Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-11-26 / 269. szám

JNÍYÍföriDÉK 1925. november 26. A tüzpüps élet írójának egy 1 nagy témája van, melyei kimerit-i hetetlennek érez s mely mindunta­lan uj lírai' hangot váll ki a költő­ből : ez az Élet! Beszél ehhez a nagy úrhoz, hangja elégikus, vagy követelő, néha bizakodo vagy fá­radt; veszekszik vele, hadakozik a kis betűk rengeteg hadseregével. A harc heves, a harcoló erőtől duz­zadó, hiszen fiatal férfiember ! t Egyébként ez az a téma, ami kis­;sé egyhangúvá teszi a kötetet, bár e költeményeken megérzik, hogy szívesen, komolyan mélyed el ben­nük a költő. Néhol hódoló, más­kor szemrehányó, vagy éppen meg­vető hang az, amellyel az élettel beszél ; . »IdeboruUain te eléd, Mint engedelmes, hü cseled, Királyi Elet, fenséges urunk ; i Nélküled járni nem tudunk.« (Életkirály előtt) j »Lingot az arcom, éget az ajkam IU járóka borús,esőverte síkon, Kiáltom felétek-: én vagy az élet S aki ellenem vem, azt most harcra [hivom. (Tűzpiros élet.) »Csak egy-két szót — s 'itthagyjuk [iegymás 1, Néhány valamit visszakérek: Add vissza, amit néked adtam. Add vissza, add, oh élet, élet.i (Allj meg élet.) Szerelmi versei szépek, de kissé közvetlenebbeknek kellene lenniök hogy velük érezzen az ember. Az Asszony ö előtte is bálvány, dé­mon és rejtelem, kiért áldozatot üjell hozn,i, lelket adni neki ésbiint elkövetni érte. > »Meghajlok előtted — Büszke fejem a porig ejtem S megcsókolom a lábu jjad hegyét Most nyertem, el a legszebb asz­> [szony-bálvány Sugát'oszló, szerelmes, nagy ke­l gyét.-. (Bálvány/ .'Te vagy a széles égbolt, A napsugár, a béke, örökre nyitó asszony — Szegény, bolond szivemnek Nyugalmas menedéke.'' (Te vjagy.) Kritika ? Pár kis idézet ? Ez, amit írni szándékoztam. Amit írtam egyéni vélemény tulajdon-képen, de sa Költőt megismerni ugy lehet, ha elmélyedünk verseiben. Segesdy László megérdemli az érdeklődést. Kötete Budapesten jelent meg, kiadta a »Középeurópai Kurir« lap­vállalat. < T. Sfinto Ilona„ (*) Köhögés, rekedtség esetében valamint a torok bántalmainál és a légzőszervek működési zavarainál legelső szaktekintélyek által legjob­ban az Egger mellpasztilláit ajánl­ják. — Ezen kitűnő ízű cukorkák az étvágyat és a gyomrot nem rontják es biztos natásuak. Több mint 60 év óta vannak forgalom­ban és ugy a belföldön, mint az egész külföldön a legnagyobb mér­tékben beváltak és a legjobb hír­névnek örvendenek. ( #) Eddig legjobban bevált, sok elismerés tanúskodik róla, a Blumbergnél készülő csipőformáló 65, melltartó 45 ezertől feljebb . Marólúgot ivott egy 4 éves rakamazi kisfiú. Borzalmas kinok között halt meg. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Vajgli Gusztáv 43 éves rakamazi földműves fia, a 4 éves Jóska gye­rek e hó 18-án délelőtt fél 12 óra tájban, mialatt anyja takarított, át­szökött a szomszédba Stomp Fe­rencékhez. Stomp Ferencné épen a szobát meszelte és észre sem vette hogy a gyerek bejött a házba s a sütőkemence padkájáról leveszi a festékes bádogdobozt, amelyben az előző napi mosásból' megmaradt marólúg volt. A gyerek levette a marólugos edényt és inni kezdte. Természete­sen az első korty után irtózatos vi­sításba kezdett, mire Stompné be­rohant, de odaszaladt a házban la­kó Weisz Mihályné is, aki nyomban orvoshoz vitte a rettenetesen kínló­dó gyereket, aki azonban ekkor már elvesztette eszméletét. A rögtön al­kalmazott orvosi segély azonban már nem hozta eszméletre a kis­fiút, aki éjfélre borzalmas kinok kö­zött meghalt. Most aziránt folyik a nyomozás, hogy a szerencsétlenségért kit ter­hel a felelősség. n á leánygimnázium Széchenyi ünnepélyt rendez A «Nyirvidék» tudósitójától.) A nyiregyházi ág. h. ev. leány- j gimnázium december 2-án szerdán délután 5 órai kezdettel a Kossuth Lajos főgimn. dísztermében Szé­chenyi emlékünnepélyt rendez, amelyre az érdeklődőket ez utón meghívja. Az ünnepély műsora a következő: 1. Erkel: Himnusz, előadja az if­júsági énekkar. 2. Régi magyar virágénekek; elő­adják Harsányi 1. Vli. Kovács K. I. és Zombori I. VI. o. t, 3. Ünnepi beszédet mond dr. Kopányi Mária tanár. 4. Béri M. Emil: Esdeklés: énekli Margócsi E. VII. zongorán kiséri Harsányi 1. VII. o. t. 5. Arany: Széchenyi emlékezete; szavalja Perlmann E. VI. o. t. 6. Jelenet Vörösmarty: Csongor és Tünde c. drámai költeményéből. Előadják: Faragó I. Hargita V., Olchvárí Th., Perge I. Petneházi J. Téger K, Tóth E., Veres Á., Wallrabenstein I. I. o. t. és Fábri E. II. o. t. 7. Brahms: Magyar táncok; zon­gorán előadják: Hartmann Zs. és Ziner M. VIII. o. t. 8. Erkel: Ima a Bánk-bánból, előadja az ifjúsági énekkar. Dec. 4-én, csütörtökön délután 3 órai kezdettel ugyanott a mii­sor az ifjúság számára ismét elő­adásra kerül. Ezután is kérjük az iskolák ifjúságát, hogy ezen az elő­adáson jelenjen meg. — Belépődíj nincs; önkéntes adományokat el­fogadnak. Büdszentmiháiyon a vetélytársak megverik a leány ndvarlóját. A «Nyirvidék» tudósitójától.) Dancs Mihály és Kerékgyártó Mi­hály bündszentmihályi legények e hó 15-én estefelé kimentek a köz­ség határában levő Kincses tanyá­ra, hogy Szedlecky .Julianna nevü közös ismerősüket meglátogassák. Amikor kilenc óra tájban elbú­csúztak és hazafelé indultak, a Szedleckyék házától mintegy 15— 20 lépésnyire Nánási Gábor és Ná­nási János büdszenímihályi legé­nyek, akik előzőleg ott leselked­tek, olmos bottal és.kapával meg­támadták az udvarlásból haza igyek vő két legényt és ugy összeverték őket, hogy a Dancs-fiu 20 napon tul, a Kerékgyártó-fiu pedig 8 na­pon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A két lovagiatlan vetélytárs ellen, akik a nyomozás szerint hátulról, orvul támadtak, megindult a bűn­vádi eljárás. (*) A világhírű KORÁNYI KÁMFOR KRÉM kapható minden szaküzletben. 26x DIADAL MOZGÓ 1925. évi november hő 25-én és 26-án, szerdán és csütörtökön 5, 7 és^9 órakor: Kaland az aranymezükön (GOLDEN-WEST) a First National Pietures nagy sikart aratott 6 felvoná­sos alaskai kalandorfllmje, szenzációs mutatványokkal. Főszerepben: MAE BUSH és EUGEN O'BRIEN. 5ZIVEK MR Cd dráma 5 felvonásban. Jdfl! A boldogság tolvaja! Jön! á vetési varja mezőgazdasági jelentősége. Irk: Saomjas Gusztáv. III. Ha figyelemmel kísérjük Neu­mann Frigyes, Hermán Ottó, Cher­nél István, Csörgey Titusz, Schenk Jakab vagy más magyarországi megfigyelők észleléseit, többek kö­zött Rácz Béla, Dr. Nagy Jenő megfigyeléseit, ha a Magyarorszá­gon egy izben, a gazdákhoz intézett körkérdés eredményeit összesítjük ugy körülbelül az általam felsorolt (kártételekben ki is merül a vetési viarju bünlistája. Hasznothajtó tevékenységét ha összevetjük kártevésével, ugy téte­lem jazon állítása, miszerint: ha­szonhajtása pótolhatatlan, nyilván­valóvá lesz és a mérleget feltétlenül a vetési varjú javára billenti. Itt leginkább saját észleléseimet sorakoztatom fel és azokért válla­lom minden körülmények között a felelősséget. Kiemelem, hogy a fent felsorolt tudós urak megfigyelései teljesen fedik álláspontomat s az ő megál­lapításaik is oda concludálnak, hogy a vetési varjú kártevése mi­nimális, kellő óvrendszabályokkal megelőzhető és megakadályozható, hasznothajtó tevékenységük pótol­hatatlan. Első helyen említem fel ismé­telten saját tapasztalataim alapján a varjú mezei pocok pusztítását.! Ezfen a téren sem én vagyok az egyedüli, mások megfigyeléseit gyakran olvastam az Aquilában, a m. kir. Madártani Intézet folyóira­tában. " , Egy évben — 1913-ban — oly mértékben szaporodott el a pocok (Arvicola), hogy egy 80 holdas maglucerna táblámat teljesen el­pusztította. Majd a kikelt őszi vetést oly mértékben kifoltozta, hogy szinte kétségbeejtő volt a helyzet. A legelőkön, tarlókon, árok és töltésoldalakon lyuk-lyuk mellett volt, s egy-egy lépésre 8—10 ege­ret láttunk surranni. A pocök tömeg illusztrálására elég, ha megemlíteni, hogy egy négyszögöl területen 70—80 eger­lyuk is volt, egy 400 négyszögöles területű lucernaföldön 6000 db. pockot irtottunk ki kiöntéssel s a szántásnál az eke vasa és barázda véres volt a széjjelhasitott egerek vérétől. Az eke nyomán a varjak ezrei sürgölődtek s a hajléktalanná vált pockokat állandóan és kitartóan fogdosták és fogyasztották. Ez azáltal válc lehetővé, hogy a pockok hajlékait az eke feldúlta és hajléktalanná váltak. * Búvó helyük nem lévén, prédául (estek a varjaknak.' Azt sohasem tapasztaltam, hogy röptében csapott volna le a varjú, de Hermán Ottó és Rácz Béla ál­lítják. Egy közeli uradalom fácánosában megtelepedtek fészkelésre a varjak Tűrhetetlen károgásuk, piszkitá­guk bántotta az uradalmi tiszti sze­mélyzetet és a fácán-csibéket, tojá­sokat is féltették. — Indokolatlanul lövöldözték a varjakat, mígnem az egyik tiszttartó megnézte a lelőtt varjak begyét; tömve voltak Cleo­nussal, népabogárral. A GRANADAI VIHARLOVAS «ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom