Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-15 / 207. szám

1925. szeptember 15. JSÍyIkíidék Aki nem látta még ma hétfőn utoljára néaease meg T8M MIX és Tony lovával A texasi derbyt es A fehér sejket Pontosan 7 és 9 órakor. Mulatozás után fel­akasztotta magát. Nyíregyháza, szeptember 14. A Nyirvidék munkatársától. Vásárosnaményban a hid köze­lében levő anyagraktárban ivott Csatlós János napszámos többek társaságában. Este felé egy Lakatos András nevü vásáros jött hozzájuk. Lakatos olyan részeg vqU, hogy minduntalan felbukott, azért feltet­ték az ágyra, ahol el is aludt. Ké­sőbb a társaság széjjelosziott és , Csatlós is eltávozott, Lakatost pedig ; otthagyták az ágyon. Mikor Csatlós 1 néhány óra múlva visszajött, La- j katos már nem volt az ágyon. — \ Kereste és a szerszámkamarába ta­lálta meg. Ott lógott a gerendá- ) ró!, amelyre felakasztotta magát. " — Heltai Hugó uj társu­latának névsora. "Heltai Hugó színigazgatóról megirtuk, hogy koncesszióját ideig­lenesen megkapta és uj társulatá­nak névsorát megküldte a városi tanácsnak. • Harcos Irén, Földes Erzsi, Ha­vassy Mimi primadonnák; Lengyei Irén, Hegedűs Rózsi, Rózsássy ; Iboly, Zombory Ilonka színmű- i vésznők; Szilágyi Aranka szubrett, j Zsolnay Manci, Pártos Klári tán- j cosnők; Medgyessy Erzsi komika; i Losonczi Etel anyaszínésznő, Dé- 1 tári Márta, Losonczi Ilonka társai- j gási színésznő. Karníík. Manci, Kormá­nyos Margit, Kállay Böske, Honti Irén, KCTK es Juci, Vally Margit, Sajó Manci, Harasztos Elza. Hídvégi Ernő, Bihari László, Ká­rolyi János színművészek; Tarnay Béla, tíerentés Béla, Székely Bálint énekesek; Jáky Dezső, Lengyel Antal, Medgyessy Jóska komiku­sok; Sebestyén Jenő, Kőrössy Zol­tán táncosok; Lédeczy Antal buffó, Heltai Hugó színész. Férfi kar: Pajor Sándor, Pajor Zoltán, Vértes István, Angyal La­jos. Lónyai Béla, Kun Emil, Várady Sándor, Dobos Nándor. Műszaki személyzet: Kállav Mi­hály diszletmester két segéddel, Újhelyi Náci szabó 1 segéddel és 16 tagu zenekar. Az ev. Kossuth reál­gimnázium tanulmányi kirándulása a Bűikbe. Nyíregyháza, szeptember 14. — A Nyirvidék tudósítójától. Szeptember 9—11 napjain az ev. reálgimnáziumban folyó érettségi vizsgálatok idején szünetet élveztek a tanulók s az iskola ugy akarta e vakációt hasznosítani, hogy ta­nulmányi kirándulást rendezett a Bükkbe, nevezetesen pedig Miskolc­ra, Tapolcára, Diósgyőrbe, Há­morba és Lillafüredre. A kirándu­lásra nem jelentkeztek valami so­kan, talán a szeptemberi nagyobb kiadások, esetleg talán az állan­dóan kedvezőtlennek mutatkozó időjárás tartotta vissza a tanulókat a kiránduláson való részvételtől, pedig anyagi szempontból igen előnyös, az idő szempontjából pe­dig egyenesen ideális volt a három napos kirándulás.­Szerdán reggel indultak el a reál­gimnázium diákjai Miskolcra Szalay Sándor, Benigny Andor és Má­czay Lajos tanárok vezetése mellett. Az ut eléggé változatosnak ígérke­zett. Két diák szerencsésen lekéste a vonatot, de volt annyi sütnivaló­juk, hogy a következő vonattal ők is elutaztak. A kiránduló csapat az első nap délelőttjét az Avas oldalán töltötte, az ebédet hamar elköltöt­te s programm szerint egész dél­utánon át Tapolca fürdőn tartóz­kodott. Csolnakázás, szalonnasü­tés és haletetés tette változatossá 3 délutáni szórakozást. Ad vocem szalonnasütés. Itt egy percre meg kell állnunk. Ez ese­ményt képez a kirándulásban. Elgondolhatja mindenki, hogy mily szomorú sorsra ju'ott némely szalon­nadarab, amikor olyan sütögetője is volt, aki azt kérdezte, hogy hogy kell a, szalonnát sütni. Ilyen körül­mények között nem lehet azon sem csodálkozni, ha az egyik diák a paprikás szalonnán csak ugy ke­resztüldöfte a nyársnak aligha ne­vezhető görlje galyat s a lánggal égő, hamuban is megfordult szalo­náról egy karéj vajas kenyérre csöpögtette a paprikás, hamus zsírt. De hát ez volt a finom étel —• szerinte — mert ilyen jót még nem evett. A csolnakázás sem volt min­den derűtől mentes, ha elgondol­juk, hogy némelyik csónak feh ehet­te volna a versenyt a ligeti villany­erővel hajtott ringlispillel s az egyik buzgó csolnakázó kiszállás­kor a part mellé lépett. Külön él­vezetet szerzett a diákseregnek a tó vizében hemzsegő halsereg. Nosza kiürült a sok zseb s csak stílszerű volt, ha a kenyérdarabkák mellé trappista sajtot is kaptak a halak. A társaság legfiatalabbik tagja megállapította, hogy a sajtot job­ban szerették a halak, mint a ke­nyeret. Utóvégre igaza lehet, hi­szen mit tudjuk mi, vájjon kis ko­rukban nem verték-e meg a halakat az öregek azért, ha nem akartak trappista sajtot enni. Útközben megtekintették a miskolci vízvezeték javítási munká­latait, a főcsövet javították a tapol­cai uton s bizony olyan formát mu­tatott a főcső, mintha a szitás ké­szítette volna. Egy pár méteres da­rabon legkevesebb 30 lyukból szi­várgott a viz, néhol nemcsak szi­várgott, hanem egyenesen sugár­zott. Itt megtanulták a fiaink, hogy milyennek szabad lennie egy jó vízvezetéknek. Csütörtökön a diósgyőri vasgyá­rat tekintették meg a fiuk mérnök vezetése és szakszerű magyarázata mellett. Sajnos, hogy ugy itt, mint a papírgyárban is csak redukált üzemet szemlélhettek. A papir­gyarban valósággal csak lézengtek a munkások. A délutánt a hámori tónál, a kilátóban és Lillafüreden töltötték el. Pénteken a Borsod-miskolci mu­zeumot, a Deschel-féle drótkötél és szeggyárat és a Fried-féle vasöntő­dét tekintették meg a diákok. — A három napból rendelkezésükre álló időt alaposan kihasználták. Szállá­son a ref. tornacsarnokának öltöző­jében voltak, ahol a főgimnázium igazgatójának, cserkészparancsnoká nak és tornatanárának szives gon­doskodása folytán a körülmények­hez képest nagyszerű éjszakai fek­vőhelyük volt, ebédet és vacsorát pedig Lefler Béla éttermében kap­tak igen mérsékelt árért s oly meg­lepően jó és bőséges ételmennyi­séget, hogy bátran ajánlja a ki­ránduló társaság minden iskolának figyelmébe az éttermet. Pénteken este kellemes hangulat­ban érkezett haza az ifjúság. Nem lenne azonban stilszerü, ha meg nem emlitenök azt, hogy amint az elindulás lekéséssel kezdő­dött, a haza utazás is csaknem az­zal fejeződött be. Két diák enge­délyt kapott arra, hogy rokoni lá­togatást tegyenek az utolsó nap déli óráiban s onnan mentek ki az állomásra, de a gömöri pályaud­varra. Ott lefeküdtek egy padra s várták a diákokat s mikor már igen hosszúnak tetszett a várako­zás, megkérdezték, hogy mikor in­dul a vonat Nyíregyházára. Nagy volt az elképedésük, amikor meg­tudták, hogy öt perc múlva indul de a másjk pályaudvarról. Szeren­cséjükre a miskolci vonat késéssel (indult s igy még volt annyi idejük, hogy kiérjenek a tiszai pályaudvar­ra s a mozgó vonatra felszálljanak. ^ Egy mándoki kereskedő falapáttal támadt a konkurrensére. Szilvacsendélet a mándoki vasúti állomáson. — Folytatása következik a kisvárdai járásbíróságon. Üzlettársakból ellenfelek. A'«Nyirvidék» munkatársától. Ma délelőtt egy középtermetű, feltűnően izgatott viselkedésű férfi állított be szerkesztőségünkbe, Holczer Miksa nagykanizsai gyü­mölcskereskedőnek mutatkozott be, s bizonyára a vele történt dolgok hatása alatt, felindultan, szakgatott előadással mondotta el a követke­zőket: , 1 ­Évek óta vásárolok gyümölcsöt Mándokon és a környékbeli falvak­ban Böhm Samu nagykanizsai ke­reskedő társammal együít. Az idén már két hete szállítjuk erről a vi­dékről a gyümölcsöt vagonokban, legnagyobbrészt külföldre. Soha nem történt velem semmiféle kel­lemetlenség, iparigazolvánnyal bi­ró, legitim kereskedő vagyok, s a legnagyobb harmóniában éltem a mándoki kereskedőkkel, köztük Földes Sándor és Kollin Lipót ter­ményesekkel. A differenciák az idei nyáron kezdődtek. Augusztusban Budapes­ten jártam s ott találkoztam a «Csar­nok» kávéházban Kollinnal, aki Földesnek társa. Kollin ajánlatot tett, hogy lépjünk társas viszonyba, t szállítsunk együtt, nekik Mándok \ vidékén kiterjedt üzleti körük van, í stb. Én szívesen belementem a do- f logba, elutaztam Kolünnal Nagyka- í nizsára s az ottani «Dunántuli Szeszfinomitó» igazgatójával kötöt­cBe^eai (SWkcLt­E HETEN AZ APOLLÓBAN. cBe^eai (SWkcLt­Moóv Sda Szépasszony nfifty éjszakája Moóv Sda tünk üzletet, majd elvittem Bécsbe, bemutattam őt régi üzletfeleimnek, köztük Epstein bádeni szeszgyáros­nak ís, akinek Debrecenben rokon­sága van. Néhány hét múlva azon­ban Kollin minden bejelentés nél­kül szakított velem s a hátam me­gélt szállítani kezdett társával együtt az én régi üzletfeleimnek. Én szó nélkül tűrtem ezt az üzleti arculcsapást és a dolgok rendes folyásába való beletörődéssel vet­tem tudomásul, hogy Kollin és Földes belefeküdtek ' a gyümölcs­üzletbe s hogy embereikkel felhajt­ják az árakat. A köztünk lévő feszült viszony a mult hét szerdáján robbant ki. Délelőtt 10 és 11 őra között a vasúti állomáson, ahol a szilva berakással voltunk elfoglalva, Kol­lin Lipót nekitámadt Bőhm Samu társamnak Földessel együtt, mell­bevágták és szidalmazták. Délután rám került a sor. Ugj^ 5 óra tájban Földes Sándor a következő sza­vakkal : — Na te kutya veres zsidó, most megöllek! — egy terménytárolás­hoz használt súlyos falapáttal há­tulról fejbe akart vágni, azonban ebben saját öccse Földes Lajos mándoki malomtultjdonos akadá­lyozta meg. Én természetesen panaszt tettem Földes Sándor ellen a főszolgabí­rói hivatalnál, majd a csendőrség­nél, ahol részletesen kihallgatták az ügy összes szereplőit. A csend­őrség a nyomozás befejezése után az ügy iratait áttette a kisvárdai kjr. járásbírósághoz, ahol becsület­sértés és életveszélyes fenyegetés címén fogják ellene az eljárást le­folytatni. Páratlan a DERODONT fog­krém. Szerda, csütörtök Diadal is Városi Mozgó Gunnar Tolnaes főszereplésével a orrit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom