Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-01 / 273. szám

6 jvyírvidék 1925. december 1. Gróf Teleky Pál előadása Moszulról. A Bessenyei-Kör liceális elő­adását külországokban is ismert egyéniség, tette a szokottnál is látogatottabbá a gróf Teleky Pál személyében. Az ilusztris vendég tiszteletére a megyeháza díszter­mében volt az vasárnap meg­tartva, amely zsúfolásig telt meg közönséggel. Előadót dr. Kállay Miklós főispán üdvözölte és be­szédjében kifejezésre juttatta azt a megbecsülést, amellyel őt Nyir­egyháza városának lakossága ugy is mint politikust, ugy is mint tiidóst körülövezi. Ezúttal azonban az igazság bajnokát üdvözli benne mint aki a tripatrikumával Trianon­ban elsőnek hirdette a magyar nép igazságát s hogy az meg nem valósult, az ne szomorítson [el bennünket, mert a történelem ta­núsága szerint máskor is volt az ugy, hogy csak később ismerték el valamely nagy munkának a megdönthetetlen érveit. .(Éljenzés) Gróf Teleky Pál a közönség tüntető szeretet nyilvánításai kö­zött eleinte iskolai táblára krétá­val felrajzoltan különféle vázla­tokban mutatta be azt a földrajzi nehézséget, amelynek megoldására ki lett küldve az a bizottság, amelynek magyar részről ő volt a tagja. Áthidalhatatlan geográ­fiái, ethnografiai, közlekedési, köz­gazdasági, vallási és egyéb ne­hézségekkel kellett ott megküzdeni a bizottságnak, amelynek nem volt ő olyan döntő szerepet vivő tagja, mint aminek idehaza gon­dolják. Mindenesetre azonban nagy megtiszteltetésnek kell venni a magyaroknak azt, hogy Trianon után 5 év múlva már olyan ha tárk igazitási kérdésekben vették igénybe a népszövetség részéről egyik olyan honfitársukat, akit egykor valósággal ketreccel zár­tak el, amidőn reájuk kényszeri te'ték azt a bizonyos igazságtalan bekét. Lelkiismeretes pontosság­gal igyekezett a nyert megbíza­tásnak eleget tenni és visszatérve a főispán ékesen üdvözlő szavaira, azokat hálaval fogadja, mert nem­csak az ő munkájának * megbe­csülését jelenti, hanem kifejezést ad annak a nézetének is benne, hogy az igazságot csak ideig­óráig lehet elnyomni, szóljon az akar Magyarország, akár Moszul területekről. Négy hónapig tartóz­kodtak a helyszínén, mely idő alatt jártak vonaton, autón, re­pülőgépen, lóháton, kocsin, gya­log, csónakon. Vitássá egy olyan terület volt téve, mint amilyen nagy Csonka-Magyarország terü­lete, amelyen voltak termékeny területek, lapályok, sivatagok, be­gyek, folyók stb. Kíséretük 66 tagból állott, a legbizarabb öltö­zetű lovasokból, amire szükség is volt, mert egy törzslő szokott ott 30 főnyi kísérettel járni, tehát a népszövetség tekintélyének biz­tosítása céljából kellett legalább mégannyi lovasság. A törzsfők azért tartanak oiyan nagy had­erőt maguk mellett, mert ott nem a fiu örököl apja után, hanem a testvér és hogy ez bekövetkez­hessék, sokszor erőszakkal teszik el a láb álól az idősebb testvért. Ezek után hosszú képsoroza­ton mutatta be működésűk terét. Bagdadban csalódtak, mert ami szép, az a természeti, amit az ember alkotott, az már csúnya és nem az ezeregyéj színhelyére emlékeztető. A lakosság körében még a legelhagyatottabb helye­ken is találtak európai tárgyat, még pedig a petróleum.lámpát és a gramofont. A törzsfőnökök automobilon járnak, a repülő­géptől sem idegenkednek, amit természetesen nekik megvásárolni nem engednek. Remek felvétele­ket láttunk a kurdokról, törökök­ről, keresztényekről és ördög­imádókról. Ezek építkezési, nép­viseleti, gazdálkodási módjait meg­örökítő képek osztatlan elisme­réssel találkoztak. Az utak na­gyon rosszak s emiatt a sivata­gokban tevéket, másutt pedig ösz­véreket használnak.® Még az ekét is szamárhaton viszi haza a föld­mives. A házak között egy mély árok van, a szélén gyalogjáró­val. Ez az utca. Hosszasabban foglalkozott az ördögimádókkal, akiknek hercege bemutatta nekik a borzalmas hegységben fekvő templomokat is. Az első ördögimádó egy tö­rök ifjú volt, aki rabságba jutva, kereszténységre téríttetett át, de aztán megszökve, hazakerült a hazájába. Azt vallják, hogy az Isten olyan hatalmas, hogy az emberek bajaival közvetlenül nem törődik. Helyette az ördög befo­lyásolja az embereket, aki után „Régi dicsőségünk, te nem késhetsz soká az éji homályban" Bertha Ilona felolvasása a Turáni Körben. A Turáni Kör Vörösmarthy estje. hatalom tekintetében a Jézus, majd Mohamed és Mózes követ­kezik. Ezért tiszteletben tartják a többi felekezeteket is, mert azok vallásának is van alapja. Igy az ő vallásuk nem is olyan rossz, mert felekezeti türelmességet hir­det. A főpapjuk merész lovas, aki mezítláb, szőrén üli meg a lovat. A bizottság tagjai egyen­ruhában jártak és igy ő is ma­gára öltötte magyar főcserkészi uniformisát. A legnagyobb meg­lepetései közzé tsrtozott mégis, amidőn az ördögimádók temploma előtt vagy' 30 főnyi cserkész fo­gadta, akiknek ugyan hiányos volt az öltözete, de tisztelgésük szabályszerű volt. Be is mutatta azt a keret, amikor ellépett a szokatlan cserkészcsapat előtt. Láttuk Damaszkust, Bagdadot, mai állapotában, Ninive és a Ba­biloni tornyot romokban. A siva­tag csak 8 hónapon át kopár, mert 4 hónapon keresztül be van fűvel nőve, ahol egy csapatban sokszor 30.000 birka is legel. Tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy a folyók felhaszná lásával állandósítani lehetne ott a növényi életet, mert a viz olyan kevés, hogy a régi Babilóniának Vi5-ét sem lehetne vele állandóan öntözni. A kiválóan tanulságos előadás egynegyed 6 táján kezdődött és egynegyed 8-ig tartott. A Turáni Kör lélekemelő mű­soros estét rendezett november 28-án Vörösmarthy Mihály em­lékére, a „Zalán futása" meg jelenésének százéves évfordulója alkalmából. A kör heljisegeit zsúfolásig megt~ltő előkelő kö zönség előtt Klekner Károly dr. kórházi igazgató-főorvos, a Tu­ráni Kör elnöke ismertette az est programmját. majd a Nyiregyházi Tisztviselői Dalkör Magyar László karnagy vezetése alatt Vörös­marthy Szózatát adta elő, amit a közönség állva hallgatolt végig. Ut8fta dr. Oaray Qjulané, váro­sunk első előadó művésznője sza valta el a Szózatot hatalmas erővel s mély átétzéssel. Ezután Bertha Hona, az Erzsébet nő­iskola országos-hírű igazgatónője tartotta meg nagyszabású fel­olvasását „Zalán futásá"-ról. A felolvasás, mely egy magas gon dolkozásu s a magyar tragédiát mélyen átérző női lélek gyönyörű megnyilvánulása, át és át volt szőve a mai időkre, kései gyenge unokák korára vonatkozó re­flexiókkal. A „Zalán futása" nagy hatást tett korára, de ma még nagyobb hatást kell tennie s még hatalmasabb elhatározásokat kell kicsiholnia a dermedt magyar lelkekből. Vörösmarthy a hon­foglalás fönséges tényéről énekel s most a honvisszafoglalás még nehezebb kötelességének teljesí­tésére kell tőle erőt kérnünk. A honfoglalás idején „Hadúr és Ár­mány" szörnyű harcot vivlak s bár Ármány elbukott, gúnyos rö­högése még ma is hallik. Ne­hogy e röhögő kísértés megejtsen bennünket, nehogy Ármányhoz csatlakozzunk. Merítsünk erőt Árpád és Viddin párviadalából. E párviadalban Árpadnak két hatalmas forrás adta az erőt, hogy Viddint, a hüilen magyart porba sújthatta : a lángoló fajszeretet s a magas erkölcsi fölény. E két erényt tegyük tulajdonunkká s mennél jobban megizmosodik ben­nünk e két erény, annál nagyobb joggal, annál nagyobb reménnyel rebegheijük : Régi dicsőségünk, te nem kélhetsz soká az éji homály­ban. A nagyszabású felolvasast hatalmas taps követte s a közön­ség meleg ovációban részesítette az illusztris előadókat. A taps el­csendesültével a Simkovits—Ta­máska—Ferenczy—Rúzsok vonós­négyese, városunk közkedvelt kvartelje acíta elő Huber Károly gyönyörű szerzeményét, a Szózat­variációkat. A siró hegedűk hang­jai átrezegtek mindenki lelkén : „. . . a nagy világon e kivül nin­csen számodra hely . . Majd ismét a Tisztviselői Dalkör lépett a porondra, gyönyörű készültség­gel és precizitással adta elő Hoppé: A Reményhez c. örök szépségű darabját. Ezután újból feltűnik dr. Garay Gyuláné kedves alakja a közönség előtt s elsza­valta művészi lendületlel Vörös­marthy két hatalmas költeményét: „Az élő szobor" s a „Hymnuszt." A mély átérzést, a hanghordozást, a kifejező-képességet, ez érzel­mek kedves vibrálását, mely hang­ján átcsendült, őszinte lelkesedés­sel honorálta a közönség. Majd ismét a Turáni Kör házi vonós­négyese foglalta el helyét s gon­dos kidolgozásban adta elő Haydin: Op. 29. Andantéját. Befejezésül a Tisztviselői Dalkör Brahms : Bői­csődalát énekelte el oly tökéletes kidolgozásban, hogy a fiatal s nagyjövőjü Dalkör december 3-i hangversenye iránt általános lett a meleg érdeklődés. Krampuszok, játékok, olcsó és szép ajándék­tárgyak mesés olcsón, óriási vá íasztékban a Klivitiabait, 70IG 2 Zrinyi Ilona-utca 9. sz.i LlCENT/A POF.TARUM. Nem vagyok vak — mégis világtalan Nem nekem áll, virul e szép világ­Szemem a szépre mindhiába' van, Ha megfoghatlan, mint a délibáb... Óh, mi a vaknak fájdalma éhez, PAely engem sebez !... "i Mi haszna, ha eldalolom a dalt, Mely ostromolja e ködkép-eget; Ha a nyertes egy brekegő varangy Vagy papagály, mely rekedten nevet Óh. mi a vaknak fájdalma ehez, Mely engem sebez !... . _ - ,-j Nem vagyok vak — mégis világtalan Papagályoknak virul e világ... A papagályoknak tarka tolla van ; S varangy, ha vájja földnek aranyát Hát övé a világ ... Pacsirtaként mig szántom az eget, lé 1 föld, a föld a varangyra nevet... Óh, mi a vaknak fájdalma ehez, Mely engem sebez !... Tsokonai — dr. »t«i»»t««ti«««m«t«»«M»»«»«t««»» SPORT. | Befejeződött a keleti kerület őszi fordulója, Három bajnokjelölt csapat van. Hataimas tülekedés kö­zéphelyezésekért. Teljesen bizonytalan a kiesés sorsa. A Dvsc pontveszteség nélkül vezet a bajnokságban, A pályákat már sürü hóréteg borítja, a kerek, sokat pufogta­tott futballabdák is, alaktalan bőr­darabbá összezsugorodva feksze­nek a szertár mélyein, futballró! már asak a Rottaridesz sarok mindig népes helyein hallhatunk, most azt hisazük, legalkalmasabb lesz mégegyszer átvonulni a baj­nokság lefolyásán és megvizs­gálni a kerület csapatainak ez idén felmutatott teljesítményeit. Ha erró'l írni akarunk, akkor mindenekelőtt egy örvendetes tényt kell leszögeznünk. A ke­leti kerület, amely még egy év­vel ezelőtt futballban az ország­részek közöit a leggyengébb volt, hatalmas fejlődésen ment át. A Dvsc, Nytve és a Buse ez a három csapat méltó reprezen­tánsai a kerületnek és e három együttes kétségtelen, hogy bár­mely kerületben is respektábilis szerepet játszhatna. Amilyen örvendetes ez, éppen olyan sajnálatraméltó, hogy a fentemiitett fejlődést csak ezek az egyesületek mutatják ki, utá­nuk hatalmas ür következik já­téktudásban, mert bizony a többi öt csapat igen gyenge játékerőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom