Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-11-27 / 270. szám

^

^^ f

fwBWa ifi íiiTt'l-rflffiB^faittgti rfl&rjHrtfffr, JífOTIDES, 1926. noveraber 27. Ozenet Nyírbátornak. Arra a hirre vonatkozik ez az üzenet, mely a Nyirvidék ez évi 256. számában jelent meg ilyen cim alatt: «Nyirbátor nagy lendülettel indult meg a kulturális és gazdasági fejlődés utján.» E híradásra azon nal feltámadt bennem egy erős ösztönzés, hogy a jelzett kulturális és gazdasági ügyben bizonyos, nagyon komoly szempontokat, figyelmébe ajánlani bátorkodjam Nyírbátornak, üsztán emberi és hazafias szempontból. Megvallom, a Mersz nem könnyen vert gyökeret lelkemben, de végre is felülemelkedett az ember- és hazaszeretet érzése, — persze, a magam módja szerint — s elküldöm az üzenetet. Kulturális és gazdasági fejlődés, szinte napi imádsága n<a,a magyarnak s ahof egy pontocskát is észreveszünk, üdvözölni és segíteni kell. De a fejlődésre vezető eszközök nagy figyelmet kívánnak, nehogy látszatos, sőt szép cimek alatt a legjobb munka is kudarcot váljon. S mindjárt ez örvendetes híradásban az is jelezve van, hogy a kivitelre szükseges pénz hiányzik s megszerzésére is alig van kilátás. A helybeli és vidéki pénzintézetek nem adhatnak ilyen nagyobb kölcsönöket. Nagyobb kölcsönök ügyében, jóvalutas államok is Amerika felé kacsintgatnak, ahol azonban kijelentették, hogy csak jövedelmező beruházásra adnak kölcsönt. Kétséges azonban, hogy a nyírbátori gimnáziumot és a mai kor igényeinek megfelelő modern vendéglőt jó alapnak találná-e Ame rika; — Vagy tatójn a Magyar Nemzeti Bank. De hát ezek most engem kevésbé érdekelnek. Annál inkább a gim inázium, mint a jelzett kulturális fejlődés eszköze. Erre kérem a nyírbátori komolyan gondolkozó emberek figyelmét. Az én látó lelkem ugy látja, hogy a gimnázium, mint életnevelő intézmény, nagyon sok értékkel együtt a múzeumi emlékek közzé kerül. És kerüljön is minél előbb! — A gimnázium bölcsőjét a régi görög világ rengette, midőn kifejlődött lelkében az ember és állam ideálja. Az erő, a szépség, az élvezet. Az erő az államban, mint az egyének testi-szellemi erejének összetétele, beolvadva teljesen az állami öszszeségbe. Az egyén kiválósága tisztán állami cél s abban találja értékét, ha közös akarattal a szomszéd államokat legyőzve, azok népét rabjává, vagyonát harácsává teheti. Ebből folyik a gazdagság, a szépség, az élvezet s ezek együtt a nemzet hatalma, dicsősége — a legyőzöttek pusztulása és nyomora felett. De ebben találta meg enyészetének csiráját is. Róma is ez uton haladt kezdettől végig. Főként midőn a görög műveltség mérgét, a görög rabszolga-nevelők utján, átültette a maga testébe-lelkébe. Én sokat olvastam, gondolkodtam, figyeltem a legmélyebb búvárok megállapításai nyomán s a magam gimnáziumi élete alapján, az emberi és nemzeti életfejlesztő okok és eszközök felett s megállapítottam, hogy a szokásos gimnáziumi nevelés nem az életfejlődést szolgálja. Aki alaposan ismeri — nem gimnáziumi tankönyvekből' — a görög és római életet, hatalmuk és dicsőségük legmagasabb csúcsán, bizony többször mély sajnálattal, sőt még mélyebb erkölcsi undorral gondol azon életre, azon nagyokra, kiket életmintául mutatott fel a gimnáziumi leckekönyv. Szeretném megszavaztatni a gimnáziumot végzett, soknemü és fokú «status»-ban elégedetlenkedő társaimat, miféle maradandó életértéket találnak testökben-lelkökben a gimnáziumi érettségi bizonyítvány után és kívül? S ez értékek alapján megfelelő anyagi, szellemi és erkölcsi életkamatot élveznek-e «az emberi kor végső határáig!?» Nem rangsorokat és fizetési fokozatokat értek a gyorsan szaporodó státuskörökön belől és kívül, hanem az emberi életnek önmagában átélt és átértékelt érzéseket, gondolatokat, alkotó erőket! Bizony, szükséges és hasznos volna ezek felett alaposan gondolkodni, de most se hely, se idő. — Csak egyszerűen felteszem azt a kérdést, nincs-e Szabolcsvármegyében és a szomszédokban, elég gimnázium, azon hivatali szükségletek kielégítésére, melyekhez az érettségi papirlétrán lehet jutni? S van-e elég nevelőintézet, az egyszerű magyar földműves emberek gazdasági tudásának kielégítésére? — Ajánlom a nyírbátori és más városi — p. o. nyíregyházi gondolkodó emberek figyelmébe a Nyirvidék 265. számában olvasható, Amerikáról tartott előadást s ezzel szemben a nyíregyházi kirakat-élvező torlódást. Az Istentől adott hajlamokat kiképző intézetek termelnek bámulásra méltó dolgokat s a bámulok, vagy helyesebben bámészkodók hol teremnek?... Nyírbátor szinte predesztinálva van egy kisgazda iskolára. Én ismerem Nyírbátor magyar népét 1875 óta. Az a hely es az a vidék, természeti alakulásánál, történelmi múltjánál fogva, egyedül áldott földjéből hozhatná ki, értelmes és szorgalmas munka nyomán, ugy az egyéni, mint a nemzed életet erősítő, boldogító értékeket. Ez a fundamentum, amely nélkül bármily cifra gimnázium, bármily modern igényeknek megfelelő vendéglő és szálloda, sőt még a forgalomhoz annyira szükséges ut és világítás is, csupán a lehetőségek kérdése, de a lehetőség az édes anyaföldben van elrejtve, onnan kell kihozni, nem a bankok mai nagykamatos kölcsöneiből. Teljes iga- * za van Amerikának: megfelelőho- ? zadék nélkül bármely kölcsön pusz- ? tulásba kergető adósság; — mig a hozadékra felvett kölcsön: befektetés, beruházás. Ezt én joggal mondhatom, aki egyházam javára majdnem 300 hold ingatlant szerzettem s minden épületet felépíttettem, anélkül, hogy a híveknek egy fillérjökbe került volna. A kölcsönből vett birtok hozta ki mind. Ezt pedig csak azért hoztam fel, mert nem szeretem a frázisokat, még ha a szentség himporával szár nyukon trilláznak is a magasba. «Gyümölcséről a fát» — figyelmeztet a mennyei Bölcsesség. S midőn én a kisgazdák iskolája ról beszélek, eszemágában sincs, hogy Nagykálló mellett egy másik gazdasági iskolára buzdítsam Nyírbátort. A Levente intézményt gondolnám összehozni gazdasági neveléssel, olyanformán, hogy átéli előadások elméleti tanúságait, a tavasszal kezdődő munkaidőben gyakorlatilag vinnék át a termelésbe és értékesítésbe. A kiviteli módozatokat nem volna nehéz összeszedni és megállapítani, hiszen van már néhány ilyen intézet az országban. Nem kellen ennek nagy feneket keríteni, költséges hűhót kicirkalmazni. Minden eszköz jó — és csakis az a jó, mely a gyakorlati sikerhez vezet. Azonban az egész gazdasági nevelést szervesen összeköttetésbe kellene hozni a szövetkezeti élettel, főként annak Hitel-Fogyasztás és Értékesítési alakjával, amelyek nélkül gazdasági előhaladást én el sem tudok képzelni. Mert a különböző nemesitési és többtermelési módokat ugy lehet megkedveltetni, sőt lehetővé tenni, ha a hozzávaló eszközöket és megfelelő értékesítést a szövetkezet utján eszközöljük. Mindezekhez pedig, érzem, mélyen érzem, kellő vezetés s a vezetőkben önfeláldozó emberbaráti és hazafias lelkierő, fajszeretet s a gazdaifjak lelkületével bánni tudás szükséges. Enélkül nincs siker. Sehol sincs siker. De hiszen Nyírbátorban annyi kiművelt okleveles értelem él és munkál köztéren, hogy e tekintetben hiányról szó sem lehet. Olvastam országunk kormányzójának mély életbölcsességről,. nagy szive krisztusi érzéséről tanúskodó megnyilatkozásait, amint szerte járva, világos fővel és meleg szeretettei mutogatta az életre segítő utaTICHTEKBERG síi? cipőáruházában, Telefon szám: 351. szerezheti be cipőszükségletét legolcsóbban! Női lakk, kivágott ragy Férfi barna francia vagy pántos, divat forma 280 .000 amerikai forma, ráNői barna, csatlós vagy mán v-> olcsó 315 000 pántos, divat forma 280 .000 Ugyanaz fekete bagaria 280.000 39—42 ig férfi amerikai hócipő, prima 275.000 Női Wimpassing hócipő minden nagyságban ... 230.OOO Házicipőkben rendkívül nagy választék! Vidéki megrendelések bérmentve! Tisztviselőknek 5 % engedmény! 6991-25 kat-módokat. Nagyon nyomósán hangsúlyozta, hogy hazánk megtartásának ereje megmaradt földünkből s a földet művelők lelkéből támadhat és segíthet. Ide kell összpontosítani minden figyelmet. A gimnázium?... kezdete, alapja, pogány osztályuralom, nyerserő, nagyravágyás, gyűlölség, érzéki élvezetek, az alkotó munka lebecsülése. És ez uton megfosztja életünket a legnemesebb örömöktől, legdrágább értékeinktől. Embernevelesí eredményének érettségi bizonyítványa: — mai életünk! Ne itt keresse hát Nyírbátor, nagy lendülettel elképzelt kulturális és gazdasági fejlődését! Tekintsen csak tul a kerítésen!... Andrássy Kálmán. A nyíregyházi húsiparosok nyilatkoznak a „Nyirvidék" cikkére Válasz r. I. úrnak a Nyirvidék folyó hó 20-án megjelent „Mi az oka a sertéshús és zsír horribilis árának" cimü cikkére. Igen tisztelt szerkesztő ur ! Megszoktuk már, mi, helybeli husiparosok, hogy időnként egy-egy olyan cikk jelenik meg a helyi sajtóban ellenünk, amelynek irója szakértelem hiányával olyanokat állit, amelyet mi alap nélküli vádaknak vagyunk kénytelenek nyilvánítani, s amelyek a bennük foglalt súlyos tévedésekkel talán akaratlanul is, megtévesztik a közönség véleményét. Tisztelt Cikkíró ur ! Szerény nézetünk szerint, ha tényleg a közérdek szolgálatában irta meg reánk vonatkozó cikkét, akkor •több hozzáértést és igazságot igényel öntől a közérdek. Önnek mielőtt cikkét megírta, módjában állott volna illetékes szakemberekkel érintkezésbe lépni, többek között vágóhidunk érdemes igazgató állatorvosával, akinek értékes tapasztalatai vannak arról, hogy mennyi életsulyt vesztenek á Nyíregyházán és vidékén hizlalt sertések, amelyek ritkán haladják tul a fél hizlalást. A cikkíró ur többek között azt irja, hogy a sertésnek minden részét fel lehet dolgozni és el lehet adni. Ezzel szemben az a való, hogy igenis vannak olyan részei, amit sem eladni, sem feldolgozni nem lehet. Azonkívül a szalonnát és zsirt, ami a sertéstermékek 50 százalékát képezi, vidékünkön decembertől aratásig nem lehet értékesíteni. A sertéshúsból feldolgozott árukat az teszi látszólagosan drágává, hogy sok a sulyapadás, nagy az üzemköltség, ámít a cikkíró ur egyáltalán nem vesz tekintetbe. Beállításokban gazdag cikkében foglalkozik Ön, gazdasági életünk I. egoizmusával, II. a konszolidációval, III. a kartellel. Az I. beállításra nézve az a szerény megjegyzésünk, hogy mi szegény iparosok, illetve üzletemberek vagyunk, fájdalom, nem lehetünk szamaritánusok. Váltókra felvett 18—20 százalékos banki pénzekkel fizetjük súlyos adóinkat, ez egyben forgótőkénk bázisa is, váltókra felvett pénz, mely inkább szerszám mint vagyon. A II. beállítására az a nézetünk, hogy az álGRANADAI VIHARLOVAS ^