikor kopogtatott és belépett a szobaleány. — No, mi az ? u — A kocsi mláfjpégen vár, nagyságos asszony. Tizenegyre méltóztatott rendelni. jótékonysági ügyek szervezése iránt. — A vármegye főispánja ugyanis egy nagyfontosságú kérdést vet fel a közigazgatási hatóságokhoz intézett rendeletében, hogy lehetne a sokféle irányban és egymással sokban párhuzamosan vagy ellentétesen működő jótékonysági egyesületek által végzett jótékonysági és szociális munkát szervezni, az erők összefogásával, a munkát rendszeresebben és jobban elvégezni . Mi a jótékonysági egyesületek hivatás aés fontosságit. Mindjárt rámutatok arra, hogy a világért sem akarja ez az emelke. — Megyek. — S már ment/is. A kis kalapot mélyen a szemébe húzta s a fekete selyem köpenyt a nya. kán is összetűzte. Most igy esett jól. Mintha nem is ő menne, hanem lényéből csupán az, aki a| szépet és művészit keresi a tárlaton. Ötlet, szellem, vágy és csodálatos ihletett gerjedelmek megvalósulását ábrázolja minden kép, szobor. Szebb a valóságnál, mintahogyan minden elgondolás szebb a valóságnál. Egy márvány asszony például, melynek igéző formáit a legszebb mozdulatban mutatja be a művész. Karjának hajlása, térdének gyöngéd gömbölyüsége, fejtartásának szelíd kecsessége nem változik évezredeken át sem. Érintetlen, ragyogón fehér mindég ! Már ott volt, felszökött a lépcsőkön sietve, mintha menekülne. — Nem sokan voltak a termekben ; pár mübarát, néhány idegen, egy fiatal pár s művészek itt-ott beszélgetve egymással. Színekben pompázó tájak, nőt a képeken. Rikitó mosolyok. Hívó, eleven idomok. Ragyogó égbolt. Szép, szép és újra szép. A csömörlésig gyönyörű. — Fojtogatóan telítve ez a terem gyönyörrel. Keresztül-kasul hajlanak, intenek, izzanak és csábítanak mind Kábító, mint az ópium füst. Mintha kilépnének a keretből és leplezetlen bájaikkal körül-őlelnék a nézőt.