Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-11-28 / 271. szám

J^YÍRVIDÉK 19-25. ttovembw 28. A 'egs*ebb bútorokat legolcsóbban Suhanesz Lajos bútorgyáros kárpitos és butorárucsarnokában szireztetitl. Hyirefyháza, Gör. kath. parochia. Hajlított székek nagy raktára. Hagy saönyegraks4r. 5275-13 Ebéd közben merényieteti követtek el egy földbirtokos család ellen. Budapest, november 27. (A MTI. rádiójelentése.) A Pesti Hirlap irja: Miskolcról jelentik, hogy Abaujszántón Téglás Endre földbirtokos ebédnél ülő családját egy részeg, földmives kü!sejü fiatalember megtámadta és több revolverlövést tett a család felé. A földbirtokosnak egyik jelenlévő barátja Szepessy László rávetette magát a merénylőre és a földre teperte. A rendőrség megállapította, hogy Ki

s Orosz Istvánnak hívják a suhancot, akit letartóztatásba helyeztek. Valószínűnek tartják, hogy a földbirtokos családja elleni merényletre a suhancot valaki fölbérelte. Üzenet a kis gavalléroknak. Ma az ebédnél véletlenül és akaratlanul fültanuja lettem három fiu beszélgetésének, melyből azok egész gondolkodásmódja kiviláglott. Tánciskoláról volt szó,, ezzel kapcsolatban persze leányokról is. Az egyik nevetve mesélte, hogy mekkorákat «lódit» ő egyik-másik hiszékeny' kislánynak, az egyik — és megmondta a nevét is — egész komolyan belészeretett és mindent, még a legőrültebb hazugságokat is elhiszi neki. Kíváncsi voltam a továbbiakra, de ügyeltem, nehogy észrevegyék, hogy érdeklődöm s fel sem néztem a tányéromról, hanem csendben kanalaztam topább a levest. Beszéltek egy leányról, akit — pardon — dromedárnak neveztek s akit bolonddá tartanak, az egyik beszélt egy kis lányról, akinek — úgymond — valaki pletykázhatott, mert kijelentette, hogy neki ne «duraáljanak» (micsoda szörnyű szó!) mert ő ismeri őket jói. Felét hiszi csak annak amit mondanak neki s azt is csak — kötve. Okos kis lány, (csak éles a nyelve, jegyzi meg a végén. (Magamban gratuláltam annak a kislánynak. Csak több lenne a fajtájából!) Ugy beszéltek azok hárman az asztal másik végén a szerelemről; csókról, ábrándokról, mintha blazírt öreg emberek lettek volna, rosszabbak voltak azoknál, hiszen még csak «hetedíkesek», ahogy a beszédjükből kivehettem. Lehet, hogy az unottság mesterkélt volt — tüntetni akartak talán egymás előtt a «tapasztalataikkal» — ez azonban a róluk alkotott véleményemen — mellyel ők azt hiszem egyáltalában nem törődnek — nem változtat. Mert — igenis — utálatos, csúf dolog ilyen apró pillangóéletü tánciskolái szerelmekről, titokban váltott félénk, ügyetlen csókokról — melyek később az emlékezések legszebb mozaikképét adják — ugy beszélni, ahogy ez a három fiu beszélt. Igenis csúnya és elitélni — vagy talán inkább sajnálnivaló, ha valaki ilyen fiatalon sem lelkesül már semmiért, ami szép. Csúnya, hogy csak azért lopnak csókot egy kis lány reszkető, piros ajkáról, hogy igy ebédután, cigarettázás közben legyen miről beszélni. — Szinte szeretném elárulni őket azoknak a kislányoknak, kiknek neveit oly indiskréten emlegették, hogy méltó bánrásmódban részesítsék gavallérjaikat,(?) kiknek bizony nem ártana egy kis lecke. Nem mondom én egy szóval sem, hogy a lányok hibátlanok — sőt, sokszor bizony ők az okai mindennek. Hiszen füllentenek ők is eleget; de nem hiszem, 'hogy azok fcözött a félig gyerekek között akadna, aki csupán kalandvágyból, azért hogy eldicsekedhessen vele, nyújtaná csókra az ajkát. Egy kis remegés, egy csöppnyi önmaga előtt is titkolt, névtelen vágy mindig rejlik az ilyen tánciskolái szerelem mö gött egy kis lány szivében. Istenem, hisz ez olyan ártatlan, 'édes és illatos emlék marad, amire évek sőt évtizedek múlva is szívesen, derűs mosollyal gondolunk vissza. Sokszor a név feledésbe is ment, nem emlékszünk másra, csak egy végnélküli keringőre, széles hullámu, lágy melódiákra és két csillogó barna, szürke, kék vagy zöld szempárra... Nem kár ezt a .végtelenül tiszta és napsugaras májusi reggel üdeségéhez hasonló emlékezést durva, cinikus szavakkal, bántó kacagással jszétrombolni ? Meg szerettem volna nekik mondani, hogy ne beszéljenek igy ; hogy csak egy évig, ^kettőig várjanak — hiszen ha az idő patinája vonja be ez apró élményeket, minden csillogó lesz, meleg és szép — még az is, ami egy báli éj utáni ködös, hideg hajnalon unalmasnak és szürkének látszott. De nem szóltam semmit, úgyis hiába lett volna. Eltoltam magam elől a tányért (elment az étvágyam ...) s elgondolkozva bámultam ki az ablakon ... Még szerencse, hogy nem mind ilyen. Még szerencse, hogy vannak akik nem szégyenlik fiatalságukat, ; akik lelkesülnek a szépért. Igaz, hogy ez utóbbi »fiatalok« rendesen idősebbek az előbbieknél... Kislányok, kik tánciskolába jártok, jó lesz meggyőződni a »gavallér«-jaitok fajsulyáról, hogy — megelőzve őket — elmondhassátok egyik költőnkkel : »... megnéztelek és láttalak — és könnyűnek találtalak...« | | (Mária.) á „Kansz" államvasúti csoportjának választmányi ülése. A Kansz államvasuti csoport nyíregyházi helyi választmánya f. hó 22-én vasárnap a Vasutas Otthon helyiségében taggyűlést tartott. A taggyűlésen megjelentek a budaS

esti nagy választalány kiküldöttei sap Ferenc máv. felügyelő vezetésével. Az ülést Szita Jenő felügyelő, állomásfőnök, a helyi csoport alelnöke nyitotta meg, felkérve a kiküldötteket, hogy a taggyűlést a .•nagyválasztmány m'unkájáról tájékozassák. Elsőnek Szinnyei főellenőr ismertette a szaktisztviselők!kel a még tárgyalás alatt levő status rendezés tervezetet. A vasutasoknál fölös személyzet nincsen, teRát a »C« státus elmarad. Az »A« és »B« státus is csak ideiglenes, rövidesen minden tisztviselő az »A« státusban fog elhelyezkedni. — Számadatokat adni nem tud. Garai János ellenőr tudatja a taggyűléssel, 'hogy a menetjegy kedvezmények ujabb megszorítása várható. Felszólítja a taggyűlést, hogy ezen jogfosztás elllen tiltakozását a kereskedelmi miniszterhez jutassa el. Békéssy Rezső segédtiszt a segédtiszteket, Dominál Mihály a mozdonyvezetőket. Lorics János a fűtőket tájékoztatja a helyzetről. — Ezek utan a nyugdijasok országos tikára, Kemény Qyula főfelügyelő emelkedik szólásra. Bár nagyobb eredményeket a csoport felmutatni nem tud, mégis ostorozza a kishitüeket, akik megtántorodva jodahagyják a zászlót, egyedül hagy iák a vezért és félrehúzódva lesik, hogy a magukra maradt vezetők milyen eredményeket érnek el. Kijelenti, hogy á vezetőség tudja a '.kötelességét, harcolni fog tovább is a megcsappant táborral, mig csak ki nem vívják a nyugdijasok. részére a kiérdemelt, a megdolgozott, sőt a vasutasok részéről befizetett nyugdiját. Barla Sándor kifogásolja a központ működését, hogy nem eléggé erélyesen védi meg az érdekeiket. Békéssy Rezső rámu'tiat a nagy munkára és nagy küzdelemre, amit a nyugdijasok vezetői yégeznek. A vezetőket gáncs nem érheti, ők mindenben teljesitik kötelességeiket, az eredménytelenség nem rajtuk múlik. Csap Ferenc felügyelő a propaganda bizottság elnöke rámutat a szervezkedésben rejlő nagy erőre. Rámutat a kötelességekre, amelyeket nekünk, magyar vasutasoknak szem előtt kell tartanunk, figyelmeztet, hogy csak akkor érhetünk el eredményeket, ha egymást megértve, szeretettel! együtt működünk, valamennyien részt veszünk a küzVárosok-Városa X • Hétfőn és kedden a 1 Hadaiban delemben, közös erővel, közös akarattal és akkor a várt eredmények nem fognak elmaradni. Szita Jenő felügyelő állomásfőnök meleg szavakkal köszöni meg a budapesti" kiküldötteknek a megjellenésüket, a tagoknak pedig azt, nogy oly nagyszámban jelentek ínég és az ülést mindvégig szenvedélytől menten, magas nivón tartották. Az idén a róka lett a divatos prém. Ki lesz a nyíregyházi kníyák bőrével? — A nyulbőr ára emelkedő tendenciát matat, ló üzlet a nyest és görény fogás. (A «Nyirvidék» munkatársától.) Üzlettelen, nehéz időket élünk. Pénzszűke van. Azt mondják . az üzletemberek, liogy megszűnt a konjunktura. Ezt az állításukat .nehéz elhinni, mert

wsosincs olyan ido hogy valamihez n^Ibnne konjunktu ra. Valakinek ne menne jól. Ki hitte volna, hogy a nyersbőrpiac első téli napján olyan "meglepetésekkel szolgáltak a magyar «prémvadászoknak», ami azt illusztrálja, hogy az ő idejük is elkövetkezett. Hogy egyebet ne mondjunk: Itt van a nyulbőr. Egy egész nyul szőröstől-bőröstől 45— 50 ezer korona. A bőréért pedig — lenyúzva — 20 ezer koronát fizetnek a nyersbőrkereskedők. A vadásztársulatok bármelyik tagja — hetenként hacsak kétszer megy is vadászni és nem ejt el többet a megengedett két nyúlnál, 16—18 nyulat lő egy hónapban, melynek a bőréért 320—360 ezer koronát kap. Egy hőnapi nyulbőrtermés árán vehet egy cipőt. Ilyen jól fizet ma a nyulbőr. Aki pedig nem sajnálja a fáradságot és rókára, görényre, nyestre vadászik, akár a főfoglalkozását is elhagyhatja, ha szerencsével jár. Az idén divatba jött eredeti, vörhenyes színével a ró kap rém. — Az elmúlt télen, mikor nem volt még divatprém a róka 250—350, 400 ezer korona volt egy rókabőr ára. Az idén — mindjárt az indulásnál — 300.000 koronájával veszik a a rókabőrt, De kilátás van rá, hogy rövidesen eléri a 400 ezer koronás árat is. A görény 300 ezer koronával nyitott. Ha a jósolt nagy hidegei csakugyan beállanak az idén, ugy a baromfiólak vérszomjas fosztogatója ellen szervezett hadjárat indulhat. Megéri a bőre. A nyest még. drágább. 500—600.000 korona egy kifogástalan nyestprém. Érdemes érte prémvadásznak felcsapni. 1 0 A kutyabőr ma már nem üzlet Nincsenek nemesítések. Nem kell a kutyabőr a címeres nemesi diplomákra. Az üzemi hivatal a Szabolcsi Bőripari r. t--nál dolgoztatja ki a nyers "kutyabőröket,. amelyeket szerszámokra és egyéb gazdasági cikkekre cseréi be. — Évenként 250 bőr kerül igy kidolgozásra. A szabolcsi Bőripari r. t. felibe dolgozza ki a hozzája kerülő kutyabőröket, amelyeknek: értéke darabonkint 15 ezer korona. Igy lesz a szájkosár és póráz nélkül kóborló nyíregyházi kutyákból kutyabőr, vigyázzon tehát minden nyiregyházi kutyatulajdonos a jószágára, ha már egyszer leszurkolta az ebadót!